Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-12-25 / 103. szám
Bratislava, 1963 december 25. Ära 30 fillér XIII. évfolyam 103. szám. Szeretet, megértés, egység A fehér köntöst öltő természet és a karácsony előtti békés szándékú elmélkedés újabbnál újabb gondolatokat ébreszt az emberben. Ilyenkor gyakran tapasztaljuk, hogy szinte akaratlanul is keressük-kutatjuk az olyan szavak, illetve fogalmak értelmét, amelyeket bizony a munka forgatagában sokszor figyelmen kívül hagyunk. Ez a szeretet, a megértés és az egység, az emberek együttélésének alapvető erkölcsi normája, amelynek mellőzése önzéshez, elszigeteltséghez és sok esetben erkölcstelenséghez vezet. Ezeknek a nemes társadalmi erkölcsi normáknak mélyebb értelmet és általános érvényesülési lehetőséget a szocialista társadalom adott, s így joggal tekintjük a kommunista erkölcs elválaszthatatlan részeinek. A kizsákmányolásra épült társadalmi rendszerben, ahol a társadalom vagyon szerint gazdagokra és szegényekre, tehát kizsákmányolókra és kizsákmányoltakra oszlik, a szeretetnek, a megértésnek és az egységnek, mint a társadalmi együttélés erkölcsi normáinak hangoztatása, amit a különböző vallásfelekezetek a „Szeresd felebarátodat, mint tennen magadat“ jelszóban foglaltak össze — nagyon hamisan csengett. Hiszen nem feltételezhető, hogy az éhségbérért dolgozó és nyomorúságos életkörülmények között élő munkás szereti a gyártulajdonost és a földbirtokost. De az adóterhekkel sanyargatott klsparaszttól sem várhatja senki, hogy szeresse a kapitalista államhatalom birtokosait. Ugyanis a különböző osztályérdekekből származó ellentétek nem a szeretetet, hanem a gyűlöletet, nem a megértést, hanem a bosszút táplálják, és a kizsákmányoltak széles tömegeit ösztönzik a kapitalista társadalom látszólagos egységének szétverésére. A kizsákmányolásra épült társadalomban tehát nem véletlenül, hanem törvényszerűen korlátozott az a terület, ahol az említett erkölcsi normák érvényesülhetnek. A szeretet, a megértés és az egység mint a társadalom erkölcsi normái a kapitalizmusban leginkább a családon belül érvényesülhetnek. Azonban ez a meghatározás sem általánosítható. Mert bizony azokban a családokban, ahol a házastársakat az egyéni érdek, a vagyoni helyzet kedvező alakítására való törekvés kapcsolta össze, hiányzott a szeretet, a megértés, és a családi egység csak látszólagos volt. S ha a valóságból indulunk ki, amely azt bizonyítja, hogy a vagyonosabb emberek többségének családalapítási szándékát az anyagi érdekek ösztönözték, s így ezen házasságok többsége a szó legszorosabb értelemben érdekházasság volt, akkor arra a megdöbbentő következtetésre jutunk, hogy ezek a fennkölt erkölcsi normák, melyeknek érvényesülését szinte természetesnek tartjuk — a múltban még a családon belül is csak korlátozott mértékben fejthették ki áldásos hatásukat. A szocialista társadalom azáltal, hogy társadalmi tulajdonná tette a termelőeszközöket, megteremtette az előfeltételeket áhhoz, hogy a társadalom erkölcsi normái új tartalommal, a társadalmon belül általánosságban érvényesülhessenek. A házasságok kötésénél, illetve a családalapításkor már nem törvényszerű jelenség az érdekházasságra való törekvés. Ha néha találkozunk is olyan házasságokkal, amelyeket nem a házastársak kölcsönös szeretete, hanem anyagi érdekek fűznek össze, azokat nem tekinthetjük a szocializmus szükségszerű velejáróinak, hanem a kapitalizmusból ránk maradt káros örökségnek. S ha egyáltalán vannak még olyan tényezők, amelyek a szeretetre és a megértésre épülő szocialista családok létrejöttét gátolják, azok nem mások, mint a maradi gondolkozású szülők, akik hazardíroznak gyermekük