Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-12-15 / 100. szám

Az üvegcső izzik és megkapja az első formáját. Képünkön Alzbeta

a fúvórészlegről.

Öurisová,

Csillogó üvegdíszek - csillogó gyermekszemek

Van egy üzem Bratislavában, amelyről évközben keveset hallunk. Ipari üveget gyárt ez a vállalat. Dobozain, amelyek szerte a világba elkerülnek: ott a címke: Szlovák Technikai Üveggyár, Nemzeti Vállalat. A csehszlovák üvegipar jó hírnevét viszi a nagyvilágba. Angliában, az Egyesült Államok-ban, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában, Kenyában és Libanonban csillogó gyermekszemek bámulják nemsokára a karácsonyfákon csüngő-függő üvegdíszeket, gyöngyöket, gömböket. Törékenyek, de kedvesek ezek a karácsonyi díszek, ajándékok.

Bratislavában ez az üzem már 1932 óta működik. Akkor Kühmayer-gyár volt a neve. Igaz, már akkor is karácsonyfára való üvegdíszeket gyártották.

A felszabadulás óta többféle árút készítenek az üzemben. A fő termék: karácsonyfa díszek, ezenkívül laboratóriumi fölszerelést és különféle hőmérőket készítenek itt. Most egy újdonsággal jönnek a piacra, amelynek különösen a nők fognak örülni. Ez az újdonság: üvegből készült hajlakkfúvó. A próbagyártást már megkezdték.

Most nincs szándékomban a hőmérőkről és a hajlakk-fúvókról írni, inkább azokról a tarka, gyönyörű díszekről írok, amelyek az egész világon örömet szereznek kicsiknek és nagyoknak. Arról a finom szépségről, amelyet ügyes női kezek varázsolnak elő az egyszerű üvegcsövecskékből.

Kezdjük tehát az üvegcsövecskéknél. Lássuk az üvegfúvó műhelyt. Gázégők mellett nők ülnek, s az izzó üvegcsövecskékbe belefújnak és különböző alakú üvegdíszeket készítenek. Első látásra, mintha az egész munka játék lenne. Pedig nem az!

A különböző üvegdísz csak nagyjából kapta meg a formáját és a karácsonyi díszekhez még egyáltalán nem hasonlít. A gömbök még egyszínűek és átlátszóak. A fénylő ezüst színt a szomszédos műhelyben kapják meg. Vegyi anyagot tesznek a gömbbe, cukorral és savval keverve. Az így megtöltött gömböt, díszt, forró desztilált vízbe mártják, majd a vegyianyagot kieresztik belőle, s a megszárítás után már csillog az állványokon az ezüst gömb.

Ezután a gömbök, díszek festésén a sor. Egy-két ecsetvonás és az ezüst gömb, akár a mesében, átváltozik. Babát, hóembert, vagy vörös-fehér légyölő-galócát ábrázoló dísz lesz belőle. Ezután már nem sok kell, hogy teljesen kész legyen. Még az ezüstözött drótok, selymek, gyöngyök, s ki tudná

ö^uÜddrális híreké

• A mexikói Acapulcóban rendezték meg a fesztivál filmek VI. fesztiválját. A fesztivál rendezősége külön diplomával és egy ősrégi indián mellszobrot ábrázoló arany plakettel jutalfnazta a legjobb filmeket, így az Angyalok földje című magyar filmet is, égy új társadalom ábrázolásáért.

• G. B. Shaw örökösei — közöttük a British Museum és az ír Nemzeti Galéria — csaknem kétmillió dollárhoz jutottak a Pygmalionból készült My Fair Lady című musical szerzői jogdíjából; ehhez még hozzájön a készülő amerikai filmből a bevétel öt százaléka.

tm. deccirtter H.

mindennek a nevét felsorolni, s kész a dísz.

A csomagoló-részlegen a dobozokból exportra készült babák, díszgömbök, a hazai piacra készült üvegmadarak és tarka üveggolyók, díszek mosolyagnak ránk. Az üzem dolgozói exportra teljesen új karácsonyfadíszeket készítettek, vagy ötvenféle figurát és gömbféleséget.

Ezek az árucikkek külföldön igen közkedveltek. Az üzem vezetősége azzal számol, hogy a jövőben az újdonságaikra nagy megrendeléseket kapnak.

