Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-12-01 / 96. szám

Bratislava, 1963. december 1. Ära: 40 fillér X1H. évfolyam, 96. szám. Biztonságunk és további előrehaladásunk záloga Jegyzőkönyv a csehszlovák—szovjet szerződés meghosszabbításáról Előzetes megállapodás szerint 1963. november 25. és 28. között csehszlo­vák párt- és kormányküldöttség járt Moszkvában, amelyet Antonin No­votny elvtárs a CSKP KB első titkára, köztársaság elnök vezetett. Küldött­ségünk tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának képviselőivel az országainkat érintő politikai, gazdasági és tudományos kérdésekről. Az alábbiakban közölt jegyzőkönyv aláírásán kívül még több egyezmény aláírására is sor került. Küldöttségünk látogatásának befejezése után közös csehszlovák—szovjet nyilatkozatot írtak alá. Antonín Novotny elvtárs és kíséretének egy része csütörtökön visszatért Prágába. Küldöttségünk második része, Lenárt elvtárs vezetésével Moszk­vában maradt további tárgyalások végett. Az Állami Ellenőrző és Statisztikai Hivatal adatai szerint 1962. szeptem­ber 30-án Szlovákiában 4904 mezőgaz­dasági szakember volt. Ezek közül az iparban 824, az építőiparban 419, a kereskedelemben pedig 103 dolgozott. Ugyanakkor a mezőgazdasági üzemek szakemberekkel való ellátása a leg­szerényebben sincsen biztosítva. Egy főiskolát végzett mezőgazdászra az EFSZ-ekben 5246 hektár, egy közép­­iskolásra pedig 1225 hektár terület jut. Tehát 1000 hektárra 1,25 szakember esik, és így körülbelül csak minden hatodik szövetkezetre jut főiskolát végzett szakember. Kormányunk ez év júniusában (446 száma alatt) rendeletet adott ki a más népgazdasági ágazatokban dolgozó szakemberek átirányításáról a mező­­gazdaságba. Ez a rendelkezés főként a gyenge szövetkezetek megerősítését kívánja szolgálni, amelyekben első­sorban képzett szakemberekre van szükség. A mezőgazdasági termelési igazga­tóságok adatai szerint ez év szeptem­beréig 933 szakembert sikerült meg­nyerni a szövetkezetekbe, ebből 251 elnököt, 136 agronómust, 135 zootech­­nikust, 155 gépesítöt, 224 ökonómust és 52 más szakembert egyéb funk­ciókba. Ezen kívül 352 traktorost si­került toborozni a szövetkezetek szá­mára. A toborzómunkában legeredmé­nyesebb volt a kelet-szlovákiai kerü­let, ahol a tényleges szükséglet 47,6 százalékát sikerült az átirányított szakemberekkel fedezni. Mindebből az következne, hogy a szakemberek megnyerése rendes me­derben halad és a szövetkezetekbe tényleg a legjobb szakemberek men­nek át az iparból és a kereskedelem­ből. Sajnos, ez nem így van. Ugyanis a toborzott 933 szakemberek csak 6,9 %-ának van főiskolai, és 35,6 bo­ának teljes középiskolai végzettsége. A toborzó bizottságok úgy látszik nem értették meg a kormányrendelet lényegét és minden dolgozót, aki va­lamilyen mezőgazdasági tanfolyamot végzett, szakembernek minősítenek. A kormányrendelet kizárólag tényle­ges szakemberekre gondol, akiknek fő- vagy középiskolai végzettségük van, és akik a szövetkezetben szakmai ismereteik alapján elnöki, agronómusi, zootechnikusi, gépesítői, ökonómusi, műhelyvezetői, komplex-brigád és munkacsoport vezetői funkciót tölt­hetnek be. Sok szakember nem akar oda menni, ahol ismereteire a legnagyobb szük­ség lenne. Ezt az elégtelen anyagi érdekeltséggel indokolják és az ipar­tól eltérő szociális juttatásokkal. A traktorosok pedig úgy érvelnek, hogy nem hajlandók két év után szövetke­zeti