Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-07-21 / 58. szám
A nemzetközt közvélemény régen tekintett olyan várakozással diplomáciai megbeszélésre, mint a Moszkvában hétfőn kezdődött háromhatalmi atomértekezletre. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia képviselői azért ültek le a zöldasztalhoz, hogy megvitassák az atomfegyver-kísérletek megszüntetésének kérdését. Diplomáciai szemleírók. politikusok, tudósok, közéleti személyiségek, egyszerű munkások Keleten és Nyugaton egyaránt kifejezésre juttatják azt a nézetüket, hogy a szovjet fővárosban folyó atom-tanácskozások jogos reményeket ébresztenek az emberiségben. Nagy terjedelemben foglalkozik a világsajtó az SZKP KB nyílt levelével a szovjet kommunistákhoz, valamint a Kínai Kommunista Pártnak az SZKP Központi Bizottságához intézett levelével is, amelyeket a szocialista országok sajtóján kívül Nyugaton is több vezető lapban, részben vagy kivonatosan, leközöltek. Természetesen, a szenzációra éhes burzsoá propaganda igyekszik verni a dobot, sőt annyira megy, hogy „a szovjet—kínai viszály“ csúcspontjáról beszél. Ennek kapcsán röviden áttekintjük a két levél mondanivalóját, különös tekintettel a tőkés országokban elterjedt téves magyarázatok, messzemenő következtetések és nem utolsó sorban kárörvendő megnyilatkozások alaptalan voltára. Az atomcsend reménye A moszkvai szovjet—amerikaiangol megbeszélések a nemzetközi közvélemény érdeklődésének középpontjában állnak. A világsajtó vezető helyen foglalkozik a tárgyalások kilátásaival. Különösen említést érdemel a Szovjetszkaja Rasszija kommentáré, amely megjegyzi: az eredményeket nem lehet előre látni, de a világ azt várja a nyugati hatalmaktól, hogy ne térjenek ki korunk legégetőbb kérdésének megoldása elől. Nem titok — mutat rá a hírmagyarázó —, hogy az értekezletnek Hruscsov elvtárs berlini beszéde adott döntő lendületet. A Trud című lap megállapítja: a tárgyalásokkal kapcsolatban nem lehet jóslatokba bocsátkozni, de mindenesetre már azt a tényt is üdvözölni kell, hogy a találkozó létrejött. Üdvözölhetjük, hogy győzedelmeskedett a haladó emberiség elgondolása: a béke megerősítése érdekében a tárgyaló asztalnál kell találkozni. Igen figyelemreméltó az a tény, hogy a nyugati laptudósítók moszkvai jelentéseikben nem győzik hangsúlyozni a megbeszélések kedvező, barátságos légkörét. Ezenkívül kiemelik annak jelentőségét is, hogy Hruscsov elvtárs személyesen vett részt a tárgyalások megnyitásán. Ezzel kapcsolatban több angol lap hangoztatja: „A szovjet miniszterelnök nem vesztegetné idejét olyan megbeszélésekre, amelyeknek nincsenek nagyon komoly kilátásaik a sikerre.; Egy Moszkvába küldött angol laptudósító szerint a megbeszélések „a hidegháború végének kezdetét jelenthetik". Az amerikai sajtó jelentős része szintén bizakodással tekint a moszkvai háromhatalmi tárgyalásokra. A Fehér Házhoz közel álló Washington Post többek között arról ír, hogy aligha volt valaha is olyan erős az emberiség vágya az atomcsend megteremtésére, mint ma. A New York Times szerint az amerikai vezérkari főnökök az atomkísérletek betiltása ellen foglaltak állást, de a lap mindjárt hozzáteszi, hogy a Pentagon ural távolról sem képviselik az egész amerikai nép véleményét. A moszkvai tárgyalásokhoz fűzött siker reménye — természetesen — aggodalmat is kelt egyes befolyásos nyugati körökben. Főleg Bonnban és Párizsban tartanak attól, hogy a moszkvai tárgyalásokon lényeges előrehaladás történik a leszerelés ügyében. Egy nyugatnémet lap például arról ír, hogy a közelmúltban ismét nézeteltérések merültek fel Bonn és Washington között. „A nézeteltérésekre az adott okot — írja a lap —, hogy Bonnak meg, kellett tudnia: a NATO és a Varsói Szerződés közötti megnemtámadási szerződést az USA és Anglia kormányai egyáltalán nem utasítják el olyan határozottan, mint ahogy azt a nyugatnémet közvéleménnyel el akarják hitetni.