Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-10 / 90. szám
Jó ha tudjuk A sertések es háziszárnyasok sokkszerű fertőzése Az állattenyésztés elengedhetetlen kellékei: a zootechnikai és állategészségügyi intézkedések betartása. Tudatosítanunk kell, hogy istállókba tömörített állatok valamikor csordákban szabadon kóborló őseikkel ellentétben arra az eleségre vannak utalva, amelyet az ember nyújt nekik. Ha ez a táplálék minden tekintetben nem teljes értékű, más tényezőkkel egyetemben gyakran előidézi az állatok ún. istállófáradtságát, amely bágyadtságban, étvágytalanságban, a sertéseknél csökkentett súlygyarapodásban, sót fokozott elhullásban nyilvánul meg. Herold szerint az istállófáradtság bizonyos foka a fertőző sokknak (öszszeroppanásnak), a ragály lappangó alakjának. Eredetét a belek mikroflórájában lévő baktériumok élettani egyensúlyzavarában kell keresnünk. De kiválthatja — főleg ősszel — a gyors takarmányváltozás és még inkább az állatoknak más, akár higiénikusabb környezetbe történő áthelyezése. Ilyenkor beállhat az istállófertőzés. Sem a fertőző, sem az állatok kedélyhullámzása folytán keletkezett sokkot egyéni zootechnikai vagy állategészségügyi intézkedésekkel nem lehet megaKaaaiyozm nagytenyeszeteinkben, sem az állattenyésztés magasabb fokán álló államokban. Általános tudományos tapasztalatok alapján egyedül az antibiotikumok takarmányba adagolásával vehetjük elejét a legtöbb esetben a baromfiak és a sertések sokkszerű fertőzésének. Amilyen áldásos eszköznek bizonyultak az antibiotikumok emberéletek megmentésében, ugyanolyan értékeket menthetünk meg velük az állattenyésztésben népgazdaságunk számára. Emberek megelőző gyógykezelésénél csupán vegyileg tiszta antibiotikumok jönnek számításba. A takarmányozási célokat szolgáló antibiotikumok előállítása jóval olcsóbb. Ahány ország, annyiféle változatban és összetételben használják az antibiotikumokat. Nálunk az Aureovit 12- C-20 nevű készítményt gyártják, a Szovjetunióban Biotint, Biovetint és Biomycint használnak. A takarmány-antibiotikumok kérdésével már 1954-ben foglalkozott pártunk X. kongresszusa. Irányelveiben meghagyta mezőgazdaságunk illetékes tényezőinek, hogy gondoskodjanak az Aureovit 12-C-20 használatának elterjesztéséről a mezőgazdasági üzemek-Egy nyúlfenyésztő tapasztalatai Százötven kilométeres sebességgel száguld a gyorsvonat. Városok, falvak, erdők, mezők maradnak el mögötte. A vezetőfülkében csend van, csak az óriás villanymotorok halk zümmögése hallszik. A „masiniszta“, a villamos vontató mérnöke, pihen egy fotelben. A kinti táj a végtelenbe vesző sínpárral szemmelláthatólag nem nagyon érdekli. Csak a kapcsolótáblára vet néha e9y-e9y tekintetet. A hatalmas szerelvény „saját belátása szerint“ halad. Automatikusan vált sebességet aszerint, hogy hegynek fel, völgybe le, egyenes vagy kacskaringós pályán szalad. A tetőn csillogó antenna hegyén láthatatlan szikfák pattognak: a beépített adóvevő készülék pontos időközökben helyzetjelentést továbbít a vasúti körzet diszpécser-szolgálatának. Aztán hirtelen csengő hangja töri meg a csendet s éles, vibráló fény villan fel a müszertáblán. Állomás következik. Am ezt még csak a műszerek jelzik önműködő szemaforok, amelyek nagy szemeikkel hunyorogva nyitnak „zöld utat“ a száguldó vonatnak. A jövő vonatáról volt szó az előbbi sorokban. Néhány év múlva az utas már ilyen szerelvényeken roboghat végig a Szovjetunió sok tízezer kilométeres sínpárain. A tervek szerint 1965-ig mintegy 100 ezer kilométernyi vonalszakaszt villamosítanak. A villamosítással pedig együttjár a különböző munkafolyamatok fokozatos automatizálása. A nagy munka már elkezdődött. Ezer meg ezer kilométeren keresztül a vonatok vezetői már állandó rádió-összeköttetésben vannak a közbeeső