Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-11-13 / 91. szám

Ha el akarjuk érni a napi 55—65 dkg­­os súlygyarapodást, valamint a jó takar­mányfelhasználást, akkor a takarmány­­adagot ki kell egészíteni. Tehát a takar­mányadaghoz további 0,5 kg (50 kg-on felüli sertéseknek készült) takarmány­­keveréket adunk, amely 0,44 kg száraz­anyagot, 0,058 kg emészthető fehérjét és 0,33 kg keményítőértéket tartalmaz. így a takarmányadag tápanyagtartalma eléri az előírt normát. Ugyanígy kell eljárnunk a többi állat­fajták és haszoncsoportok takarmány­­adagjának összeállításakor is. A takar­­inánynormákra, valamint a takarmányok­ban található tápanyagmennyiségre vo­natkozó adatokat megtaláljuk az állatok takarmányozásáról szóló szakkönyvekben. Az így összeállított takarmányadagok alapján kidolgozzuk a takarmányozási terveket, s ezeket minden egyes állat­­csoport és istálló keretében szigorúan be kell tartani. Ha a takarmányozási terv­ben előírt takarmányféléket a takar­mányadagok összeállításakor pontosan betartjuk, akkor állattenyésztésünk si­keres lesz, mivel a rendelkezésünkre álló takarmánykészlet kitart egészen az új termésig és a téli, valamint a tavaszi hó­napokban is biztosítani tudjuk az állatok, egyenletes táplálását. Az azonos értékű 'takarmányadagok rendszeres adagolására az állatok szervezete hozzászokik, s ezért termelékenységük is azonos szinten marad és nem kerül sor különféle emész­tési zavarokra és a termelékenység csök­kenésére. A takarmányadagok gyakori változtatása nagyon megterheli az állatok szervezetét, amely nehezen alkalmazko­dik az új körülményekhez, s ez főként a fejősteheneknél a tejelés csökkenésé­ben, hasmenésben stb. nyilvánul meg. Mezőgazdasági üzemeink legnagyobb része kénytelen lesz az állatok takarmá­nyozására felhasználni a kevésbé értékes takarmáijyféléket is. Ezeket ízesíteni kell. Mindent meg kell tennünk, hogy emészthetőbbekké váljanak és az állatok is szívesen fogyasszák azokat. Tehát idő­ben fel kell készülnünk a takarmányok ízesítésére, az élesztősített takarmányok készítésére és a takarmányok pácolására. Már most, a takarmányozási tervek és a takarmánymérleg összeállításakor, föl­tétlenül gondoskodnunk kell az állatok takarmányozásához szükséges ásványi anyagokról. A nyári időszakban főként a fejőstehenek és a többi szarvasmarha­csoportok nem voltak megfelelően táp­lálva. Nem volt elegendő zöldtakarmány, s ennek következtében az állatok testé­ben csökkent az ásványi anyag- és vita­mintartalék. Ilyen állapotban mennek te­hát a nehéz téli időszakba. Télen számol­nunk kell azzal, hogy az állatokat elég nagy mértékben takarmányszalmával, aránylag rossz minőségű silótakarmány­­nyal (savanyú szilázs) és más kevésbé értékes takarmányfélékkel kell majd etetnünk, s ezek igen kevés ásványi anya­got, meszet, foszfort, nátriumot, vitamint stb. tartalmaznak. Ez nagyban kihat az állatok termelékenységére, a tehenek és az üszők ellésére, s általában leromlik az állatok egészségi állapota. Már most gondoskodnunk kell arról, hogy megfelelő mennyiségű ásványi anyagot, takarmány­­meszet, halzsírt (D-vitamin pótlására) tartalékoljunk. A D-vitamin ugyanis na­gyon fontos szerepet játszik az állat szervezetében, mivel irányítja a mész és foszforgazdálkodást. Az ásványi anyagok, valamint a halzsír takarmányozását már most, a tulajdonképpeni téli időszak előtt meg kell kezdeni. Nem szabad lebecsülnünk a takarmány­félék tárolásának ellenőrzését, valamint a takarmánytartalék; széna, szalma, siló­takarmány, burgonya, répa stb. gondozá­sának felülvizsgálását, hogy így idejében el tudjuk távolítani az előforduló hibá­kat. Ezzel elejét vehetjük az esetleges nagy takarmányveszteségeknek. Az alaposan kidolgozott takarmány­mérleg lehetőséget nyújt arra, hogy ja­vítsunk a takarmányhelyzeten és helye­sen szervezzük meg az állatok táplálását a téli időszakban. A helyes takarmány­­gazdálkodásra vonatkozó intézkedések fegyelmezett betartása az állattenyész­tési termelés feladatainak teljesítésében és a szövetkezeti dolgozók keresetének