“ Hivatalos párizsi körök mostanában gyakran hangsúlyozzák, hogy bármi is legyen a moszkvai tárgyalások eredménye, Franciaország nem áll el az Önálló nemzeti atomerő megteremtésének gondolatától. Összegezve: sok-sok találgatás, kommentár, remény, esetenként borúlátás is kiséri világszerte a moszkvai háromhatalmi megbeszéléseket. Amit azonban nem lehet elhallgatnunk, sőt, jogos derűlátásra ad okot, az a tény, hogy már a két nyugati nagyhatalom részéről is hangsúlyozzák a nukleáris fegyverkisérletek beszüntetésének szükségességét. A háború és béke kérdése nem lehet egy végtelen vita tárgya; az emberiség létezésének ügye azt követeli, hogy a féktelen fegyverkezés terhét minél előbb levegyék a föld lakosságának válláról. A moszkvai megbeszélések most nagy reményekkel kecsegtetnek. A nézetek igazát az élet igazolja A kapitalista sajtó szinte hemzseg „a szovjet—kínai ideológiai viszály“ról és hasonló kifejezésektől. Egyes burzsoá politikusok egyenesen a nyílt szakítás lehetőségéről beszélnek a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között. Hogy olvasóinkat dióhéjban tájékoztatni tudjuk ezekkel a helytelen nézetekkel kapcsolatban, szükséges megemlítenünk, hogy egy idő óta valóban volt és van is bizonyos eltérés, helyesebben mondva: különböző felfogás a szovjet és a kínai kommunista párt között. A dolog annyiból is magyarázatra szorul, hogy nem lényegtelen pártközi eltérésekről van szó, hanem a jelenlegi nemzetközi helyzetet, a világfejlödést, a háború és béke kérdését nagyonis közelről érintő kérdésekről. Amikor a két párt között felszínre kerültek ezek a problémák, sőt azok már bizonyos mértékig megnövekedtek, a Szovjetunió Kommunista Pártja javasolta a nyílt vita és a kínai elvtársak részéről megnyilvánuló vádaskodások beszüntetését és azt indítványozta, hogy a két párt képviselői, akár a legmagasabb szinten, üljenek össze, rendezzék a vitás kérdéseket. A kínai fél először egyetértett ezzel a javaslattal, de rövidesen megszegte szavát. Az a két levél, amely napjainkban bejárta a világsajtót, híven tükrözi a két pirt nézetét, állásfoglalását korunk legfontosabb kérdéseiben. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet kormány — mint azt számos diplomáciai lépése bizonyltja — reálisan, a világproblémákat érintő kérdések komolyságához mérten és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének biztosítása szemszögéből ítéli meg a jelenlegi nemzetközi helyzetet, az emberiség fejlődésének célkitűzéseit, jövőjét. Mindezek alapján abból indul ki, hogy korunkban szükséges és ki is küszöbölhető a világháború a népek életéből, és hogy a szocializmus gazdasági téren is be tudja bizonyítani fölényét a kapitalizmus felett. Ezért lehetséges — és ez helyes út — a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés agymás mellett élésnek lenini elve. A szocialista államok szilárd, eltökélt békepolitikája egyre több hívet szerez