Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-13 / 91. szám
Szakítottak a régi módszerekkel Az utóbbi időben igen bíztató hírek érkeznek a bősi szövetkezetből. Már most — két hónappal a gazdasági év befejezése előtt, minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a tagság jövedelme a tavalyi évvel szemben kereken félmillió koronával emelkedik. Ez az eredmény a szövetkezet gazdálkodásában határozottan fordulópontot jelent, mert hiszen ilyen sikert a közös gazdálkodásuk történetében még nem jegyeztek fel. Még örvendetesebb az a tény, hogy a javulás mintegy másfél év óta tartós, állandóan felfelé ívelő irányzatot mutat és a jövőben minden bizonnyal még nagyobb sikereket érnek eh Akik eddig figyelemmel kísérték a bősiek gazdálkodását, tudják, hogy a tagságnak a múltban sok nehézséggel kellett megküzdenie. A mostani szintet csak nagy kerülővel, sorozatos sikertelenségek árán érték el. Ügy is mondhatnánk, hogy saját kárukon okultak. Igaz, mindig jobb más kárán okulni, de bát mit tehettek, amikor a szövetkezet szakember-hiánnyal küzdött. A vezetőség állandóan változott, néha évente kétszer is. Ez a viszszás állapot — természetesen — lépten-nyomon kiütközött a szövetkezet gazdálkodásában. Félmillió koronával a tavalyinál nagyobb eredményt elérni nem könnyű dolog. Különösen az olyan szövetkezetben, ahol az állattenyésztés a legelhanyagoltabb részleg volt. A tehenek átlagos tejhozama még a három ljtert sem érte el. Ma már 6,2 literes átlagnál tartanak, ami a múlttal szemben három és fél liter emelkedést jelent tehenenként. De hadd beszéljen erről a legilletékesebb, Kiss László zootechnikus-mérnök, aki az elmúlt év nyarán vette át a szövetkezet elhanyagolt marhaállományát. — Nehéz erről részletesen beszélni — mondja a zootechnikus. — A múltban az alacsony tejhozamot főképpen az elégtelen és rossz minőségű takarmány okozta. Például a szálas takarmányt nedvesen tárolták, megdohosodott és az állatok csak kényszerből fogyasztották. Másfél évvel ezelőtt alapjában véve mindent újból kellett kezdenünk. Legelőször is a teheneket osztályoztuk és hasznosságuk szerint csoportosítottuk. Azelőtt ugyanis együtt volt a jó tehén, a rossz tehén. Olyan keveredés volt az istállóban, ami teljesen lehetetlenné tette az áttekintést. Bevezettük a borjak törzskönyvezését. Most az elválasztott borjak származását bármikor meg tudjuk állapítani. Ez a tehén tulajdonságainak szempontjából rendkívül fontos. Az utóbbi másfél esztendőben a baromfitenyésztésben is javulás mutatkozik. Itt Kockás Vendel zootechnikusé az érdem. Éppen most készítették el ez év harmadik negyedének mérlegét, amely arról tanúskodik, hogy az idén 1Ó0 000 tojással többet adtak be, mint a múlt év hasonló időszakában. Az eredmény nagyságát csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha azt is megmondjuk, hogy ezt a 100 000 darabos tojástöbblétet csökkentett tyúkállománnyal érték el. Az idén a múlt évi állománnyal szemben 600 tyúkkal kevesebbet tartanak. Ha most számításba vesszük, mennyivel kevesebb szemre és egyéb takarmányra van szükség, könnyen kiszámíthatjuk, mennyi értékes takarmányt takarítottak meg és ezzel mennyivel csökkentették a termelési költséget. Béli Ferenc főagronómus irányításával a növénytermesztésben is változás történt. A régivel szemben rugalmasabb munkamódszert vezették be. A határt felosztották. Kellő menynyiségú emberrel és géppel két mezőgazdasági munkacsoportot létesítettek. Az egyiket Somogyi András, a másikat Nagy Ottó vezeti. Az imént arról szóltunk, hogy a múltban a bősiek szakember-hiánnyal küzdöttek és sorozatos sikertelenségüknek ez volt a fő okozója. Ma már a szövetkezetét szakképzett, rátermett emberek vezetik és talán ami a legfontosabb, a vezetők nem váltják egymást. Strblca János négy éve tölti be az elnöki tisztet s ezen idő alatt sok tapasztalatra tett szert. Kiss László mezőgazdasági mérnök, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolában szerezte oklevelét, és kezdeti nyelvi nehézségei ellenére is a hat kitüntetett egyike. Kockás Vendel zootechnikus, Kelemen Gyula, a traktorosbrigád vezetője, Varga Flórián takarmányozási csoportvezető tudásuk gyarapítása érdekében mind szakérettségit szereztek. A félmillió koronával nagyobb jövedelem, a tehenenkénti három és fél literes tejhozamemelkedés és a 600 darabbal kevesebb tyúk ellenére 100 ezerrel több a tojás. Tehát ez végeredményben a vezetők nagyobb szaktudásának köszönhető. Fúry József Gyorsítsuk meg a szállítást A tompái állomásra szinte percenként érkeznek a traktorvontatású pótkocsik, teherautók, lovaskocsik. Szövetkezeteink igyekeznek kihasználni a jó időt, még a vasárnapok sem képeznek kivételt. — Ennek tulajdonítható — mondja Kollár László mázsamester —, hogy már eddig csaknem 70 %-kal túlteljesítettük a tervünket. Az előirányzott 76 000 kg répa helyett eddig több mint 120 ezret vettünk át a szállítóktól. A beadási tervet eddig a tompái szövetkezet (160 vagon), valamnit a merovcei szövetkezet (150 vagon) teljesítette. Még körülbelül 500—600 vagon répára számítunk. Sajnos, a vasút nem tud lépést tartani a begyűjtéssel. Naponta 6—7 vagonnal szállítanak el, mégis rohamosan emelkednek a répahegyek. Vladb Francz felügyelő szavai szerint körülbelül 500 vagon répa van raktáron. Tanácsos lenne, ha naponta legalább 10—12 vagonról gondoskodnának az állomás vezetői. Tóth László, Tompa Túlsózott hanyagság A hidaskürti körzeti állatorvos, Dr. M i k ulík szobijában megszólalt a telefon: — Halló! Itt a Kosúti Állami Gazdaság zúgó! farmja. Kérem, jöjjön sürgősen! — Mi történt? — Néhány sertésünk elpusztult. Siessen! Az állatorvos gépkocsiba ült, s néhány perc múlva a helyszínen láthatta az öt élettelen, ötven-hetven kilós sertést. Csodálkozott, majd közben a fejét tekergette. — Diagnózis? — Mit adtak a sertéseknek enni?... Sómérgezésre gyanítok. — A válasz: takarmánykeveréket, amit a deáki keverő-Uzemtől kaptunk. AZ állatorvos mintát vett a keverékből, majd az Igazgatóságra sietett. Első pillantásra a takarmánykeverék jóminőségünek látszott, ellenben tele volt sódarabokkal. A keverőüzem dolgozói egyenlőtlenül keverték el a sót a takarmányban. Mikulik doktor nyomban utasítást adott az igazgatóságnak, hogy azonnal szüntessék be a keverék etetését. Még aznap a sertések közül egyet a túlsózott takarmánnyal együtt a kerületi állatorvosi központ kivizsgáló intézetébe szállítottak, ahol megállapították a takarmány, valamint a só összetételét... — Nem az első eset — mondotta K u g 1 é r elvtárs, a gazdaság igazgatója —, nemrég is olyan megkeményedett, penészes takarmánykeveréket kaptunk a deáki üzemből, hogy nem lehetett a disznóknak adni. Reméljük, hogy a Galántal Terményfelvásárló Üzem megfelelő intézkedéseket tesz a deáki takarmánykeverő munkájának megjavítása céljából. Már csak azért is —, ahogy később megtudtuk —, lygy a zúgói farmon az eset előtt már 55 sertés hullott el. Szekeres Kornél Korpa kéne... «•*» t£* «5» A gazdasági udvar kapujánál Ján Svéd segédzootechnikus széles jókedvvel fogad. — Jókor jött, a fejők kitettek magukért; épp ma teljesítettük a tejeladás tervét és év végéig ... de erről beszéljen Anton B o r o v j, a fejők vezetője. — Mi tagadás, eddig jól dolgoztunk. Számításom szerint 25—30 ezer liter tejet adunk terven felül újévig, megvan rá minden lehetőségünk. Igaz-e, emberek? — fordul Borovy a többi fejőhöz. — Ha takarmány lesz, mi megteszszük a magunkét, — bizonyltja Skor 1 c a Stanislav a többi fejő nevében is. — Én 30 literről BO-re emeltem a napi átlagos tejhozamot a rám bízott tehenektől. .