Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-13 / 91. szám
Szempontok a gyümölcsfák zöldtrágyázásához Gyümölcsöseink kielégítő ellátása szervesanyagokkal az egyik legfontosabb előfeltétele a fák egészséges és erőteljes növekedésének és a területegységre jutó nagy hozamok elérésének. Azt a lehetőséget, hogy a talajt takarónövények vetésével gazdagítsuk értékes szervesanyagokkal, még nem eléggé használják ki. Ezért mégegyszer felhívjuk a figyelmet az említettek nagy jelentőségére és a zöldtrágyázással kapcsalatos kérdésekre. Számos gyümölcstermelő mezőgazdasági üzemünknek fejtörést okoz az istállótrágyaellátás megoldása. Az a követelmény, hogy a gyümölcsösöket háromévenként 500 q'ha mennyiségű istállótrágyázásban részesítsük, sok helyen jelentős nehézségekbe ütközik. Ennek folytán a zöldtrágyázás alkalmazása ilyen esetekben érezhetően tehermentesíti az üzemen belüli humuszproblémát. Takarónövények vetése a gyümölcsösökben csak bizonyos körülmények fennállása esetén helyes. Általában a zöldtrágyanövények kitűnnek rendkívüli nagymértékű vízfogyasztásukkal. Egész évi fák alatti termesztésük ennek folytán lehetetlen, hacsak nem csapadékban igen gazdag termőhelyről van szó. A gyümölcsfák legnagyobb vízfelhasználása a tavaszi és nyár eleji hónapokra esik, és ezt nem szabad kettős hasznosítással korlátozni. A tenyészidö első felében a fekete ugaron tartott talaj ez okból örvendetes módon mind jobban terjed a modern gyümölcsösökben. A zöldtrágyanövények vetése rendszeresen június végétől július elejétől augusztus közepéig tart. A legtöbb esetben ez idő tájt a vízelvonás már nem veszélyes a gyümölcsfákra. hacsak nem kifejezetten aszályos a nyár. A talaj szükséges vagy azon felüli szerves anyaggal való ellátásán kívül a zöldtrágyázás alkalmazásával még egy sor további előny jár mind a talajra, mind a fára nézve. Az egész évi fekete ugaron tartás folytán a talaj humusz készlete erősen igénybe van véve. Ez a gyors humuszlebomlás ennek folytán csak az olyan üzemekben engedhető meg, amelyek nagyon bőven el vannak látva istállótrágyával. Állandó törekvésünk legyen, hogy egyensúlyba hozzuk a meglevő szervesanyagok lebontását az új szervesanyag mennyiség adagolásával. A megfelelő takarónövények termesztése elsősorban elősegíti a felső , talajrétegek fizikai és biológiai tulajdonságainak javulását. A talajtakaró ezenkívül a talajt védi az időjárás romboló hatásától, különösképpen a záporesőtől, amely a morzsalékos szerkezetet szétrombolja és iszapoló hatású. Ehhez járul a beárnyékolás folytán létrejövő talajbeérés és a gyomok elnyomásának kedvező hatása, valamint a legfelső tala/rétegek nagyarányú kiszáradásától való védelme. A talajba bemunkélt zöldtömeg értékes baktériumtápanyag, a talajlégzés jelentősen megjavul és ennek folytán alaposabb lebomlási folyamatok következtében elérhető a könnyen felvehető tápanyagokban bekövetkező gazdagodás. A fiatal zöldtrágya növények bomlása nagy, könnyen bomló szénhidrát és fehérje tartalmuk folytán rendszeresen gyorsan végbemegy és a takarónövények lehetőleg hosszabb ideig való meghagyásával halasztható el. Ily módon a tartós hukedvező viszonyokat találnak a keskeny levelű és a sárga virágú csillagfürt. amellett gyakran termesztik a szeradellát, csibehúrt, pohánkát, facéliát, sőt a csicseri borsót is. Kötött talajon jól bevált a szöszös bükköny, a lóbab, a repce, a karórépa, a mustár, a tarlórépa és a facélia. A keverékek termesztése biztosaid» és lehetővé teszi, hogy a hüvelyesek számára támasztó növényeket vessünk egyidejűleg. A különböző takarónövények eltérő öntürését is jobban figyelembe lehet ezáltal venni. Eddig jól beváltak a lóbabból, csicseri borsóból, csillagfürtböl, mustárból, repcéből, bükkönyből, szeradellábői és facéliából álló keverékek. A szóba jövő növények kiválasztása esetében a gyakorlati termesztő leginkább tájának mezőgazdasági üzemeihez alkalmazkodhat, azokat választva, melyeket eredményesen alkalmaznak a köztes takarmánytermesztésben. A vetőmagmennyiségre és vetési időpontokra ez alkalommal részleteiben nem térünk ki. Ezek általában a helyi viszonyokhoz és tapasztalatokhoz igazodnak, a szárazföld példáját követve úgy, hogy általános érvényű receptek ilyesmire nem adhatók. A zöld löm eg talajba juttatásának időpontja nagymértékben a talaj minőségétől függ. Laza talajokon a leszántást vagy tárcsával való bemunkáiást törvényszerűen csak tavasszal végzik és lehetőleg el kell kerülni a túl sekély bemunkáiást. A középkötött és kötött talajon manapság mindinkább áttérnek a felsorolt okok folytán a tél utóján végzett bemunkálásra. Az olyan területeken, ahol a pocokkár gyakran fellép, az őszi bemunkálás ajánlható, mert különben ez a kártevő előnyös téli menedékhelyhez jut. Általánosságban a takarőnövényeket ősszel virágaik képződésekor lehengerlők vagy lekaszálják, helyben hagyva őket. A részleges talajtakarás azonban kaszálógépek alkalmazása miatt csak nagyobb gyümölcsösökben és kizárólag sík területeken valósítható meg. A zöldtrágya növények tarlójának tél utóján végzett ‘--------lehetőleg oly korán végezzük, amint csak lehet mert ez a nö vényállomá’ ny a késő tavaszi sugá rzásifagyok létrejöttének kedvez. Az ismertetett tényezők figyelembevételével a legtöbb üzemben oly lehetőségeket lehet kialakítani, melyek az éghajlati és tei-mesztési viszonyoknak megfelelő formáját megadják a gyümölcsösökben végzett műtrágyázásnak. Ezáltal egy újabb előfeltételét teljesítjük a hozamok növekedésének és a talajmennyiség fenntartásának. •‘iedler W„ Der Deutsche Gartenbau) Már most A téli munkákhoz tartozik a tervezés is. Már most kell gondoskodnunk arról, Hogy a szükséges gépi eszközök bekerüljenek a kővetkező év vásárlási tervébe. -kszmusz tartalom nagyobbfokú növelését érjük el, míg a fiatal kultúrák többnyire csak a mikroorganizmusok számára nyújtanak táphumuszt. A takarónövények kiválasztásával válik lehetővé a sok zöldtrágya növény jellegzetességeinek felhasználásával a talaj mély átszövése gyökérzettel m ezzel egyidejűleg az első talajrétegek megkívánt feltárása is. A tenyészidö második felében vetett zöldtrágya növények kedvező hatása a gyümölcsökre általános közismert, és elsősorban abból áll, hogy meggyorsítja a fa beérését, valamint javítja a gyümölcs színeződését és tárolási tulajdonságait. A tél folyamán a zöldtakaró hasznos védelmet nyújt a hótakaró nélküli fagyok esetén és a hó jó megkötése folytán megakadályozza az alanyok fagykárait, ezenkívül megteremti az előfeltételét a téli csapadék előnyösebb kihasználásának is. A zöldtrágyázás számos előnyével minden esetre, néhány hátránya is szemben áll, melyek figyelmet érdemelnek. Nem minden tájon sikerül a június vége és augusztus közepe közötti vetés, az időjárástól függően az aszály a takarónövények csírázását vagy gyors fiatalkori növekedését megakadályozza. Ilyen jellegű nehézségekkel különösen azokban az övezetekben kell számolni, melyekben az évi csapadék 500 mm-néi kevesebb. Ilyen helyeken az ajánlható, hogy a természetes nyári gyomflórát hagyják meg. Mindenesetre a gyümölcsösöknek mentesnek kell lenniük az erősebb gyökérzetű gyomoktól. A legalkalmasabb takarónövények kérdése elsősorban a talajviszonyoktól és az éghajlati körülményektől függ. A különféle zöldtrágya növények botanikai tulajdonságait a legmesszebbmenően figyelembe kell venni. A zöldtrágyázást korlátozó tényező a gyümölcsösben a fajonként jellemző vízfogyasztás. így az alkalmas növények köréből mindenekelőtt ki kell zárni a legtöbb herefajtát, a lucernát és főleg a füveket, nagyfokú vízfelhasználásuk miatt. A könnyű talajok övezetén különösen 1963. november 13.