tagokká válni. Itt meg kell je­gyeznünk, hogy a traktorosok nem lesznek szövetkezeti tagok, hanem a gépállomások alkalmazottai és fizeté­süket is ezektől az üzemektől kapják. Az említett rendelet megállapítja, hogy azokat a dolgozókat, akik más ágazatból a szövetkezetbe mentek át és ott vezető funkciókban működnek, elvben a szövetkezet eszközeiből kell bérezni a dolgozó és az EFSZ között kötött megállapodás alapján. A bér magasságának meg kell felelnie az ál­lami gazdaság hasonló funkciójában dolgozó szakember bérének és nem lehet kevesebb, mint amennyit eddigi munkahelyén kapott. Az elnök havi fizetésének olyan EFSZ-ben, amelynek mezőgazdasági területe 600 hektárig terjed, el kell érnie az 1650—2050 ko­ronát, a 600—1000 hektárig terjedő mezőgazdasági területtel rendelkező szövetkezetben az 1820—2280 koronát, az 1000 hektáron felüli EFSZ-eknél pedig a 2010—2530 koronát. Az agro­nómusok, zootechnikusok és gépesítők a 600 hektárig terjedő területtel bíró EFSZ-nél havi 1490—1850, a 600-tól 1000 hektárig terjedő mezőgazdasági területtel rendelkező EFSZ-ben 1650— 2050 korona, az 1000 hektáron felüli üzemekben pedig 1820—2280 korona havi fizetést kapnak. A szövetkezeti műhelyvezetők havi fizetése 1000 hektárig terjedő terület­tel bíró szövetkezetekben 1230—1510 korona, 1000 hektáron felüli üzemben pedig 1350—1670 korona között mo­zog. A komplex-gépesített brigádok ve­zetőinek fizetését a mérő egység alap­ján állapítják meg. A mérőegység alatt a mezőgazdasági terület kiterje­désének és az állatállomány mennyi­ségének szintétikus mutatőszámát ért. jük. 300 méröegységig a havi fizetés 1230—1510 korona, 300—500-ig 1550— 1650 korona, 500—1000 mérőegységig 1490—1850 korona, 1000 merőegységen felül (a komplex-gépesített brigádok­nál 800 mérőegységtől) 1650—2050 ko­rona. E fizetési rendelkezések azokra a szakemberekre is vonatkoznak, akik 1960— és 1962 között mentek át a szövetkezetekbe vezető funkciókba. Előfordul, hogy a munkaegységek (a természetbeniekkel együtt) és a jutalmak összege nem éri el a fent megállapított fizetések magasságát és a szövetkezetnek nincsen elegendő anyagi eszköze a különbség kiegyen­lítésére. Ebben az esetben a mezőgaz­dasági termelési igazgatóság pótolhat­ja e különbséget az ún. kiegyenlítő hozzájárulási alapból, amelyet rend­szeresen havonta kell kifizetni a dol­gozónak. A bérezés módját meg kell beszélni a dolgozóval az 1963. július 2.-ki ren­deletben foglalt feltételek szerint. Minden dolgozónak, akit a szövet­kezetek megerősítésére kijelöltek, (természetesen ha azelőtt munkavi­szonyban volt) igénye van szociális biztosításra, éppen úgy, mint a többi dolgozónak, egészen addig, míg vezető funkciót tölt be. A betegbiztosításnál, az anyasági és gyérmeksegély biztosításánál az át­helyezett dolgozókra ugyanazok az előírások vonatkoznak, mint a maga­sabb színvonalon gazdálkodó szövet­kezetek dolgozóira, a 35/1962 számú rendelet értelmében. Azoknak a kijelölt dolgozóknak, akik ennek az akciónak a keretében átmen­nek a szövetkezetekbe, igényük van a költözködési költségek megtérítésé­re a mezőgazdasági termelési igazga­tóságok költségvetésének terhére. Ha nincs a községben lakásuk, a szövpt­­kezet lakbér nélküli elhelyezést bizto­sít számukra, vagy fedezi a bejárással és az étkezéssel kapcsolatos költség­­többletet. Az üzem, a mezőgazdasági termelési igazgatóság javaslatára fizetett sza­badságot