Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-12-25 / 103. szám
KÉT TALÁLKOZÁS. Az egyik olyan régi már, hogy legendaként emlegetik a Nárin-menti apró, kirgiz falucskában. Több mint ötven évvel ezelőtt egy viharos éjszakán egy kékszemű, szőke ember támolygott be Mukas bányász jurtája ajtaján. Orosz ember volt, politikai fogoly, aki a cári Oroszország szibériai fegyenctelepeiről szökött meg. Hómezőkön, őserdőkön, égbenyúló hegyeken kelt át, míg itt, a Nárin völgyében barátokra talált. Olyan barátokra, akiket aztán maga nevelt harcos elvtársaivá. ... A másik találkozás mostanában történt. Mukas már rég a Toktogul nevű városkában lakott, mikor az immár, fehérhajú, de ugyanolyan vidám kékszemű barátja fölkereste. Egész karavánt kitevő megrakott teherautóval érkezett. Bonyolult fúróberendezéseket és laboratóriumi felszerelést hozott a toktoguli vízierőművek építkezéseihez. Az ő fúrótornyai jelezték az utat, amelyen mennydörögve tört előre az építők hadserege. A Nárin vize már emberöltők óta örökös gondot Okoz a környező köztársaságokban. Nárin „Napfény“-t jelent kirgiz nyelven, ám a szeszélyes folyónak csak a neve ilyen szépen csengő. Tavasszal, mikor a hegyek alján olvadni kezd a hó, egyik napról a másikra tengerré változtatja az útjába eső legelőket. Sokszor 24 millió köbméternyi víztömeget zúdít le a távoli Szír-Darjába. Aszályos nyarakon viszont úgy elapad, hogy még a juhnyájak is átgázolnak rajta. Persze, hogy változtatni kellett a dolgokon. A folyó szabályozásában és hidroenergetikai felhasználásában nemcsak Kirgizia, hanem Kazahsztán, Tadzsigisztán, Üzbégisztán, meg az Uralvidék és Szibéria is közvetlenül érdekelve volt. A XXII. PÁRTKONGRESSZUSON már kidolgozott és alaposan összehangolt tervek hangzottak el. A Nárin meg a Szlr-Daja folyóra akkora gyüjtőmedencét kell építeni, amelynek vízmennyisége, az időjárástól függetlenül egész esztendőben fedezi a szükségleteket. Számokban kifejezve: 265 négyzetkilométer felületű mesterséges tengert, amely állandóan 17 milliárd köbméter vizet tartalékol. S ha már ekkora vízenergia áll az ember rendelkezésére, természetesen villamos erőműsorozatot is kell építeni rá. Hiszen a folyó olcsón dolgozik, 0,03 kopekért ad egy kilőwatt villanyáramot. Három rubelnyi önköltséggel 10 000 kWh energiát lehet előállítani. Ez nagymértékben leegyszerűsíti az Uralvidék meg az iparosodó távolkelet villany-gondjait is. A toktoguli erőműközpont teljesítménye eléri az 1 200 000 kilowattot. Ez a terület látszott legalkalmasabbnak a folyók vizének bekerítésére. Toktogul mellett két égnekmeredő hegyoldal között épül a „kapu", a több mint 200 méter magas vasbeton duzzasztógát. Az itt felgyülemlett víz hosszú alagutakon, zsilipeken és meredek zuhogókon át zúdul a hatalmas turbinák lapátjaira, s a szélrózsa minden irányában szétágazó öntözőcsatornák vízvezetékeibe. Miután itt kitombolta magát, megnyugodva és megszelídülve hömpölyög tovább. Az ereje, amit elraboltak tőle a turbinák, csillogó drótok útján, többszázezer woltos magasfeszültségű áram formájában cikázik az Ural és Szibéria felé ... * * * Messze fent, a többszáz méteres hegyszakadék tetején, két mozgópont ugrál szikláról sziklára. Két ember. Fürge mozdulataik azt mutatják, hogy parázs vitában lehetnek, hangjukat azonban elnyeli a távolság és elsodorja az örökké fújó hegyvidéki szél. Most eltűntek az egyik magas szikla tövében. Ott az alagút bejárata. Néhány perc múlva futólépésben jönnek vissza ugyanazon az úton. Emberi Máltás száH Ét a azakadékot megttlŐ csendben, mint vihar előtti figyelmeztetés. Fényes villám lobban fel az alagút torkában s a környező hegyek mind