Az idei karácsonyi vásárra jórészt olyan kollekciók kerülnek, mint az elmúlt években. Reméljük, hogy az exportújdonságokat vagy annak legalább egy részét ott láthatjuk majd karácsonyfáinkon. Főleg az említett szuper-modern ezüstszínű vagy tarka karácsonyfa díszgömbről van szó, amely jól helyettesíti majd a hagyományos üvegharangocskákat, csillagokat stb.

Az üzem egész éven át jó eredménynyel dolgozik, a tervet száz százalékon felül teljesíti. A vállalat dolgozói jórészt fiatalok, valóban ifjú hévvel munkálkodnak. Egyetlen vágyuk, hogy minél előbb beköltözhessenek a Dúbravkán készülő új üzemükbe.

Végezetül talán annyit, amikor meggyújtjuk a karácsonyfán a gyertyákat, látjuk a sok csillogó díszt, egy pillanatra gondoljunk azokra is, akik azokat készítették, a bratislavai Szlovák Technikai Üveggyár leányaira és asszonyaira.

Lubica Harustiaková

f — Nehéz ez a csomag. Köszö* • nőm, hogy segített. Könyveket viszek az iskola könyvtárába, nem tudom milyenek, mert a járás utalta ki. Nézze, ott hátul még van hely, leülhetünk. Ilyenkor már nem valami kellemes utazgatni, De ha kell, mit tehet az ember? Nem igaz? Maga szeret utazni? Igen? S most hová utazik? Érdekes, én is oda megyek. Már a második éve tanítok ott, s elhiheti, nincs valami sok kedvem az egészhez. Pozsony és Nyitra után az isten háta mögé kerülni... Ne, ne értsen félre, nem a városi élet kényelme hiányzik. Egészen más. Alig öt éve jár autóbusz a faluba, s van olyan ember, aki még nem volt Párkányban sem. Nem hiszi? Én se nagyon hittem először. De most már elhiszem, sok más hihetetlennek tűnő dologgal együtt. Maga még nem járt erre, ugye? Pedig nagyon szép a vidék.

— Azt kérdi, hogy érzem itt magam? Nehéz elmondani. Nagyon nem ilyennek képzeltem el diákkoromban jövendő munkahelyemet... Furcsának találja? Én is. Ketten vagyunk,... az igazgató, meg én. Látja, az ott már Magyarország, az meg a Börzsöny. Ilyenkor nem valami szép, de ha leesik a hó, fehérre szépülnek a dombok, s ha a nap rájuk veri sugarait, lilásan ragyognak. Nyáron meg tintakékek s nehéz záporokat indítanak el az Ipoly fölé.

— Na, itt kiszállunk. Nem tudom mi lesz, ha a gyerekek nem jöttek elém a kocsival. Segít? Köszönöm. Emlékszik, tavaly ilyenkor már bokáig ért a hó. De azért erre nem olyan kemény a tél. Tudja ezek a hegyek megszelídítik a szél erejét. Hogy mennyit kell még gyalogolni? Nem sokat. Keresztülmegyek ezen a falun, fel egy dombra, s onnan már csak le kell sétálni. Nagyon érdekes lenézni a falura. Mintha egy felfordított kalap fenekében heverne. S belátni minden udvarba. Az is valami.

— Ezt az erdőt, az út jobboldalán Kolduserdőnek hívják. Az itteniek szerint valamikor egy kolldús felkötötte magát benne. Lehet, hogy mese az

• Segítettek magukon, pj alakot

öltött a Barti Művelődési Otthon. A lakosság ugyanis elhatározta, hogy a régi nem megfelelő helyiséget átalakítja. Ám nem maradtak csupán az elhatározásnál, hanem tüstént munkához láttak. Segített a szövetkezet, a járási nemzeti bizottság is. A legtöbb brigádórát a sportolók dolgozták le, összesen 320-at. De nem hoztak szégyent a falura a fiatalok és a nőbizottság tagjai sem. Az átalakított művelődési otthonban új színpad vár. ja a fiatalokat. Még ebben az évben több színművet szeretnének bemutatni. (Kovács Ferenc, Bart)

• „Majd a papa“. A CSEMADOK érsekújvári helyi csoportja nagy sikerrel mutatta be Fényes Szabolcs— Kállay István zenés vígjátékát. A színjátszó csoport tagjai úgy tervezik, hogy a hazai előadások után a tanulságos és szórakoztató vígjátékot a vidéki színpadokon is bemutatják.