nyújt a dolgozónak olyan időtartamban, mint amilyenre igénye volt előző munkahelyén. A szövetkezetbe áthelyezett dolgozó anyagi érdekeltségét és más anyagi természetű biztosítását épp úgy oldják meg, mint más gazdasági ágazatok­ban. A téli időszak a legjobb alkalom arra, hogy a kerületi nemzeti bizott­ságok és a járási nemzeti bizottságok munkaerők széthelyezésével foglalko­zó albizottságai, valamint a CSISZ és szakszervezetek hatékony segítséget nyújtsanak a mezőgazdasági szakem­berek toborzásában szövetkezeteink számára. P. Bernik, prom, közgazdász, az SZNT Mezőgazdasági Főosztá­lyának dolgozója A TANULMÁNYI ÜT RÉSZTVEVŐI: Bíró Pál tanuld, Dömény Ernő, a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Ter­melési Igazgatóság instruktora, Gás­pár Imre agronómus, Strbka Pál gépesítő, Németh István zootechni­­kus, Varga Ferenc zootechnikus, Morvái Lipót agronómus, Pólyák Ágoston zootechnikus, Tauber János zootechnikus, Ol g y ay Ferenc zoo­technikus, Koloz si István agronó­mus, Fekete Gábor agronómus, Ja­kab Vince zootechnikus, Béres Ist­ván kertész, Zajos Ferenc csoport­­vezető, Katus József zootechnikus, Pál Károly állattenyésztő, B odz sán Mihály zootechnikus, Mackó Ferenc csoportvezető, Mai iné c József zoo­technikus, Táncos Károly karbantar­tó, Stefan Malinovsky etető, V a r­­g a József agronómus, P e sk ó László, Té g en László kertész, Csonka Ignác zootechnikus, Bajza József el­nök, R e ne zé s Rudolf csoportvezető, Hofbauer Iván zootechnikus, M aj - b a József elnök, Szabó Ferenc párt­elnök, Forró Géza zootechnikus. Kán István zootechnikus, Varga Imre agronómus, Magyarics István zootechnikus, P etr ik József elnök, Z al ab a András könyvelő, S zt r ak a Vince instruktor, Okolensky Lajos zootechnikus és Grejzinger János zootechnikus. (tő) A nagy hasznosságú szarvasmarhák kitenyésztésének fontos követelmé­nye, hogy jó tartási viszonyok közt neveljék föl azokat. A komáromi já­rásban az aránylag alacsony tejhozam oka éppen az egészségtelen istállózás és a rossz takarmányozási módszer. Pedig a fiatal borjúk nagyon igénye­sek a környezettel szemben. A komáromi járásban nagy hiányos­ságokat tapasztalhatunk e téren. A borjúkat naponta csak kétszer itatják, a tej hőmérséklete gyakran hidegebb vagy melegebb a kelleténél, néha már savanyodott és nem tiszta. Ma­guk az itatóedények is gyakran szeny­­nyeződöttek. Ilyen körülmények kö­zött nem csoda, ha gyenge a borjak egészségi állapota és magas az elhul­­lási százalék. A borjak itatását illetően még sok probléma vár megoldásra. Mindenek-A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság és a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége megerősítve követ­kezetes békepolitikájukat és eddigi kölcsönösen tartós és szoros baráti együttműködésüket, szem előtt tartva, hogy az 1943. december 12-én meg­kötött barátsági, kölcsönös segély­­nyújtási és háború utáni együttműkö­dési szerződésben vállalt kötelezett­ségeik teljesítését mindkét államnak egybe kell kötnie az európai béke fenntartására irányuló törekvésekkel, hangsúlyozva a kötelezettségek je­előtt be kell biztosítani a jó minőségű tejet. A mesterséges itatásnál főleg az itatóedények elhelyezésében, a tej melegítési módja és a gumiszoptatók helytelen alkalmazása kifogásolható. A hiányosságok kiküszöbölése érde­kében járásunkban bevezettük a mes­terséges borjúitatást. A borjúnevelde egyik végében