Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-12-25 / 103. szám

Hajdanában rátarti nemesek, pöf­­feszkedő földbirtokosok, zsírosparasz­tok terpeszkedtek itt, Alsó-Csallóköz­­ben. Nagyon eltérőek voltak a birtok­­viszonyok, még a felszabadulás előtt is, olyannyira, hogy az egész katasz­ter háromnegyedét a dúsgazdagok birtokolták. Nagy Nándornak, Komá­rom vármegye főispánjának 1000 holdja, kúriája, dr. Csorba István vár­megyei főjegyzőnek 600, Holczer Sán­dornak 400 holdja, malma, GrUnwald Miksának mintegy 350, Pálffi Jenő­nek 350, Galambosnak 200 holdja volt. S még' vagy tucatnyi ingyenélő­nek a földbirtoka haladta meg, vagy érte el a 100 holdat. Teljhatalmúlag uralták nemcsak a községet, hanem a környék földterü­letének egy részét is. Csorba, a vár­megye főjegyzője annyira hatalmában tartotta a környéket, hogyha utazni óhajtott Öméltósága, a vonat nem indult addig, amíg meg nem érkezett. Míg a fentemlítettek a javakban dúskáltak, addig a földet megdolgo­­zóknak gürcölniük kellett a minden­napi betevő falatért. Mintegy négy­száz család osztozott a határ egy­negyedén, amelyet 3052 barázda vá­lasztott el egymástól. Nemegyszer késhegyig menő mezsgyeharc dúlt a földet éhezők között. Ennek csak­nem mindig a földbirtokosok látták hasznát, akik hiénaként vetették ma­gukat a „koncra“. A parcellák szá­mát, az egynegyedrészt az adó nap mint nap apasztotta. Évente 10—12 földművesnek ütötték dobra a vagyo­nát, verték ki szájából a kenyeret. OLÁH ISTVÁN EMLÉKEZIK Kukoricamorzsolás közepette lepjük meg otthonában a párt veterán har­cosát. Keményen szorít kezet, pedig már a hatvannegyedik télbe indul. Más tél ez, mint a régi. Akkor még a gondolatától is megrettent a tél­nek. Hogyne, hiszen nyolcadmagára üres volt a kamrája, padlása ... Mély sóhaj szakad fel belőle, ami­kor a múltra emlékezik. Örökös ke­nyérharc kísérte télen, nyáron. Nyá­ron a szípolyoző kenyéradókkal, télen a zimankós idővel viaskodott. Ugyan­ez volt a sorsa több száz itteni nincs­telennek, szegényparasztnak. Elsőként 1925-ben emelte fel sza­vát az elnyomottak serege. A kom­munista párt vezetésével mozdult meg a falu, 1928-ban, 1931-ben, 1933- ban és jónéhánysz’or még a kakastol­lasok idejében is. Sztrájkoltak, tün­tettek. Május elsejéken tömegfelvo­nulások alkalmával is megmutatták erejüket, összertartozásukat. Oláh István jól ismerte Steiner Gábort, aki összejöveteleiken mindig arra buzdított, hogy csakis szervezet­ten kényszeríthetik ki a nagyobb darab kenyeret. A kizsákmányoló Nagyok, Csorbák, Páilfik s védelmezőik nem elégedtek meg a munkásság sanyargatásával, de vérre, emberéletre vásott a foguk. A munkásság szószólóit, a párt leg­hűbb katonáit — Patké Gyulát, Bakos Imrét — koncentrációs táborba hur­colták. Levelezőlap adta tudtul 1944-ben: meghaltak. MEZSGYÉK NÉLKÜL jóval több. Évek hosszú során szá­mos szakember került ki a tagok sorából. EGY A SOK KÖZÜL Neve már ismert olvasóink köré­ben. Havonta tanácsot ad azon gyü­mölcs termesztésével kapcsolatban, amelynek nedűjét oly sokan szeretik. Kása Mihály szőlész a javából. A Sző­lőskei Szőlészeti Mesteriskola elvég­zése után, három évvel ezelőtt látott munkához. Nehéz volt a kezdet. A régi sző­lész nem adta egykönnyen a gyep­lőt. Lázongott a vezetőség döntése ellen. És amikor mégis kenyértörésre került a sor, a pincekulcsot Miska ségét. A gép csak egy vasdarab, de az ember húsból, vérből van. S a hat évtized tapasztalata is valami. Sokáig tart a számítgatás, végül az elnök és a mázsamester megegyez­nek. Szénássy bácsi megbékélten tá­vozik. Nagy