Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-12-18 / 101. szám
Fordítsunk több figyelmet a szarvasmarha-állomány átteleltetésére Í A téli időszak fontos feladat elé állította mezőgazdasági dolgozóinkat: minél jobban és veszteség nélkül kell átteleltetni a gazdasági állatállományt, feltételeket kell teremteni a termelési és felvásárlási feladatok egyenletes teljesítésére az év elejétől kezdve. A takarmánymérlegek, amelyeket minden mezőgazdasági üzem a termés betakarítása után kidolgozott, megmutatták, hogyan gazdálkodtunk az egész év folyamán, hogyan gazdálkodtunk a takarmányfélékkel a nyári hónapokban, amikor bőségesen volt belőlük. A takarmánymérlegek azt mutatják, hogy az állatok átteleltetésére ebben az évben sincsenek jobb feltételeink, mint máskor. Igaz, hogy egész sor objektív tényezőre hivatkozhatunk, — nedves ősz, hosszú ideig tartó szárazság a nyári időszakban stb. — amelyek kedvezőtlenül befolyásolták a takarmánynövények és gabonafélék hektárhozamait, főként Szlovákia déli és keleti körzeteiben. Mindehhez sok esetben hozzájárult a takarmányfélék betakarításakor, tárolásakor és tartósításakor előforduló gondatlanság, ami bizony kedvezőtlenül tükröződik vissza a takarmányfélék menynyiségében és minőségében. Ilyen körülmények között indulunk a télbe. A múltban, s főként az utolsó tél folyamán szerzett tapasztalatok, megtanítottak minket arra, hogy a takarmányellátottság terén tapasztalható hiányosságok a szarvasmarhatenyészeteket érintették a legérzékenyebben. Ez nemcsak a szarvasmarhaállomány csökkenésében, hanem az állatok termelékenységének csökkenésében és erőnlétük, valamint egészségi állapotuk általános rosszabbodásában mutatkozott meg. Hiszen például csak az elmúlt év folyamán közel 58 000 darabbal csökkent a szarvasmarhaállományunk, s ebből 35 000 a tehén. A tehenek átlagos tejelékenysége állatonként 267 literrel csökkent és a vágómarhák átlagos élősúlya 360 kg alá süllyedt. Ezeket a hibákat nem sikerült a nyári időszak folyamán helyrehoznunk, így az új év küszöbén, amikor ismét igényes felvásárlási feladatokat kell teljesítenünk, nehezebb a helyzetünk, mint a múltban. Az állattenyésztési termelés jelenlegi fontos problémája a tehéntartás. Komoly problémát jelent, mivel a tehénállomány az utóbbi években rendszeresen csökken és csökken az állatok termelékenysége is. 1958 óta a tehénállomány 50 000 darabbal csökkent, s a tejelékenység is 120 millió literrel alacsonyabb. A tejelékenység csökkenése a Szlovákiában jelenleg nyilvántartott tehénállomány szempontjából 73 millió liter tejveszteséget jelent, ami megközelítően tizenegyszer nagyobb mint a tejfelvásárlásban felgyülemlett adósság. , A legfőbb okot a gondatlan üszőkiválasztásban, üszőnevelésben és folyatásban látjuk. A feltevés helyességét az a tény is bizonyítja, hogy a fejőstehenek állományának felújítására előirányzott egy évnél öregebb üszők száma évről évre növekszik. Így például 1958 óta az egy évnél öregebb üszők száma 52 000 darabba! növekedett. Ezzel szemben tenyészértékük rosszabbodik. Az üszőket helytelenül takarmányozzák és gondozzák, ami kedvezőtlenül tükröződik vissza testi fejlődésükben, s így nem lehet őket időben befolyatni. Nem egyedülálló eset. hogy az üszők annyira visszamaradnak a fejlődésben, hogy a gazdaságok dolgozói végül kénytelenek, mint elöregedetteket, vágóhídi célokra kiselejtezni anélkül, hogy befolyatták volna őket. Ezt bizonyítja az a tény Is, hogy az elmúlt évben 17 000 darabbal kevesebb üsző borjazott, mint amennyi tehenet kiselejteztek vágóhídi célokra. így tehát nem tudtuk biztosítani a tehénállomány egyszerű felújítását sem. A helyzet — főként a nyugat-szlovákiai kerületben — nem javult ebben az évben sem. Az említett példákkal akarom kihangsúlyozni az üszőnevelés jelentőségét a tehénállomány fejlesztése és termelékenységének növelése, és ezzel egyidejűleg a nagy termelési valamint árutermelési feltételek kialakítása szempontjából is. Az üszőnevelés jelentőségét főként most, a téli időszak küszöbén feltétlenül tudatosítanunk kell, mivel még elég lehetőségünk van az üszők jó átteleltetésének biztosítására. A helyes üszőnevelés az állatok takarmányozásával, gondozásával és istállózásával összefüggő intézkedések összessége. A sikeres üszőnevelés szempontjából az említett összes intézkedések betartása fontos, s mégi« a takarmányozással összefüggő kérdéseket kell az előtérbe helyeznünk, főként a téli hónapokban. Mindenütt, ahol eddig nem végezték el az üszők osztályozását továbbtenyésztési és vágóhídi célokra, a mulasztást haladéktalanul pótolni kell. Az üszőállományt a takarmánytartalékok alapján módosítjuk úgy, ahogy a takarmánymérleg kívánja. Az elöregedett és meddő üszőket, amennyiben megfelelnek a