beleremegnek az ezt követő földi mennydörgésbe. A Nárin eddig fekete vize fehérré válik a felsistergő haboktól. Száz, ezer, tízezer tonna szikla szakad ki a helyéből és hömpölyög le pokoli robajjal a szakadék falán. Mintha egy másik, most született folyó rohanna, hogy mielőbb összeölelkezzék a Nárin vizével. Aztán elül a robaj, elszáll a porfelhő, s akkor más, az ember számára ismerősebb lárma tölti be a völgyet — a nehéz Diesel-motoros vontatók monotón dörgése, a villanymotorok felfelsüvítő zúgása, tucatnyi légkalapács harsány csattogása. A „Naringhidroenergosztroj“ hadserege tovább folytatja előnyomulását. ODAFENN két ember ül a sziklapárkányon. Két ember, aki már ötven esztendővel ezelőtt együtt járta be a szakadék tetején kanyargó zergeösvényeket, s akik most, fehér hajjal részesévé lettek egykori álmuk valóraváltásának. V. Krupin mrirrt ectr'crTrtrttrtrtrorrr Rugalmas irányítás a román mezőgazdaságban A Román Népköztársaságban a szocialista iparra támaszkodva megkezdhették a mezőgazdaság anyagi-műszaki alapjának átépítését. 1944 előtt, amikor a kapitalista viszonyok mellett még erős félfeudális munkaviszonyok uralkodtak, a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisa nagyon elmaradott volt. Annak ellenére, hogy Románia földje nagyon termékeny, a főbb növénykultúrák átlaghozamai sokkal alacsonyabbak voltak, mint bármely más országban. A kis- és középparasztok nem voltak képe-Kincses Mexikó Mexikó területileg Latin-Amerike harmadik legnagyobb országa. Hatszor akkora, mint Olaszország. Rendkívül gazdag ásványi kincsekben. Kőolaj, szén, arany, ezüst, réz, vas, ólom, cink, mangán, higany, található és legújabban urán-ércre is bukkantak. Mexikó azonban elsősorban agrárország. Főterménye a kukorica, bab, borsó, rizs, búza, kávé és gyapot. Nem csoda, hogy a polgári történészek és közgazdászok a gazdag Mexikót földrajzi alakja után — bőségszaruhoz hasonlították. A Mexikói Egyesült Államok csaknem két millió négyzetkilométernyi területén 34,6 millió lakos él. Ebből 30 °/o indián, 60 % mesztic (félvérfl) és 10 % a fehér. Az ENSZ népszaporulati tanulmányai szerint a lakosság 1970-ben elérheti a 41,8 milliót, 1980- ban az 53,3 milliót. Mexikó gazdasági életére a több évszázados gyarmati sors, majd az azt követő félgyarmati függő helyzet nyomja rá bélyegét. Az ország lényegében ma is nyersanyag-termelő, viszonylag fejletlen iparral és visszamaradt mezőgazdasággal. Ma az amerikai imperialisták ellenőrzésük alatt tartják Mexikó egész gazdasági életét és akadályozzák az ipar, elsősorban a nehézipar fejlődését. Vannak Mexikóban területek, főleg délkeleti részén, ahol 100 év óta nem változtak a viszonyok. Itt milliók laknak még a legprimitívebb körülmények között, elképzelhetetlen szegénységben. Habár néhány ipari városban gazdasági felemelkedés észlelhető, mégis amíg a munkások életszínvonala csak elenyészően emelkedett, a középrétegek gazdasági viszonyai gyorsabban javultak és a nyugat-európai nagyvárosok színvonalához közel jutottak. Mexikó a nagy szociális ellentétek országa. A lakosság csaknem kétharmada a mezőgazdaságban dolgozik. Az eddigi földreformok ellenére (az elsőt 1915-ben fogadták el) a föld 75 %-a néhány száz nagybirtokos család és külföldi ültetvényes cég kezében van. Az agrárproblémák 47 év után sem szűntek meg. Habár 50 millió hektárt szétosztottak, 9600 nagybirtokos 80 millió hektárt birtokol, ezzel szemben 3 millió paraszt csupán 40 millió hektár földdel rendelkezik és 2 milliónak továbbra sincs földje. A lakosság nagy része nyomorban él. Fele a legszükségesebb bútorral sem rendelkezik, földön alszik, a cipő fényűzés számára és kenyér helyett kénytelen kukoricával beérni. A legfontosab tápláléka a bab. Van egy sajátossága Mexikónak. Ezek az ún. ejido nevű földközösségek. az V.