hibáról szó sem lehet, hiszen rendszerető, pontos ember ke­zében a ceruza. BESZÉDES SZÁMOK A falu irányítása biztos kezekben van, éppúgy, mint a közös gazda­ságé. Bakos Imre titkár előtt nyitott könyvként áll a falu gondja, baja. Tájékozottsága meglep. Higgadtságá­val lefegyverzi az idegeskedőket. Tisztségvállalása óta nagyon sokat télidöben, amikor beszorulnak a ter­mekbe, akkor sem unatkoznak, mert tizenötezer korona értékű játékszer áll a kis lurkók rendelkezésére. A szülőknek ajándék az óvoda mű­ködése. Nemcsak a gyermeknevelés mindennapi gondja-bajától szabadul­nak meg, de kiadásuk is kisebb, mert az óvoda napi háromszori étkez­tetésért csupán egy koronát számít. A szövetkezetesek és az állami gaz­dasági dolgozók gyermekei feletti felügyelet ingyenes. Lakos Magda óvodavezető hatod­magával ügyel a kis emberpalánták épségére, szellemi fejlődésére. A gye­rekekről szeretettel beszél, akárcsak a gondos édesanya. Azelőtt az isko­[ Egy emberöltő számadása elé hajította, mint kutyának a cson­tot. Segítség helyett kijelentette: „Többet nem teszem lábam a sző­lőbe, pincébe!“ Ilyen körülmények között indult útjára a fiatal szakember. Aznap kiment a szőlőbe. Az embe­rek többsége bizalmatlanul fogadta. Mint alvajáró, járt-kelt a tőkék kö­zött. Számtalanszor feltette magában a kérdést: „No, Misi, mi lesz veled holnap?“ A másnapi munkabeosztás aggasztotta. Mi kerül sorra? — nem tudta ... Nehéz volt a kezdet. Három év alatt bebizonyította ké­pességeit. Sőt többre is vitte. Mes­terfogásait ismerik a környéken. Többször megszólítják, kikérik véle­ményét az emberek. A rossz nyelvek ugyan néha-néha megszólalnak, de ez az ócsai bor minőségén nem ront. Misi „civilben“ is talpig ember. Híres „focis“ volt, de többszöri in­rándulásai miatt nem rúghatja a bőrt. Most a boxoláshoz lenne hajlama. Erejéből igazán futná. Ha sokat gya­korolna, Papp Laci nyomdokaiba lép­hetne. Közéleti tisztsége: népbírő. Boldog családapa. Néhány héttel ezelőtt háromszobás, új lakásba köl­tözött. A szövetkezet jóvoltából. A lakás berendezését díszíti a szövet­kezettől ajándékba kapott zenegép is. Megbecsülik a jó szakembereket Nemesócsán! Ám a rendszerető, kö­zöst védelmező is megtalálja igazát. A MÄZSAMESTER Pirospozsgás az arca, hófehér ba­jusza gondozott. Kezében számokkal teleírt papír. Saját igazát bizonygatja. Vitázik az elnökkel, a könyvelőkkel. Kattog a számológép, az elnök ada­tokat sorol. Ellenőrzik a számítás eredményét. Nagy az eltérés Szénássy Sándor kimutatása és a valóság kö­zött ... Az öreg tapodtat sem enged. Nem azért mázsamester, hogy ne tudjon számolni. Vérig sértődne, ha valaki kétségbe vonná számításának helyes­tett a lakosság érdekében. Főleg az egészségügyi gondoskodás magas szín­vonalú. Gyerekorvosa, fogászati ren­delője, egészségügyi otthona van a falunak. Egymillió korona beruházási költ­séggel kultúrházat építettek 1961-ben. Általa lehetővé vált, hogy a Komá­romi Magyar Területi Színház vala­mennyi színrekerülő darabját bemu­tassa. A községnek szerződése van a színházzal, nyolc előadás tartására évente. Ezen kívül a helyi színjátszó­­gárda is szerepel több alkalommal. Szélesvásznú film vetítésére alkal­massá teszik az öreg iskolát, 160 ezer korona költséggel. Üj, 18 tan­termes iskolát kapott a község. A közszolgáltatás terén említésre méltó a péküzem, amely nemcsak a helybeli lakosság, .hanem a környék 29 falujának igényeit is kielégíti. Faluszépítés vonalán is sokat tet­tek a vezetők. A lakosság segítsé­gével 1800 folyóméter betonjárdát csináltak, s további 2220 fm-t