Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-20 / 93. szám
A MEZÖGAZDASÄGI DOLGOZOK LAPJA Alexander Dub - cek, az SZLKP KB első titkára kíséretével résztvett a Párkányban épülő cellulóz- és papírkombinát alapkőletételénél. Bratislava, 1963. november 20. Ara 30 fillér XIII. évfolyam, 93. szám. A tekintélyt nem adják a funkcióval A bíráló cikkeknek sokféle a visszhangja. Néhol egyetértéssel, helyesléssel fogadják őket, másutt felháborodást keltenek, s előfordul, hogy jogosan, legtöbbször azonban indokolatlanul tiltakoznak ellenük az érintettek. Hiába, az már úgy van, hogy senkinek a szíve nem repes az örömtől, ha a sajtóban személyét nyilvános bírálat éri. A megbíráltak gyakran azzal érvelnek, hogy a cikk „csorbítja tekintélyüket...“. Legalábbis anarchistának kellene lennie annak, aki a becsületes, tehetséges, a párt és a szocializmus ügye iránt odaadó vezető dolgozó tekintélyét a legcsekélyebb mértékben is tudatosan csorbítani akarná. Mélységesen téved, aki azt gondolja, hogy a marxizmus-leninizmustól távol álló személyi kultusz elítélésével elvetettük a funkcionáriusok tekintélyével kapcsolatos lenini állásfoglalást is. A „semmiféle tekintélyt“ el nem ismerő anarchista eszme éppoly idegen a mi világnézetünktől, mint a személyi kultusz. Természetesen az elmúlt idők személyi kultusza hordalékának és módszereinek eltávolításával újból életbe lépnek a vezető funkcionáriusokkal szemben támasztott lenini követelmények. Mindinkább lejár a „pótolhatatlan emberek“ ideje. Egyre jobban érvényesülnek a Lenin által hangoztatott alapelvek, miszerint alaposan ismernie kell munkakörét és kiváló szervezőnek kell lennie annak, aki irányítani akar. A tekintélyt nem adják a funkcióval, mint a mennyasszonnyal a hozományt, se a szomszédtól nem lehet kölcsön kérni. A tekintélyt csak lépésről-lépésre lehet megszerezni, mint ahogy az aranymosó türelmes és kitartó munkával gyűjti össze az aranyszemcséket a patak .vizéből. A vezető az autoritást csakis saját példájával vívhatja ki magának. Amikor például új vezető jön az üzembe, a dolgozók kezdetben, míg jobban nem ismerik, általában csak úgy nevezik, hogy „az új igazgató“, vagy „az új vezető“. Csak később ítélik meg, hogy jő vezető-e, avagy rossz, s eszerint tisztelik és becsülik, illetve mindennek híjával vannak iránta. Minden munkaterületen sok olyan vezető dolgozónk tevékenykedik, akiért, mint mondani szokták, tűzbe mennének az emberek. Tekintélyük hasznára van az egész társadalomnak. Nagy jelentősége van ennek, mert ahol megbecsült és elismerésnek örvendő vezető működik, ott általában egészen másképpen mennek a dolgok, mint azokon a helyeken, amelyeket tekintély nélküli vezetők irányítanak. Az első esetben a dolgozók közös erővel, kitartóan törekednek a nehézségek leküzdésére, míg a második esetben könnyen anarchia és rendetlenség üti fel a fejét. Az üzemekben, szövetkezetekben, nemzeti bizottságokban és más helyeken elég sok olyan vezető dolgozik még, köztük kommunisták is, akikről nem lehetne azt állítani, hogy beosztottjaik megbíznak bennük és tekintélyük van előttük. Ennek oka egészen egyszerűen az, hogy ezek a dolgozók nem rendelkeznek a vezetői tisztség betöltéséhez nélkülözhetetlen tulajdonságokkal. Az ilyen vezetők sokszor a párt mögé bújnak, pártigazolványukra, egykori érdemeikre hivatkoznak, öszszeköttetéseikre, esetleg magas funkcióikra támaszkodnak, amelyeket eddig különféle módszerekkel megtartottak, ugyanakkor hajótörést szenved náluk minden jó gondolat, kezdeményezés, vagy hasznos javaslat. Az ilyen emberek viszolyognak minden újtól és haladótól, bürokratikus állásfoglalásuk rendszerint alkotó gondolkodásmód hiányából és munkaterületükön az önálló döntésre való képtelenségből ered. Mindezzel lehetetlenné teszik és fékezik az alulról jövő kezdeményezést. Találkozhatunk még olyan vezetőkkel is, akik mindmáig leplezetlenül a személyi kultusz