boldogságával és sokszor a volt vagyoni helyzetük alapján keresik gyermekük életpárját. A társadalom említett erkölcsi normáinak ma már nemcsak a családon belül van hatékony szerepük és érvényesülési lehetőségük. Azáltal, hogy a szocialista társadalom két osztálya között nincsenek osztályellentétek, s hogy a közös cél: a mainál is boldogabb életkörülmények eléréséért folyó harcban társadalmunk tagjai egymás segítségére vannak utalva, törvényszerű követelménnyé vált, hogy a társadalmi együttélés erkölcsi normáit mindenki betartsa. Ha jól körülnézünk „házunk táján“, főleg egységes földmüvesszövetkezeteinkben, azt tapasztalhatjuk, hogy az említett erkölcsi normák tiszteletben tartásával még sok helyen baj van. A szeretet helyett még mindig mérgezi a légkört a múltból örökölt bizalmatlanság. De sokan vannak olyanok is, akik a megértésre és az egyetértésre való törekvés helyett mesterségesen szítják az egyenetlenséget és fékezik a kialakuló szövetkezeti egység szilárdulását. A karácsonyi és az újévi ünnepek és a hosszantartó téli esték — melyeket az elmúlt évekhez viszonyítva nyugodtabb légkörben tölthetünk el, mert az őszi mezőgazdasági munkákat elvégeztük — kedvező lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy kissé többet elmélkedjünk az embertársainkhoz és a közösség vagyonához való viszonyunkon. Tudatosítsuk, hogy az embertársaink iránt megnyilvánuló szeretetünk, amely egymás kölcsönös megbecsülésében jut kifejezésre, az egyetértésnek és a szövetkezeti egységnek elmaradhatatlan előfeltétele. Az egyetértés és egység, a közös ügyekkel való következetés törődés pedig nagyon sok probléma megoldását meggyorsítja. Tehát a családi boldogság kialakítása közben törődjünk többet a közösséggel is, mert a közösség boldogulása nélkül a család sem lehet igazán boldog. Hétköznapok névtelen hősei •*•*•*.*.*.* ók, akikről alig esik szó. Meg*•*•*•*•*•V érdemlik, hogy — habár röviden •*•*•*•*•*•*. — említést tegyünk róluk, így !%•*•*•*• V esztendő végén. Bemutatunk hát *!•*•*•*•*•*• néhányat az élenjáró mezögaz•*.v!vX dasági dolgozók közül. Hadd isy.'.vX* merje meg őket a Szabad Föld•V.V.vI műves olvasótábora. Élenjárón TRAKTOROS Ki ez az Andráska József? Nem más, mint a galántai járás szelőcei szövetkezetének élenjáró traktorosa. Eredményes esztendőt hagy maga mögött. Szorgalmából, lelkiismeretességéből, hozzáértéséből születnek a munkasikerei. Rendszerint a felkelő nap a barázdában találta, s a napnyugtához soha nem igazította a hazamenést. Sokszor előfordult, hogy a kötelesség éjszakára is kintmarasztalta őt a határban. így aztán nem csoda, hogy 782 hektárnyi szántót barázdált meg, mármint az 1963-as évben. A szép munkateljesítményének jutalma nem marad el. Októberben például 3500 koronára rúgott a fizetése, ezen felül 1000 korona prémiumot is kapott. Andráska József, éveihez mérten fiatalos. Hatalmas az életereje, munkabírása. Traktorát már 15 éve vezeti. A traktorosok példaképéül szolgálhat. SERTÉSHIZLALÖ Juhász István a Nagymegyeri Nagyhizlalda tábori részlegének sertéshizlalőja. Kezdetben bizony nem volt könnyű elérnie az élenjáró dolgozók eredményeit. Tapasztalt emberekkel, Dohányos és Cseh bácsival került össze. Nagy akarattal látott hát a munkához, a tanuláshoz. Évről évre emelkedett a szaktudása, s ezzel párhuzamosan az eredményei is. Nem is véletlen, hogy az utóbbi három évben már, mint a részleg legjobb dolgozóját emlegetik. Bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe S az eredmény? Ez év novemberében az előirányzott 0,53 kg helyett 0,é3 kg-os átlagsúlygyarapodást ért el a gondjaira bízott sertéseknél, amelyeknek száma 656 darab. Juhász elvtárs 1955-től hizlal