Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-10 / 90. szám
Árpás Péter a gergelyi szövetkezet jókedélyü kertésze elégedett az év termésével. A kert utolsó gyümölcsét **edegetik, a paprikaszezón befejeződött. A reggeli fagy megcsípte a paprikát, nem lehet már piacra vinni. A kertészeti csoport asszonyai, lányai vidám nevetéssel gyűjtik be az utolsó póréhagymákat. Örül a kertész a begyűjtés utolsó napjaiban, de örömébe üröm is vegyül, örül, mert a szorgalmas munka gazdag termést hozott. Csak 580 000 korona bevételt terveztek, de a nagyköhyvbe több mint 800 ezret könyveltek el. Szép sűrű a póréhagyma és már kint sorol az adventi kelkáposzta is, amit jövő év májusában már piacra dobhatnak. — Termelni tudunk már, bárcsak az értékesítés is így menne! — sóhajt fel. — Nem is hinné az ember, ha nem bizonyítanák a táviratok. Az első táviratot október elsején kapták a Nyitrai Termelési Igazgatóságtól, amelyen ez olvasható: „Értesítjük a gergelyi szövetkezet vezetőségét, hogy a zöldségfelvásárló üzem már egy mázsa zöldséget sem vásárol fel. Készletüket értékesítsék, ahol tudják.“ — Köszönjük szépen — gondolták magukban a gergelyi sZövetkezetesek. Azonban alig rendezkedtek be a szabadeladásra, amikor október tizennegyedikénjjjabb távirat jött a járási termelési igazgatóságtól. A csoport tagjai póréhagymaszedés közben ►►►►►►►►►►►►►► „Szüntessék be a szabad eladást, mert a járási zöldségfelvásárló üzem korlátlan mennyiségű zöldséget átvesz.“ Bizony a gergelyiek kissé elképedtek. — Eső után köpönyeg volt már ez — panaszkodik a kertész visszaemlékezve a táviratra. — Szövetkezetünknek nem kevesebb, mint két vagon paprikájába került a huzávona, a kereskedelem tehetetlensége folytán. De már a szerződés sem volt jó. Az egyezség szerint hat hektárról csak 700 mázsa átvételére kötelezték magukat, pedig hektáronként 280—300 mázsa paprikát termeltünk. A kertész arca kissé elszomorodott. Szereti munkáját, becsülik a szövetkezetben is, igyekszik, mert fűti a lelkesedés, a kötelességtudat és nem utolsósorban az anyagi érdekeltség. Prémiumként — mivel túlteljesítették a tervet — 13 000 koronát kapott. Elsétál az adventi kelkáposzta mellett. — Csak sikeresen teleljen át, hogy korán vihessük a piacra — ragyog fel az arca. — De az a kereskedelem ... ki tudja, addig talán megjavul!?... Balta József Egy kertész örömei és gondjai szakosításának néhány problémája A mezőgazdaság szakosítása kedvezően befolyásolja a társadalmi munka termelékenységét, mert lehetővé teszi a munkafolyamatok leegyszerűsítését, a szakképzettség gyarapítását és nagy mértékben érvényesíti a modern nagyüzemi gépi termelést. Egyes üzemekben összpontosul a végtermék (finális termék) termelése. Például a tejtermeléstől elkülönül a cukorrépa, burgonya és a sertéshús termelése. Elkülönül a közbeeső termék termelése is és folyamatosan egy vállalat végtermékévé válik. Például ezelőtt minden üzem maga termelte a vetőmagot és ültetőanyagot. Most ezt fokozatosan magtermelő mezőgazdasági üzemek végzik és így a közbeeső termékből végtermék lesz. A termelés szakosításának lényegében három útja van. A közbeeső termékek számának csökkentése azáltal, hogy végtermékké válnak, a végtermékek számának csökkentése, a megmaradt közbeeső termékek számának csökkentése. (Ehhez azt a megjegyzést kell fűzni, hogy a belföldi irodalomban és elméleti fejtegetésekben a szakosítást úgy értelmezték, hogy csak a piac számára termelt termékek száma csökken. Tárgyaljuk csak a szakosítás három útját. A szarvasmarhatenyésztésben eddig minden egyes üzemben befejezett állatforgalom volt, más szóval, maguk tenyésztik az állományt a borjútól egészen a tehénig. A közbeeső termék itt a fiatal borjú és a növendékállat volt. A végtermék pedig a marhahús és a tehenektől nyert tej. A szarvasmarhatenyésztésben a termelés szakosítása magával hozta, hogy az egyes vállalatok nyílt állatforgalomra