a nyugati országokban is. A marxista-leninista világnézet helyes alkalmazása, a jelenlegi nemzetközi helyzet reális értékelése nem tűri a feszültség fokozását, mert egy új világháború — bármilyen okból is robbanna ki — felmérhetetlen pusztulást idézne elő. A kínai elvtársak, sajnos,* ezekben a lényeges kérdésekben eltérő népéteket vallanak. Többek között azt állítják, hogy az SZKP feladja az osztályharcot és ezáltal fékezi az elnyomott milliók forradalmi lendületét. A hidrogénbombát paplrtigrlsnek tekintik, amelyet a szovjet kommunisták túlbecsülnek. Továbbra is azt hangoztatják, hogy fegyveres világforradalmat kell előidézni, amelynek során elpusztul a kapitalizmus és megszületik a proletariátus világgyőzelme. Ennek kapcsán felelőtlenül azt hangoztatják, hogy néhány százmillió A moszkvai háromhatalmi megbeszélések megnyitásán részt vett Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke is. Képünkön balról a Hruscsov elvtárs vezette szovjet küldöttséget, jobbról Harriman amerikai küldöttet láthatjuk. Telefoto CTK-TASZSZ ember halála meghozná az embermilliók- boldogságát. A Kínai Kommunista Párt levelében foglalt tények helytelensége világos, amelyre rámutat az SZKP KB levele is. Aki figyelmesen elolvassa ezt a két dokumentumot, mindenféle magyarázat nélkül véleményt alkothat az SZKP KB levelében foglalt nézetek megalapozottságáról, helyességéről, a béke és az emberiség jövője iránt érzett felelősség szellemében fogant állásfoglalásáról. Természetesen, Nyugaton széltébenhosszában beszélnek „a szovjet—kínai viszályról". A burzsoá propaganda szinte üdvrivalgásba kezdett és azt hangoztatja, hogy elkerülhetetlen a szakítás a Szovjetunió és a népi Kína között. Tagadnánk az igazságot, ha azt állítanánk, hogy a kínai elvtársak magatartása nem árt a nemzetközi kommunista mozgalom egységének. De távolról sem jelenti azt, hogy a felmerült problémákat nem lehet kiküszöbölni. A béke, a szocializmus ügyének ma már több mint egymilliárdos tábora van, a háború és béke kérdése ma világproblémává vált. Az élet fogia majd igazolni, hogy melyik nézetnek van igaza. (tg) • Franciaország a fasizálódás útján? A francia nemzetgyűlés elfogadta azt a kormányjavaslatot, amely a dolgozók sztrájkjogát korlátozza. A javaslat lényege az, hogy az állami közüzemekben 5 nappal előbb be kell jelenteni a sztrájk megkezdését, hogy az üzem vezetősége időben intézkedéseket tehessen a termelés folyamatosságának biztosítására. A szocialista és kommunista képviselők felszólalásaikban bírálták a kormányjavaslatot és azt mondották, hogy az ilyen intézkedések egy-egy lépést jelentenek a fasizmus megteremtéséhez. Tizenkilenc éve, hogy a lengyel nép a szovjet hadsereg segítségével felszabadult a fasiszta járom alól és saját kezébe vehette sorsának irányítását. A Lengyel Népköztársaság ma már a szocialista világrendszer szerves része, köztársaságunknak - a Szovjetunió ás NDK mellett - legjelentősebb gazdasági partnere. Együttműködésünk magas, szocialista színvonalon áll. De nemcsak egyenrangú kereskedelmi partner, hanem jó szomszédok, testvérei vagyunk egymásnak. Nemcsak azért, mert több mint 1000 kilométer hosszú határ köt össze bennünket egymással, hanem eszméink, céljaink is azonosak. A felszabadulás napján egy rombadöntött, tönkretett országra virradt a lengyel nép is. A náci uralom idején hatmillió lengyel hazafi vesztette életét. Nincs olyan lengyel