—X. századbeli indián földközösségek maradványai, melyek az ország területének felével rendelkeznek. A földközösségben dolgozó parasztnak van földje, de nincs hozzá gépe, amellyel feldolgozhatná a kötöző-rostot, elvégezhetné a kaktusztörést. A gép a nagybirtokosé, aki mérhetetlenül kizsákmányolja a rászoruló parasztot. A világviszonylatban jelenős kávé, kakaó, banűn, földimogyoró, ananász-termés, illetve feldolgozása és kivitele amerikai monopóliumok kezében van. A világon az első helyet foglalja el a sziszálkender (kötözőrost) termelésében. Az ipari munkások 20 °/o-a teljes vagy részleges munkanélküli. A nyári mezőgazdasági munkák idején a napszámosok százezrével vándorolnak az Egyesült Államokba munkáért. Ahogy látjuk, nagy a földéhség Mexikóban. Ha az agrár törvényhozás alaposabb volna és nem lenne olyan ellentét a burzsoá alkotmány és a szociális valóság között, már régen eltávolították volna a maroknyi mammutbirtokok és a nagy tömegű törpebirtokok közti ellentéteket. Az utóbbi években a kubai forradalom, valamint a latin-amerikai országokban felmerülő általános forrongás hatása következtében Mexikóban is az agrárkérdés előtérbe került. A parasztság követelését teljesen támogatja Mexikó Kommunista Pártja, amely utolsó kongresszusain és programjában nagy figyelmet fordított az agrárreform kérdésének. Ez év elején megalakult a Független Földműves Központ (CC1), melyet az egykori köztársasági elnök, Cardenas is lelkesen üdvözölt. Lazaro Cardenas elnöksége alatt elért demokratikus vívmányokat ma is nagy lelkesedéssel emlegetik a mexikói dolgozók, s a földhöz juttatott szegény parasztok. A FFK felhívásában felszólította a munkás és parasztszervezeteket, hogy a parasztság konkrét követelései érdekében egyesítsék akcióikat. Követeli, hogy a kormány hagyjon fel a nagybirtokok védelmével, sajátítsák ki az összes latifundiumokat, beleértve a külföldieket is, azzal, hogy átalakítsák őket földközösségekké. Továbbá követeli a régi földközösségek és a régi Indián gazdaságok felújítását, melyeket törvényellenesen kisajátítottak, valamint a földközösségeknek nyújtandó pénzsegélyt, a magánbankok államosítását stb. A felhívás kiterjed az írástudatlanság megszüntetésére, a politikai foglyok szabadon bocsájtására és sok egyéb fontos követelésre. A mexikói parasztvilág egységéről, a falu csendjéről költött illúziók szétfoszlottak. Latin-Amerikában a forradalmi megmozdulások új alakot és új kifejezésformát nyertek. —GK— sek korszerűen gazdálkodni. Az egész országban csupán 4049 traktort számláltak, amelyek kizáróiag a nagybirtokosok tulajdonát képezték. A több mint 3 100 000 gazdaság közül 1 millió 800 000-ben sem igavonó, sem eke nem volt. Az 1945. évi földreform a parasztok részére sok változást hozott. Az állam traktorokat és korszerű mezőgazdasági gépeket bocsátott rendelkezésükre. A mezőgazdaság hatékony fejlesztése, a termelés és a jövedelem növelése érdekében a kis gazdaságokat az önkéntesség elve alapján szövetkezeti gazdaságokba tömörítették, gép- és traktorállomásokat, állattenyésztő farmokat létesítettek, hiteleket folyósítottak, nemesített vetőmagvakat, tenyészállatokat, műtrágyát és műszaki segítséget nyújtottak. A kollektivizálás 1949-ben kezdődött és 1952 tavaszán fejeződött be. Ekkor már 54 000 traktor, 50 000 vetőgép, 25 000 gabonakombájn, több Lóháton a cirok között tízezer más mezőgazdasági gép dolgozott a román mezőgazdaságban. Ezek a mélyreható változások a román falu életében gyökeres fejlődést