Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-12-04 / 97. szám

Gy Umölcsf aolt vány ok tárolása hütőházban (uetejezes az előző Oldalról) A datolyából készült édes kovászt a kevésbé értékes takarmányok ízesítésére is felhasználhatjuk, ugyanúgy mint a melaszt. SERTÉSEK ETETÉSE TAKARMÁNYDATOLYÁVAL A datolyát szénhidrátos takarmányként soroljuk a sertések takarmányadagjába. Takarmányérték szempontjából ldo kg datolya, 70 kg szárított cukorrépának telel meg. A fölaprózott vagy megfőzött datolyát -összekeverjük a többi takar­mányfélével. A szétfőtt takarmánydato­lyát a többi takarmányozásra előkészített takarmányra öntjük az etetővályúban. A sertéseket fokozatosan kell rászoktatni a datolyára. Kezdetben kis adagokat adunk, majd fokozatosan növeljük, hogy egy hét alatt áttérhessünk a teljes adag­ra. A 35 kg élősúlyon aluli sertéseknek csupán a takarmányadag ízesítésére adunk kis mennyiséget. Tartsuk be azt az alapelvet, hogy 100 kg élősúlyra 1— 1,5 kg sajtolt datolyapogácsát adunk. A sertések egyes súlycsoportjainak az alábbi datolyamennyiséget adagoljuk: ■ 50 kg élősúlyon alul . 0,50—0,70 kg ■ 50 kg élősúlyon felül 80 kg-ig..........................0,70—1,10 kg I 80 kg-tól 100 kg élő­súlyig ................................ 0,80—1,50 kg A takarmánydatolyát sok szövetkezet és állami gazdaság ismeri az előző évek­ből, amikor takarmányozásával jó ered­ményeket értek el. A répaszeletelőn szét­morzsolt és csonthéjas magjával együtt megfőzött datolyát a sertések szívesen fogyasztják és a csonthéjas mag egy részét is megemésztik. A takarmánydato­lya jó, könnyen emészthető takarmány, s ezért gazdaságosan kell vele bánni. Kalisky Daniel mérnök, az SZNT Mezőgazdasági Főosztá­lyának dolgozója költésrothadásának gyógyításában 200 000 egység streptomycint vagy 300 000 egység penicillint és 0,5 g nátriumnor­­szulfazolt, esetleg 300 000 egység biomy-» cint és 1 g nátriumnorszulfazolt számíta­nak. A porozást 3—7 napos időközönként háromszor ismétlik. A porozásra egy-egy esetben felhasználnak 5—10 g biovetint, vagy 8 g biovetint és 200 000 egység pe­nicillint, vagy 8 g biovetint és 0,5 g nát­riumnorszulfazolt, vagy 10 g biovetint, 1 g nátriumszulfazont és 10 g keményítőt (utóbbi a gyógyszer tömegét növeli, s jobb elosztását biztosítja). E gyógy­szereknek ily módon történő alkalmazása tökéletes eredménnyel jár, a családokat nem kell elégetni, mert azok minden esetben meggyógyulnak. (Veternaria, Moszkva) Kísérletek szerint a hűtőházban való szabad tárolás nem alkalmas a gyümölcs­­faoltványok eltartására, mert a 20 ®/o-ot meghaladó párolgási veszteség teljes pusztulást okoz telepítés után. Alkalmat­lannak bizonyult az az eljárás is, amikor a gyökereket polietilén zacskóba csoma­golva tárolták, mert 10—15 •/» súlyvesz­teség állott be így is. Jobb eredményt értek el, ha az egész növényt megnedve­sítették, vagy legalábbis a gyökeret és csak 7 súlyveszteséget szenvedtek el az oltványok. Az áprilisig eltartott fák téli nyugalma megmaradt, melyek tele­pítés után jól kihajtanak. A birs mutat­kozott legérzékenyebbnek az ilyen táro­lással szemben. Végül 0,5—1 C°-on ma­gas páratartalom esetén az oltványok hátrány nélkül eltarthatok. (Zbl. Dtsch. Erwerbsgartenb.) Takarmánykáposztát a zöld futószalagba A takarmányok kezelésének megkönnyítése Az abraktakarmányok keverésének meg­könnyítésére szerkesztett berendezés két önműködően tölthető tartályból áll, ame­lyekből közös kivezető cső vezet a kalapá­csos darálóhoz. Az egyenként 210 kg be­fogadóképességű tartályokon a szükséges mennyiségek beállíthatók. A töltés, keve­rés, illetve darálás vezérlése teljesen automatizált. Egy tartály tartalmának megdarálása