szokásainak bűvkörében élnek, akik azt hiszik magukról, hogy ők a világ teteje, beképzeltek és fennhéjázőak, hatáskörükben kiskirályként viselkednek, mint akik felette állnak mindenféle törvénynek és előírásnak, mindig és mindenütt elsősorban csak saját személyüket látják, s önző egyéni érdekeiket a társadalmi érdekek fölé helyezik. Az ilyen vezetőkre hajszálpontosan érvényes az a lenini megállapítás, hogy a funkcionáriusok te(A Pravda cikke nyomán) kintélyét nem az ássa alá, aki hibáikat kijavítja, hanem az, aki védeni akarja őket abban az esetben is, amikor hibákat követnek el. Igazi tekintélyt nálunk nem lehet szerezni népszerűséghajhászással, például a közösség pénzének meg nem érdemelt szétosztogatásával, sem pedig a felfelé irányuló hízelkedéssel. A valódi tekintély csak a vezető dolgozó tetteinek, példás magatartásának eredménye. Sok példával lehetne szemléltetni, hogy a tekintélyt mindenki kitartó munkával, tudással és széles politikai látókörrel szerzi meg magának, oly módon, hogy a beosztottjaival szemben támasztott követelményeket az emberek iránti elvtársi, figyelmes magatartással kapcsolja össze. A jó vezető alapvető tulajdonsága, hogy nemcsak beosztottjaival, de sajátmagával szemben is igényes, példát mutat a fegyelem betartásában, a feladatok pontos teljesítésében, a munkaszeretetben. Az igazi, kiérdemelt autoritás elnyerésére törekvő vezető nélkülözhetetlen jellemvonása a bizalom, a becsületesség és a szerénység. Az ilyen vezető hivatásának, vagy legalábbis legfontosabb kötelességének nem a dirigálást tartja, hanem az irányításban a leglényegesebbnek az emberek nevelését, befolyásolását, megnyerését, szervezését és mozgósítását tekinti. Most, amikor társadalmunk különösen sürgős problémák megoldásán fáradozik, kiváltképpen nagy jelentősége van a vezető dolgozók és funkcionáriusok tevékenységének, munkamódszerének. A vezetők munkájától sokban függ például az is, hogy a dolgozók helyesen látják-e az átmenetileg felmerült nehézségeket és fogyatékosságokat, valamint azt is, hogy miképpen törekednek leküzdésükre. Helyénvaló itt emlékeztetni Ny. Sz. Hruscsov elvtárs figyelmeztető szavaira, amelyeket folyó év márciusában mondott a pártbizottsági titkárok és termelési igazgatóságok vezetőinek tanácskozásán: „Nem mellékes dolog, hogy milyen hangon adják ki az utasítást, milyen hangon beszélnek az emberekkel. Maguk ellen hangolják az embereket azok, akik fennhéjázó módon, hangoskodva viselkednek, mindenbe belekötnek, minden kákán csomót keresnek. Minden dolgozónak megvan a saját méltóságérzete, s ha kiabálnak rá és tiszteletlenül bánnak vele, felingerlődik és kész hasonló hangnemben válaszolni. Amint azonban elvtársi módon közelednek hozzá, nem felülről, hanem mint egyenlővel, a dolgok ismeretében beszélnek vele, jó tanáccsal serkentik, akkor más nézőpontból kezdi szemlélni a dolgokat. Ne azt adják értésére neki, hogy kevés a tapasztalata, hanem tapintatosan mutassák meg, hogy mint vezetők értenek a dolgokhoz és megbecsülik az embert. Utána ő is becsülni kezdi a felettest és igyekszik majd megszolgálni a bizalmat.“ E szavakat valamennyi vezető dolgozónak szem előtt kellene tartania. Mélységesen igaz, hogy a durvaság és a zsarnokság, az elvtársiasságot nélkülöző magatartás, az emberek iránti figyelmetlenség és a demagógia távol ál! a jó elöljáró tulajdonságaitól. Ezek a rossz irányítást jelzik, a vezető gyengeségét mutatják, mely abban nyilvánul meg, hogy nem tudja beosztottjait meggyőzni, nem képes őket megnyerni. A vezető dolgozó felkészültségével, ideológiai fejlettségével, politikai látókörével és pártosságával szemben manapság nagy követelményeket támasztunk. Sok vezető már mélyen átérzi, hogy a termelés szervezőjének lenni egyszersmind a dolgozók nevelését, eszméink népszerűsítését jelenti. Tud. ják, hogy rendszeres továbbképzés nélkül nem teljesíthetik küldetésüket. A jó vezető észrevesz