Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-07-17 / 57. szám
VII. ÉVFOLYAM • 28. SZÁM A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE A nyári talajmüvelés üzemgazdasági kérdései Az utóbbi években a talajmüvelés fogalma körül zavarok keletkeztek, amelyek még most sem tisztázódtak teljesen. A nyári mélyszántás, mélymüvelés elsőrendűsége jóhiszeműen előtérbe került, de sokan a gyors tarlóhántást kevésbé hangsúlyozták. Milyen fogalomzavar keletkezett ebből? A nyári mélyszántást ugyanis a gyakorlatban a tarló elművelésének is egyedüli üdvözítő agrotechnikájaként kezelték, s ez némileg most is így él a köztudatban. Nem is olyan régen még a búza alá is a mélyművelést propagálták, holott régen kikristályosodott tapasztalat, hogy búza alá csak középmélyen érdemes és kell szántani, sőt hozzáértéssel végzett sekély műveléssel is jó búzatermés érhető el, ha a gazdaság a kapásnövények alá rendszeres mélymüvelést alkalmaz. A nyári mélyszántás fogalmát tisztázva ismét be kell vezetni a sekély (tarlóhántö, vető), középmély (nyári szántás ősziek alá), mély és mélyítő szántás (tavasziak alá) fogalmát és alkalmazását. Ez esetben megszabadulunk bizonyos dogmatikus meghatározásoktól és az igényeknek megfelelő talajművelést alkalmazhatunk. Elméletileg a tarlók szántása (buktatása) ellen kifogást nem lehet emelni, ha a talaj le van zárva s idejében az aratás után néhány napon belül elvégzik e munkát, mielőtt a talaj beérett állapota leromlana, az kiszáradna. A tarlószántás mélységét azonban külön-külön kell meghatározni aszerint, hogy milyen növény kerül az illető táblába a következő gazdasági évben, továbbá milyen a szántókapacitásunk. A két kérdést nem lehet egymástól elválasztani. Legkisebb traktor-kapacitás a kétsoros tárcsával végzett tarlóhántáshoz kell. Itt a munka minőségének is nagy szerepe van, melynek feltétele a jól beállított tárcsa s az utána akasztott henger. Ebben az esetben a tárcsázott réteg jól védi az alatta levő talajt a kiszáradástól, s mintegy előkészíti a későbbi szántás (talajmüvelés) jó minőségű elvégzését. Megfigyelések szerint az idejében végzett tarlóhántás után például gözekévei végzett mélyszántás esetén kevesebb volt az üzemanyag szükséglet, mint a tarlóhántásban nem részesült tarlón, s az üzemanyag megtakarítás mértéke meghaladta a tarlóhántás költségét. A tarlóhántás fontossága tehát nemcsak az ősszel vetésre kerülő táblák előkészítése szempontjából lényeges talajmunka, hanem a tavasziak talajelőkészítése kapcsán is. Közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy csapadékos tájon a tarló gyors tárcsázásán kívül a tarlóhántás szántással nagyobb mértékben végezhető, mert ilyen helyen a tarló kiszáradása lassabban következik be. A tarlóhántást a tarló leszántásával, sőt, középmély szántással is kezdhetjük az ősziek alá történő talajelökészítés sorén. Ebben az esetben az őszi vetésig közbeiktatott boronálás, tárcsázás, kultivátorozás szükséges a talaj gyomtalanítása és beérett állapotban tartása végett. A szántás a pillangósoknál elkerülhetetlen. A végső célt tehát az ősziek előkészítése során többféle módszerrel érhetjük el, anélkül, hogy megsértenek az agrotechnika szabályait. Egyet nem szabad csak elmulasztani: ez az időben és jó minőségben végzett munka, úgy, hogy a beéredését a vetés idejéig fenntartsuk, illetve az időre biztosítsuk. Itt már a szakember feladata kerül előtérbe, akinek az egyes táblákat, talajminőségeket egyedileg kell kezelni. Ezt pedig — a hozzáértést feltételezve — akkor lehet elérni, ha a szükséges eszközök megfelelő választékban és mennyiségben állnak rendelkezésre. Ez azonban felvetheti a túlzott felszereltség kérdését. Ebben a vonatkozásban mértéktartónak kell lenni. Általában arra kell törekedni, hogy a gazdaságnak legyen elég boronája, hengere, simítója a műveletek kapcsolása lehetőségének határáig is. Legyen elég tárcsája, tarlóhántő ekéje, kultivátora stb. Itt azonban meg kell állni. Helytelen lenne annyi tárcsát, kultivátort, tarlóhántó ekét beszerezni, hogy például a tarlóhántást akár az egyikkel, akár a másikkal egyedül végeznénk el. A mérték sok mindentől függ. Befolyásolja ezt: ■ 1. a termelés szerkezete aszerint, hogy az egyes munkák mennyire tömörülnek; ■ 2. a tarlóhántáshoz beállítható szántó-traktor kapacitás; minél kevesebb a traktorunk, annál több szerepet kell juttatni a tárcsának a tarlóhántás kedvező idejű elvégzése végett; ■ 3. a művelet költsége. A tarlóhántás költsége — ha kiszakítottan vizsgáljuk — kétségtelenül legkisebb a tárcsával, majd a diszktillerrel, s legdrágább az ekével. A nyári talajművelés azonban láncszerű folyamat, s ebből a tarlóhántást nem lehet költség szempontjából sem kiszakítva értékelni, hanem az egész nyári talajmüvelést együttvéve kell számításba venni. A nyári talajművelés folyamatát táblázatban tüntetjük fel. Az összes műveleteket elmunkálva és lezárva kell végezni. Az ősziek alá (a szántás és vetés alá) történő talajelkészítés előtt a gyomosodás miatt, vagy a talaj beérlelése végett (pl. eső után) locsolást, tárcsázást, kultivátorozást szükség szerint még alkalmazni kell. (Folytatás a 110. oldalon) A tiszaföldvári V. I. Lenin Termelőszövetkezetben a tarlóbuktatást 18 cm mélyen végzi Szokolai Károly, Hoffer 33-ös GS traktora segítségével -ksz-TARTALOM ÜZEMSZERVEZÉS Dr. Nagy Lóránd C. Se.: A nyári talajművelés üzemgazdasági kérdései . . . . 109 ÁLLATTENYÉSZTÉS Csuka Gyula: Korszerű technika — új tenyészkövetelmények ..........................................110 NÖVÉNYTERMESZTÉS Stepanoviö Milan mérnök: Gondoskodjunk elegendő takarmányhüvelyes vetőmagról 111 Csömör Tibor: A hibridkukorica vetőmag-előállítása . . 112 V J