beto­nozásra előkészítettek; s 780 folyó­méter utat alapkővel raktak ki, s hen­­gereztek le; további 500 fm-t hen­­gerezésre előkészítettek. Mindezen számok arról tanúskod­nak, hogy. a Jjelyi nemzeti .bizottság megteszi a magáét. A LEGKISEBBEK KÖZÜTT Az elmondottak sejtetik, hogy Ne­­mesócsa lassan egyvonalba kerül a várossal. Legalábbis az óvoda lakói­nak élete semmiben sem különbözik a városi gyerekekétől. Holczer Sán­dor földbirtokos egykori rezidenciája kényelmes otthont jelent 90 virgonc, egészséges gyermeknek. Négy tágas tanterem, udvar, tere­bélyes fákkal, füves résszel, homo­kozóval. A kicsinyek valóságos eldo­­rádója ez a gyermekotthon. Nekik már nem kell várni a búcsút, hogy körhinátra vagy hajóhintára ülhes­senek. Tavasztól őszig a hét minden napján beiecsücsülhetnek egyik vagy másik alkalmatosságba, s repülhet­nek, foroghatnak kedvükre. Ilyenkor Iában tanított. Négy éve már, hogy az óvodát vezeti. Szívesen csinálja ezt a munkát, nem adná át a helyét senkinek. A szövetkezet és az állami gazda­ság jóvoltából a fenyőfaünnep alkal­mából — gyermekenként 13 korona értékű édességet osztottak szét a cse­meték között. íme a jövő nemzedék életéről, sorsáról nemcsak a szülők, de a közösség, a nagy család is gon­doskodik. Minden bizonnyal, ők majd abban a korban végzik országépítő munkájukat, amikor falvaink élete egyenlő lesz a városok életével. S MIT MOND A STATISZTIKA? Jelenleg tizenketten járnak külön­féle mezőgazdasági iskolákba. 1970-ig három, mezőgazdasági főiskolával rendelkező és 24 technikumot vég­zett szakembere lesz a szövetkezet­nek. 1948-tól százhetven új családi ház épült, százötvenet pedig átépí­tettek. A szövetkezet gazdasági épü­leteinek értéke 10 millió korona. A község lakói 15 millió korona értékű árut vásároltak ebben az évben a jed­­nota fogyasztási szövetkezettől. A pőstai nyilvántartásban 636 rádió és ,2Í3 televízió szerepel. Ezer betét­­könyvecskén másfél . ^millió korona van a takarékpénztárban. Az idén 1962 db újság jár a faluba. Ebből 206 az Üj Szó s 127. Szabad Föld­műves. A falu legidősebb embere Heiter József, aki mostanában töltötte be a kilencvenhat évét, havi 600 korona nyugdíjat élvez. * # * íme egy község élete. Lakósai megszabadulva az élősködőktől, em­berhez méltóan élnek és dolgoznak. Irányítják saját sorsukat, évről évre gazdagabbá teszik a közöst, válnak művelt, jómódú emberekké. A régi, szegényes karácsonyok emlékeit már csak az unokák hall­ják olykor-olykor nagyapák meséiben. Sándor Gábor és N. Kovács István £ kertész kívánsága Nyustin József, az ipolyviski szö­vetkezet főkertésze jőkedélyű ember. Most az év végén különösen derű­látó. Nem ok nélkül. Sikerült az év, pedig ... Bizony volt elég nehézség ... Kései hideg tavasz, jégverés... De a kertészeti cso­port a hagyomá­nyokhoz méltóan most is túlteljesí­tette tervét. Az Uvegháznélküli 35 hektáros kertészet 1 millió 314 ezer korona helyett 1 millió 425 ezer ko­rona értéket ter­melt. — Mi sikerült a legjobban? - ér-deklődünk a mo­solygó kertésztől. — A fűszerpap­rika. Hektáronként 34,5 mázsa szá­razanyagot értünk el. Legény legyen a gáton, aki ennyivel dicsekedhet. Az öt hektáros fűszerpaprikában köztes­ként még sárgarépát és petrezsely­met is termeltünk. A fűszerpaprika hektárja 52 000 koronát hozott, ehhez hozzájön még a sárgarépából és pot­­rezslyembö értékesített 14 000 korona. — Melyik szakaszon közelítik meg még ezt a szintet? — Szintén 5 hektáron uborkát ter­meltünk, ami hektáronként 50 000 korona bevételt hozott, a köztes zel­lerért pedig 19 500 koronát vettünk