sertéseket. A tábori részlegen két szocialista munkabrigád működik. Az egyik szocialista munkabrigádnak ő is tagja. BAROMFIGONDOZÓ Tizenkét évvel ezelőtt még Karkó Anna néni, a karvai szövetkezet dolgozója se hitte volna, hop egyszerű asszony létére több mint 1200 tyúk gondozását bízzák rá. Hiszen csak nyolc-tíz tyúkot tartott. Mezőgazdasági iskolába sem járt. Máskülönben ügyesség, leleményesség nem hiányzott a részéről. De tudta azt, hogy igen fontos az ólak tisztántartása, valamint a jő minőségű eleség, s a rendszeres ivóvíz-ellátás. Anna néni nemcsak elégedett a munkahelyével, de kiválóan végzi a dolgát. Bizonyság: a tyúkonként előirányzott ez idei tojáshozamot (133,3 db) október végén teljesítette, s karácsonyig terven felül húszezer darabot adott a közellátás részére. De nemcsak Anna néni elégedett a beosztásával, az egész tagság elismeréssel beszél róla, mint a legpéldásabb baromfigondozóról. Jövő évben éri el a nyugdíjas kort, de alig hiszszük, hogy Anna néni megválik a munkahelyétől. MALACNEVELŐ A görgői szövetkezetben igen nagy fejlődés tapasztalható a malacnevelés terén. Míg a múlt évben alig-alig érték el az előirányzott malacszaporulatot, s ezzel párhuzamosan a sertéshúseladás tervét, az idén már szeptemberben eleget tettek ebbéli feladatuknak. Ez a gyökeres fordulat Hercegh Józsefnek köszönhető. ... Rosszul állt a malacnevelés helyzete, olyannyira, hogy a helyi pártszervezet hónapról hónapra foglalkozott ezzel a kérdéssel. így került sor arra hogy Hercegh elvtárs vállalta az anyakocák gondozását. Bizony az ólakban nagy rendetlenséget talált A trágya a vályúkig ért; sőt, többször a takarmány közé került. Ezen az áldatlan helyzeten változtatott. Az eredmény nem maradt el. Míg tavaly anyakocánként átlag alig hat malacot választottak el, addig ebben az évben több mint tizenegy a malacszaporulat átlaga. A múlt évben 72 anyakocától 459 malacot választottak el; ő 62 anyakocától 702 malacot. Eredményeit még növelni tudta volna, ha a kályhákat nem februárban, de hamarabb bocsájtják a rendelkezésére. így a zord idő miatt sok malac megfázott, s elpusztult. Most is van egynéhány kívánsága. Javítani kéne a ketreceket, Még egy katlanra lenne szüksége hogy ez etetésnél ne legyen fennakadás. Az egyoldalú takarmányellátáson is mihamarabb változtatni kellene, mert a keményítős és szénhidrátos takarmánytól az anyakocák elhíznak, tejelékenységük és a malacszaporulat csökken. Több fehérjedús takarmány segítene a helyzeten. Ha a vezetőség méltányolja Hercegh József kérését, a jövő év malac-bőséggel zárul. Puskából lőtt tüzes istennyilák csapkodták körül az isten fiát. A háromkirály német volt s nekünk elkötötték egyetlen tehenünk Én tízévesen sírtam, az anyám negyvenévesen tépte a haját, apám osztrák földön tetvesedett, nyomorgatták veszett heródesek. Karácsony volt és Megváltót kívánt az önpiszkában fetrengö világ. Vártuk, de fölénk nem futott, nem születtek csak antikrisztusok. ANDREJ PLÄVKA: 91 uii a Lé neszleten Hull a hó nesztelen, szállong a magas égből. Ágon, háztetőn megpihen, amihez ér, megszépül. Ártatlan gyengédséggel simul mezőre, rétre. Szemem már oly rég kémlelt, megengedik-e végre ott fenn a mese-honban, hogy megcsókolja földünk — attól tán azonnyomban hó tűnik s remény zöldül. £s sebei múlt kornak — mélyemben mennyi tátong —azonnal összeforrnak a hó-szűznek csókjától. A föld és képzeletem álmodjon nyár hevéről, mindkettőből teremjen dús kalász, kincsetérő. — Ő, bárcsak közel-távol a sebek hegednének a hó-szűznek csókjától, csókjától a békének... Fordította: Fügedi Elek A szociolisto inezőgozdosógért A mezőgazdasági dolgozok lapja TÖZSÉR ÁRPÁD: cfCarács&nt/i emlék