család, amelynek ne Tenne háborús áldozata. Az évekkel ezelőtt Lengyelországból visszatért turisták még romvárosról beszéltek, de ma már ilyen nem létezik. Igaz, hogy a lélektani hatásokat nem lehet az idősebb nemzedékben egy csapásra eltörölni, de a lakosság többségének, a fiatal nemzedéknek vagy nincsenek már háború előtti élményei, vagy csak nagyon elmosódottak. A szocialista Lengyelország nyugati szomszédja, az NDK, amely már jó szövetségese, barátja a lengyel népnek. LENGYELORSZÁG MEZŐGAZDASÁGA az 1958-1982 években már 18,6 •/*kai többet termelt, mint az előző ötéves terv időszakában. A gabonanövények hektáronkénti átlagtermése a két időszakban 13,4 mázsáról 16,1 má-Lengyelország tizenkilenc szabad éve zsára emelkedett, az állatállomány is gyarapodott, azonban még nem tudták teljesen leküzdeni a gabona- és takarmányhiányt, valamint a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti aránytalanságokat. Mindezek, még nyomot hagytak a népgazdaság más területén is, főleg a külkereskedelemben. A Lengyel Egyesült Munkáspárt idei plénumán olyan határozatokat hozott, amelyekkel megerősítik a mezőgazdaságot, elsősorban a beruházások növelése útján. A mezőgazdaságra vonatkozó határozatok jelentősége messze túlszárnyalja e gazdasági ág határait és számos iparágat, tudományos intézetet, kulturális és oktatási intézményt is érint. HOGYAN LÁTJÁK A JÖVŐT A szocializmust építő Lengyelország nak megvannak a távlati tervei is, amelyek reálisak és megvalósíthatók. J.980-ban Lengyelországnak 40 millió lakosa lesz, (most SÍ millió), változik a dolgozók korösszetétele is: legtöbb lesz a 30-35 évesek csoportja, ami majd elősegíti az ország fejlődésének ütemét is. Jelentős átcsoportosulás lesz a népgazdaság munkaerőtartalékában is. Néhány milliós sűrűn lakott ipari központ fejlődik például Sziléziában (Katowice) és a tengerparton Gdansk, Gdynia, Sopot egy várossá egyesülnek. 1946-tól 1962-ig 1050 milliárd zloty 2 r tiíu 1963. július 21. Varsói utcarészlet volt az összberuházás Lengyelországban, ami azt jelenti, hogy a nagy háborús pusztítások ellenére is ma nyolcszoros ipari kapacitással rendelkezik, mint a háború előtt. A távlati fejlesztési tervben alkalom nyílik a termelés növekedését megvalósítaniuk a munka-termelékenység fokozáséval és a dolgozók számának növelésével. A nemzeti jövedelem a maihoz viszonyítva három és félszeresére emelkedik. Az átlagos színvonal magasabb lesz, mint a legfejlettebb nyugat-európai tőkésországokban. A hatalmas népszaporulat következtében természetes még mindig időszerű probléma a lakáskérdés megoldása is. Bár rengeteg új lakást építenek fel, még mindig nagy gondot okoz a régi, korszerűtlen lakások utánpótlása. Az elkövetkező tizenhét évben a szükségletek kielégítése is gyors ütemben halad előre. Az egyéni szükségletek az első években árleteállitásokkal, béremeléssel, jó minőségű áru ellátásával javulnak. Később • tömeges szükségletek növekedését, a szociális berendezések fejlesztését szorgalmazzák. Döntő feladattá válik a szociális intézmények, a bölcsődék, óvodák, iskolák, (nternátusok, városi közlekedési eszközök, mozik, színházak ingyenes használata. Mindez csupán egy hatalmas országépítési terv néhány kiragadott adata, célkitűzése. Megvalósításának alapja a felszabadult és hatalomra jutott lengyel nép nagy alkotó ereje. E rövid történelmi időszakban Lengyelország jelentős gazdasággal és magas