be hektáronként, — Az év folyamán hol volt a leg­nagyobb nehézség? — A paradicsom első termését el­verte a jég, így csak 20 000 koro­nás hektáronkénti bevételt értünk el, de a köztesként termelt karelábéból még sikerült 20 000 koronányi értékű árút eladni. — Mennyire gazdaságos a ter­melés? — Munkabér fejében 444 000 koro­nát fizettünk a szocialista munka­­brigád tagjainak, az egyéb kiadáso­kat figyelembe véve, számításom sze­rint 850 000 korona a tiszta hpszon. — Hogyan tehetnék még olcsóbbá a termelést? — Épp most dolgozunk a „japán­­kákon“; 600 ablakot süllyesztünk a földbe. A 70 cm mélyre süllyesztett melegágyak melegebbek és kevesebb a trágyafogyasztás. Amíg a régi me­legágyaknál egy ablak alá 7 q istál­­tútrágyára volt szükség, a süllyesz­tett melegágyaknál csak 3,5 mázsa kell. — Elégedett-e a kereskedelemmel és mit kíván az új évben? — A kereskedelem lehetne egy ki­csit rugalmasabb is, de nekem nem voltak különösebb nehézségeim. A ko­rai zöldséget autókon szállítottuk a városokba, egyenesen az üzletekbe. A fogyasztók már másnap friss zöld­séget vásárolhattak. Mit is kíván­hatnék az új évben? Kedvező idő­járást és még több zöldséget. ^Faluról falura a losonci járásban^ ök életüket áldozták. A máért! Azért, hogy kizsákmányolók nélkül élhetünk; a föld végre azé, aki meg­műveli. Nemesócsán 290 szövetkezeti tag tudja magáénak az egész határt. Halász János, a szövetkezet ráter­mett elnöke a tagok bizalmát élvez­ve, jól irányítja az 1750 hektáros közös gazdaságot. A kevés tapaszta­lattal induló, botladozó szövetkezet ma már egyike a járás legjobbjainak. Közös vagyonának értéke eléri a húszmillió koronát. Példás gazdálko­dásukra vall, hogy a múlt évihez viszonyítva kétmillió koronával gya­rapodott a bevételük. Az idei tizen­négy millióból közel ötmillió korona üti a tagok markát. Munkaegységként 24 koronát fizet a szövetkezet. Oláh István, a régi pártharcos idei 600 munkaegysége után 14 400 koronát kap a termé­­szetbenieken kívül. Van pénze, ga­bonája, kukoricája, bora. De nemcsak anyagiakban gazdagok a szövetkezet tagjai; sokat adnak a művelődésre is! Az idén például a ta­gok közül kettő járt Bulgáriában, kettő a Szovjetunióban, kettő Romá­­nában, egy az NDK-ban és Lengyel­­országban; százan vettek részt a Szlo­vákia körüli társasutazáson, ismer­kedtek hazánk természeti és kultu­rális szépségeivel. Traktorosok, kombájnosok, gépkeze­lők teszik ki a tagok egyharmadát. De a szakképzett erők száma ennél A december már fehér palásttal borította be a termésétől megszaba­dított dűlőket. Magtárban a termés. A föld népe most sem tétlenkedik. Elgondolkozik azon, mit hogyan csi­nált ebben az évben, megtett-e min­dent a jobb és több elérése érdeké­ben? Az alábbiakban a losonci járás néhány szövetkezetében készült gyors felvételt vetítjük le, a szorgalmas, eseményekben gazdag esztendő egy­­egy mozzanatát... * * * BÚSSÁ. A pénz a földön hever. Csak le kell érte hajolni. Mráz elvtárs, a bussai EFSZ tetterős elnöke lelkes híve ennek a mondásnak. S ezt tet­tekkel támasztja alá, még akkor is, ha ez néha furán hat. Két évvel ezelőtt például 250 puly­kát vásárolt a közös. — Pulyka? Hát az meg mi a fené­nek? Hiszen abból soha nem lesz pénz. — füstölögtek magukban egye­sek. Hát lett belőle pénz. S nem is akármennyi. Az idén már 400 pulykát adtak el a közellátásnak s 39 000 ko­ronával gazdagodott a közös kasszája. De ez még nem minden. Eladtak a keltetőbe 10 000 pulykatojást - s könnyű kiszámítani, hogy darab­jáért 3,50 koronát számolva, mit ho­zott a konyhára. Jövőre azonban