(Gábris József, Érsekújvár)

• Könyvsikerek a barátság hónapjában. A csehszlovák—szovjet barátsági hónap egyúttal a könyv széleskörű terjesztésének is a hónapja. Iskolákban, üzemekben, szövetkezetekben nagy számban rendezik meg a könyvkiállításokat. Ebben az évben járásunkban körülbelül 6—7000 könyv indult el útjára. A legtöbb kiállítást az iskolákban rendezték, összesen 150-et. A kiállítások iránt nagy érdeklődés mutatkozott az egyes földműves szövetkezetekben is.

(Papp János, Komárom)

• Munkához láttak. A padányiak műkedvelő csoportja szintén megkezdte munkáját. Gárdonyi Géza „Bor“ című három felvonásos színművét szeretnék bemutatni.

(Ifj. Lábady Imre, Padány) • Értékes kezdeményezés. Az Érsekújvári Járási Művelődési Otthon vezetősége a közelmúltban kétnapos szemináriumot rendezett a falusi színjátszó csoportok vezetői, rendezői részére Komáromban. A MATESZ épületében megtartott iskolázáson értékes előadások hangzottak el. A tanfolyam résztvevői megtekintették Dobozy Imre „Holnap folytatjuk" című színművének bemutatóját.

(Peskó László, Ipolyszalka)

« Mintabál. A Lévai Járási Művelődési Otthon a Felsőszemerédi Művelődési Otthonnal karöltve mintabált rendezett. A rendezvény fő célja az volt, hogy falvaink lakossága számára példát mutassanak, miként kell a bálokat szervezni, rendezni, s hogyan lehet véget vetni az üres mulatozásnak,dáridózásnak.

(Tóth László, Tompa)

• Irodalmi színpad. A CSEMADOK Ipolysági szervezetének Irodalmi Színpada József Attila emlékestet rendezett. A művelődési otthon zsúfolásig megtelt. A megnyitót Köteles János tartotta, a költő életéről és munkásságáról beszélt. Majd a fiatalok figyelmét hívta fel arra, hogy a következőkben szép számmal jelenjenek meg hasonló rendezvényeken.

(Vastagh Gyula, Ipolyság)

• „Mindenből egy keveset“. A CSISZ tanyi helyi szervezetének műkedvelői „Mindenből egy keveset“ címmel észt. rádműsort mutattak be. A jól sikerült műsorral Tanyon kívül Keszin és Bogyán is felléptek. (Ráső Márta, Tany)

• Sikerült bemutató Dunaszerdahelyen. A dunaszerdahelyi műkedvelők nagy sikerrel mutatták be Peter Karvas Antigona és a többiek című tragédiáját. A Csallóközi Színházba tömörült műkedvelők ezzel a bemutatóval is bebizonyították,- hogy valóban komoly feladatok megoldására is képesek.

Komáromyné, Dunaszerdahely)

Ifjú természettudósok

Érdekes összejövetelen vettek részt a kosicei járásban működő ifjúsági természettudomány) körök tagjai, amelyen értékelték eddigi tevékenységüket.

A legjobb eredményeket a Bárcai Alapfokú Kilencéves Iskola mellett működő természettudományi kör érte el, melynek tagjai kitűhő munkájukért egy pár pávát kaptak, 500.— korona értékben. A nádasdi iskola körének jutalma egy pár fajtiszta kacsa, az eszkárosiaké pedig egy pár nyúl volt. A jelenlevő küldötteknek átadták az „Ifjú természettudós“-jelvényeket.

Kitűnt, hogy ennek az ifjúsági mozgalomnak a járásban számos híve van. Évi tervük alapján 220 tanulót szándékoztak beszervezni, de már eddig 245 diák szerezte meg a jelvényt. Várható, hogy ez a szám az év végéig még emelkedik.

A kis természettudósok közös ebédjük után ellátogattak a Bárcai Mezőgazdasági Technikumba, ahol elbeszélgettek a jövő mezőgazdasági szakembereivel. Sokan közülük annyira megkedvelték a mezőgazdaságot, hogy már most ígéretet tettek, hűek maradnak a földhöz.

M a t ó Pál, Kosice

Két monológ

egész, de az emberek most is azt hiszik, hogy kísért a szelleme. Jaj, erről elmondok magának egy történetet.