— Lesz takarmány bőven — bizakodik a segédzootechnikus. — Hisz látjátok, még most is emelkednek a herekazlak. — Nem egészen így áll a dolog — kontrázza meg Borovy a segédzootechnikus kijelentését. — Elég a takarmány, de az összetételre is kell nézni. Ezzel pedig nem dicsekedhetünk. Borovy fejtegetéséből kitűnik, hogy a nyitraivánkal szövetkezetben sem olyan egyszerű a tejtermelés emelése. Két éve jött a szövetkezetbe néhány „újonccal", azóta rendbehozták a te-Néhány szippantói fejes előtt. Középen Anton Borovj). hénállományt és sikerült a napi átlagos tejhozamot 7 literre emelni. De ez még nem a végső szó. Az állomány közt már akad néhány kiváló tehén, amely naponta mér 18 liter .tejet ad. Persze, hogy a többieket is megközelítő szintre hozzák, gondosabban kell összeállítani a napi takarmányadagot Most egy tehén 25 kg szudánifüvet, 10 kg silót, 5—10 kg répafejet és 1 kg kukoricadarát kap. — Ez a ml bajunk — állapítja meg Borovy. — A kukoricadarától hízik a tehén, de kevés a tej. Kísérletezünk az élesztősített takarmánnyal is. A bojlereket már beszereltük, de egyelőre nem adhatunk sok folyadékot, mert a répafej sáros és a tehenek hasmenést kapnának. Pedig az élesztősített takarmány sokat használ. A múlt évben is tapasztaltuk és egy-két literrel emeltük a tejhozamot. De ehhez más is kellene. Miélőtt a szövetkezetbe jöttem, a Boskovicei Állami Gazdaságban dolgoztam, ahol a legtöbb tehén naponta 25 liter tejet adott, de volt egy 36 literes is. Ne higgyék, hogy nagy dolog az ilyen magas tejhozam elérése. Természetesen szükséges a Jó tenyészállat is, de sokat segít a napi fejadag helyes összeállítása. Ott volt bőven korpa és attól, vastagon csurog a tej a sajtárakba. Az kéne Ide. Akkor elérhetnénk a napi 10 literes átlagot is. Bállá József ♦Megtalálták, amit tés után átvette az erdészet. Ezt a be a bizottság tagjai úgy tervezték, befásltott területet köröskörül szántó- hogy 1970-ben már kapásnövények nőföld övezi. A szövetkezet egyik leg- nek a fák helyén, jobb szántóföldje van Itt. Az erdőrész A határ másik részén a 22,61 hektáis nagyon jól megfelelne szántónak, ros terület a tervekben úgy szerepel, A közelmúltban egy csinos fiatalasszony kereste fel a hosszúszói szövetkezet irodáját. Megjelenése — nemcsak azért, mert csinos volt — izgalmat keltett a szövetkezet vezetősége és a HNB tanácsa körében. Már fél füllel hallottak valamit arról, hogy minden községben át kell nézni a határt és a kihasználatlanul heverő földeket bekapcsolni a termelésbe — de hivatalosan még semmi értesítést nem kaptak. Nos, a fiatalasszony ebbe, az eldugott falucskába is személyesen elhozta a hírt. Gyorsan előkerültek a térképek s munkához láttak. Tekintetük pillanatok alatt átfutotta az egész határt. Itt. ott megállt a térképen a ceruza, jelzéseket csinált — melyen hosszan elyitatkoztak. Kis idő múlva az egész határ mint egy tükör állt előttük. Feltüntetve rajta azok a területek, amelyek gazdaságilag nincsenek kellőképpen kihasználva. Még aznap összeállították a bizottság névsorát, hogy pár nap múlva a helyszínen győződjenek meg a térképen megjelölt földek milyenségéről. Pontosan egy hét múlva újból eljött a fiatalasszony. Az irodában már vért rá a kis csoport, melynek tagjai jói ismerik a határ minden zegét-zugát. A csoportban ott volt Hubai elvtárs Is, a szövetkezet termelési instruktora. Térképekkel s jegyzetfüzetekkel felszerelve elindultak a határ felé. Első útjuk a 35,52 hektáros erdörész volt. Valamikor ez a magángazdák tulajdonát képgzte, de a szövetkezetesí-A gépek helyes raktározása után a domboldalt is felszántják Ha az erdészettől megkapnák ezt a területet, akkor a szövetkezet szántóföldje újabb hektárokkal bővülne. Természetes, a szövetkezet ezért kárpótolná az erdőgazdaságot, mert van olyan terület a határban, ami csupán erdőnek felelne meg. Az erdőhivatal nem szfvesen tárgyal erről a szövetkezetei, mert pár évvel ezelőtt itt létesítettek két új csemetekertet. Ha a területet átadja a szövetkezetnek, akkor elvész a csemetekert is, s újat kell csinálni, ez pedig emelné az erdőhivatal költségeit. Hosszas folyamat ennek az