Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-24 / 94. szám
aimsiom ---------------------------a helyi nemzeti írüattságna^A dolgozó embernek a múltban nem volt módja, sem alkalma tanulni. Életét lekötötte a robot, a mindennapi kenyérharc. Ez a nép hajnaltól vakulásig dolgozott, s ahogy mondják, mégis gyakran volt életében „Mindenszentek“, amikor az utcára került és mehetett szerencsét próbálni más urasághoz. Sokan már az elemi iskola negyedik osztályából szegődtek el ostorosnak vagy egyéb munkára, ha ugyan fejlettséből okulva értékelni tudnák a fiatalok a rendszerünk által teremtett lehetőségeket, dolgozó népünk jelenlegi helyzetét, életkörülményeit, a közös vagyon jelentőségét és megbecsülését. II. Javaslom továbbá a helyi nemzeti bizottságnak, tárgyalja meg a helyi EFSZ valamint a JNB és a járási pártszervezet vezetőségével, nem volna-e célszerű szövetkezetünkben szakmunkások nevelése sem okozna annyi problémát és a fiatalok tanítása a szülőknek, de a szövetkezetnek sem kerülne annyiba. A szakoktató pedig, aki tanítaná őket, egyúttal az ifjúsági csoport vezetője is lehetne. így nevelhetnénk az ifjúságot a szakma mestereivé, így szerettetnénk meg velük a földet, amelynek szakszerű művelésével kimeríthetetlen kincsesbányát teremthetnénk. Í9y javulna meg a munkához, a közös vagyonhoz és a kollektívához való viszonya nemcsak az ifjúságnak, hanem falunk minden dolgozó-Lapozgassunk szülőföldünk krónikájában Jó kezekbe kerül TV?T?m?T?T AÁAA a művelődési otthon céljának, .A szakmai iskoláztatások esetében nagyon káros gyakorlatnak bizonyul a hallgatók kiválasztása. Rendszerint azt küldjük, aki hosszas rábeszélés után végre hajlandó elmenni és nem azokat a dolgozókat, akik beosztásuknál fogva rászorulnának ismereteik bővítésére, elmélyítésére. Több szót érdemelnek a különböző érdekkörök. Mindjárt a kezdet kezdetén meg kell állapítanunk, falvainkon elenyészően kevés érdekkör működik. Paradoxon, de sokkal többet alakítunk mint amennyi valóban megalakul. Lényegében itt is hasonló a helyzet mint az előadások esetében. Nem a szükségletből indulunk ki és nem szervezünk körültekintően. A CSEMADOK tűzte' műsorára és egyúttal legnagyobb propagálója is a honismereti köröknek. A környék történelmi múltja, a község eredete stb. eléggé érdekli a lakosságot. Tehát a kör megalakításánál valóban közérdeklődésre tarthatunk számot. így van-e ez? Korántsem. Csak nagy üggyel-bajjal tudunk életben tartani e9y-egy kört, mígnem működése teljesen formálissá laposodik, kívánkozik a további kérdés: vajon miért? A felelet aránylag egyszerű. A program, az előre kitűzött terv nem vonzza az embereket. Nem tudjuk őket lekötni és az érdekkör keretéin belül nem adunk munkát a kezükbe. Mit kellene tehát tenni. Bejárni a környéket, megtekinteni a történelmi nevezetességű épületeket (templomok, kastélyok, kápolnák), kikutatni azok keletkezésének pontos idejét, megállapítani vajon milyen stílusirányzat jegyében épültek stb. De a honismereti körök gondjára lehetne bízni e épületek gondozását, megőrzését is az utókor számára. Lelkes munkára ösztönözne az egyes községekben a múzeum létesítése, alakítása is. A gyűjtő-munkában igazán mindenki részt vehet és kultúrtörténeti szempontból ugyancsak fontos lenne az egyes községek népművészeti, néprajzi anyagának az összegyűjtése, rendszerezése. Mindezzel természetesen nem merült ki, amit a különböző érdekkörökről szerettünk volna elmondani. Az irodalmi körök működése, az iskolákban folyó irodalmi oktatás elégtelenségét figyelembe véve, igazán égetően szükséges. Am itt sem