kulturális színvonallal rendelkező állammá fejlődött. A nemzetközi politika aktív tényezője lett, a többi szocialista országgal együtt elszánt harcot vív a világbéke megteremtéséért, a nemzetek közötti barátságért. Gr. t Cleethorpes, angliai fürdővároska tanácsa felmondott a helybeli meteorológiai állomás vezetőjének, Ray Camray-nek, mivel az időjárásjelentések - az angliai klimatikus viszonyoknak megfelelően — igen gyakran jósoltak ködös vagy esős időjárást. S bár Mr. Camray jóslatai rendszerint beváltak, mégis mennie kellett, mivel a városi tanácstagok véleménye szerint igazságszerető meteorológusuk elriasztja a fürdőváros látogatóit. Most olyan szakembert keresnek, aki hivatását nem veszi annyira komolyan. • Kennedy elnök Karolina nevű 5-éves kislánya jövőre nem jár majd a normális amerikai alapiskolába, mivel a mamája elhatározta, hogy gyermekei és a magasrangú kormányhivatalnokok csemetéi részére külön iskolát alapít. így most már a csakis fehérek és a csakis feketék iskolái mellett a legmagasabb kormánykörök gyermekei is külön iskolákba fognak járni. Éljen a demokrácia! • Dél-Franciaországban egy vasárnap korán reggel Jacob Rubrich polgártárs autójával 130 kilométeres sebességgel száguldott a még üres osrzágúton, Egy éles Kanyarban aztán 4 táborozó pótkocsit borítbtt jel a bennük még alvó kirándulókkal. Csak véletlen szerencsének köszönheti^ hogy komolyabb sérüléseket nem okozott. A bíró előtt azonban kijelentett: „Engem az úristen küldött oda, hogy felköltsem és a templomba zavarjam őket!" • Perez Jimenez, aki nemrégiben még Venezuela állam közutálatnak örvendő diktátora volt, jelenleg az északamerikai Florida-állam börtönében várja az USA legfelsőbb bíróságának ítéletét, melynek alapján minden valószínűség szerint kiadják majd Venezuelának. Hogy bírái szivét megpuhítsa, Jimenez végrendeletében 2Ó millió dollárt ajánlott fel egykori hazája állampénztárának. Sajnos, azonban az az összeg csak a felét képezi annak, amit a volt államelnök ellopott, mielőtt Amerikába szökött. • Sokat írtak már a forróvérű olaszországi labdarúgó-szurkolókról, akik arra is képesek, hogy záptojásokat hajigóljanak a mérkőzésvezetőkre. 0jobban néhány nagyobb olasz stadionban a tribün lejáratánál hatalmas „Bíró"val jelzett homokzsákokat állítottak fel. Az újdonság Óriási népszerűségnek örvend. Pízában például már másodszor voltak kénytelenek felállítani a „bírót". • Arthur Rubinstein, a világhírű zongoraművész néhány héttel ezelőtt a francia tengerparti Deauville fürdőhelyre érkezett üdülésre. Az ottani Royal szálloda igazgatója a nagy művész elegáns lakosztályának falait hangszigetelő lemezekkel vonatta be. „Ezt bizonyára azért teszi - érdeklődtek a fürdővendégek -, hogy teljes nyugalma legyen a mesternek?“ „Csak részben - válaszolta az igazgató. — Főleg azért, hogy senki se élvezzen potyán, ha a mester gyakorol." • A Dél-Amerikában garázdálkodó dikti 'orok egyike nemrégiben szokásos testőrsége nélkül betévedt egy moziba. Jegyet váltott és beült az elsötétített nézőtérre. A heti híradó vetítése közben a vásznon ö maga jelent meg valami hivatalos ténykedése közben. A moziteremben felhangzott a kötelező taps, ö maga azonban nyugodtan ülve maradt. Egyszerre csak megbökte valaki hátulról: „Ide hallgasson - súgták neki - én is utálom öt, mint a bűnömet, de mégis tapsolok. És ha nem akarja, hogy hűvösre tegyék, jobban tenné. maga is tapsolna!"