Í0 percet vesz igénybe. (Lantmannen) Penicillin adagolása pecsenye­csirkék takarmánykeverékébe Fehér leghorn és australorp kereszte­zésből származó, elektromosan fűtött battériákban tartott pecsenyecsirkék ta karmánykeverékébe tonnánként 5 g peni­cillint kevertek. A penicillin-kiegészítés mind a súlygyarapodásra, mind a takar­mányértékesítésre kedvező hatást gyako­rolt. Az átlag élősúly 10 hetes korban 42 g-mal volt nagyobb, mint a kontroli­­csoporté. A takarmányértékesítés a kont­roll csoportban 1:2,81. A kísérleti cso­portban 1: 2,75 volt. Az elhullás mindkét csoportban alacsony volt, az antibiotikum kiegészítés az elhullás mérvére nem gya­korolt hatást. A kiegészítés gazdaságos­ságát az antibiotikum ára döntheti el. (Farming South Africa)' Fagyban is induló motorok Németországból közlik egy amerikai eredetű gyorsindító folyadék forgalomba­­hozatalát. Hideg időben egyszerű kézi­­fecskendővel permetezik a folyadékot a szívóvezetékbe vagy levegöszűrőbe. A vegyszer összetételét nem közlik, de a párolgásnak 84 C°-ig ellenáll, ugyanakkor — 54 C°-ig finoman porlasztható. Káros hatását nem tapasztalták, sőt a felső du­gattyúgyűrűt is keni. A motor rendszerint néhány másodperc alatt beindul, ha a befecskendezéssel egyidejűleg átforgatják, (Schlepper u. Landm., Wiesbaden-Sonnenberg) uj ereamenyeK a meneK enyiieou Kulikov beszámolója szerint a méhek európai (enyhébb) költősrothadásának gyógyításában jelentős eredményeket ér­tek el szulfonamidok és antibiotikumok segítségével. A gyógyítás sikere nagyban függ attól, hogy milyen módon alkal­mazzák e gyógyszereket. A szerző kísér­letet folytatott annak megállapítására, hogy a szulfonamidok és antibiotikumok alkalmazásának melyik a legcélszerűbb módja. Beigazolódott, hogy a szirupban végzett beadás nem célszerű, mivel a gyenge és alig-alig mozgó méhek nem fogyasztanak a szirupból, még az egész­séges méhek sem fogyasztanak kellő mennyiséget, sőt a sziruppal telt lépet befödik. Ezzel szemben, ha e gyógysze­reket permetezéssel vagy porozással juttatják a kasba vagy kaptárba, töké­letes eredményt érnek el, a méhek ugyanis a gyógyszer bejuttatását követő három órán belül a gyógyszertől teljesen letisztogatják egymást, a kaptár falát és a lépeket. így akaratlanul is kellő meny­­nyiségű gyógyszerhez jut szervezetük, sőt a fiasítást is e gyógyszerrel kevert eledellel etetik. Egy permetezésre 1—1,5 liter (100—150 ml keretenként) oldatot használnak el. A permetezést 5—7 napos időközönként háromszor ismétlik. Egy liter vízre 500 000 egység penicillint és Takarmánykáposzta termesztésével a télbe nyújthatjuk a zöld futószalagot, melynek utolsó növénye. A fagyot jól viseli és magasra nő amit Bodzsán Mi­hály, a födémesi EFSZ zootechnikusa is bizonyít. Ez a káposztafajta az étkezési káposzta fejet nem termő rokona. Arány­lag nagy zöldtömeget ad s termése elér­heti a hektáronkénti 200—300 mázsát is. Tapasztalatok szerint kedvezően hat a tejelékenységre. Tehénnel és hízómar­hával legfeljebb 30, juhval és sertéssel 3 kg-os adagokban etetjük. Legcélsze­rűbb e legmagasabb adagoláson alul ma­radni, mert ezek huzamos túllépésekor néha vérfogyottságot észleltek. A fagyos, deres takarmánykáposztát óvatosan etes­sük. Legtöbbször 15—20 % szárazanyagot tartalmaz, ez esetben keményítőértéke 9—12, fehérjetartalma pedig 1,5 %. Leg­jobban fejlődik a mélyrétegű, meszes, réti agyagtalajokon, de eredménnyel ter­meszthető mélyebbfekvésű homoktalajo­kon is. A jó csapadékeloszlású vidékeket kedveli. Főterményként leginkább gabo­na után termesztik, másodterményként csak csapadékos területen palántázva termeszthető. -ksz-19t>3. december 4.

Next

/
Thumbnails
Contents