Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-12-01 / 96. szám
Kennedy elnök tragikus halála minden más nemzetközi eseményt háttérbe szorított. Egy időre szinte megbénult a nemzetközi politikai élet. Állam- és kormányfők, politikusok, tudósok, közéleti személyiségek, egyszerű emberek milliói szerte a világon őszinte részvéttel fordultak az amerikai néphez és osztoztak vele a nagy veszteségben. A dallasi gyilkos golyó annak az embernek oltotta ki életét, aki rendkívül jelentős szerepet játszott az utóbbi időben mindnyájunk által tapasztalt kedvező nemzetközi légkör kialakításában. Kennedynek szinte emberfeletti munkát kellett kifejtenie, hogy osztályhelyzete, választóinak sokrétű politikai meggyőződése, az amerikai társadalomban és egyáltalán az egész tőkésvilágban uralkodó politikai és gazdasági huzavona ellenére is kidomborítsa elképzeléseit, amelyekkel kereste és néha talált is közös nevezőt a Szovjetunió és a többi szocialista állammal való békés együttélés megvalósítására; Amerika népe és a világközvélemény az igazság kiderítését követeli Egyes nyugati laptudósítók az „évszázad rejtélyének“ nevezik az amerikai elnök megyilkolása körüli vizsgálatot. Dallasban ugyanis a helyi hatóságok és a sajtó teljesen másodrendű kérdésként kezeli a Kennedy meggyilkolásával vádolt Oswald halálát és részükről „elintézettnek“ tekintik az ügyet, mondván, hogy a „gyilkos“ elnyerte méltó büntetését. Közben olasz és osztrák fegyverszakértők kijelentették, hogy a dallasi rendőrség által talált puskával öt másodperc alatt semmiképp sem lehetett három pontos lövést leadni. Miközben a dallasi rendőrség képtelen vagy egyáltalán nem is akarja leleplezni az igazi bűnöst, az amerikai kongresszus igazságügyi bizottsága külön vizsgálatot rendelt el. A szövetségi nyomozóiroda Johnson elnökhöz küldött jelentésében azt mond. ja, hogy rövidesen nyilvánosságra hozzák a dallasi rendőrség által kidolgozott jelentést, mind Kennedy, mind Oswald meggyilkolása ügyében. Merre tart Amerika Kennedy után? Az új amerikai elnök, Lyndon Johnson, hivatalba lépésének első napjaiban rendkívül sokoldalú tárgyalásokat folytatott nemzetközi és belpolitikai kérdéseket illetően. A Kennedy temetését követő napon fogadta többek között Anasztáz Mikojant, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettesét, akivel a tervezett fél óra helyett egyórás eszmecserét folytatott. Washingtoni politikai megfigyelők rámutatnak arra, hogy a Johnson—Mikojan találkozó igen kedvező légkörben zajlott le. A megbeszélés után Johnson azt mondotta az újságírók kérdéseire, hogy folytatni kívánja a Szovjetunióval fennálló jó kapcsolatok továbbfejlesztését, amiért Kennedy elnök is oly sokat fáradozott. A Fehér Házból távozó Mikojan Is rendkívül eredményesnek minősítette az új amerikai elnökkel folytatott megbeszélést. De Gaulle tábornok mindössze 18 percig volt Johnson vendége, de a kiadott közlemény siet bejelenteni, hogy a francia elnök jövő év elején hivatalos látogatást tesz az Egyesült Államokban. Erhard nyugatnémet kancellár és Home angol miniszterelnök az elkövetkező év elején ismét ellátogat Washingtonba, A három legjelentősebb nyugat-európai szövetséges vezetőinek tervezett amerikai látogatása bizonyára az atlanti-szövetség problémáit felölelő kérdéseket lesz hivatott rendezni, különös tekintettel arra, hogy a Fehér Házban őrségváltásra került sor, bár Johnson változatlanul Kennedy politikájának folytatását hangoztatja. Ettől függetlenül nyugat-európai politikai körökben azt remélik, hogy az „öreg kontinensnek“ fokozódik majd a jelentősége az atlanti táborban. A Sunday Telegraph például azt hangoztatja, hogy Home angol miniszterelnök személyének súlya megnövekeüett, mert ő az egyetlen olyan kormányfő a négy nyugati nagyhatalom között, akinek külügyminiszteri gyakorlata és tapasztalata van. Egy másik angol lap pedig kereken kimondja: „A kezdeményezésnek most Európából kell kiindulnia.