szabad a kör tevékenységét csupán az előadások, könyvismertetések tömegére korlátozni. Az irodalmi kör tagjai alakítsanak irodalmi színpadot (ilyen már működik jónéhány, ám inkább csak városokon), szerkesszenek irodalmi műsorokat s a község próbálkozó tollforgatóí számára szolgáljanak mint*S „Gyalázatos“ fürdőruhák 1963. november 24. Az újságok hasábjain, különböző összejöveteleken aránylag sok szó esik népművelésünk helyzetéről, problémáiról és nem utolsó sorban feladatairól. E cikk keretében egyetlen momentumot szeretnénk csak kiragadni, azt, amely immár évek óta kulcskérdésként vetődik fel disputáinkon, az új népművelési formák kérdését. Párthatározatok szögezik le, különböző tanácskozások jegyzőkönyvei állapítják meg: továbblépni csak az „űj formák“ bevezetésével lehet. Nos, ez így igaz. Am tegyük rögtön hozzá, eddig vajmi keveset tettünk e sokat emlegetett új formák bevezetéséért, sőt, sokunkban még az sem tisztázódott teljesen, vajon milyenek is legyenek ezek az új formák? Tulajdonképpen mit is neveztünk eddig népművelésnek? Elsősorban a különböző témaköröket felölelő előadásokat, a szakmai tudás elmélyítésére irányuló iskoláztatásokat hozzá számítva ehhez a sütő-főző valamint a szabászati tanfolyamokat is. Talán ennyi, és ez az ami falvainkon a szorosabb értelemben vett népművelést jelentette és jelenti. Az előadásokat illetően inkább csak mennyiségről beszélhetünk, mint minőségről. Sok kívánni valót hagy maga után a különböző előadások előkészítése, megszervezése. A témák megválasztása' is felettébb ösztönszerű, nem átgondolt népművelési tervből, és ami talán a legnagyobb hiba, nem a szükségletből indul ki. Véleményünk szerint a kevesebb itt is többet'jelentene. A jól előkészített, rövid filmmel összekötött, esetleg diapozitívekkel ilusztrált előadás inkább felkelti az érdeklődést,-sőt, hasznos vitát válthat ki. Tapasztalatunk szerint néhány naív, főleg udvariasságból és formalitásból feltett kérdésen túl csak kevés esetben ereszt mélyebb gyökeret a sokszor közérdeklődésre is számot tartó előadás. Ezt bizonyítja az irodalmi estek sematizmusa is. Az illető jelen lévő írótól megkérdik „milyen módszerrel alkot“, „hány éves korában kezdett el írni“, melyek a „legközelebbi és a távlati tervei“ stb. stb., ám a vita tárgyát tulajdonképpen képező alkotásról kevés szó esik. És máris ott vagyunk ahol az „új forma“ bevezetése elengedethetetlenül szükséges. Az előadások körültekintőbb megszervezése és megrendezése, ötletes, rövid, természetesen az előadás témájával öszszefüggő műsorok szerkesztése, a vita előkészítése tehát a mi viszonyaink között szintén új formát jelent. Nem kívánunk bővebben foglalkozni a szövetkezeti munkaiskolák, a különböző akadémiák szervezési problémáival. Ám itt is, sok formalizmust kell még leküzdeni, áthidalni, hogy oktató tevékenységünk megfeleljen guk, erejűk engedte. Dehát mit is tanultak az iskolában...? Megtanulták úgy-ahogy a betűvetést, mert az urak célja az volt, hogy a népet a , feltétlen engedelmességre tanítsák feljebbvalóival szemben. Ma az a célunk, hogy kivétel nélkül mindenki lehetősége szerint a legmagasabb fokig fejlessze tudását, s így váljon öntudatos, becsületes polgárává társadalmunknak. És habár ifjúságunk túlnyomó többsége megérti az idők szavát, mégis elég sokan akadnak még köztük, akik visszaélnek jogaikkal és a kötelességteljesítés ügyét elvetik maguktól. Javaslom ezért a Málasi Helyi Nemzeti Bizottságnak, hogy szerkesztessék meg községünk krónikáját — fejlődése történetét, s ezt alkalmas időszakokban, részletesen ismertessék téli