vascsövekből forrasz­tott állásokat helyeztünk el 10 állat számára. Minden állás előtt a vaskor­láton alumíniumkorong függ négy rúgőn. A korong egyik oldalára gumi­szopóka van erősítve, a másik oldalára pedig gumicső az itatóedénybő!. Min­den állás előtt 1 kettősfalú tejesedény. A kettős fal közé meleg víz folyik a villanybojlerból, amely kellő hőmér­sékletre melegíti a tejet. Egy ember 10 borjút három perc alatt itat meg. Az egész berendezésre 12 m2 terület szükséges. Az itatóberendezés beton­lentőségét a jelenlegi nemzetközi helyzetben, amikor még fennáll a béke megbontásának veszélye, amelyről szó van a szerződésben, s amikor azok az erők, ^amelyek kirobbantották a má­sodik világháborút, napjainkban is fenyegetik Európa és a világ békéjét, elégedetten megállapítva, hogy a volt német birodalom területén kelet­kezett két teljes jogú állam egyike, a szocialista Német Demokratikus Köztársaság a béke útját követi s fontos tényező Európa biztonságá­­(Folytatás a 2. oldalon.) padlóján vízlevezető van, az egész könnyen mosható és fertőtleníthető. A rugókra erősített szopókának víz­szintes irányban 8 cm a kilengése, ami elősegíti a szopőreflex kialaku­lását. Magassága a földtől 70 cm. Ezt az itatási módszert a Komáromi Állami Gazdaságban egy éve alkal­mazzuk és 220 borjút neveltünk fel. Megállítottuk az állandó magas el­hullást, ezért bevezettük a hetényi és a komáromi szövetkezetben is. Az év végéig további 10 EFSZ-ben, a jövő év végéig pedig minden második szövet­kezetbe és állami gazdaságba beve­zetjük. 1964-ben legalább 4500 borjút nevelünk fel mesterséges itatással. A berendezés egyszerű, minden gépállomás el tudja készíteni. Remél­jük, hogy a járásban a mesterséges szoptatás bevezetésével lényegében megoldhatjuk a borjúnevelés problé­máját. Mert ez a módszer minden tekintetben megfelel a nagyüzemi kö­vetelményeknek. Fontos az is, hogy a borjúistállók építésénél igényesebbek legyünk, és a. nehezen tisztítható,, faketreceket vasketrecekre cseréljük ki. így a gon­dozók is nagyobb rendet, tisztaságot tudnak tartani. A fent leírt berendezést bármely borjúistállóba vagy kihasználatlan sertésólban elhelyezhetjük. Nyitrán az állattenyésztési gépek kiállításán be­mutatott villany tejmelegítő alkalma­zása még célszerűbb, rpert felesleges­sé teszi a kettős falú tejeskannák használatát. Az új itatási módszer bevezetésében értékes segítséget nyújtott a járási biztosító, amely minden szövetkezetnek megtéríti a költségek 50 °/o-át. Az itatóberendezés, a vasketrecek beszerelése szénaráccsal és abrakoló­­vályúcskákkal, körülbelül 25 000 koro­nába kerül. A gumiszopókákat a gott­­waldovi Vörös Október Üzem Zubri u Toznava-i (Rudy ftijen n. p. Gott­­waldov, pobocny závod „Gumárny" Zubri u Toznava p. R.) részlegének dolgozói készítették. Dr. Michalovic Miklós, a Komáromi Járási Állategész­ségügyi Központ vezetője Pirosló paprikafüzérek regimentje sütkérezik a novemberi veröfényben, az alsópéteri EFSZ gazdasági udvarán (Sándor G. felvétele) A mezőgazdaság varja szakembereit A Szabad Föld­műves által rende­zett három-napos morvaországi ta­nulmányi út részt­vevői többek között az Olomouci Zöld­ségtermesztési Kí­sérleti Intézetet is megtekintették. (Beszámolónk a 4. és 5. oldalon.) A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK lapja A szociolisto mezőgozdoságért Újítás a itatásos borjúnevelésben

Next

/
Thumbnails
Contents