“ összegezve: érthetővé vált, hogy világszerte, de különösen a nyűgateurópai országokban nagy várakozás előzi meg a Fehér Ház új gazdájának minden külpolitikai lépését, üiíszen Kennedy elnök olyan időben dőlt ki az elnöki bársonyszékből, amikor egyrészt igen kedvező nemzetközi légkör alakult ki, másrészt az atlanti-tábor országai közt tetőfokára hágott a gaz-Felvéteiünkon Otakar Simúnek miniszterelnökhelyettes (balról), és M. A. Leszecsko elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnöke.egyez. ményt írnak alá, amely szerint a Szovjetunió és Csehszlovákia kormánya tudományos- műszaki együttműködési vegyes bizottságot létesít. (Foto: CTK— TASZSZ) dasági és katonai ellentétek lappangó kötélhúzása. Számunkra, a világ békeszerető emberiségének számára, csak akkor válik könnyebbé Kennedy elnök felejtése, ha az új elnök folytatja majd elődjének nemes munkáját a béke és a nemzetek közti együttműködés megteremtéséért. Johnson támogatást kért és kapott is Belpolitikai téren sincs könnyű dolga az új amerikai elnöknek. A dallasi gyilkosság bizonyította be leginkább, hogy vannak politikai erőcsoportosulások Amerikában, amelyek Kennedy távozásával nagyobb befolyást akarnak szerezni. Ezeknek az erőcsoportosulásoknak testén rosszindulatú daganat van: jobbra tolódás, kommunistaellencsség, fajüldözés. Érthető tehát, hogy ilyen körülmények között Johnson elnök belpolitikai tevékenysége is fokozott erőkifejtést követel. Az elnök felszólította a kormány tagjait, valamint Kennedy elnök belső munkatársait, hogy maradjanak a helyükön. Igen jelentős tényezőként hat az a bejelentés is, hogy a Köztársasági Párt két esélyes einökjelöltje, Nelson Rockefeller és Goldwater bejelentették, hogy egy hónapra „fegyverszünetet“' kötnek a demokrata pártiakkal a már megkezdett elnökválasztási kampányban. Az amerikai és vllágközvélemény nagy érdeklődéssel várta Johnson elnök szerdai beszédét, amelyet a kongresszus előtt mondott el. Johnson Kennedy örökének folytatására kötelezte el magát és kijelentette, hogy a meggyilkolt Kennedy elnöknek azzal állítanak a legszebb emléket, ha eszméit átültetik a gyakorlatba. Felszólította a kongresszust, hogy minél Biztonságunk és iOYáiibi előrehaladásunk záloga (Befejezés az 1. oldalról) nak megőrzésében s a háborús veszély elhárításában, összhangban azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket a Varsói Szerződés tagállami vállaltak magukra, az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának szellemében s ennek elveitől vezérelve, érvényre juttatva a különböző társadalmi rendszerű államok békés egyelőbb fogadja el a négerek egyenjogúsítására tett törvényjavaslatot, melyet még Kennedy dolgozott ki. Külpolitikai téren az új elnök hangsúlyozta, hogy továbbra is a béke és a nemzetközi együttműködés elvét kívánja követni, de ugyanakkor azt hangoztatta, hogy „az Egyesült Államok továbbra is teljesíteni fogja kötelezettségeit Dél-Vietnamtól Nyugat- Berlinig.“ Érintette a szocialista országokkal követendő politikát is, amikor azt mondotta, hogy az Egyesült Államok kormánya továbbra is törekedni fog jó kapcsolatokat fenntartani azokkal az országokkal is, amelyekkel elvileg nem ért egyet. A világsajtó nagy terjedelemben foglalkozik Johnson elnök első beszédével. A lapok megállapítják, hogy bár az első megnyilatkozás nem hozhat végső következtetést, de Johpson elnök bizonyára belátja, hogy az egyedüli helyes út az, ha az USA kül- és belpolitikáját Kennedy elnök elképzelései szerint irányítja. Újabb kezdeményezésekre pillanatnyilag aligha telne erejéből. (tg) A mióta péntek délután John Kennedy összeroskadt az elnöki autó ülésén, a világ közvéleményét egyik képtelen meglepetés a másik után éri: a politikai gengszterizmus, a közönséges banditizmus elképesztő machinációinak vagyunk