estéken, népművelődési előadások keretében községünk lakosságával. Az ifjúság ezáltal megismerné azt a kenyérharcot, amelyet apáink küzdöttek végig; megtanulná becsülni az elődeink véres verítékével kiharcolt jelent. Eba tanoncviszony bevezetése. Nem akarom ezzel azt állítani, hogy nincsenek mezőgazdasági tanonciskolák! Tudom, hogy vannak ..., de azok a fiatalok a legtöbb esetben két éven keresztül más helyen végzik ezt az iskolát, utána pedig nagyon gyakran inkább valamelyik ipari üzemben igyekeznek elhelyezkedni. Ha az alapfokú iskola elvégzése után itthon, saját falujukban lenne alkalmuk a mezőgazdasági szaktudás elsajátítására, tanulmányaik befejezése után jövőjüket is a helyi szövetkezetben igyekeznének megalapozni. A szü*..) is örülne, mert gyermeke odahaza, szülői felügyelet alatt tanulna és felügyelet alatt állna a munkahelyén és munkán kívül is. Fontos szerepet játszik a pénzkérdés is e téren. Ha a gyerek idehaza volna tanoncviszonyban, a napi hat órán át szakfelügyelet és szakoktatás mellett dolgozhatna, segítségére lehetne a szövetkezetnek is, és megkereshetné az ellátására szükséges pénzt. A napi hatórás munkaidő után kétórás elméleti oktatásban részesülne. Ily módon a jának. Mert a fiatalok szakszerűen végzett, eredményes munkáját minden bizonnyal utánozni akarják majd az idősebbek is, s ezzel szinte észrevétlenül nevelődne át egész társadalmunk. Akkor aztán idejében meg is valósulnának a napjainkban még oly gyakran porosodó programtervek, mint például nálunk a járdák építése, amire a község lakossága már oly rég vár. A falu közepén pihenő park lebontott kastélyának üresen ásítozó helyén megépülhetne az annyira áhított művelődési otthon. Ideje volna azonkívül, hogy kitisztítsák a patak medrét, mely már több gyermekéletet követelt a benne felrobbant akna által, s csak bűzt és betegséget terjeszt. Mindez minden bizonnyal elősegítené a belterjes szövetkezeti gazdálkodást, a többtermelést és a szövetkezeti tagok magasabb jövedelmét. Megszűnne a dolgozók tömeges elvándorlása, mert az élet itthon a falunkban új értelmet kapna. így alakulna ki az új ember arculata és a szocialista falu képe. Őbert János (Málas) A farnadi szövetkezet évek óta jól halad. Mivel a kultúralapjuk közel 130 ezer koronát tesz ki, többször szó esett már arról, hogy a művelődési otthont szövetkezeti klubként átvehetné a közös. A szövetkezet vezetői eddig sem zárkóztak el, hogy anyagilag támogassák a művelődési tevékenységet. Ez nem bizonyult elégségesnek. A szövetkezet elnöke, és mások is úgy látják, hogy kevés az, amit eddig az ifjúság neveléséért tettek. Már pedig, ahol annyi fiatal dolgozik az EFSZ-ben mint Farnadon, ott (öbb a kötelesség is az irányukban. Az utóbbi időben azonban eléggé pangott a művelődési élet, s gyakran a kocsmában tartózkodtak szabad idejükben a fiatalok. Ezért határoztak úgy, hogy január elsejétől a művelődési ház irányítását, s anyagi terhét a vállukra veszik. Természetesen arra is gondolnak, hogy bizonyos átalakításokat is eszközölnek a művelődési otthonban, hogy különböző körök tevékenykedhessenek, legyen hol klubéletet folytatni. Szeretnének kellemes, meleg otthont teremteni. Nem akarnának még egyszer ügy járni, mint ahogy a komáromi színházzal. Habár az nagyon is vitatható, hogy ki a hibás a történtekben. Elég régen történt. Előző éjjel táncnulatságot rendeztek a művelődési jtthonban. Másnap ezt követte a szocásos takarítás, szellőztetés. Egészen cihűlt a terem. Hiába fűtöttek, amitor megjelentek a MATESZ képviselői, i hőmérő higanyszála két fokkal ala;sonyabban állt, mint