már nem adnak el tojást — legalábbis nem annyit, mint az idén, mert saját keltetőjük lesz. S hogy a kispulykák­nak nem lesz rossz sorsuk Bussán, arról a két etető. Rigó Ilona és Bom­­bor Margit gondoskodik majd. Ta­pasztalatot már éppen eleget sze­reztek az idén is ... A bussai híradás végére csak any­­nyit: érdemes elgondolkozni azon, hogy a pénz néha valóban a földön hever — csak le kell hajolni érte. * * * TAMÁSFALVA. Kilencvenezer liter tejet terven felül kifejni és a köz­ellátásnak eladni — szóval, ez már azért valami. Ezt talán még maguk a tamásfalvai szövetkezetesek sem gon­dolták, amikor a nyáron akciótervük­be belefoglalták, hogy az év végéig 70 000 liter tejet fejnek ki és adnak el az államnak. Ez a vállalás azonban „felületesnek“ bizonyult — a szó jobbik értelmében. Mert október 10-e körül, összeszámolva az eladottt tej­­mennyiséget — rájöttek, hogy már 100 %-ra teljesítették a tejeladási tervét is. S természetes, hogy újabb vállalás következett: év végéig to­vábbi 20 000 liter tejet adnak el az államnak. S ami a legszebb, már ez a vállalás is rövidesen teljesül. Hogy mi a siker titka? Egészséges állatállomány, szakszerű, pontos ta­karmányozás, a jóminőségű takar­mány — no meg persze, a gondozás. Mindez együtt évente 90 000 liter tejtöbblet. * * * KELENYE. Amikor a kelenyei szö­vetkezetesek is megismerkedtek pár­tunk termőföld-terület növelésére hozott határozatával, nem sokat této­váztak. A HNB, a pártszervezet meg a tömegszervezetek együttműködése révén megtaláltak 20 hektár „elve­szettnek" hitt földet. Persze, elve­szésről szó sem lehetett, inkább ar­ról, hogy a múltban mind az EFSZ, mind az ÁG, mindpedig a föld tulaj­donosa megfeledkezett a műveléséről. Most már pótolták a mulasztást. Az ősszel felszántották az egészet, egy részén rozsot vetettek, a másik részét pedig tavasziak alá hagyták meg. Főleg takarmányféléket ter­mesztenek majd a „meglelt“ földön. Mindezért dicséretet érdemelnek a kelenyeiek. De azért nehéz az ember­nek magába fojtani a kérdést: nem lehetett volna már ezt korábban megtenni — mondjuk a párthatáro­zat előtt egy-két évvel? * * * POLICHNO. Közismertek a járásban a polichnói szövetkezetesek szép ered­ményei a tojás- és tejtermelésben. Lám, akciótervükbe is belefoglalták, hogy 5000 liter tejet és 2000 tojást adnak el terven felül. Egy kissé rosz­­szul számoltak; mert eddig már 10 000 liter tej és 4300 tojás a „több­let“. A sikerekben mindenekelőtt a nőbizottság tagjai részesek, mert igen eredményes agitációs munkát folytattak a vállalás teljesítése érde­kében, Amint látjuk, nem eredménytele­nül ... * * * LÖNYABÄNYA. Két termelési ága­zat — két éles ellentét. Ezzel lehetne jellemezni a szövetkezet tej- és to­jástermelését. Ez utóbbiban valóban nagyszerű eredményeket érnek el. Ez évi eladási kötelezettségüket he­tekkel ezelőtt teljesítették: — 10 000 tojással adtak többet a tervezettnél. Nem így azonban a tejtermelésben. Az utóbbi hetekben 50 %-kaI csök­kent a tejtermelés. Bizony nem a legrugalmasabb a vezetőségnek a hi­bák eltávolítására tett intézkedése. Tűrték például, hogy elavult takar­mányozási technikát alkalmazzanak, nem tartották be az etetés és a fejés időpontjait. Mindezt a közelmúltban, egy gyűlésen állapították meg, ahol az illetékesek megvitatták a hiányos­ságok okait. Most az lenne a fontos, hogy a ho­zott határozatokat teljesítsék is — mert csak így lehet várni a tejter­melésben bekövetkezett hibák felszá­molását. Agócs Vilmos (Ajnácskő) 1963, december 29«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents