Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-12-18 / 101. szám
Több mint Sokhelyütt találkoztunk már jőlszervezett állattenyésztéssel, de eddig még sehol sem tapasztaltuk azt az aprólékosan részleteiben is átgondolt tudatos termelés-szervezést, mint a nyárasdi szövetkezetben. Itt minden úgy történik, ahogyan egy mintagazdaságban a valóságban lennie kell. Vegyük talán a tejtermelést, amely hagyományos ebben az EFSZ-ben. Ott kell kezdenünk, hogy az állatokat megszületésüktől kezdve a tehénsorba állításig nagy gonddal ápolják. A tenyésztés tudatosságát bizonyítja az is, hogy az állomány feltöltését tervszerűen végzik, míg más szövetkezetben éppen itt követik el a legnagyobb hibákat. A nyárasdiak teheneiket ismert elődöktől maguk nevelik. Ez nagy szakértelmet és gazdag ismeretet igényel, mert úgy szervezni az állatforgalmat, hogy a hasznosság állandóan emelkedjék, s mindez megfeleljen az állategészségügyi feltételeknek is, nem kis dolog. Októberben, amikor náluk jártunk, 471 tehenet számláltak, vagyis kereken 21-gyel többet, mint az elmúlt évben. A munkafolyamat pontos betartása felől külön zootechnikus gondoskodik, de a tehenészek — akik átlagban 15—14 állatot gondoznak (etetnek és fejnek) — ugyancsak értik a termelés módját. Sikereik a már említett tényezőktől, valamint a szakszerű takarmányozástól és nem utolsósorban a pontosságtól függenek. Érdemes megemlíteni, hogy a teheneket soha nem hajtják legelőre, az üszőket azonban annál inkább. Módszerük helyességét a termelési gyakorlat már igazolta. Az istállókban naponta hajnali fél négykor kezdődik a munka. A trágyakihordás, alrnozás és tisztogatás után az állatok megkapják az abrakot, majd ezt követőleg a tömegtakarmányt olyan összetételben, hogy az emészthető fehérje mennyiség elérje a 820 grammot. Ezután következik a fejés. A munkaművelet, a fejőssel együtt, naponta háromszor megismétlődik. A téli időszakban minden fejőstehénre 2 kg erőtakarmányt adnak, — olyan arányban, ki mennyi tehenet gondoz. Az abrak egyedenkénti elosztását maguk a tehenészek végzik aszerint, hogy melyik tehén hány liter tejet termel. A nyárasdi szövetkezet vezetői nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy az állatok etetését, takarítását és fejősét egy és ugyanazon emberek végzik. Ez a szervezési forma már annálfogva, hogy a dolgozók jobban érdekeltek a termelésben, a szövetkezet számára is előnyös. Milyen a jutalmazás? A tehenészek minden 58 liter kifejt tej után munkétmillió korona tejből kaegységenként 32,50 koronát kapnak. Meg is érdemlik, hiszen nagy hasznot hajtanak a szövetkezetnek. Idei termelési tervük 1 080 000 liter tej eladását föltételezi. Októberben már csak 45 000 liter hiányzott az évi tervből. Ez valóban nagyszerű eredmény. Ha összehasonlítjuk az idei tejeladást (október végéig) a múlt esztendeivel, azt láthatjuk, hogy amíg tavaly 513,5, addig idén már 580 litert adtak el hektáronként. A napi darabonkénti tejeladás pedig pénzben kifejezve 78 fillérrel emelkedett. Szeptemberben például naponta tehenenként 7,93 liter tejet adtak közellátásunknak. Forró Géza főzootechnikus elmondta, hogy a szép eredmények elérésében nagy része van a fejőkollektívák közti szocialista munkaversenynek. A versenyben álló négy csoport közül a Bognár Károly vezetése alatt álló hét fejőt számláló kollektíva viszi a prímet. Az elmondottakból is látható, hogy a szövetkezet vezetőinek jól átgondoltan kell kalkulálniuk, mert az összbevételek 19 °/o-a éppen tejből származik. Pénzben ez összesen 2 millió 160 ezer koronát jelent. Itt nem lehet ám a véletlenre és a jószerencsére bízni a termelést, hanem jó szakemberekre, a célnak megfelelő szervezőkre van szükség, s mindez Nyárasdon megvan. Hasonló módon kellene cselekedniük másutt is a tejtermelés terén. Hoksza István MÉG EGY-KÉX HÉT, és belelapozunk az új naptárba. Kevés olyan ember van, aki ilyenkor ne gondolna arra, mit hoz az új esztendő? Ugyanakkor az is felvetődik, mit adott az Idei év? A mezőgazdasági üzemeket elsősorban az évvégi mérleg foglalkoztatja. Nem csoda, hogy ezt a kérdést éppen a szövetkezetekben vetik föl a leggyakrabban. A tagok a gazdasági mérleg eredményei alapján kapják a járandóságukat. Kelet-Szlovákia szövetkezeteiben az előzetes eredmények találgatásait a gazdasági helyzet elemzése váltotta fel. Ekképp történt a presovi járás szövetkezeteiben is. Valaki feltehetné a kérdést: Miért éppen erről a járásról teszünk említést? — Tudatosan tesszük ezt! ELÖSZÖRIS AZÉRT, mert a valaha igen rosszhírú szövetkezetek legtöbbjében a gazdálkodás örvendetesen megjavult. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a járás 94 szövetkezetében az előzetes számítások szerint a zárszámadási közgyűlések alkalmával több mint nyolc és egynegyed millió korona üti a becsületesen dolgozó szövetkezeti tagok markát. És ennek, velük együtt csak örülni tudunk. A másik ok, ami tulajdonképpen arra késztetett, hogy a presovi járás szövetkezeteiről tegyünk említést, már kevésbbé örömteljes. Ugyanis a kedvezőbb gazdasági eredmények mellett szembeötlőek az egyes szövetkezetek pénzügyi gazdálkodása terén megállapított fogyatékosságok, amelyek a pénzügyi és pénztári fegyelem megsértésének, s nem utolsósorban a közös vagyon védelme elhanyagolásának következményei és jelentősen gátolják a még jobb gazdasági helyzet megteremtését. OKULÁSKÉNT EMLÍTJÜK meg azokat a konkrét eseteket, amikor a szövetkezeti vezetők önkényes cselekeürmös • • M •• | oromok detei nemcsak a pénzügyi fegyelem kisebb méretű megszegésének, hanem súlyos törvénysértésnek is minősíthetők. Ismerkedjünk meg velük közelebbről, tegyük őket sorjába az elbírálás mérlegének serpenyőjébe. TUDVALEVŐ, hogy műtrágyafélékből a szükségletekre nem áll elegendő mennyiség mezőgazdasági üzemeink rendelkezésére. A circi EFSZ- ben mégis eladtak magántermelőknek több, mint 40 ezer korona értékű műtrágyát. Megtörtént ez Rokycanyban, Petrovcé-ben, Vysny Zipov-ban és másutt is. Sem a éiréi, sem a hermanovcei, Rokycany-i, bystréi szövetkezet nem dicsekedhet azzal, hogy eladási tervét eredményesen teljesíti. Ennek ellenére szövetkezeten kívülieknek tejet, választott malacokat adnak el. Az is gyakran. előfordul, hogy a pénzkészletet nem a meghatározott célokra fordítják. Például a circi szövetkezet 20 492 korona készpénzt vett fel a bankban munkaegység-előleg kifizetésére, s csupán 7061 koronát fizetett ki erre a célra. A többit?... A kendicei szövetkezet a hangszóró javításáért 1570 koronát fizetett egy illetőnek, anélkül, hogy az előírások szerint adót az említett összegből levonta volna, s a munkaadóját sem értesítette. A helyi nemzeti bizottság természetesen tudott az esetről! Hasonló esetek történtek Drienov, Ruská Voía és más községekben is. ELÍTÉLENDŐ, törvénybe ütköző cselekmény az is, amikor a szövetkezetek magánosoktól — számla nélkül! — gépeket, szerszámokat, alkatrészeket vásárolnak. A sedlicei EFSZ ilymódon vásárolt kábelt a gépállomás egy dolgozójától. A trnkovi szövetkezet alkatrészekért 300 koronát fizetett ki „ismeretlen“ sofőröknek. Hermanovcében a szövetkezet kőbányát nyitott, melynél igénybevette egy nemzeti vállalat baggerét és kezelőjének 4500 koronát fizetett ki — számla nélkül. Erről a vállalat vezetőségét sem értesítette a szövetkezet vezetősége. Ugyanez a szövetkezet további 1700 koronát fizetett a Magasépítő Vállalat egy dolgozójának gépjavításért. Sedlicén egy magániparosnak fizettek ki autójavításért 4500 koronát, ugyancsak számla nélkül. NEM RITKA az olyan eset sem a presovi járásban, amikor a szövetkezetek a gépek vételekor, épületek befejezése alkalmából jelentős összegeket fizetnek