amilyen hőméríéklet mellett kötelesek játszani a színészek, összekoccantak. Ezt az körétté, hogy a közel 600 személyt befogadó művelődési otthonban azóta >ém játszott a MATESZ színészgárdája. Pedig az anyagi bevétel és Komá•om közelsége szempontjából is kifizetődő lenne Farnadon fellépni. A másik részét, a fontosabbat talán ne is :mlítsük. A sértődöttség eredménye, rogy elmaradt jő néhány előadás, a Irámairödalom nevelő hatása. Ezt panaszolták a farnadiak. Renélhető, hogy a szövetkezeti klub rányítása olyan kezekben lesz, ahol >gy*két helytelen nézet miatt soha :öbbé nem fordulhat elő az ilyesmi. Je január elsejéig se várjón a MACESZ vezetősége. Szeretettel várják )ket Farnadon. Ók pedig tartsák kövességüknek a több száz ember szórakoztatását, nevelését. Tóth Dezső A MATESZ december havi játékterve Többet, jobbat ez korántsem ad okot arra, hogy ifjúsági irodalmunk helyzetéről derűlátóan nyilatkozzunk. Gyermeklapunk szerkesztőségének nagy-nagy nehézségekkel kell megküzdenie, míg anyagot tud „kicsikarni“ hazai toliforgatóinktól. Még ennél is elkeserítőbb ami ifjúsági regényeink, gyermekirodalmi művek kiadását illeti. Egyrészt elenyészően kevés ilyen könyv kerül a piacra, másrészt ezek színvonalával sem lehetünk elégedettek. Pedig ugyancsak felesleges hangsúlyoznunuk, hogy az irodalom, az olvasás számára már kisiskolás korban kell megnyernünk a gyermekeket, fiatalokat egyaránt. Tolvaj Bertalan beszámolójában rámutatott arra is, hogy középiskolai diákságunk keveset, vagy semmit sem tud a csehszlovákiai magyar írókról. Nos, ez sem a legrózsásabb hélyzet. S ha valakit, jobban mondva valakiket ezért felelőssé kell tennünk ezért, hát elsősorban a pedagógusokat és magukat az írókat okolhatjuk. A gyermek, a kisiskolás nagyon hálás olvasó. Ha jó könyvet adunk a kezébe, nem feledkezik meg annak szerzőjéről sem. Sőt, idősebb korában is szívesen nyúl a már bevésődött, kellemes emlékeket felidéző szerző műve után. A csehszlovákiai magyar íróknak éppen ezért kellene mind nagyobb figyelmet szentelniük gyermekeinknek. Természetesen mindez alkat kérdése is. Ifjúsági és gyermekirodalmi műveket nem írhat olyan író, aki jóllehet tehetséges, ám érdeklődési köre, lelkivilága távol iái a gyermekektől. Végezetül elmondhatjuk, hogy a Kis Építő konferenciája hasznos és a maga nemében eddig egyedülálló kezdeményezés. A lap szerkesztősége lényegbevágó és nem elhanyagolható kérdéshez nyúlt, amikor mindezt felvetette. Ám nem elég csak a kérdést felvetni. Ifjúsági irodalmunk ügyét állandóan felszínen kell tartani, hiszen a jövő olvasónemzedékről van szó, ez pedig számunkra létfontosságú kérdés. (p. j ) Az elmúlt napokban a Kis Építő szerkesztősége értekezletre hívta öszsze a csehszlovákiai magyar írókat, a lap rajzolóit és a pedagógusokat. Az értekezlet célja: értékelni a Kis Építő három utolsó évfolyamát és felmérni ifjúsági, illetve gyermekirodalmunk jelenlegi helyzetét. A vitaindító értékelést, mely igéíyességével, pontosságával egy valóban kimerítő vita alapjául szolgálhatott, Tolvaj Bertalan tartotta meg. Megállapítást nyert, hogy a Kis Építő utóbbi évfolyama, valamint legfrissebb számai nagy előrelépést mutatnak. A szerkesztőség igyekezete tehát, hogy a lap munkatársai sorába élenjáró hazai íróinkat is bekapcsolja, meghozta első gyümölcseit. Lényeges változások tapasztalhatók a lap grafikai kivitelezése terén is. A szerkesztőségnek ugyanis a fiatal, tehetséges grafikusok egész sorát sikerült bekapcsolnia a lap munkatársai közé. Az eredmények tehát biztatóak, ám egy önképzőkörül is. A fellépések bevételét