tanúi. Joggal mondják az emberek: ami ma Texasban lejátszódik, az túl tesz a leghátborzongatóbb rémregényen is. A kérdések özöne rohanja meg az embert. Először is: hogyan lehetséges az, hogy az Egyesült Államok hatalmas rendőri apparátusa nem képes biztosítani az elnöki kocsioszlop védelmét, amikor pedig — mint újabban kiderült — több helyről figyelmeztették az elnököt is, az illetékeseket is, hogy a fajgyűlölő központban, Dallasban „nem veszélytelen“ a helyzet, s „felelőtlen elemek“ szabadon garázdálkodhatnak ? Hogyan lehetséges továbbá, hogy az állítólag „gyanús elemként“ nyilvántartott Lee H. Oswald az elnök látogatásának idejére nem volt őrizetben, különösképpen, mivel „ügyével“ az. FBI, a szövetségi nyomozó iroda már régebben is foglalkozott? S mióta olyan hiszékenyek az amerikai rendőrök, hogy egyszerűen kiengedték Oswaldot — abból az épületből, amelyből állításaik szerint a gyilkos lövések eldördültek! —, megelégedve azzal a magyarázattal, hogy ö ott van alkalmazásban? S ezzel koránt sincs vége a hajmeresztő részleteknek, amelyek mind azt bizonyítják, hogy nem lehet másról szó, mint előre kitervelt összeesküvésről! A következő az, hogy az egyetlen elfogott és gyanúsított személy „történetesen“, „véletlenül“ olyan ember, akire rá lehet fogni — ha bizonyítani nem is —, hogy „kommunista érzelmű“ és „Kubabarát“! A vádat a helyi rendőrfőnök, majd az ügyész úgy igyekszik tálalni, mint ha már be is bizonyosodott volna. PiBtikai genpMmus! De ezzel sincs vége a coltos rémdrámának! Vasárnap a fajgyűlölet hisztériájában őrjöngő Dallasban előre (!) nyilvánosságra hozzák, hogy mikor szállítják át egy másik börtönbe a fogoly Oswaldot, s hogy egész világos legyen minden: még televízión is közvetítik! Ezek után megjelenik az átszállítás pillanatában Jack Ruby, a bártulajdonos, egy pillanat alatt behatol az épületbe és a hatalmas rendőrkordon, a felfegyverzett detektívek tömegének szeme láttára 20 centiméterről hasba lövi Oswaldot! Utóbb kiderül, hogy Ruby, ez a rendőrök előtt is jól ismert alvilági személy, ezt megelőzően órákig tárgyalt a rendőrség épületében! Lehet-e ezek után ép ésszel másra gondolni, mint arra. hogy a dallasi rendőrség közreműködésével tették el láb alól Oswaldot? Vagyis, előbb összetákolták a vádat, azután pedig, félve attól, hogy Oswald által lelepleződik az egész maffia, meggyilkoltatták a „vádlottat“, aki talán a koronatanú lehetett volna az igazi gyilkosok és felbújtók ellen. De még ez sem minden. Hiszen mivel lehet megmagyarázni, hogy á nyomozást az Egyesült Államok elnökének meggyilkolása ügyében egyszerűen átengedték a hírhedt texasi város rendőrhatóságainak, ugyanakkor, amikor van egy híres-nevezetes FBI, amellyel annyiszor büszkélkedett, a hivatalos Amerika? S azoknak a dallasi hatóságoknak engedték át, akik egy élete utolsó percéig tagadó ember bűnösségét bizonyítottnak veszik, és arcátlanul kijelentik: befejezettnek 1963. december 1. A felvétel azt a pillanatot örökítette meg, amikor a Kennedy elnök meggyilkolásával vádolt Oswaldot a dallasi bártulajdonos közvetlen közelről hasba lőtte. tekintik a nyomozást a Kennedy elnök elleni merénylet ügyében, lezárják cíossziéját! Csak néhány kérdést soroltunk fel, lehetne még sok egyebet is kérdezni, ami mindenkiben felmerül, aki elolvas, sa a tudósításokat. De ennyi is gondoljuk, elég, hogy a rendőri eljárásokban legkevésbé sem járatos emberek számára is világos legyen: ami Texasban, de talán Texason kívül is folyik, az kétségtelenül bizonyítja: bizonyos erők mindenáron és minden eszközzel homályba akarják borítani a gyilkosság szálait, a -lehető leggyorsabban el akarják tüntetni a nyomokat, és megakadályozni az igazi bűnösök felkutatását. Egyszersmind fel akarják korbácsolni a kommunistaellenes szenvedélyeket. A gyilkosok vérgőzös eszközei azonban oly kegyetlenek és oly szembetűnően otrombák, hogy