eredményeztek. Gabonából 1938-hoz viszonyítva 1962-ben több mint 2 millió 600 000 tonnával több termett, nagyobbak voltak a terméshozamok cukorrépából, burgonyából, olajosmagvakból és az állatállomány is erősen megszaporodott. Amíg a múltban a román mezőgazdaság elsősorban gabonatermesztésre rendezkedett be, ma már az állattenyésztésre, ipari növények, zöldség, gyümölcs termesztésére és erdőgazdaságra nagyobb gondot fordítanak. A román mezőgazdaság szocialista átszervezése ez év tavaszán fejeződött be. Most már a mezőgazdasági nagyüzemek megszilárdítása, a termelési színvonal emelése, a korszerű agrotechnika és tenyészállat-nevelés került előtérbe. A termelés korszerűsítésének előfeltétele: a képzett, gyakorlott szakemberek. Az utolsó 16 évben vagy 15 000 főiskolai képzettségű és 27 000 műszaki káder került a román mezőgazdaságba. Csupán az utolsó két évben annyi agronómust képeztek ki, mint amennyit az 1944 előtti 30 évben összesen. Olyan intézkedések történtek, hogy minden állami gazdaságba átlagban öt főiskolai végzettségű szakember, minden közös gazdaságba (szövetkezetbe) egy agromérnök, 3—4 szövetkezetre egy állatorvos essék Ma már minden közös gazdaságnak főiskolát végzett agronómusa és zootechnikusa van. Bárcsak a mi szövetkezeteink ezt megszívlelnék! A szakemberek nagy részét a szövetkezetek a mezőgazdaság vezetésének átszervezése következtében kapták. Az átszervezés folyamán ugyanis nem hoztak létre új apparátust, csak új kis létszámú irányítószervet. A régi irányítószerv a tanácsszervezet (nálunk nemzeti bizottság) mezőgazdasági osztályának létszámát a felére csökkentették. Most „mezőgazdasági tanács“ néven szerepel, s irányítja közvetlenül az ország mezőgazdaságát. A létszámcsökkentés az irányító szerv mindhárom fokozatán: a minisztériumban a kerületben (tartományban) és a járásban — nagyarányú, kb. 50 %-os volt. így a Földművelésügyi Minisztériumban azelőtt sokszáz ember dolgozott, a mostani Mezőgazdasági Főtanácsban 61 szakember van, Dobrudzsa tartomány mezőgazdasági osztálya ezelőtt 25, most a mezőgazdasági tanácsban 10 szakember dolgozik. A brailai járás mezőgazdasági osztályán az átszervezés előtt 14, most a járási mezőgazdasági tanácsban 8 szakember dolgozik. Ugyanakkor mi a helyzet a szövetkezetekben? A brailai járás 71 szövetkezetében az átszervezés előtt 35 szakember volt, most pedig 78, Az egyik szövetkezet zootechnikusa minisztériumi osztályvezető volt. A minisztériumban egy évben 230 napot töltött hivatalos utakon. Most állandóan egy gazdaságban dolgozik és nincs soha úton, de viszont őt sem „zavarják" járási vagy tartományi dolgozók. Tehát nem a járási vagy kerületi tanács hivatalából végzik a szövetkezetek szakmai irányítását, hanem magából a szövetkezetből a szakemberek révén. A szövetkezet szakemberét az állam fizeti, azaz korábbi hivatali fizetését folyósítja. További járandósága a szövetkezettől az elnöki munkaegység 10 %-a. A szakemberek képviselik a gazdaságban a népgazdasági érdekeket, ők a korszerű termelés motorjai. A konkrét termelési feladatok végrehajtása többé nem a járások dolga. Például ez évben az őszi vetőmagszükséglet biztosítása az egyik járásban „diszpecsinggel“ és egy levélváltással elintéződött. Azelőtt a járási dolgozóknak ki kellett szállniok, alkudozni minden szövetkezetben, szóval hosszadalmas utánjárást igényelt A mezőgazdaság új irányítószervének vannak részben társadalmi szervei is. Ezek a mezőgazdasági tanácsok, amelyek időszakonként évente 3 —4-szer ülnek össze egy-kétnapos tanácskozásra. Az Országos Mezőgazdasági Főtanács 900 taggal, 18 tartományi (kerületi) tanács egyenként 200 taggal