is lehet hasznos dologra fordítani. Mi lenne például, ha egy-egy irodalmi műsor bevételét lapok megrendelésére fordítanák a kör tagjai számára ? A modern képző- és zeneművészet megértése falvainkon valóban nagy problémát okoz. íme egV javaslat: szervezzünk, főleg a fiatalok körében „zenekedvelők klubja“ címen érdekkört. Lemezjátszó kell csak hozzá és természetesen lemezek. A zeneművészet klasszikusainak a művei, csekély kivétellel, mind beszerezhetők olcsó áron. Különböző hangversenykalauzokat is árusítanak a könyvesboltokban. Nem kel! más, mint áttanulmányozni egy-egy szimfóniát, közösen meghallgatni, ha kell többször is, utána megvitatni, elemezni. A rendszeres zenehallgatás, az egyes müvek elemzése bizonyára célravezető lenne. E körök keretén belül lehetne énekkarokat, zenekarokat is szervezni. Hasznos munkát fejthetnének ki a képzőművészeti érdekkörök is. A vidéken élő, felkészületlen „giccs-mesterek“ munkáját is értékesebbé tehetnénk, megakadályozhatnánk a közízlés rontását s utat nyithatnánk a modern képzőművészetnek falvainkon is. Üj formákról beszélünk, ezeket követeljük, fontosságukat hangsúlyözzuk úton-űtfélen. Ám az űj népművelési forma nem a színpadi díszletek korszerűségét jelenti. Azt sem, hogy az esztrád-műsorokban helyet biztosítunk a twist számára is. Célunk csak egy lehet: a falusi ember, a falun élő dolgozó műveltségének a további emelése. Mert az igaz, hogy a magasfokú gépesítés is kultúrát jelent, a modern fürdőszobás lakások szintén kultúrát jelentenek. Most már csak maga az ember van hátra, a feltételeket megteremtettük. S olyan emberekre van szüksége elsősorban társadalmunknak, akinek kulturális igénye túlnő néhány divatos regény elolvasásán, egy-két csekély, művészi értékű sláger meghallgatásán. Polák Imre A Vatikánban az ökuméniai (egyetemes) zsinat üléseinek egyikén kényes természetű kérdést vitattak meg a magas egyházi tisztségviselők: „Hogyan illik egy hithű katolikus nőnek a nyilvánosság előtt öltözködni és viselkedni?“ A kérdés felvetése főleg a hagyományosan katolikus országokban, tehát Délnyugat-Európában és néhány dél-amerikai államban keltett élénk érdeklődést. A vatikáni körlevél közzététele után a katolikus sajtó is elérkezettnek látta az időt, hogy megfújja a jerichói harsonákat és harcba lendüljön az „erkölcstelen“ női fürdőruhák viselete ellen. Se szeri, se száma nem volt azoknak a cikkeknek, amelyekben a nyugati erkölcscsőszök felháborodtak a fürdőruhák merész ívelésű comb- és mellkivágásain. így egy spanyolországi prelátus a nők lenge öltözékét okolta beadványában az erkölcsök rohamos hanyatlásáért és a gazdasági válságért. Egy megcsontosodott őlasz érsek haragjában „leplezetlen hústömegek hajmeresztő kiállításához“ hasonlította a vízitündérek üde pajzánkodását. Egy világtól elvonult francia szerzetesfőnök pedig a sátán cimboráinak nevezte a kelmetakarékoskodás szilaj úttörőit. Csak arról feledkeztek meg a tiszteletreméltó egyházi ügyvivők, hogy a világraszóló botrányok dúsgazdag férfiszereplői általában nem fogják „halacskáikat“ a természet lágy ölén, hanem a tőkés országoknak a dolce vita — az „édes élet“ süppedékes berkeiben. K. E. 1. vasárnap — Nyitra 2. hétfő — Bratislava 5. csütörtök — Pozsonyeperjes Ögyalla 6. péntek — Komáróm 7. szombat — Magyarbél 13. péntek — Komárom 15. vasárnap — Vágkirályfa 19. csütörtök — Érsekújvár 19.00 Manón Lescaut 19.00 Holnap folytatjuk 19.30 A makrancos hölgy 19.30 Finom úriház 19.30 Manón Lescaut 19.30 Az Asszony és a Halál 19.30 Holnap folytatjuk 19.30 Az Asszony és a Halál 19.30 Manón Lescaut
