Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-13 / 91. szám
Hogyan oldjuk meg a téli takarmányozást Idén a tavasz későn érkezett, majd hosszú ideig tar£ó szárazság, hűvös idő és kevés csapadék követte főként Szlovákia déli körzeteiben, valamint a kelet-szlovákiai kerületben. Ennek következtében a takarmánynövényekből alacsonyabb terméshozamot takarítottunk be. Az őszi időszakban javult az időjárás, s így a legelőkön, valamint a tarlőheréken a növényzet gyors fejlődésnek indult, s ez lehetővé teszi a takarmányalap feljavítását. Helyenként a terimés takarmányokból aránylag kis mennyiséget takarítottunk be, de ha minden lehetőséget felhasználunk a takarmánytartalék növelésére és a rendelkezésünkre álló takarmányokkal helyesen gazdálkodunk, akkor nem lesz szükséges csökkenteni az állatállományt, valamint annak termelékenységét.________________________________________________________________________ Ebben az időszakban minden mezőgazdasági üzemben el kell készíteni a takarmánymérleget. A takarmányféléket el kell osztani az egyes hónapokra, hogy kitartsanak egészen az új termésig. A takarmánytartalék felmérésénél alaposan kell eljárnunk. Minden kazlat, silógödröt és vermet föl kell mérnünk és a mérések alapján ki kell számítanunk az egyes takarmányfélék mennyiségét. Ezekhez a tartalékokhoz hozzá kell számítani azt a takarmánymennyiséget is, amelyet a tél beállta előtt a raktárakba juttatunk (cukorrépaszelet, kukoricakóró stb.). A takarmánytartalék kiszámításakor természetesen le kell számítanunk a tárolási veszteségeket. Erről szövetkezeteink elég gyakran megfeledkeznek, pedig a hosszú ideig történő tárolás elkerülhetetlenül bizonyos veszteségekkel jár. így történhet meg, hogy a takarmánytartalékot elosztják ugyan, hogy kitartson az új termésig, és a kidolgozott takarmányadagokkal takarmányoznak, s mégis legnagyobb meglepetésükre, mire beköszöntenek a tavaszi hónapok, a raktárakban alig van takarmány. Ezt a hibát ki kell küszöbölnünk, s ezért a megállapított takarmánymenynyiséget a tárolási veszteség leszámítása után pontosan el kell osztanunk az egyes állatcsoportok és állatfajták között és az egyes hónapokra. Helyi feltételek szerint a terimés és a lédús takarmányokat öthat hónapra, az abrakot pedig kilenc hónapra osztjuk el abban az esetben, ha az 1963. november 1-én megállapított takarmánymérlegből indulunk ki. Az egyes állatcsoportok és állatfajták számára megállapított takarmánymenynyiségből rendszeresen havi takarmánytervet készítünk, amelyet szükség esetén hetenként módosítunk. A takarmányterveket föltétlenül a takarmány-normák alapján állítjuk össze. így megakadályozzuk, a fehérje-normák és szénhidrátpazarlást. A széna és a különféle silótakarmány-típusok megfelelő kombinációjával teljes mértékben biztosítani tudjuk a takarmányadag tápanyagszükségletét. A takarmánytervek összeállítását a haszonállatok egyes csoportjai szerint kell elvégezni, hogy az állatok termelékenységük alapján kapják meg a megfelelő tápanyagmennyiséget. Erre főként a fejőstehenek és a sertések esetében van szükség. Gyakran megtörténik, hogy a tehéngondozók azonos tápértékű takarmányadagokkal etetik mind a nagyhozamú, mind az alacsonyhozamú teheneket. Ebben a téli időszakban nem szabad megismételni ezt a hibát és a takarmányozást a tejelékenység, vemhesség stb. alapján kell megszervezni, hogy így a nagy tejelékenységű tehenek termelékenységüknek megfelelő tápanyagmennyiséghez jussanak, s így biztosítani tudjuk azok jó erőnlétét, egészségi állapotát és megakadályozzuk korai kiselejtezésüket. A takarmányadagok összeállításakor tehát a takarmánynormákból és az állatok termelékenységének megfelelő tápanyagszükségletből, valamint az állatok élősúlyából kell kiindulnunk. A takarmányadagot föltétlenül úgy állítsuk öszsze, hogy fedezni tudja a tápanyagszükségletet mind fehérje, mind keményítőérték, valamint ásványi anyagok szempontjából is, és jó