és 154 járási mezőgazdasági tanács egyenként 70—80 taggal Tagjai javarészt a szövetkezetekber dolgozó vezetők és szakemberek Szakértekezleteiken leszűrik a tapasztalatokat és meghatározzák a2 ország mezőgazdasági politikáját. Az elmúlt 16 év, amely a Romár Népköztársaság kikiáltása óta eltelt a történelemben aránylag rövid időszak. Mégis olyan hatalmas lépés mely gyökeresen megváltoztatta nemcsak az ország mezőgazdaságát, hanem gazdasági, társadalmi, politika; és kulturális életét is. GREK IMRE Amikor Alain Bombard, a tragikus sorsú francia orvos merész vállalkozása során tutajon kelt át az Atlanti-óceánon, hosszú útja alatt a tengeri halak testéből nyert vízzel oltotta szomjúságát. S míg a tengervíz köztudomásúan ihatatlan, a halakból nyert víz hosszú hetekig fedezte a bátor utas édesvízszükségletét. Hogyan volt ez lehetséges? A tudósok megállapították, hogy a tengeri halak szervezete kevesebb sót tartalmaz a tengervíznél, amelyben élnek. Nyilvánvaló tehát, hogy a halak valamilyen módon kivonják a sót a tengervízből. Angol biológusok legújabban kimutatták, hogy a sótalanítás a halak kopoltyújában megy végbe. Kísérleteik során édesvízi halakat különböző töménységű sóoldatba helyeztek, amelyhez a halak gyorsan alkalmazkodtak. Ugyanakkor a halak kopoltyújának bizonyos sejtjei, amelyeket sókivonó sejteknek neveztek el, gyorsan kifejlődtek, mégpedig a kísérleti sóoldat koncentrációjának megfelelő számban. A sőkivonó sejtek biológiai tevékenységének folyamatát még nem sikerült felderíteni, valószínű azonban, hogy az ioncserélő műgyanták hatásához hasonló vegyi hatásról lehet szó. Mennyit isznak a növények? Az Egyesült Nemzetek Szervezetének mezőgazdasági tudományos kutató intézete hosszas tanulmányok után megállapította, hogy melyik kultúrnövénynek mennyi vízre van szüksége ahhoz hogy egy kiló terményt létrehozzon. A táblázat szerint a búzának 500 liter vízre, a tavaszi rozsnak 700, a cukorrépának 400, a zabnak 600, a kölesnek 280 és a lennek 800 liter vízre van szüksége ahhoz, hogy 1 kiló terményt állíthasson elő. A legszomjasabb növény a lucerna. Egy kiló lucernaszéna termeléséhez a lucerna 870 liter vizet használt fel. Melegágyi keretek tartósítása A melegágykeretek tartósságának növelése érdekében a romániai Erdőgazdálkodási Kutatóintézet a Kísérleti és a Szőlészeti Kutató Intézettel együttműködve fertőtlenítő és vízhatlanító anyagok receptjeit dolgozta ki. Ilyenek például a fertőtlenítő és víztaszító hatású, klorkaucsuk alapú festékek, vagy az impregnálásra használt fluorsók, amelyek alkalmazása esetében a faanyagot utólag petrolátum segítségével vízhatlanítják. Ezek az eljárások két-háromszorosára növelik a melegágykeretek tartósságát. Mindkét módszert ipari vonalon már alkalmazzák is. A kollektív gazdaságokban a keretek részeit nátrium fluoroszilikát 3 %-os vizes oldatával kezeljük a gombásodás ellen. Szikkadó? után ecettel főtt lenolaj réteget kell felhordani a deszkákra, hogy a faanyag vízállóvá váljon. Ezzel az eljárással körülbelül 3 évvel meghosszabbíthatjuk a keretek élettartamát. Ionizált levegő mint termésfokozó tényező A kaliforniai egyetem kutatói megállapították, hogy a levegő ionizálása kedvező hatással van a rtövények fejlődésére. A kísérletek alapján bebizonyosodott, hogy a zab kétszer olyan gyorsan fejlődik és kétszer nagyobb termést hoz a magas pozitív és negatív ion tartalmú levegőben. A kutatások tovább folynak, hogy megállapíthassák milyen folyamatok mennek végbe a növényekben jlyen körülmények között és főleg milyen befolyást gyakorolnak az ionok az axionokra vagyis a növést befolyásoló növényi hormonokra. 1963. december