— Még tavaly egyszer haza indultam — itt lakom a második faluban, — s már alkonyodott. A háziasszonyom mindenáron le akart beszélni, merthogy az erdő mellett visz el az utam, s bajom eshet. Persze, nem hallgattam rá. Az úton rámsötétedett, s a Kolduserdőnél, hirtelen egy alak sötétlett fel az úton. Kicsit megijedtem, meg is álltam, de aztán „lesz, ami lesz“, újra elindultam. Közelebb érve megismertem az illetőt. Egy férfi volt. Ö is megismert. Köszönt, én visszaköszöntem, s mentem tovább. Alig tettem tíz lépést, az erdőből valami türelmetlen, női hangot hallottam: „Minek köszöntél neki? Most megismert és holnap már az egész falu ...“ Nem néztem hátra, de azóta tudom már, miféle szellemek kísértenek a Kolduserdőben.

— Hogy ez érdekes? Kinek hogyan. De igazán, maga minek jön a faluba? Újságíró? Sejtettem mindjárt. S miről akar írni? A kulturális életről? Tavaly a „Bolondórá“-t játszottuk, és elég jól sikerült. Hogy miért nem valami mást? Meg hogy giccs? Lehet, de csak próbált volna valami jobbat. Először „A tanítónőt“ akartuk. A nemzeti bizottság titkára jött az ajánlattal. „Ha maga eljátssza a tanítónőt, én eljátszom István szerepét.“ Természetesen, ilyen alapon nem vállaltam. Nem vagyok hajlandó senki kedvéért az ilyesmit végigcsinálni. Azóta persze leromlott a viszony a nemzeti bizottság s az iskola között. Minden héten küldenek egy jelentést a járásra, hogy nem csinálunk semmit, meg hogy a tízperces szünetek hosszabbak tíz percnél. Nevetséges kicsinyeskedés és személyes okokkal függ össze.

— Csodálkozik? Én egy cseppet sem. Megszoktam. De mindjárt itt az iskola.

Addig még elmondom a „szív küldi“-t. Jó? Nálunk ez nagy divat. Születésnap, névnap, és szólnak a mikrofonok. Egy nóta tíz korona. De arról senki sem kap blokkot. Mondják is az emberek: „Ha van szív küldi, a titkár nagy fröccsöt iszik, ha nincs, akkor kis sört.“ Persze, ez eléggé nevetségesnek tűnik, de már a harmadik éve így megy ... S még csak annyit, hogy jövőre nem lesz első osztály. Tudja, ezelőtt hat évvel egy gyerek sem született a faluban ... Hát akkor, a viszont látásra...

— Tessék, foglaljon helyet. Ez az irodánk. Ott a szemben lévő oldalon az iskola könyvtára. Az a sok könyv, ami még szerte hever, szintén oda tartozik. Csak még nem volt időnk elrakni. A falu érdekli. Mondhatok egyet s mást róla. Itt születtem, s már jópár éve itt is tanítok. Külön ország ez a falu. Már régen is alig negyven százaléka dolgozott az ittenieknek a mezőgazdaságban. A többiek Pesten, meg az ég tudja, merre keresték a kenyeret. S amióta megalakult a szövetkezet, még azok is elmentek, akik azelőtt a földet művelték. Nem azért, mintha nagyon érdekelné őket az egész, hanem hogy legyen valamennyi föld, hogy teremjen egy kevéske kukorica, meg szőlő.

— Hogy ezzel másutt is találkozni? Elhiszem, de azt már kétlem, hogy olyan mértékben, mint nálunk. Természetesen ez megmutatkozik gazdasági téren is. Viszont engem inkább a másik része érint erősebben. Mert nézze csak, nem nagy falu ez, de mégis kevés hogy egy fiatal jár innen főiskolára, s egy a tizenkétévesbe. Nem mintha azelőtt több lett volna, még ennyi sem volt, de az ma már nem lehet mérvadó. Miért van ez? Talán a legerősebben az otthoni nevelés, helyesebben a szülök közömbössége az egyik ok. Ebben az iskolában

• Szép eredmények. Az Ipolyság!

Mezőgazdasági Műszaki Iskola tanulói értékes kulturális tevékenységet fejtenek ki. A tanulók örömmel vesznek részt a műsorok betanulásában. Ebben az iskolaévben sikeresen szerepeltek a szüreti ünnepélyen, a Hadsereg Napján, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére rendezett műsorokon is. Az iskola tanulói jelenleg zenés műsor bemutatását tervezik. (Kádek Gábor, Ipolyság)

• A természet védelméért. A közelmúltban három napos iskolázásra jöttek össze a közép-szlovákiai kerület természetbarátai. A jelenlévők nyolc értékes előadást hallgattak meg. Mindenki egyre inkább tudatosítja azt, hogy Szlovákia felmérhetetlen természeti gazdaságát dolgozóink számára szebbé, hozzáférhetőbbé kel! tennünk, s természetesen meg kell védenünk. Az értekezleten sok értékes javaslat hangzott el.