állomásokkal és a központi irányító-szolgállattal. A Szovjetunió, amely mennyiségileg máris a legnagyobb vasúti forgalmat bonyolítja le, a szállítás automatizálása terén is rövidesen első helyre kerül a világon. A különböző kísérleti intézetekben tudósok és mérnökök tucatjai tervezik az új, ultramodern berendezéseket. Hogy milyen eredménynyel? íme, mire képes például a központi irányító-berendezés: a) egyetlen pontról, egyazon időben közel 900 vonatszerelvényt irányít és ellenőriz: b) 1250 rádiójelentést vesz fel és ugyanannyi utasítást továbbít maximum másfél másodperc alatt; c) szükség esetén a központ átveheti az egyes vonatszerelvények közvetlen irányítását és rádió útján másodpercek alatt megállapíthatja a központtól tőbbszáz kilométer távolságra száguldó villamos mozdonyt. A jövő vonatáról beszéltünk, de ennek a kísérleti példányai már hónapok óta sikerrel közlekednek a Moszkva—Kiin közötti vasútvonalon. Ezeken a mozdonyokon már elektronikus agy kalkulálja és szabályozza be a szükséges sebességet — tekintetbe véve a vonalszakasz milyenségét, az időjárási viszonyokat, az útbaeső megállóhelyeket, a vonat tehermennyiségét és súlyát, meg persze, a kötelező menetrendet is. A gőzmozdony, az elmúlt század csodája, most a legmodernebb elektromos vontatóknak adja át helyét. (fdn) Amíg a külföldi országokban nagyban elterjedt a házinyúltenyésztés, addig nálunk többnyire csak a kistenyésztők és a „nyúíkedvelők“ foglalkoznak velük. Nagytenyészetről csak néhány állami gazdaság és EFSZ esetében beszélhetünk. Hazánkban ezzel a problémával a Erdő-, Mező- és Vízgazdasági Minisztérium és kisállattenyésztők Prágában székelő egyesületének szakosztálya foglalkozik. Fő céljuk, minél több gazdaságot megnyerni erre a munkára. A házinyulat húsáért, gereznájáért, szőréért és kísérleti célokból tenyésztik. Húsa több fehérjét tartalmaz, mint a baromfi vagy a borjúhús. Jó tartási és takarmányozási viszonyok mellett egy nőstény évente az utódai által 30—40 kg húst termel. Bőréből és prémjéből kiváló minőségű bundákat, kalapokat és halinát készítenek. Az angóranyúl szőre pedig a textilipar kiváló nyersanyaga. A házinyúl takarmányozása olcsó. Napi 15—20 dkg szénával és néhány dkg szemestakarmánnyal (nyáron 50 —60 dkg zöldtakarmánnyal), már eltarthatunk egy kifejlett házinyulat. Egyes tenyésztők szerint a szemes etetése nem fontos, mert ez tartásukat megdrágítja, és elhíznak tőle a nyulak. Legfeljebb a kanoknak és az angóranyulaknak adjunk időnként zabot. Télen-nyáron minél több lombtakarmányt etessünk. Télen a megszárított levélzettel vékony ágrészeket is adjunk. A sárgarépa, cukorrépa, takarmányrépa és a főtt burgonya mind kitűnő takarmány. Természetesen sohasem feledkezzünk meg az itatásról. Nyáron naponta egyszer, télen kétszer adjunk az állatoknak etetés előtt friss vizet. Kezdő nyúltenyésztő soha ne kezdjen sok anyával. Elég ha 4—5 anyát és egy kant tart, mely után évente 70—80 utódot is nevelhet. A házinyúlfajtákat testük nagysága és szőrük hosszúsága szerint osztályozzuk. A nagytestű 6—8 kg, a középnagy 3—5 kg és a kistestű 2—3 kg élősúlyú. Nagytestű fajták a belga óriás, francia kosorrú, a nagy csincsilla, a morva kéknyúl stb. Középtestű nyúlíajták a bécsi kék és fehér, francia ezüstnyúl, a cseh és plzeni tarkanyúl, stb. Kistestű nyulak klscslncsilla, kis ezüstnyúl, csernyúl stb. A nyulak elhelyezésben is igénytelenek. Az udvar védettebb, huzatmentes helyén magunk is megépíthetjük a nyúlketreceket, melyeknek fő követelményük, hogy kényelmesek és egészségesek legyenek, védve az időjárás viszontagságaitól. A ketrec nagysága Fánvhalászok az óceánon bözö fontokon elhelyezik és az egész sorozatot egyszerre bekapcsolják. Hamarosan széles vízfelület ezüstös csillogása jelzi, hogy a halak „bekapták a horgot". Ezután a fényeket fokozatosan eloltják, és a halak a maradék fény felé törekedve az előre leeresztett hálóba úsznak be. Kiemelés után újra kigyulladnak a fény. szórók és folytatódik a halászat. Gy. B. ■ A sentői EFSZ tagjai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére elhatározták, hogy túlteljesítik évi baromfihús termelési tervüket. E vállalásuknak eleget tettek mivel már 80 mázsa vágóbaromfit adtak el terven felül. (Krajcsovlcs Ferdinánd, Galánta) ■ A klatovi járás janovicei katonái a szomszédos szövetkezetekben naponta mintegy 50 mázsa burgonyát gyűjtenek össze. A katonák vasárnap is egésznapos műszakot vállaltak, hogy minél előbb biztos helyre kerüljön a termény. (Nagy Zoltán, Janoviee) Hektáronként 2000 mázsa silókukorica Ezzel egyidejűleg a kukoricát ki kell egyelni. A kukoricát, amint kikel, keresztsorosan kultivátorozzuk 10—15 nap múlva. Aztán sor kerül a második sorközi művelésre. Hosszában háromszor és keresztben kétszer kultivátorozunk, kétszer trágyázunk és öntözünk. keresztbe 6—8 cm mélyen porhanyítunk, a kultivátorozásra kétszárnyú sarabolókést használunk. A kultivátor két kését úgy állítjuk be, hogy 6—8 cm mélyen porhanyítsa a földet, a talajlazítókés pedig 12 cm mélyen. A további kultivátorozásnál a talajlazítókést és a két másik kést olyan mélyre állítjuk be, mint az első porhanyításkor, A vetés előtti jó talajelőkészítés jól tartja a nedvességet. A brigád azon igyekezett, hogy a kukoricavetőmag eső után kerüljön a földbe, s így ne kelljen azt öntözni. Vetés után először 20—25 nap múlva öntöznek. Szárazanyag-egységben számítva a kukorica kevesebb vizet kíván, mint más kultúrnövény. A tudósok kísérletei szerint egy kukoricaegyednek, ha öntözik, naponta 4 kg vízre van szüksége. Ha egy hektáron 50 000 egyed van, akkor hektáronként naponta körülbelül 200 m3 a vízszükséglet, Az öntözést 10—12 napi időközönként végzik. A brigád a vegetáció idején négyszer-ötször öntöz. Az öntözőbarázda ne legyen 80—100 métertől hosszabb, s az öntözés ne tartson tovább 10—12 óránál. A brigád az öntözés után a trágyázást és a porhanyítást egyszerre végzi. Ilymódon kevesebb a munka, csökken az önköltség, kevesebb nyersolaj fogy el és kímélik a gépeket. Minden öntözés után kultivátoroznak. A brigád a kukoricát tejes-viaszos érésben takarítja be és silózza le. Á brigádnak a silózásra 5—6 napra van szüksége. Valaki azt mondhatná, el lehet-e végezni annyi munkát ilyen rövid idő alatt? Ha az emberek jól felkészülnek rá, a gépeket és a szállítóeszközöket előkészítik, akkor igen. A siker előfeltétele azonban az, hogy az előre kijelölt 15—20 hektáros táblákat ne egyszerre vessük be, hanem fokozatosan, 2—3 nap alatt. Ha így vetjük a kukoricát — 2—3 napos időközökben, nem egyszerre érik be, s a betakarítást minden különösebb erőkifejtés nélkül el tudjuk végezni. Ami a brigádnak hiányzik, az, hogy kevés a speciális betakarítógépe. Amint már említettük, „SZK—2,6“ jelzésű kombájnnal dolgoznak a betakarításnál. Ez a kombájn azonban az alacsony növényzet betakarítására való. A brigád tagjai azonban a kombájnt átalakították, s most már a magasra nőtt kukoricát is betakaríthatják vele. Magától értetődik, hogy az ilyen átalakított géppel, a munka lassú. A komplexgépesítés nyomán csökkent a kiadás éA a termelési költség. 