térnek át és a közbeeső termékek helyett végterméket termelnek. Például a tejtermelő gazdaságban a borjú végtermékké válik, mert eladják a központi borjúneveldékbe. A borjúneveibe viszont a borjakat osztályozza és adja el továbbtartásra vagy hizlalásra. A szakosított tenyészállatnevelő üzemek a befolyatott üszőket adják a tejter-A mezőgazdaság meló gazdaságoknak. Láthatjuk tehát, hogy a közbeeső termék átalakult végtermékké. Hasonló a helyzet a sertéstenyésztésben és főleg a baromfitenyésztésben, ahol a szakosítás a legjobban halad előre. Azokban a mezőgazdasági üzemekben viszont, ahol a termelés szarvasmarhahús eladására irányul, csökken a végtermékek száma, mert nem nevelnek eladásra borjakat, teheneket. A növénytermesztésben szintén arra törekszünk, hogy ne aprózódjon sz&t a termelés. Például, ha egy járásban 500 hektár kendert kell termelni, nem osztja szét 150 szövetkezetlek, ellenkezőleg: igyekszik elérni, hogy csak 8—10 szövetkezet foglalkozzon ezzel a termelési szakasszal. Természetesen, ez magával hozza, hogy az említett üzemekben egyes növényfajták kiszorulnak. Még számos példát hozhatnánk fel arra, miként csökken a végtermékek száma. A növénytermelést, és főleg a takarmánytermelést legjobban a közbeeső termékek számának csökkenése érinti. A mostani agrotechnika megköveteli, hogy minden termelési egységben többfajta növényt termeljünk. A jövőben a gépesítés és a kemizálás lehetővé teszi a terményfajták számának csökkentését. Ezt igazolja a komplex-gépesítés keretében alkalmazott vegyszerek használata. A mezőgazdasági termelés szakosítása a jövőben óriási változásokat hoz. Feltételezhető, hogy az álláttenyésztés teljesen elkülönül a növénytermesztéstől. Az eddigi nézetek szerint az állattenyésztésben főleg a szarvasmarhatenyésztés az, amely nem szakad el teljesen a földterülettől. De a jövőben a technika fejlődése, a szállítás megoldása ezen a téren is változást eredményez. Amint látjuk, a szocialista mezőgazdasági üzemek termelésének szakosítása nem más, mint szocialista munkamegosztás, amely a nemzetgazdaság szükségleteinek megfelelően termeli a közszükségleti cikkeket. A mezőgazdasági termelés szakosítása során egy-egy mezőgazdasági üzem mind kevesebb végterméket termel. Meg kell ismerkednünk még az üzemen belüli szakosítás problémájával is. Ennek keretén belül a mezőgazdasági üzembe az egyes termelési szakaszokra úgy összpontosítjuk a termelést, hogy minél kevesebb számú végtermék és közbeeső termék termelése jusson. Az üzemen belüli szakosítás nem áll ellentétben a vállalati szakosítással. Ezzel szemben előfordulnak olyan nézetek is, hogy az üzemen belüli szakosításnak nincs semmi jelentősége. A mezőgazdaságban is el kell mélyíteni az egyes munkaszakaszok szakosítását. A tejtermelő gazdaságban az eddigi termelés szervezése (mely szerint egy-egy fejő 12—Í6 tehenét gondoz egy laktáeiő alatt) már nem megfelelő. Egyes szakemberek javasolják, hogy a teheneket: nem darab szerint a normáknak megfelelően kell elosztani, hanem a laktáciős időszak egyes szakaszai alapján. Például teljes fejési szakasz a fejés elapasztásának szakasza, borjazásra előkészítés stb. Gondolkozzunk csak, a termelés ilymódú tervezése nem hozza-e magával az egyes termelési munkafolyamatok szakosítását? Mit jelent ez? Az egyes munkafolyamat leegyszerűsödik, mert egy dolgozó csak egyféle munkát végez. így sokkal nagyobb lehetősége van munkáját nagyszerűen elsajátítani. Szakltönyveket olvashat munkájához és esetleg rövidebb tanfolyamokon képezheti magát. Ez viszont elképzelhetetlen az üzemen belüli szakosítás nélkül. A mezőgazdasági termelés még egy igen fontos problémáját szeretném megemlíteni, a mezőgazdasági termelés szakosításának viszonyát a belterjességhez. A mezőgazdaság főfeladatainak teljesítése csakis a belterjesség útján történhet. Tehát világom hogy a szakosításnak mindenekelőtt a belterjességet kell