vágóhídi célokra felvásárlásra kerülő állatokkal szemben támasztott követelményeknek, azonnal a vágóhídra szállítjuk. A többit hizlalásra fogjuk és felerősödésük után adjuk át a felvásárló szerveknek. Az üszőket csakis az állatorvos előzetes hozzájárulásával kezdjük hizlalni, nehogy az üszőket erőnlétük javulása után ismét a tenyészállatok közé sorolják, annak ellenére, hogy már előzőleg megállapították azok tartós meddőségét. Különleges figyelmet fordítsunk azokra az üszőkre, amelyeket továbbtenyésztés céljából kiválasztottunk. Ezeket külön istállőzzuk, az egyes korcsoportok számára külön takarmányadagokat dolgozzunk ki, hogy így biztosítsuk azok egyenletes és teljes értékű takarmányozását az egész téli időszak folyamán. Tudnunk kell, hogy az egy évnél fiatalabb üszőket másképp kell takarmányozni, mint az egy évnél idősebbeket. Erre azért van szükség, mivel az összetett gyomor fejlődése a szarvasmarháknál a második év kezdetén fejeződik be. Ezért az állatok takarmánvozását az adott tényeknek megfelelően kell módosítanunk. Az egy évnél fiatalabb növendék szarvasmarhák takarmányadagjába a jó minőségű rétivagy hereszénán kívü' abraktakarmányt is kell sorolnunk, mivel az állatok ebben az időszakban az izmok és a csontváz fejlődéséhez szükséges táplálóanyagokat — tekintettel az összetett nvomor kifejletlenségére — nem tudják csupán a terimés takarmányokból beszerezni. 200 1963. december 18. A második évben, az emésztőszervek fejlődésének befejezése után az üszők takarmánvozása egyszerűbbé válik. A takarmányadagokből teljesen kihagyhatjuk az abraktakarmányokat és a téli időszakban a takarmányadag alapját a széna, a kapástakarmányok és kisebb mértékben a silótakarmány és a takarmányszalma képezheti. A takarmányadag teriméje ebben az időszakban megfelelően nagy legyen, hogy az emésztőszervek alkalmazkodjanak a későbbi, már kifejlett állatoknak adagolt nagymennyiségű terimés takarmányok kihasználásához. A teljes értékű takarmányozáson kívül nagy hatással van a növendékállatok fejlődésére a friss levegőn való tartózkodásnak, mozgásnak. Az istállóban, vályúkhoz köttötten nevelt állatok nem annyira edzettek, erős és egészséges alkatúak, mint azok az állatok, amelyek a legelőkön vagy legalább a kifutókban mozoghatnak. A mozgás elősegíti a csontváz és az izmok fejlődését, valamint az egyes szervek, főként légzőszervek fejlődését is. Ezzel növekszik az anyagcsere és jobb feltételek képződnek a nagy termelékenységre. Ezért a haszoncélokra és továbbié nyésztésre nevelt üszők és növendékbikák kihajtása a kifutókba a téli hónapok folyamán föltétlenül szükséges. Legelőnyösebb, ha az állatok a déli órákban tartózkodnak a friss levegőn. Ebből az alkalomból szeretném fölhívni a figyelmet a nyitott istáilós üszőnevelésre. Az elmúlt tél folyamán szerzett tapasztalatok megmutatták, hogy az említett nagyüzemi szarvasmarhatenyésztési módszer érvényesítésekor következetesen be kell tartani az összes alapvető követelményeket. A takarmányhiány, az állatok gondozásának elhanyagolása, a mélyalom kiegészítésének elmulasztása, az istállók huzatossága, ez a nyitott istállózás eddigi sikertelenségének alapvető egyik leghidegebb körzetében fekszik, a fiatal üszőket egész tél folyamán nyitott istállóban tartották. Az istálló nyitott falát azonban elzárták, hogy ne legyen huzatos, a mélyalmot naponta rendszeresen gondozták és kiegészítették, hogy mindig száraz és meleg legyen. Az állatokat ideiglenes etetővályukból. egyenesen a fekvőhelyen takarmányozták. Az etetővályukat nem helyezték át más helyre, hogy a mélyalom ne iszaposodjon el. Nagyon jó eredményeket értek el, az állatok egészségesek és edzettek, s ugyanakkor az istálózásra és állatgondozásra fordított költségek lényegesen alacsonyabbak voltak, mint a hagyományos istállókban. A tavalyi év tapasztalatai megmutatták, hogy mindenütt, ahol feltételeket teremtettek a szarvasmarhák nyitott istállózásának bevezetésére, jó eredményeket értek el. Ezért ebben az évben, azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol nincsenek meg a lehetőségek a szarvasmarhák megfelelő takarmányozására és almozására, valamint az istálló nyitott falának elzárására, inkább vezessük át a szarvasmarhákat a hagyományos istállókba, ahol az istálló magasabb hőmérséklete miatt nincsen szükség annyi takarmányra és alomra, mint a nyitott istállóban. A szarvasmarhák, főként a tenyészállatok jó átteleltetése nagy igényeket támaszt állattenyésztőinkkel szemben. Megéri a fáradságot, mivel a gondos munka jutalma az állatok magas termelékenysége és jó erőnléte. Ez pedig az állattenyésztési termelés sikerének, valamint mezőgazdasági dolgozóink jövedelmének alapja. Surina Jozef mérnök, , az SZNT Mezőgazdasági Főosztályának dolgozója