ki „frissítőkre". Azt már tudjuk, hogy ez nem más, mint a szövetkezet néhány vezetőjének az „üzletfelekkel“ történt borozása, pálinkázása - a közösség számlájára. Az egészhez még annyit, hogy a szóbanforgó járás szövetkezetei az idén az előirányzott vásárlásokra és bérekre fordítandó összeget csaknem hárommillió koronával, a gépjavítási költségeket egymillió-hétszázezer koronával túllépték. Ez nem más, mint hazardírozás a közös vagyonnal. így nem lehet, s nem szabad gazdálkodni! A helyi nemzeti bizottságok egyik alapvető feladata, az effajta visszaélések megakadályozása, a szövetkezetek gazdálkodása menetének állandó figyelemmel kísérése... TELJESEN ÉRTHETŐ és helyénvaló, ha az ilyen tisztségükkel visszaélő, a közös vagyonnal önkényesen és helytelenül gazdálkodó szövetkezeti vezetők, s HNB-funkcionáriusok felelnek majd a fentiekhez hasonló mulasztásaikért, cselekedeteikért. KULIK GELLERT I A termelőerők szerkezetének vagy színvonalának változása szükségszerűen megköveteli, hogy a termelés és a munkaszervezés hozzáidomuljon a termelőerők követelményeihez. A termelőerők színvonala és a szervezés közötti összhang megteremti a termelés hatékonyságának, főleg azonban a termelési technika és technológia tényleges kihasználásának tárgyilagos alapját. A mezőgazdasági termelés alapvető szervezeti egységei a kézi munkát végző csoportok voltak, amelyek a növénytermesztés termelési feladatainak teljesítéséért feleltek. Ez a felelősség a valóságban csak névleges volt, mert a munka oroszlánrészét a GTÁ-k tulajdonában lévő gépek végezték, amelyekre azonban nem hárultak termelési hanem csupán munkafeladatok. Nyilvánvaló tehát, hogy az EFSZ-ek állandó munkacsoportjai csak szervezeti egységek voltak. A termelési feladatok teljesítéséért viselt tulajdonképpeni felelősségen az elnök és az agronómus — vagy egy maroknyi csoport osztozott. Miután a GTÁ-k gépei az EFSZ-ek tulajdonába mentek át, a traktorosok munkaközössége lett szükségszerűen az alapvető termelési egység. Azoknak az embereknek a kollektívája, akik döntő szerepet játszanak a termelési folyamatban. Komplexbrigádokat szerveztek jóformán valamennyi mezőgazdasági üzemben, amelyek ténylegesen felelnek a termelési tervek és munkafeladatok teljesítéséért. De ha a komplexbrigádok tevékenységét és teljesítményét értékeljük, lényeges minőségbeli eltéréseket észlelünk, mivel a brigádok rendeltetését minden EFSZ-ben nem értelmeztek helyesen, és főleg nem valósítottak meg egységesen. A termelés résztvevőinek ismerniük kell a termelési feladatok tervét, melyet a komplexbrigádok tagjainak közvetlen részvétele mellett kel! megvitatni. Ez pedig több járás mezőgazdasági üzemében nem történt meg. A csilizradványi szövetkezetben például helytelenül értelmezték a bri-A komplexbrigádok jelentősége és tevékenysége gádvezető tisztségének fogalmát: felvásárlót bíztak meg vele, aki továbbra is eredeti beosztásában dolgozott. Más üzemben viszont csak papíron léteznek komplexbrigádok. A Trhové Myto-i szövetkezetben kezdetben jól indult az elsődleges nyilvántartás és a komplexbrigádok vezetése, de a vezetőség és az illetékes szervek évközben egyetlenegyszer sem értékelték sem a kollektív, sem az egyéni feladatok teljesítését. Hangsúlyoznunk kell, hogy a GTÁ-kon érvényesített, aránylag hasznos nyilvántartási tapasztalatokból vajmi keveset hasznosítottak az EFSZ-ek a traktorállomások küldetésének megváltozása után. Elsődleges nyilvántartás híján nincs áttekintésünk a géppark kihasználásáról, amely szövetkezeteinkben nem mondható gazdaságosnak. Ehelyütt meg keli említenünk a harkovi körzetből érkezett szovjet vendégeink felsőpatonyi látogatását. A gazdasági udvar megtekintése során a küldöttség vezetője kijelentette Rencés szövetkezeti elnök elvtársnak, hogy az EFSZ ,,agyongépesített“, vagyis túlméretezett