tetteik önmagukat leplezik le. De amilyen átlátszó e provokáció végrehajtása, olyan elképesztően ördögi szándékokra vall: eltávolítani az elnököt, aki a fegyverkezés mértéktelen fokozása helyett mindinkább arra hajlott, hogy az enyhülés módozatait, a koegzisztencia lehetőségét keresse; aki elismerte: egyenjogú polgárokká kell tenni a négereket — és azután a béke és az enyhülés legkövetkezetesebb erői ellen fordítani a vérvádat! Amilyen szörnyű ez a terv, annyira azokra vall, akiknek kizárólagos érdekük lehetett: háborús feszültségből hasznot húzó monopóliumok, és a szoidateszka legaqresszívabb köreire csakúgy, mint a fajüldözőkre, a kommunista-falókra, a „veszettekre“ és a különböző árnyalatú szélsőséges reakciósokra. Hogy miként fűződnek a szálak e politika képviselői és a közvetlen gyilkosok között, azt ma még nem tudni. De hogy az elnök eltávolítása csakis az ő érdekük lehetett, az ma már mindenki előtt világos. A világ becsületes emberei iszonyodva értesülnek a szörnyű gaztettek sorozatáról, és azt követelik: vessenek véget a bűnösök tobzódásának, és derítsenek fényt az amerikai nép és az emberiség ellen irányuló veszedelmes összeesküvésre. B. A. más mellett élésének lenini politikáját a következőkben állapodott meg: 1, cikkely. A Szovjetunió és Csehszlovákia között 1943. december 12-én megkötött barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződést 20 évvel meghosszabbítják, amely meghosszabbítás az előző 20 év lejártának napján, azaz 1963. december 12-én lép életbe. Amennyiben a szerződést aláíró felek egyike sem tesz e határidő lejárta előtt egy esztendővel olyan kijelentést, amely szerint a szerződést felbontani óhajtja, a szerződés még további öt esztendőre érvényes, s Ily módon mindaddig nem veszti érvényét, ameddig a szerződő felek egyike a folyamatban levő öt éves ciklus lejárta előtt egy évvel nem tesz nyilatkozatot a szerződés felbontásáról. 2. cikkely. E jegyzőkönyv ratifikáció által válik jogérvényessé, s a ratifikációs okmányok letétbe helyezésének napján lép érvénybe, ami a lehető legrövidebb időn belül Prágában valósul meg. A jegyzőkönyv két példányban készült, cseh és orosz nyelven, s mind a két nyelvű példány egyformán érvényes. Kelt Moszkvában, 1963. november 27-én. Antonín Novotny, a Csehszlovák- Szocialista: Köztársaság elnöke, Jozef Lenárt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke, Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Jugoszlávia nemzeti ünnepén Ezekben a napokban ünnepük a Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaság dolgozói nemzeti egységük megteremtésének 20. évfordulóját. Húsz évvel ezelőtt a boszniai Jajce városban ült össze a nemzeti felszabadító antifasiszta tanács, amely lerakta az új jugoszláv állam alapjait. Ezen az ülésen választották meg a legfelsőbb végrehajtó szervet Joszip Broz-Tito vezetésével, a jövendő szocialista Jugoszlávia első kormányát. ☆ Jugoszlávia nemzeti ünnepe alkalmából Antonín Novotny elvtárs üdvözlő táviratot küldött Joszip Broz- Tito elvtársnak, amelyben őszinte jőkívánatait fejezi ki a testvéri jugoszláv népnek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népe és a saját nevében. Csehszlovákia népe nagy érdeklődéssel, figyelemmel kíséri azokat az eredményeket, amelyeket a jugoszláv nép a szocialista társadalom építése során ért el. s további sikereket kíván ezen az úton. Meggyőződésem — hangzik Novotny elvtárs üzenete —, hogy országaink kölcsönös kapcsolatai és együttműködése tovább fog bővülni és mélyülni mindkét fél javára, a szocializmus és a világbéke érdekében. • EGY EGYIPTOMI filmbehozatal; vállalat levélben fordult az egyik legnagyobb francia kiviteli céghez, és c következőket ajánlotta: ,.Helyesnek találnánk, ha ismert művésznőjük, Brigitte Bardot legalább 15 kilót hízna Jelenlegi soványságával nem nagyon ragadtatja el az arab nézőket."