elintézése, mint szántóföld. A valóságban viszont már régen csak legelőnek használják, mert egyáltalán nem felel meg a szántóföld követelményeinek. A bizottság úgy határozott, hogy ebből három hektárt gyümölcsösítenek. A kiválasztott három hektáron kívül többet ezen a részen sem lehet befásítani, mert a talaj nagyon köves. Ennek a megvalósítására 1965-ig kerül sor. A Vörösparton három hektár olyan erület van, amit semmire sem használnak. Fák, s bokrok borítják, Ezt a területet minden nagyobb nehézség nélkül ki lehet tisztítani, s így jó legelőt nyújthat az állatállománynak. A szövetkezetnek van 10 hektár déli fekvésű legelője. Valamikor ez a tekereslek rület gyümölcsös volt. Nagyon jól megtermett itt az alma, körte, szilva. A fák azonban kiöregedtek, s újjal nem frissítették fel. Már évek óta elhanyagolva, kihasználatlanul hever ez a terület. Csak az állatok látogatják meg néha-néha mint sovány termésű legelőt. A bizottság ezt a területet sem hagyta figyelmen kívül. 1965-ig hét hektáron újból gyümölcsösítik. Hosszúszó határát téljesen körülveszi az erdő. így ne csodálkozzunk, ha minden kihasználatlanul levő fold az erdőben van „elrejtve“. A Szilvás nevű héthektáros dűlő is az erdők között van. Ezt a’szántóföldet még tíz hektárral lehetne bővíteni, csak az itt-ott levő fákat és bokrokat kellene kivágni. A kivágás azonban nagyon lassan történik, mert az erdészet egy év alatt csak fél hektárt hagy teljesen kitisztítani. Jó lenne, ha a szövetkezet meggyorsíthatná ezt a folyamatot, s így nem kellene még évekig várniuk, amíg lassankint felszabadul a terület. Egyszerre hozzájutnának a 10 hektár szántóhoz, ami egy ilyen kevés szántófölddel rendelkező szövetkezetnél nagyon sokat jelentene. A kis csoport végigjárta az egész határt. Egy dúló sem kerülte el figyelmüket. Mindent átnéztek, s lelkiismeretes munkával megállapították, hogy a szóbanforgó terület mire lenne legalkalmasabb. Munkájuk eredményes volt. Nemcsak a kihasználatlan földek felett ítélkeztek, hanem megláttak, s szóvátettek olyan dolgokat Is, ami szorosan nem függött össze küldetésükkel. Nem kerülte el a figyelmüket, az sem, hogy a szövetkezet gazdasági udvarán felhasználatlanul széjjelfolyik a trágyalé. Javasolták a vezetőségnek, hogy minél előbb épltessenek egy trágyalé felfogót, s gondoskodjanak róla, hogy az értékes trágyáiét gazdaságosan értékesítsék. Azt is meglátták, hogy a műtrágya itt-ott kupacokban hever a gazdasági udvar körül. Szél fújja, eső áztatja. *A szabad ég alatt raktározták a felhasználásig. így nemcsak a mennyiség kallódik el. hanem jócskán veszít az értékéből is. Mielőbb szükség lenne eöy 20 vagon befogadóképességű mútrágyaraktárra. Mert csak ilyen módon lehetséges, hogy a’trágya a követelményeknek megfelelően legyen raktározva. A gépek sorsa sem kerülte el a bizottság figyelmét. Nem is kerülhette, hiszen már messziről látni, hogy az egész domboldalon széjjelhagyva rozsdásodnak a drágábbnál drágább gépek. Azzal, hogy nincsenek kellőképpen elraktározva, nemcsak a gépeket teszik ki a veszélynek, hanem lefoglalnak vele olyan területet is, amit más célokra jól ki lehetne'■használni. Nem mehet ez így tovább, mert két oldalról is veszteség éri a szövetkezetét. Először tönkremennek a gépek, másodszor pedig megcsonkítják a termőföldet. Megoldást egy gépszín építésével nyerhetnének, mert akkor megfelelően elhelyezhetik a gépeket és a terület is felszabadul. A sok járástól elfáradva, de hasznos munkával tért vissza a határból a nyolctagú bizottság. Munkájuk eredményes volt, mert sikerült megtalálni az eddig „elrejtett tartalékokat“, s olyan javaslatokat tenni, amelyek megvalósítása emeli a szövetkezeti gazdálkodás színvonalát. Most már csak a szövetkezet vezetőségétől függ, hogy mindez, amit a bizottság jegyzőkönyvbe foglalt, necsak papíron szerepeljen, hanem a valóságban is testet öltsön. Zsebik Sarolta 1963. november 13.