a gépek száma. Ez alkalommal megemlítették mezőgazdáinknak Gitalov ismert gépesítőt, a szocialista munka hősét, akinek brigádja 6000 hektárt művel meg 33 traktorral. Kétségtelen, hogy itt a termelés szakosításáról van szó, amelyre a dunaszerdahelyi járásban is igyekeznek. Az első kb. 6000 hektár kiterjedésű mezőgazdasági egységet a járás felső részében, Jányok, Csallóközcsütörtök, Olgya, Gomba és Hviezdoslavov községek határából létesítik. A komplexbrigádok sikeres alepvető feltétele hogy szervezésükkel egyidejűleg a növénytermelés egész eddigi szervezetét átépítsük. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy az egész növényi termelésért és terv szerinti mennyiségének eléréséért a komplexbrigád felelős, amely a tervteljesítéshez szükséges valamennyi feltétellel és kellékkel, tehát gépekkel, vetőmaggal, trágyával, üzemanyaggal stb. rendelkezik. Azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol nem szüntették meg a régebbi munkacsoportokat, kétvonalúság keletkezett a növénytermelésben, mert nem rendezték* a komplexbrigádok és a mezei csoportok közti viszonyt. További komoly akadályt jelent, hogy nem magyarázták meg a komplexbrigádok minden egyes tagjának rendeltetésük fontosságát és a termelési feladatokhoz való viszonyosukat. Tudatosítanunk kell azonban, hogy a komplexbrigádok egyetemesen szavatolnak a feladatok teljesítéséért. A gyakorlat ezzel szemben az elavult szervezés lendülethiányát bizonyítja számos mezőgazdasági üzemben. Pontosan meg kell tehát határozni a szövetkezeti vezetők munka- és hatáskörét, valamint a brigádvezető viszonyát az agronómushoz. A dunaszerdahelyi járásban a legöntudatosabbak a felsőpatonyi és dióspatonyi szövetkezet brigádtagjai További kerékkötőnek tekinthetjük, hogy a gépekkel kapcsolatban egyes brigádtagok még nem érték el a tudatosítás kellő fokát. Vegyük tekintetbe, hogy az 1000 hektáros átlagos mezőgazdasági üzemek 300 ezer koronát terveznek gépjavításra és karbantartásra. És ha ezért az összegért évente gépeket vásárolnánk, 50, sőt ennél is több százalékra felújíthatnánk gépállományunkat. A gépekre fordított kiadások tekintetében még jelentékeny tartalékok rejlenek mezőgazdasági üzemeinkben. Ezt a helyzetet részben csupán az a körülmény befolyásolja, hogy a mezőgazdasági gépekkel végzett munkára nincsenek még technológiai normaóráink. Ennek a kérdésnek felgöngyölítésénél nemcsak mérlegelnünk, hanem meg kell oldanunk az üzemi szállítások kérdését is. Minden mezőgazdasági üzemben meg kell tehát valósítani a normák kidolgozását, valamint a saját gépi eszközök kihasználását, mert máris számolnunk kell hatalmas gazdasági egységek létesítésével, a mezőgazdasági termények termelésének iparosításával. Ugyancsak be kell kalkulálnunk az Agrolet távlati, szélesebb körű szolgálatának igénybevételét. A kártevők elleni mostani védekezés és műtrágya szórás túlhaladott. Az Agrolet szolgáltatásainak kihasználása hatékonyabb lesz, mert a terményeket lényegesen nagyobb, 100— 300 hektáros területeken termesztjük majd. Ugyanakkor számolnunk kell a szövetkezetek közötti együttműködéssel, nevezetesen a mezőgazdasági gépek javításával. Központosított gépjavító műhelyekben igényes javításokat is végezhetünk költségcsökkentés mellett. A mezőgazdasági termelés iparosítása még nem tart lépést az ipar színvonalával és izmosodásával, ami nem áll összhangban népgazdaságunk fejlődésével. De mezőgazdasági termelésünk iparosítását ma már el se képzelhetjük kemizálás és tökéletes gépi eszközök bevetése nélkül. Tagadhatatlan viszont, hogy legnagyobb tartalékaink éppen a munkaszervezésben rejlenek. Nem egy szövetkezetben az a helyzet, hogy reggelenként 15—20 traktoros ácsorog a gazdasági udvaron és azt kérdi az elnöktől, mihez is kezdjen? Ilyenkor az elnök azután törheti a fejét, kit hová, milyen