Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-07-17 / 57. szám
Korszerű technika - új tenyészkövetelmények A múltban megkövetelt tenyésztulajdonságok elbírálása fejőstehenek esetén a mai korszerű állattartási viszonyok között már nem kielégítő. Tekintettel arra, hogy a közeljövőben minden tehenet géppel kívánunk fejni és az állattartásban éttérlink a kétmüszakos munkára, továbbá mivel a fejési időt csökkenteni akarjuk, új követelményeket támasztunk a tőgy minőségével szemben. Hazánkban egy évvel ezelőtt kezdték meg ezen tenyésztulajdonságok megfigyelését és értékelését, mégpedig kerületenként egy fejőgép felhasználásával. A négyrészes Vestfália- Separátor jelzésű fejőgépeket az NDK-ból importáljuk. Működésük hasonlít a mi fejőgépeinkhez. Kétüteműek, percenként 40—44 pulzussal. A fejőgép minden togynegyedből külön mérőhengerbe gyűjti a tejet, amelynek mennyisége a mérőhengerhez kapcsolt üvegcső segítségével bármikor leolvasható. Tekintettel a fejögépek mennyiségére, egyelőre csak azon fejősteheneket veszik vizsgálat alá, amelyek az Elit, valamint az Elit Rekord minősítési osztályba tartoznak. A megfigyeléseket a laktáciú 50-ik és IGO-ik napja közötti időszakban végzik. A tőgy alakját, nagyságát, szerkezetét (izmosság, mirigyesség) egyenként 1—5 ponttal értékelik. Megmérik a tőgy hosszát, szélességét, mélységét és a talajtól való távolságát. Továbbá mérik a csecsbimbó vastagságát, hosszát, egymástól számított távolságát és elbírálják alakját. Ezen méretek és adatok felvétele után megkezdődik a próbafejés. Percenként tőgynegyedek szerint feljegyzik a kifejt tej mennyiségét. A fejés 6—8 percig tart. Feljegyzik a géppel összesen kifejt tej mennyiségét egyes negyedenként és az utánfejéssel nyert tej mennyiségét is. Figyelemmel kísérik továbbá a teljes mennyiséget a percenként kifejt tejmennyiséget, a 4 perc alatt kifejt tej egész mennyiségéből számított és az utánfejt tej százalékát, valamint az egyes tőgynegyedekből kifejt tejmennyiség arányát. A nyert adatok elbírálása alapján végzik azután a tenyészkiválasztást. A megfigyelések célja olyan egyebeket továbbtenyészteni, amelyek minden szempontból megfelelnek a gépi fejés követelményeinek. Ezen követelmények alapján a korszerű tartási technikának megfelelő fejősteheneket kell kiválogatni, melyek egyéb tenyésztulajdonságukon kívül terjedelmes, tál alakú, has alá nyúló és nagy tejtükörrel rendelkező tőggyel rendelkeznek. Szükséges, hogy a tőgynegyedek egyenletesen legyenek kifejlődve. Kívánatos, hogy a csecsbimbók középhosszúak, hengeralakúak, egymástól minél nagyobb távolságra elhelyezkedők és közepes vastagságúak legyenek. A tőgy távolsága a talajtól közepes legyen, de semmi esetre sem alacsony elhelyezkedésű. A kifejt tej mennyisége az első percben szükséges, hogy a legmagasabb legyen, s csak azután csökkenjen fokozatosan. Hd az egyes negyedekből a kifejt tej mennyisége arányos, az egy perc alatt kifejt tej mennyisége a lehető legnagyobb, a fejési idő minél rövidebb és az ntánfejt tej mennyisége minél kisebb, remélhető, hogy az ilyen tehén bekerül a továbbtenyésztésre javasolt fejősök csoportjába. Csuka Gyula (Cslfár) Az NDK-ban gyártott Vestfália-Separátor nevű négyrészes fejőgép hasznos ismereteket biztosít a tehenek tenyészkiválasztása szempontjából. (A szerző felvétele) (Befejezés a 109. oldalról) Az ábrából látható, hogy az ősziek talajelőkészítési műveleteinek költségei között lényeges különbség nem lehet, mert az egyes műveletek általában ismétlődnek, csak sorrendben