elősegíteni, másképp mondva a szakosítás eszköz a mezőgazdasági termelés belterjességének fokozására. Előfordulhat viszont az is, hogy a szakosítás ellentétben van a belterjesség fokozásával. Ilyen eset bekövetkezhet, ha a szakosítás előbbre halad, mint a termelőerők fejlődése, ha a szakosítás olyan szűk, hogy azt ipég a tudomány és a technika fejlődése sem engedi meg. Például a növénytermelés szakosításakor, ha nem vesszük figyelembe a jelenlegi lehetőségeket, a vetésforgók szükségességét, a föld termőképessége fenntartásának érdekében, csökken a talaj termőereje és természetesén a belterjesség is. Vagy ha most kezdenénk olyan szakosításhoz, hogy elszakítanánk a szarvasmarhatenyésztést a földtől, szintén nem vel'na helyes. Mert nincs még megoldva a szállítási probléma. A cikkben tárgyaltak alapján le kell szögeznünk, hogy a mezőgazdasági termelés szakosítását mindenekelőtt alá kall rendelni a mezőgazdasági termelés belterjességének. Minden termelési szakaszon elő kell segítenie a belterjesség fokozását. Amennyiben a szakosítás ellentétbe kerülne a belterjességgel, ott törvényszerűleg háttérbe kell szorulnia, mert a mezőgazdasági termelés szakosítása csak a belterjesség fokozásának eszköze, amely elősegíti, hogy egy termelési egységre a lehet« legkevesebb társadalmi munkát fordítsuk. SZLOVÁK GYULA, az SZLK1? KB iskolájának tanítója Az ut, amelyen minden nap végig - mennek, megtelik sárguló falevelekkel. Botladozó lépteik alatt zörrenve engedelmeskednek a levelek. Ők csak mennek, nem törődve a lehulló levelekkel, s a hűvös levegővel. Mindennapos útjuk ez. Hol a férfi megy előre huszárosán, füstölgő pipával a szájában, hol pedig az asszony, összevonva kendőjét, fáradt léptekkel. Néha egymás mellé kerülnek, de ilyenkor az asszony lemarad, vagy meggyorsítja a lépést. Nem szereti a pipafüstöt. A dunamocsi Porubszky házaspár minden nap, ugyanabban az órában megjelenik a Dunaparton. Míg melegebb volt, egész délutánokat, sót néha még délelőtt is elüldögéltek a füvön. Nyugdíjasok. Egész életükben sokat dolgoztak. Jenő bácsi gépész és kovács volt. Keményen meg kellett fogni a munkát, hogy a tíztagú családot eltarthassa. Látástól vakulásig dolgozott, hogy a legszükségesebb élelem meglegyen a családnak. Ilonka néni is kivette részét a munkából. Ö ugyan nem dolgozott állandó munkahelyen, de nyolc gyermek mellett mindig volt mit csinálni. Nyugdíjasok Főzés, mosás, takarítás, a házkörüli munkák elvégzése, bizony mindén percét lefoglalták. ▼ — Milyen jól elüldögélni itt a vén Duna partján... Egész életükben sokat szenvedtek. A gueYekeket már szárnyukra bocsátót tok, s most újból kettepskén rtiaradfak. Már hat éi'e nyugdíjasak. Ilonka néni etkéxzíti a kis ebédet és kiülnek a Dunapartra. Mert falun ez nyújt a legnagyobb szórakozást. Elnézni a hajókat, találgatni, melyik mit vihet, s hová mehet, megcsodálni a gyerekek huncutkodását, hallgatni a levelek susogását, Olyan szórakozás ez, amely örömmel tölti el mindkettőjük szívét. Vissza-visszatérnek a gyermekkori emlékek, s jelszabadult sóhajjal állapítják meg., hogy mennyivel jobb ma fiatalnak lenni, mint az ó idejükben Beszélgetnek, emlékeznek, ábrándoznak, mint egy ifjú szerelmespár. Csak a témájuk más, mint a fiataloknak. De azért szívesen megvitatják ők a legújabb nemzetközi eseményeket is, vagy azt, hogy melyik lány megy a farsangon férjhez. Az időből mindenre futja. Estefelé a Duna felől áramló hűvös levegő szakítja félbe a beszélgetést. Ilyenkor mégegyszer végigjáratják tekintetüket a hullámzó Dunán, s gondo latban aznapra búcsút mondnak. Mert holnap újból itt lesznek, S míg a lábuk engedi, minden nap eljönnek, hogy megnézzék a vén folyót és az öregség terhe alatt kicsit megpihenjenek mellette. Zsebik Sarolta • Nem lesz paprikahiány. Az elmúlt évben gyakran voltunk szemtanúi, esetleg résztvevői a fűszerüzletek előtt őrölt paprikáért álló soroknak. Ezért