minden újat, haladót és elősegíti érvényesülésüket. Figyelemmel követi a termelés újítóinak haladó tapasztalatait, a tudomány és technika legújabb vívmányait, ugyanakkor gondot fordít marxistaleninista tudásának elmélyítésére is, tanulmányozza pártunk határozatait és politikáját, s a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődését. Az előbbiekben a jó vezető néhány nélkülözhetetlen jellemvonására mutatunk rá, amelyeknek híján nem tudna autoritást szerezni a kollektívában és nem állaná meg helyét az irányító, szervező munkában. A tekintély nem hull készen senki ölébe. A tekintélyt ki kell vívni és meg kell szolgálni. Ember a talpán A Nagyidai Állami Gazdaság traktorosa. Bár kilenc éve ül traktoron, csak ez éven dolgozik lánctalpassal. Eddig 566'hektáron végzett mélyszántást, s 40 hektáron pedig speciális szántást, cukorrépa alá. Napi teljesítménye 12 hektár, a munkát reggel hétkor kezdi, rövid ebédszünetet tart, s dolgozik este tízig, sőt még tovább. Nagyon elégedettek vele — mármint Vanyó Imrével — s javasolják a tavaszi járási szántóversenyen való részvételre. Vanyó traktoros jól megtermett férfi, 36 éves. Járási méretben ő vezet. A versenyfeltételek szerint jutalom jár neki. Elárulta, hogy még egyetlen koronát se kapott. A járás mezőgazdasági termelési igazgatósága ugyan átutalta, de valahol megakadt. Talán az állami gazdaság igazgatóságán? Több rugalmasságot az igazgatóság részéről! (ask) Lerakták a cellulóz- és papírkombinát alapjait Párkányban ünnepélyes keretek közt vasárnap, november 17-én megkezdték a dél-szlovákiai cellulóz- és papírgyár építését, amely egyik legnagyobb papír-nyersanyag feldolgozó üzeme lesz köztársaságunknak. Az alapkőletételnél jelen volt Alexander Dubcek, a CSKP KB elnökségi tagja, az SZLKP KB első titkára, Jozef Púcik vegyipari miniszter, Vincenc Krahulec miniszter, az SZNT alelnöke, Frantisek Dvorsky, az SZLKP Kerületi Bizottságának vezető titkára, valamint a párt-, képviselői. Dubcek elvtárs ünnepi beszédében többek közt ezeket mondta: A XII. pártkongresszus kötelességünkké tette, hogy folytassuk a megkezdett munkát Szlovákia fejlesztéséért és igyekezzünk azonos színvonalra emelni ennek a országrésznek iparát és főleg mezőgazdaságát a cseh országrészekével. Ebben a szellemben teszünk meg mindent, hogy Dél-Szlovákia járásaiban is kiépítsük az ipart. A leghelyesebb, marxista módja ez a nemzetiségi kérdéskomplexum megoldásának, amelyet pártunk Szlovákia iparosítási programjában tűzött ki célul ezen a magyarlakta vidéken. A mezőgazdasági fejlődés alapvető feltételét képezi a nemzetiségi kérdés megoldásának ... A Csallóközön is hozzáfogtunk a szárazság következményeinek kiküszöböléséhez. Nagy kiterjedésű öntözőrendszer építését kezdtük meg egyelőre 7000 hektár részére, több mint 76 millió korona költséggel. 1970-ig ezt az öntözőrendszert 115 000 ha kiterjedésére szándékozzuk kiépíteni. E vízgazdasági szabályozás nyomán a főtermények hektárhozamának lényeges növekedésével számolunk, s az öntözött területek 40 %-án lehetőség nyílik majd itt egy év alatt két termés begyűjtésére. Ezáltal a mai hekállami és gazdasági szervek további táronkénti 7400 korona értékű nyers mezőgazdasági termelés 16—17 000 koronára emelkedhet. Ezt a nagy beruházást a Dunaszakaszon a Magyar Népköztársasággal közösen valósítjuk meg. Novotny elvtárs és Kádár elvtárs legutóbbi Bratislavában történt találkozásuk folyamán abban állapodtak meg, hogy a nagy Duna-vízmű építésének előkészítő munkálatait meg kell gyorsítaniuk olyannyira, hogy az erőműrész 1970-ig már áramot is szolgáltasson. A párkányi nagy iparvállalat jelentőségéről Jozef Púcik vegyipari miniszter beszélt. A kombinát egyes részlegeit 1967-ben helyezik üzembe. Az építés első szakaszának befejezése után az üzem 60 ezer tonna nyers tetöburkolatot, 60 ezer tonna aszfaltlapot, 40 ezer tonna kartonlapot, duplex-kartont és egyéb