változnak. A tarlóhántás ekével a legdrágább, tárcsás műveléssel pedig a legolcsóbb. A hangsúly azonban nem a költségen, hanem az energiák gazdaságos felhasználásán és a munkálatok legkedvezőbb • 1. Az üzemek többségében a tarlóhántás optimális időben történő elvégzéséhez nincs meg mindig a megfelelő traktorkapacitás. • 2. Ezért nem alkalmazzák kellő mértékben s elsősorban az őszi vetések alá a kétsoros tárcsával végzett tarlóhántást, pedig a gyors, olcsó és jó munka a jól működő tárcsával biztosítható. Szükséges, hogy a munka egymenetben történő végzése céljából szükség szerint hengert, fogast, vagy simítót akaszthassunk utána. • 3. A tárcsázáson kívül azonban a traktor kapacitás mértékéig meg kell indítani a tarlók szántását is, főként ott, ahol a tarlók gazosabbak, magasabb a tarló és természetesen elsősorban a másodvetések alá. • 4. Ügyeljünk jobban a keresztsorok (kombájnszalma-helyek) utólagos elmunkálására, mert ennek hiányában ott telepednek meg az állati kártevők. • 5. A nyári talajművelés abból a szempontból is igen fontos, mivel a tarlók és szántások gyom nélkül tartása egyúttal a legjobb megelőző védekezés az állati kártevők ellen. Ezzel sok védekezőszert takaríthatunk meg és elkerülhetjük a nagyobb károkat. Ez a védekezés és a talajok kultúrállapotban tartása, beérlelése együttesen oldható meg, tehát leggazdaságosabb, s népgazdaságunk számára legeredményesebb a nyári talajmüvelés. Dr. Nagy Lóránd, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa no 1963. július 17. idejű elvégzésének biztosításán van. Ez pedig az optimális idő, a traktorkapacitás és a unkaeszközök összeegyeztetésének útján biztosítható. A tapasztalatok az alábbiakban foglalhatók össze: Gondoskodjunk elegendő takarmányhüvelyes vetőmagról Az állattenyésztési termelés nagysága és fejlődésének intenzitása elsősorban attól függ, van-e elegendő jó minőségű takarmányunk. Tehát az állattenyésztési termelés jövedelmezősége a növénytermesztés színvonalának függvénye, amelynek feladata, hogy elsősorban olyan takarmányféléket állítson elő, amelyek hektáronként a lehető legnagyobb takarmányértéket szolgáltatják. Ez megkívánja a takarmányalap jó szervezését. 5 éppen ezen a szakaszon találhatjuk a legtöbb hiányosságot. Sok olyan mezőgazdasági üzemünk van, amely nem biztosítja takarmányszükségletének még a 70 %-át sem. Főként a saját termelésű takarmány-fehérjék mennyisége kisebb a szükségesnél. Szövetkezeteink nagy része elég terimés takarmányt termel, de éppen a fehérjehiány miatt ez a takarmánymennyiség nem tükröződik viszsza eléggé az állattenyésztési termelés színvonalának növelésében. Ezért olyan és annyi takarmányfélét kell vetni, hogy ezt a hiányosságot kiküszöbölhessük. Azokat a takarmánynövényeket termeszszűk, amelyek az adott termelési feltételek között a legtöbb takarmányértéket adják, a legolcsóbban termeszthetők és főként elegendő emészthető fehérjét tartalmaznak. Ebből a szempontból igen fontos helyet foglalnak el takarmánynövényeink között a takarmányhüvelyesek, főként ha magra termesztjük őket. Ám a gyakorlatban még most sem terjedtek e! a szükséges mértékben. Igaz, hogy a hüvelyesek termesztésének nálunk nincsenek olyan nagy hagyományai, mint a főtermények termesztésének. Ezért sok szövetkezetben nem is tudatosítják, milyen nagy a gazdasági jelentőségük. A takarmányhüvelyesek háromszor annyi emészthető fehérjét tartalmaznak, mint a takarmánygabona. Megfelelő növényápolás és jól szervezett betakarítás esetén megközelítően olyan terméshozamot nyújtanak, mint