növekedésében mutatkozik meg. Kalisky Daniel mérnök, az SZNT Mezőgazdasági Főosztályának dolgozója Hidraulius motorok Kísérletek fiatéi gyümölcsfák korai termőreforriitására A koronanevelés új módszerével nem ritkaság, hogy egy vadalanyú almafa öt­éves korában egy mázsát terem. Leír egy sudár nélkül nevelt kétivű törpe körtefát, mely második évben gazdagon termett. A 3,5X2,5 m-re telepített gyü­mölcsös így ha-onként 45 q termést ho­zott. A növekedés óriási volt. A Bőse kobaknál elért eredmény mellett a Gol­den Delicious/EM IV. eredményei is ki­válók voltak. A köztesként ültetett fákat csak két vázággal nevelték és ezeket szívalakú karikába kötötték össze. A ko­rona az ilymódon kialakult ív felső csú-Földrajzilag távoli vidékek méhfajtáinak keresztezése Koptyev kísérleteiben helyi méheket távoli vidékek méheivel keresztezett és ellenőrizte az első nemzedék ter­melését. Megállapította, hogy az ilyen keresztezés kedvező, mert a kereszte­zett fajták jobban fejlődnek és méz­­hozamuk is nagyobb. A keresztezett méhek 30-70 %-kal több mézet gyűj­töttek, mint a legnagyobb helyi méh­családok. (Pcselovodsztvo) csán épül tovább. Meglehetősen jó alakú korona alakult így ki. Ugyancsak Golden Delicious 3 éves korában 4X3 m-re tele­pítve sövényként 3 kg-ot adott fánként. Mindez azonban jó talajt kíván. (Obst- und Weinbau) A halastavak trágyázása ammóniumszulfáttal A tavak műtrágyázásakor ammónium­szulfáttal és szuperfoszfáttal a tó vizé­nek literjére 2 mg nitrogént és 0,2 mg foszfort számítottak. A trágyázást 10 nappal a benépesítés előtt kezdték, és azt 5 napon át folytatták. A benépesítés után pedig 3 naponként 300 kg ammó­­niumszulfátot és 20 kg szuperfoszfátot adtak ha-onként. A műtrágyázás hatására a tó vizének nitrogéntartalma 2—3 mg-ra növekedett 1 ha-onként. Az egész idény alatt a trágyázott tó vize lúgos (pH 7,5— 7,9) hatású volt. A trágyázott tó hal­hozama 834 kg/ha volt a nem trágyázott tavak 330 és 477 kg/ha-jával szemben. Egy kg hal önköltsége a trágyázott tóban 19, az ellenőrző tavakban 58, ill. 64 köp. volt. (Doki. TSzHa.) # Olajjal kiegészített kukoricával etetett jércék í1 tojássúlyának gyorsabb ■ i növekedése f! A tojástermelés első 6 — 8 hetében !. a Leghorn jércéknek a takarmányhoz \ i pótlólag adott kukoricaolaj következe­­\1 tesen javította tojásaik átlagos súlyát. „t (Poult. Sei. 1962) Mind gyakrabban olvasunk hidrosztati­kus erővitellel dolgozó traktorokról, sót magajáró munkagépekről is. Előállítási költségük még magas, de valószínűnek látszik, hogy idővel felváltják az eddig megszokott motorhajtási megoldásokat. Az előnyök között ki kell emelni a szerke­zeti egyszerűséget, a fokozat nélküli se­bességnövelését vagy csökkentést és ezzel a tetszés szerinti vonóeröváltoztatás le-, hetóségét a mindenkori terhelésnek meg­felelően. Ugyanúkkor az olajáramlás irá­nyának megváltoztatásával egyszerűen megoldható a hátramenet kérdése is. A gép belsőégésű motorja kizárólag az olaj­szivattyú üzemeltetésére szolgál és azt áttétel nélkül közvetlenül hajtja meg. Az angol kísérleti intézet csillagelren­dezésű olajhidraulikus motorja után egy Bagnall-Burns lánctalpas traktort is szer­kesztettek két olajmotorral 90 LE telje­sítménnyel. Az angol Lucas féle hidrauli­kus hajtóművel Nuffield és Ferguson trak. torokat láttak el. Az NSZK-ban Porsche és Hanomag traktorok aratócséplő gépek és járva­­szecskázók készültek hidrosztatikus erő­átvitellel. Amerikában az International Harvester gyár egyik traktortípusa és kombájnja rendelkezik ilyen hajtással. Angliában már most fáradoznak, hogy a bevált kísérleti traktortípusokból 5-pél­­dányos 0-szériákat állítsanak elő és azo­kat tartós üzemi próbának vessék alá. (Agric. Mach. Journal, London) 1963. novemner io. Műanyag tartályok gabonatároláshoz Újszerű tárolási módszer. Kb. 13—14 vagon befogadóképességű vynil ponyvából ítészült tartályt pneumatikus úton tölte­nek meg terménnyel, majd ugyanazon géppel kiszivattyúzzák a levegőt. A táro- Ms költsége egy hatoda a szokásoknak. (Crops and Soils.)

Next

/
Thumbnails
Contents