1959-ig egy mázsa siló előállítása 80 vagy több kopejkába is belekerült, s a takarmányegység költsége 4—6 kopejka volt. 1961-ben e mutatószámok ilyenek voltak: egy mázsa siló előállítási költsége 17 kopejka és a takarmányegység költsége 0,8 kopejka. A költség tehát több mint négyszeresen csökkent. A kukoricát csak silőzott állapotban etetik, zölden nem. A kukoricát felszíni silóhalmokba silózzák. Ez a módszer nem túlságosan költséges. A silókukorica a „Politotgyel“ kolhozban hozzájárult a takarmánykérdés megoldásához. A fehérjetartalom kiegészítését borsóval és szójával oldják meg. (ZN) 1963. november 10. tajták szerint változik. A nagy es kocéptestű nyulak részére 100—120 cm bosszú, 60 cm magas, míg a kisebbtestű nyulak részére 80 cm hosszú és 30 cm magas ketrecet készítünk. Kívánatos lenne a házinyulak nagytömegű tartása, mivel így nagymenynyiségü értékes tápláló húshoz, iparunk sok nyúlszőrhöz és bőrhöz jutna, ezenkívül nem kellene ezeket a nyersanyagokat külföldről behozni. A tisztán tartott házinyúl húsa kitűnő és az ügyes gazdasszony különböző Ízletes ételeket készíthet belőle. p r. E cikkünkben arról írunk, hogy “ Ljubov-Li elvtársnő silókukoricatermelő brigádja hogyan ér el a „Politotgyel“ üzbég kolhozban szovjetunióbeli méretben is legkiválóbb eredményeket. A brigád 70 hektár öntözött silókukoricát és 118 hektár csöveskukoricét gondozott. A kukorica alá ősszel 30 cm mélyen megszántják a talajt. Egyidejűleg haonként 15 tonna trágyát és 600 kg szuperfoszfátot kevernek a talajba, aztán jól lesimítozzák. Az így előkészített talajokon könnyebb a négyzetes vetés. A vetőmag a morzsalékos talajban jól megőrzi a minőségét, elég mélyen a talajba kerül, üllepedett magágyba, s a vegetáció idején jól érvényesül a csapadék hatása. Hogy egyenletesen kikelhessen a mag, a talajnak elegendő nedvességét kell tartalékolnia. Ha tavasszal sok a csapadék, a brigád tagjai bizonyos időközökben többször boronáinak. Ezzel nemcsak a nedvesség megtartását érik el, hanem egyúttal a gyomirtást is végzik. Később 10—15 cm mélyen kultivátoroznak. Ha a gyom az első kultivátorozás után újbó felüti a fejét és még nem érkezett el a vetés ideje, megint kultivátoroznak majd boronáinak. Amint tudjuk, a magas terméshozam alapja az elismert (kalibrált) vetőmag és a pontos négyzetes vetés Ljubov-Li elvtársnő a munkatársaivá a vetőmag minőségének különleges figyelmet szentel. Vetőmagnak eddig a: „Imerityinszkij“ hibrid vált be. Ez j< későbbérő fajta. A brigád az üzbé; kolhozokban és szovhozokban kipróbálta a gyakran termelt „VIR 156' hibrid vetőmagját is. A vetőmagot vetés előtt kitisztítják, a szabad ég alatt melegítik éi vegyszerekkel csávázzák. A meleg napfényes időben, amilyen a vidékei március közepén van, a magot ponyvára szórják, vagy aszfaltozott helyre 3—5 cm vastagon, s naponta néhány szór megforgatják. A vetőmagot ö napig levegőztetik és melegítik. Há rom nappal a vetés előtt Granorannal vagy Merkorannal csávázzák, aztán Hexachlorannal beporozzák. 1960-ban az SzKG 6N jelzésű vetőgéppel 70X70 cm négyzetes-fészkesen vetettek. Minden fészekbe három mag került. S mivel hektáronként körülbelül 60 ezer egyed volt, a vetés sűrűnek bizonyult. A sűrű vetés kedvezőtlenül visszahatott a kukoricaszár fejlődésére. E fogyatékosságra Hruscsov elvtárs is felhívta figyelmünket, aki 1961 novemberében járt a kolhozunkban. Hruscsov elvtárs többek között azt mondotta, hogy ne ragadtassuk el magunkat azzal, hogy sűrű a növényzet. A silókukorica szár nélkül kevés tápanyagot tartalmaz. A kísérletek megmutatták, hogy egy kiló silóanyagban, ha gyenge a szár, 0,16, míg a jószárú silóanyagban 0,25 takarmányegység van. A brigád tagjai egyúttal kipróbálták, hogy feltételeik mellett melyik nagyságú négyzet (sor és fészek közti távolság) á legelőnyösebb. Magas terméshozamú kukoricavetőmagot, mint az „Imeretyinszkij 12 081-es“ hibrid, (üzbég fehér lófogú) és a „3530-as" hibrid, vetettek 70X70, 80X80, 90X90 és 100X100 centiméterre. Ezt a vetőmagot 0,3 hektáron április 19-én vetették el. Az eredmények megmutatták, hogy a 70X70 cm-es négyzetesfészkes vetés a legmegfelelőbb. Az „Imeretyinszkaja 1600“, a „12 081-es“ hibrid 1780 és a „3530-as“ hibrid 1937 mázsa