munkára küldjön. Ez persze nem fordulhat elő, ha a traktorosok a komplexbrigád tagjai és a brigádvezető ismerik termelési feladataikat. A termelési' feladatok teljesítőinek fogalma alatt traktorosokat értünk. A jelenlegi helyzetből kifolyólag arra kell törekednünk, hogy minden egyes traktoros tökéletesen megismerje termelési feladatait, nemcsak az egyes időszakokban, hanem távlatilag is az egész évre. Vlado Balazic (Rovinka) ■ , naiii rmTfflff Jo munkaszervező Vágó Emánuel a zsigárdi szövetkezet példás csoportvezetője. A növénytermesztő, bár 61 éves, fiatalos lendülettel dolgozik. Sokan mondják, jó munkaszervező, mindennel törődik. A munkában a csoport tagjainak is segít. Az ő munkája is hozzájárult ahhoz, hogy a zsigárdi szövetkezet eredményesen fejezte be az őszi munkákat. P 1 e s n i v y László, Zsigárd Molnár Andrást szemfüles embernek ismerik Kócsagfalván. Ezért választották az ellenőrző bizottság elnökévé. A „közös“ tagjai nem csalódtak. Molnár a szövetkezet elnökének is odamondogatott, ha napközben ott felejtette magát a kocsmában. Bátorsága, szókimondása tetszést váltott ki a tagok körében. Az aratóünnepélyen poharazgatás közben a szomszéd asztalnál valaki le is tette a garast: — Megeszem a kalapom, ha Molnár nem igazítaná úgy a szövetkezet sorsát, mint elnökünk. Az elejtett szó bogarat ültetett a fülébe. Miért ne lehetne a szövetkezet elnöke? Csak egy lépés a létrán felfelé. De hogyan? Tenni kellene valami nagyot, hogy a tagság és a járás is felfigyeljen. Napokig törte a koponyáját, de nem jutott messzire, míg a novemberi taggyűlésen váratlanul hullott kezébe a „közös“ kulcsa. Arról volt szó, hogy negyven tehén hiányzik az állományból, s néhányat még az év végéig be kellene szerezni. Ügy érezte, elérkezett a várt pillanat. Ünnepélyesen felemelkedett s rövid bevezető után felajánlotta háztáji tehenét. A tagság izgett-mozgott, a járási instruktor néhányszor összecsapta a tenyerét. Molnár keble dagadt a büszkeségtől. Hadd lássák politikai fejlettségét, a szövetkezet iránti szeretetét. x Otthon nyulat lehetett volna vele fogatni, míg az asszony akadékoskodott, pörlekedett. Molnár emígyen nyugtatta: — Értsd meg, asszony! A tekintélyért áldozni kell! No meg nem adjuk felebaráti szeretetböl - kacsintott egy nagyot huncutul élete párjára. A rézangyalát!... A pénzről nem esett szó a gyűlésen. Sebaj, azt amúgy is csendben kell elintézni. Amikor az állat a közös istállóba került, az elnöknek odasúgta: „a tehén áráról aztán ne feledkezzetek meg!" A közös kormányosa a vezetőségre bízta a döntést. A legközelebbi gyűlésen szó is esett róla. Molnár is ott gubbasztott, de a meleg füstös irodában elnyomta az a négy féldeci rum, amit az éjjeliőr társaságában elfogyasztott. Hogyne fizetett volna a vén Petrovicsnak, amikor agyba-főbe dícsérgette a tehenét: „Ilyen tehén még nem volt a közös istállójában!... Szent uccse, különb a többinél...“ S mindaddig nem állt be a szája, míg maga előtt látta az üveget. Éjfélig is öblögették volna a torkukat, de sajnos, a gyűlés... Amikor az elnök észrevette a szundítót, nossza előhozakodott a tehén árával. Kurtán adta tudtul a kérést, s még kurtábban mondta saját véleményét: — Nem ajánlom! Vegyük leltárba a jószágot, hiszen a tagok többsége szintén leltárba adott egy-két tehenet. A jelenlevők egyetértőén bólogattak. Az elnök fennhangon újra megszólalt: — Hé, András! Egyetértsz? — Természetesen - dünnyögi és kezét magasra emeli. Másnap beállított az irodába, s elmondta jövetele célját. A pénztáros tetőtől talpig végignézte. — Ne járasd a bolondját velem, András. Hiszen te is leszavaztad a gyűlésen. Előkerül a jegyzőkönyv. Hatodik napirendi pont: „■ ■ ■ a vezetőség egyhangúlag úgy döntött..." Visszaütött a bumeráng. Halálra sebezte Molnár András elnökjelöltségét. Sándor Gábor 1963. december 18.