hatással legyen az állat fizológiai állapotára. Az alábbiakban egy példát mutatunk be a takarmányadag helyes összeállítására. Egy 500 kg élősúlyú és 8 literes napi tejelékenységű tehén naponként a következő tápanyagokat kapja: Takarmány- Szárazanyag Emészthető Keményítőadag fehérje érték ___________________________________________________________kfl_______________________ Napi norma 11,40 0,65 4,5—4,8 Hereszéna 3,5 2,94 0,28 1,16 Tejes-viaszos érésű kukoricaszilázs 10,— 2,54 0,09 1,49 Répafejből készült szilázs 10,— 1,96 0,130 0,96 Korpa 0,80 0,68 0,072 0,36 Arpaszalma 3,— 2,55 0,020 0,50 Ásványi anyagok gr. 70,— — — — Takarmánysó gr. 45,— — — — Összesen — 10;67 0,59 4,47 Hiány a normával szemben 0,73 0,Ő6 0,35 A tápanyagszükséglet, főként a fehérjeszükséglet kiegyenlítése érdekében a takarmányadaghoz további takarmányféléket, méghozzá fehérjedús takarmányokat adunk, mivel bizonyos fehéajemennyiség hiányzik a szükséges 1 :6,5 tápanyagarány eléréséhez. így többek között fehérjés sllótakarmányt adhatunk hozzá, például répafejekből, herefélékből, esetleg herefélékből és kukoricából készült szilázst. Abban az esetben, ha 5 kg cukorrépafejből készült silótakarmányt adunk, akkor 0,98 kg szárazanyaggal, 0,06 kg emészthető fehérjével és 0,45 kg keményítőértékkel gazdagítjuk a takarmányadagot, s ezzel a napi takarmányadag tápanyagmennyisége eléri a takarmánynormában előírt értéket. Hasonlóképpen állítottuk össze a hízómarhák takarmányadagját, ahol az élősúly az irányadó. A 350 kg-os élősúlyű hízó növendékmarhák tápanyagnormája a következő: Takarmány- Szárazanyag Emészthető Keményit(T- adag fehérje érték _______________________________________________________________kg___________________ Napi norma 7—9 0,68—0,75 5—5,3 Jó minőségű rétiszéna 3,— 2,55 0,130 1,02 Cukorrépafejből készült szilázs 10,— 1,96 0,130 0,96 Cukorrépaszeletből készült szilázs 20,— 1,82 0,120 1,14 Gabonadara 1,— 0,87 0,080 0,72 Takarmánykeverék szarvasmarha-hizlalásra 1,— • 0,88 0,105 0,63 Árpaszalma 1,— 0,85 0,005 0,19 Ásványi anyagok gr 70,— — — — Takarmánysók gr 40,— — — — Összesen — 0,93 0,570 4,66 Tápanyaghiány a normával szemben______________0,07_________0,110_______0,64 A hiányzó tápanyagmennyiséget különféle takarmányokkal, de ebben az esetben is fehérjés takarmányokkal pótolhatjuk, mivel a tápanyagarány igen szűk, 1 :5,8. Ebben az esetben a tápanyaghiányt a szarvasmarha-hizlalásra készített takarmánykeverék 1 kg-jával küszöböljük ki, s ezzel 0,88 kg szárazanyagot, 0,105 kg emészthető fehérjét és 0,63 kg keményítőértéket adunk a takarmányadaghoz. A takarmánykeverék hozzáadásával teljes mértékben fedezni tudjuk a hízóállatok számára előírt tápanyagmennyiséget. Sok szövetkezetben és állami gazdaságban, s főként ott, ahol a sertéstenyésztésben nedves etetést alkalmaznak, a sertéseket egyfajta takarmánykeverékkel etetik, annak ellenére, hogy az állatállományban 25—30 kg-os sertéseken kívül 90—100 kg-osakat is találunk. Az ilyen takarmányozás esetén a kisebb súlyú sertések nem kapnak elegendő emészthető fehérjét, s ezzel szemben túlságosan sok szénhidrátot esznek. A súlyosabb, 60—100 kg-os sertések esetében pedig éppen ellenkezőleg, a takarmányadag túlságosan sok emészthető fehérjét: és kevés szénhidrátot tartalmaz. így mindkét esetben tápanyagpazarlás következik be, s a súlygyarapodás sem az egyik, sem a másik csoportba tartozó állatoknál nem éri el a megfelelő színvonalat. A hízósertések takarmányadagját a súlycsoportok szerint állítják össze. így az 50—60 kg élősúlyú sertések takarmánynormája a következő: Takarmány- Szárazanyag Emészthető Keményítő-. adag ---fehérje érték ___________kg___________________ Napi norma_________________________________________________________________________ Takarmánykeverék 1,7 1,49 0,178 1,15 Cukorrépa 2,— 0,53 0,001 0,34 Herekaparék 0,30 0,25 0,030 0,11 Összesen - 2,27 0,209 1,60 Tápanyaghiány a normával szembe» 0,17 0,061 0^30