silóanyagot adott hektáronként. Tehát a „3530-as" hibridnek nemcsak a legnagyobb hektárhozama volt, de legtöbb takarmányegysége is. A brigád tagjai a saját tapasztalataik alapján győződtek meg arról, hogy a kukoricának — habár egyszerű növény is — mire van szüksége. Elöszöris a jó trágyázás, mivel a trágyázással 30 vagy még ennél is több százalékkal lehet növelni a hektárhozamét. A brigád tagjai gondoskodnak arról is, hogy a szervetlen trágyaféléket is teljes i mértékben használják. A kukoricának több nitrogén, mint foszfor és sálét- i romtartalmú műtrágyára van szüksége. Azonban ez utóbbiak is fontosak, : hogy a növényzet normálisan fejlődhessen és a hektárhozam magas legyen. A salétromhiány következménye, hogy a kukorica megdől, s a foszforhiány következtében gyengén fejlődik a gyökérzet. A legcélszerűbb szerves- és szervetlen trágyakeveréket készíteni 3—5 tonna szervestrágyából és 1—2 mázsa szuperfoszfátból. Ugyanis az a leghelyesebb, ha ősszel a szervestrágyát szuperfoszfáttal keverve juttatjuk a talajba. A kukoricának a vegetáció idején általában kétszeri trágyázásra van szükségé: először, amikor a kukorlcánaifo—4 levele van, másodszor címerhányás után 8—10 napra. Az első trágyázás 30—40 kg nitrogénből és 30—36 kg foszforsavból áll, a második trágyázás 50—60 kg nitrogénből és 50—70 kg foszforsavból. A káliumot csak másodszori trágyázáskor alkalmazzuk, legfeljebb 40 kg mennyiségben. Az első sarabolást a kukoricasortól 15 cm távolságra 10—12 cm mélyen végezzük el, a másodikat 8—10 cm mélyen a kukoricasortól 20—25 cm távolságra. A második sarabolás tehát körülbelül a kukoricasor közepére esik. A brigád nagy figyelmet fordít a növényzet fejlődésére és kellő időben gondoskodik annak szükségletéről. Ismeretes, hogy nitrogénhiány esetén a kukorica levele besodródik, s foszforhiány esetén lilás színt vesz fel. A kukorica elvárja, hogy a vegetáció idején rendszeresen gondozzák. Ha a kukorica kikel, s utána esős az idő, a föld felülete megcserepesedik. Ezért ez idő tájt boronálni kell a kukoricát. Boronálni legjobb napsütéskor, mivel a kukorica ilyenkor nem törik nagyon. A Sikotah, a Ktskurú- Iák egyik szigete, korábban teljesen kopár ét lakatlan volt, manapság azonban a szovjet halászat fontos bázisa. Tavasszal, amikor c nap sugarai fölmelegítil a parti vizeket, egy különlegesen ízletes halfajta rajai jelennek me£ itt. A mindössze 40 crr hosszú, 17 dekagrammnál nem nehezebb hal c » makrélák családjához tartozik. A halászok észrevették, hogy ez a halfajta rendkívül érzékeny a fényre, erős fényszóróval a hálóhoz lehet csalogatni. A szovjet halászok kihasználják ezt a lehetőséget, s éjjelenként egész flotta indul útra, hatalmas fényszórókkal. A fényszórókat különben. Gyártásának fellendítése korul nagy érdemeket szerzett a Roztoky-i Kísérleti Intézet, amelynek munkaközössége már 1955-ben kidolgozta az antibiotikumok nem steril előállítási módszerét. Gyakorlati alkalmazása viszont a Bolerázi Keményítőművek kísérleti telepének nevéhez fűződik. Jóllehet az Aureovit-gyártás azóta lényegesen meghatványozódott, de még mindig nem éri el a szükségelt meny- i nyiségét. i Szarkiszov tanár, a Szovjetunió legkiválóbb szakembere antibiotikumos készítmények gyakorlati alkalmazásában, már harmadízben járt Bolerázon s elismerően nyilatkozott hazai gyártmányunkról és annak hatékonyságáról. A nevezett ti/dós azután többek között felkereste a senicai járásban lévő smrdáky-i EFSZ-t, ahol már a múlt év májusa óta rendszeresen adagolnak Aureovitet az állatoknak. Szarkiszov tanár végül kihangsúlyozta a takarmány-antibiotikumok helyes és főleg rendszeres adagolásának szükségességét az illetékes állategészségügyi szolgálat állandó felügyelete alatt. Dr. Stefan Culen brosúrája nyomán ford.: K. E.