termékeket fog gyártani. Évente 65 000 folyóméter fa, 67 000 tonna papírhulladék és zsák, 27 000 tonna rongy, 30 000 tonna aszfalt, 12 000 tonna homok kerül majd feldolgozásra korszerű gépekkel. Az ünnepségen a bratislavai Priemstav dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy minden feladatukat idejében, lelkiismeretesen elvégzik és úgy szervezik meg munkájukat, hogy az építkezés példás legyen. Államcsíny Irakban A bagdadi rádió hétfőn a kora reggeli órákban bejelentette, hogy az iraki fegyveres erők ragadták magukhoz a hatalmat és forradalmi tanács létesült, amelynek élén Abdusz Szalám Aref marsall, iraki elnök áll. Ettől fogva a bagdadi rádió a forradalmi tanács közleményeit sugározta. Gyakorlatilag ez az egyedüli hírforrás, az események fejlődéséről, mivel a légi- és telefonösszeköttetés teljesen megszakadt Irakkal. Irak egész területén rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat rendeltek el, amely alól csak a főváros bankjainak dolgozói és a legszükségesebb szolgáltatások alkalmazottai képeznek kivételt. Egyúttal intézkedéseket hirdettek a november 13-i felkelők ellen. Ezen nyilván a Baath-párt szélsőséges szárnyának tagjait értik, akiknek élén Szadi volt miniszterelnök-helyettes áll. Szadi vezető szerepet játszott a múlt heti baathista államfordulatban. A forradalmi tanács tagjai kizárólag katonai vezetők és az egyes területek katonai parancsnokai. Aref marsall felhívást intézett az iraki polgárokhoz és az arab néphez, amelyben kötelezi magát, hogy teljesíti kötelezettségeit a testvéri arab államokkal, különösen Szíriával és az Egyesült Arab Köztársasággal szemben. Szavai szerint a forradalmi tanács azért vette át a hatalmat az országban, hogy megakadályozza a helyzet további romlását, „mivel a nemzeti gárda soraiban lévő huligánok és gyilkosok egyre elviselhetetlenebből sértették meg a szabadságot és a törvényeket.“ A kormányhivatalokat az új kormányalakításig az eddigi miniszterhelyettesek veszik át. Hírügynökségek jelentései szerint a bagdadi helyzet eléggé áttekinthetetlen. A főváros utcáit tankok róják és szórványos harcokra is sor került. (CTK) • ••« •••••••• A Barátság és Béke Stafétája Szlovákiában A Barátság és Béke Stafétájának déli ága, miután közel 1500 kilométer utat tett meg Prágából Dél-Morvaországba, vasárnapi pihenőjét Mikulov városkában tartotta. A város lakossága ünnepélyesen fogadta a stafétát, s a staféta jelképét a kulturális műsor alatt díszhelyre állították. A staféta déli ága hétfőn reggel Hodonínon keresztül indult el szlovákiai útjára. A szocialista mezőgazdaságén Több fiatalt a mezőgazdasági szaktanintézetekbe A Losonci Járási Termelési Igazgatóságon felkerestük Krsiak elvtársat és néhány kérdést intéztünk hozzá a mezőgazdasági szakkáderkérdéssel kapcsolatban. — Hány mezőgazdasági dolgozót és fiatalt kellett szerezniük a különböző mezőgazdasági iskolákba? — Az elgondolások szerint járásunkból több mint 600 fiatalt és középkorút kellett biztosítanunk a mezőgazdasági iskolákba. Sajnos, nem dicsekedhetünk,’ mert még mindig száz hiányozik. — Milyen szakaszon van a legnagyobb hiány? — A fiatalok nem szívesen mennek a mezőgazdasági szaktanintézetekbe, mert úgy gondolják, hogy ott semmilyen képesítést nem nyernek. Viszont célkitűzésünk, hogy a szövetkezetekben is szakmát tanult emberek dolgozzanak, A szaktanintézetből, ha erre van képességük, tovább tanulhatnak. — A fiatalságot főleg milyen iskolák érdeklik? — Mindenki szerelő akar lenni. A buzitkai ilyen irányú iskolára kétszerannyian jelentkeztek. Nagy népszerűségnek örvend az erdészeti- és kertészeti iskola is. A kor követelményeinek megfelelően az ifjúság a gépek iránt érdeklődik. Ezt nem róhatjuk fel hibának, de viszont nem szabad elhanyagolni a növénytermesztési és állattenyésztési szakokat sem. Reméljük, hogy a jövőben ebben az irányban is nagyobb érdeklődést mutat a falusi ifjúság. —b—