a gabonafélék. Ez a tény is bizonyítja, hogy helyes, ha a takarmányhüvelyesek vetésterületét fokozatosan kiszélesítjük a szántóterület 6 %-ára, ami Szlovákiában 95 000 hektárt tesz ki. A takarmányhüvelyesek termesztése igen nagy jelentőségű nemcsak azok haszonértéke szempontjából, hanem azért is, mivel a talajt nitrogénnel gazdagítják, tehát növelik termőerejét és mélyen nyúló gyökérrendszerükkel fellazítják a talajt. A takarmányhüvelyesek vetésterületét a kevésbé termelékeny takarmányfélék (pld. zab, stb.) vetésterületének rovására kell kibővíteni. összehasonlítás céljából feltüntetjük a takarmányárpa, a zab és a takarmányhüvelyesek emészthető fehérjetartalmát és zabegység értékét. Emészthető Termény Zabegység fehérje (%) Takarmányárpa 115 6,5 Zab 100 7,0 Hüvelyesek 115 20,0 Tehát a takarmányhüvelyesek igen sok emészthető fehérjét tartalmaznak. Ezért a takarmányhüveiyesek termesztésének fokozása fontos feladat, amely elvégzésére rendkívül nagy gondot kell fordítanunk, különösen a vetésterületek kibővítésével kapcsolatos kérdések megoldása során. A takarmányhüvelyesek termesztése és azok terméshozama a talaj és az éghajlati feltételek, az agrotechnika színvonalának és elsősorban a legmegfelelőbb és jő minőségű vetömagfajták helyes kiválasztásának függvénye. Éppen a vetőmag kérdése fékezi a takarmányhüvelyesek vetésterületének kibővítését. A vetőmaggondok minden évben fölbukkannak. Például 1962-ben ilyen volt a takarmányhüvelyesek vetésterületének és terméshozamának nagyságai Vetésterület ha-ban Terméseredmény q-ban Kerület Terv Valóság Különbözet Terv Valóság Különbözet Nyugatszlovákiai 16 660 11881 — 4 719 26 330 19 094 — 7 236 Középszlovákiai 6 870 5 275 — 1 595 8 910 6 190 — 2 720 Keletszlovákiai 8 370 5 867 — 2 503 11260 7 461 — 3 799 Szlovákia összesen 31 840 23 023 — 8 817 46 500 32 745 — 13 755 Tehát a betakarításra kerülő takar- százalékot is, főként akkor, ha a leka mányhüvelyesek területe 8 817 hektárral volt kisebb a tervezettnél, és 137,5 vagonnal kevesebb termést takarítottunk be az előirányzottnál. A tervezett és a valóságos terméshozam közötti különbség még szembetűnőbb, ha ezt például tejtermelésre számítjuk át. A hiányzó mennyiség 2,751.000 liter tej előállításához szükséges fehérje fedezésére elegendő. Ez évben ezen a téren már jobb a helyzet. A nyugat-szlovákiai kerületben körülbelül 27 vagon vetőmag hiányzott, a közép-szlovákiai kerületben 15 vagon, a kelet-szlovákiai kerületben pedig 23 vagon. így a takarmányhüvelyesek vetési tervét állami gazdaságaink és szövetkezeteink csupán 65 %-ra teljesítették. Ebben az évben elegendő jó minőségű vetőmagot kell biztosítanunk, hogy ez a helyzet ne ismétlődhessen. Elsősorban arról van szó, hogy a szövetkezetek és az állami gazdaságok minél nagyobb területen hagyják meg a takarmányhüvelyeseket, főként a borsót, a lóbabot, a vetési takarmányborsót magtermesztésre. A mezőgazdasági termelési igazgatóságok és a termelési instruktorok tekintsék ezt a feladatot az egyik legfontosabb termelési feladatnak. Némely járásban és szövetkezetben, például az érsekújvári és a nyitrai járásokban, stb. megértették a takarmányhüvelyesek termesztésének fontosságát és okulva az elmúlt év tapasztalataiból, ebben az évben a hüvelyesek egész vetésterületén vetőmagot termesztenek. Természetesen a vetőmagnak szánt hüvelyesek minden tekintetben gondosabb tenyészidő alatti ápolást kívánnak. A legtöbb veszteség azonban betakarításkor keletkezik. Sok szövetkezetünk és állami gazdaságunk a hüvelyesek (főként a borsó) betakarítását a régi módszerrel végzi; a lekaszált növényzetet megszáradás után boglyázzák és a cséplőgéphez szállítják, vagy pedig az egyes boglyákhoz állítják a kombájnt és kézzel adagolják a kombájn cséplőszerkezetébe. A betakarításnak mind a két módja jelentős mennyiségű kézi munkaerőt kíván, s ezért nagy a betakarítási veszteség is. A betakarítási veszteségek sokszor elérik az 50 Magyarországon BA jelzésű borsóarató gépet hoztak forgalomba, melynek vágószélessége 220 mm, területteljesítménye pedig 6—14 kh/10 óra alatt. —ksz— szált hüvelyesek megáznak, újra szét kell teregetni őket, hogy megakadályozzák a borsó befülledését és penészesedését. A betakarítási veszteségek lehető legnagyobb csökkentése érdekében teljes mértékben be kell vezetni az új betaka rítási technológiát. Például a lóbab esetében jó eredményekkel jár a közvetlen kombájnaratás. A borsó, bükköny és a vetési takarmányborsó esetében pedig jó tapasztalatokat szereztünk a többmenetes betakarítással. Több mezőgazdasági üzemünkben, így például a Brunovcei Iskolagazdaságban, az Oponicei Állami Gazdaságban, a csehii szövetkezetben stb. már jó tapasztalatokat szereztek az új betakarítási technológiával. Jó lenne, ha az említett állami gazdaságok és szövetkezetek dolgozói a betakarítási munkák megkezdése előtt a saját járásuk keretében meglátogatnának néhány szövetkezetét, bemutatnák az új technológiát és jó tapasztalataikat elterjesztenék, tanácsot adnának. A vetőmag minősége nagy mértékben a betakarítás utáni kezeléstől (fertőtlenítés — gázosítás a kártevők ellen) és a megfelelő tárolástól függ. Nem szabad megengednünk, hogy a vetőmagnak szánt hüvelyeseket az állatok takarmányozására használják. A hüvelyesek vetőmagjának takarmányozásával nem oldanánk meg a takarmánykérdést, mivel a következő évben vetőmag hiányában nem vethetnénk be a hüvelyesek termesztésére előirányzott vetésterületet, s így takarmányhelyzetünk lényegesen rosszabbodna. Azért említjük ezt a tényt, mivel sok szövetkezetben a téli időszak folyamán bizony föletették a takarmányhüvelyesek vetőmagját. Ennek ebben az évben már nem szabad megismétlődnie. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a takarmányhüvelyesek vetőmagtermesztése ökonómiai szempontból is nagyon előnyös, mivel azok felvásárlási ára kedvező. Például 1 q lóbabért 306 koronát, 1 q bükkönyért 757 koronát, 1 q borsóért pedig 702 koronát fizetnek. A mezőgazdasági felvásárló vállalatok feladata minél nagyobb mennyiségű takarmányhüvelyes vetőmagot felvásárolni, elsősorban azokból az üzemekből, amelyek saját vetőmagszükségletüket a jövő évre már biztosították. Stepanovic Milan mérnök, az SZLKP Központi Bizottságának dolgozója TerlóMtUí I-----------------------------------------------------------------1 ősafek alá tavasziak elé i 1 i--------------t—;------------1 <--------------t—:---------1 tárosé tárcsa terlohánto középmély tárcsa terlohánto málv-I I ekével szántás I vke szántás I ."yí: I I J I . kösépmély táress kösépmély tárca« v. nyári 'óvári gazoló,, szántás vagy szántás kuktivá- (őszi) (őszi) kultivá-I kultií tor aélj- mély- torosás vétor I | szántás szántás V.sekály« | I } öészeí* vetés tárcsa vetés alá vetés alá szükség izmaié tu- v. kul- talajaié- talajaié- rint gazoló laj elő- tlvátor készítés készítés kultlvátorokéezítés: 1 tárcsa v. tarosa V. sá$ v. sekély t arca a v. j kunivá- kultlvákultivé- I tor esat- tor eaettor eset- tároaa les sekély leg s akély %vasazai leg eeszántás szántás kély szán» Sás "^tor