(Kovács Zoltán. Rimaszombat)

Aki Anna Frankot letartótatta

Nálunk talán nincs is olyan ember, aki nem ismerné Anna Frank holland leány sorsát és naplóját. Tizenkilenc nyelvre fordították le s a naplója alapján írt színdarabot az egész világon játszották a színházakban és a mozikban.

Kevésbé ismert azonban az a tény, hogy a hitleri Sicherheitsdienst alkalmazottja, a bécsi Kari Sieberbauer, aki 1944. augusztus 4-én személyesen tartóztatta le Anna Frankot, nemrég még a bécsi rendőrségben mint körzeti rendőrfelügyelő, aktív szolgálatot teljesített.

Kari Silberbauernak az SD-ben végzett tevékenysége Ausztriában közismert volt, s ezért 1945-ben nem vehették be Ausztria új, demokratikus rendőrségébe. Kilenc évvel később, Helmer akkori belügyminiszter idején újból szolgálatba lépett. Az előző szolgálati éveit nagylelkűen beszámították, azokat is, amelyeket Hitler rohamosztagaiban letöltött.

Amint a Volksstimme című lap írja, Silberbauert nemrég elbocsátották az állásából. Fegyelmi vizsgálatot indítottak ellene, mivel eltitkolta, hogy részt vett Anna Frank letartóztatásában. Hogy a részvételét eltitkolta-e vagy sem, az nem fontos, mivel sokszázezer Anna Frankot küldött a halálba Himmler SD-je. A nürnbergi bíróság az SD-t bűnszervezetnek nyilvánította, s az, hogy valaki benne szolgálatot teljesített, összeférhetetlen azzal, hogy az osztrák rendőrségben szolgáljon — írja a Volksstimme. Amint látjuk, ez a tény — nem elegendő. (Ä)

csak alsó tagozat van. A hatodikosok már Párkányba járnak, s azokat senki sem ellenőrzi. Sokszor megtörténik, hogy reggel elmennek, s főleg nyáron gyalog hazaballagnak anélkül, hogy az iskolába benézték volna. Útközben elfogyasztják a tízórait, s mire a délutáni autóbusz megjön, ők is hazaérnek. A szülők meg szülői értekezletre nem járnak. S arra még nem volt példa, hogy az osztályfőnökök eljöttek volna ide szülői látogatásra. Tizenhat kilométert nem nagyon akarózik utazni nekik.

— Persze, az én helyzetem más. Ha szülői látogatásra mennék, azt gondolnák, azért megyek, hogy megigyak két pohár bort. Hát ezt nem teszem. De nincs is rá szükség. Minden gyerek szüleit ismerem, együtt nőttem fel velük. Ha valami nincs rendben, akármikor megmondhatom nekik. De van itt még más is, ami ezzel összefügg. A gyerekek szülei dolgoznak. Az apa Kassán vagy Osztraván, esetleg máshol. Kéthetenként, ha egyszer hazajön. Az anya a szövetkezetben; reggel korán megy, s ebédre esetleg hazaszalad. A gyerekkel nem törődnek. Ha vége a tanításnak, övék a határ, az erdő, s az Ipoly. S amikor néha hazajön az apa, akkor meg nagyobbára csak részegen látja a gyereke. Mert itt nagyon szeretnek mulatni. Nem, nem otthon isznak, hanem a kocsmában. S nemcsak a férfiak, együtt az asszonyokkal. Pedig minden háznál van bor, de az nem kell, az nem érdekes. Megszokták a városi tempót, azt praktizálják.

De én mindig csak a sötét oldalát látom az egésznek. Hiába, nem tehetek róla. Mindig ez foglalkoztat, valami megoldást kellene találni. Próbáltuk is már. Kellene egy művelődési otthon. Van itt egy garázs, csak rendbe kellene egy kicsit hozni, megfelelne. Kértük a járást, hogy adjon rá 10 ezer koronát. Nem adtak. A szövetkezet meg gazdaságilag túlságosan gyenge ahhoz, hogy ilyen összeget áldozzon. Pedig azt hiszem, nem volna feleslegesen kidobott pénz.

GÁL SÁNDOR