ellátogattam a nyugat-szlovákia! konzerv és szeszipar érsekújvári üzemébe. Megtudtam, hogy a harmadik negyedévben a nyerstermelésben 142 %-ot, az árutermelésben pedig 136 %-ot értek el. Tehát ^ tények azt bizonyítják, hogy többé nem lesz a múlt évihez hasonló paprikahiány. (nasz) • szímöl baromfitelep gondozói a tojáseladási tervet október 10-re teljesítették. Év végéig'még körülbelül 65 000 tojást értékesítenek terven felül. A ió eredmények kulcsa, hogy jók a tojóik, a gondozók becsületesen ápolják őket és nyáron át vándorólakban tartották. Balogh Sándor zootechnikus mégsem elégedett, mert az érsekújvári keltetőüzembe küldött 3003 tojásból csupán 982 pulykát és 1000 tojást adtak vissza. (Nagy András, Szímő) • Körtvélyesi rekord. A körtvélyesi szövetkezetesek az idén szép termést értek el cukorrépából. Harminc hektáron 481 mázsa és az öntözött 10 hektáron pedig 613 mázsás hektárhozammal dicsekedhetnek^ A napokban befejezik a kukorica szedését is, melyből az átlagtermés 90 mázsa csövesen. (Krajcsovics F., Galánta) • Az első 500 hektáros V a n y o Imre a kosicei járásban elsőként lépte túl őszi szántásban az 500 hektárt. E szép eredményt úgy érte el, hogy hosszított műszakban dolgozott. (Mató Pál, Kosice) • Az Ipolysági EFSZ kertészeti csoportja ügy határozott, hogy fűszerpaprikájukat saját erejükből dolgozzák fel, ellátják vele a tagokat és a város lakosságát. Maly Gyula csoportvezető kezdeményezése alapján úgy döntöttek, hogy az egyik használaton kívüli pékműhelyben végzik el a szárítást, mert így olcsóbb lesz. A szövetkezet tagjai számára egy kiló őrölt paprikát 30 koronáért ad- . nak. (Boldis Miklós, Nyitra) • A négy szövetkezetből egyesült apátmaróti EFSZ gazdálkodása az elmújt évhez viszonyítva lényegesen megjavult. Tavaly például egy hektárra 110 kg húst termeltek, míg az idén 197 kg-ot. Körülbelül 300 mázsával lépik túl a hűs és 50 000 literrel a tejeladás tervét. Mindezt a termelés szakosításának köszönhetik. Az ősziek betakarításával is jól haladnak. Cukorrépából 380, burgonyából 130, . kukoricából 97 mázsás hektárhozamot értek el. (Belányi János, Nyitra) • Példás fejőnők Csűri Erzsébet már négy éve feji a teheneket az alsúhutkgi szövetkezetben. Szorgalmas és kitartó munkájával ő is hozzájárult ahhoz, hogy a járás idő előtt teljesítette évi tejeladási tervét. Tizenöt tehéntől átlag 7,8 liter tejet fejt ki. Amellett a mezei munkákból is kiveszi a részét. Munkatársnője Tóth Ilona szintén negyedik éve fej és 7,6 literes napi tejhozamot ér el tehenenként. (Mató Pál, Koäice) • Az ipolysági szlovák tannyelvű tizenkétéves iskola első osztályos tanulói négy napon át fűszerpaprikát szedtek a helybeli szövetkezetben. A tanulók minden héten két órát a mezőgazdasági gépek megismerésével töltenek. (Major Lajos, Szécsénke) • A 73 éves Cserka Lajos bácsi már az Ipolysági EFSZ megalakulása óta a szövetkezet mázsamestere. Munkáját szereti és becsüli. Havi fizetése 580 korona. Most azonban úgy hírlik, hogy fizetését felemelik. Szorgalmas, odaadó munkájáért meg is érdemelné. (Rafael János, Ipolyság) • A Nyitrai Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság értékelése szerint a harmadik negyedév legjobb fejőnője Gajdos Anna a skycovi szövetkezetből, aki egy tehéntől naponta 12,9 liter tejet fejt ki. D e p e s Gáspár a golianovi EFSZ-ből 11,4 literes átlag tejhozammal a második lett. A harmadik helyre Gajdos Erzsébet, szintén a skycovi EFSZ tagja került, aki 11,3 literes tejhozamot ért el. (M. Takác, Nyitra) • Családon a helyi nemzeti bizottság funkcionáriusai példásan törődnek a fiatalokkal. Nem sajnálják szabad Idejüket, ha csak lehetséges a fiatalok között vannak. Irányítják, vezetik őket, így aztán nem csoda, hogy a családi fiatalok kiváló eredményeket érnek mind a kulturális tevékenység, mind a sport terén. Évenként legalább két színmüvet mutatnak be. (Czakó ’Aza, Gerencsér) 1963. november 10.
