Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-03 / 88. szám
Köntörfalazás nélkül Útkeresés közben Tempósan lépked az elnök, Villant István, a műhely felé veszi útját. Csorbul az ekevas, meg kell néznie, bírják-e szusszal a kovácsok. Az alsó istálló gulyása húz el mellette. Fejbólintással köszönt, majd félvállról utánveti a szót: „Hát hogyan, elnök elvtárs, egyesülünk?...“ A csöppnyi irodában, mint kotlóstyűk a tollazatát, úgy borzolja lapjait a kalendárium. Egy dátum hivalkodik rajta aláhúzottan: október 11, s bejegyezve még: — tagsági gyűlés. * Forr már a pincék bora. Esténként emelkedik a hangulat a palatetők alatt. Van már ereje a karcosnak! Hol is található ez a szövetkezet? A losonci járás délnyugati csücskében. Kiiencvenkét tagja 449 hektár földet tud magáénak. Amióta bevezették a szilárd jutalmazást, egyre ritkul a reggeli buszra várakozók sora. Még azok is jelentkeztek, akik a soványabb években faképnél hagyták a közöst. Jelentkeznek újak és régiek. Vonzási erő lakozik a huszonhárom koronás munkanormában. Ebből már meg lehet élni, természetesen, a háztájit is hozzászámítva. Nem kell idegenben munkát keresni, otthon élhet ki-ki a családja körében. S nemcsak a legszükségesebbre futja a keresetből, hanem televízióra, mosógépre is jut, ha korona koronára van téve... Mennyi a kereset? A növénytermesztők havonta 1000—1100 koronát, a traktorosok ennél jóval többet visznek haza. Például Bíaskó János traktoros fizetési szalagján nem ritkán 1600—1800 koronát tüntet föl a szövetkezet pénzese. Évi keresete Blaskónak eléri csaknem a tizenhétezret. Okosan bánik a vezetőség a prémiumalappal. Idényprémiumra, agrotechnikai előírások és határidők betartására, a munka minőségének állandó javítására 80 ezer koronát fordítanak. Egy munkanormára egy korona és három fillér jut. Okulva a múlt év hibáiból idén minden lehető alkalmat megragadtak, hogy a takarmányalapot gazdagítsák. Kukoricaszár, répafej, zöld-A szalóci (Szocializmus Hajnala) egyesített szövetkezetben elsőrendű tényezőnek a saját termésből eredő bő takarmányellátás megteremtését tartották. Ezt sikerült is már több éven át biztosítaniuk. Ezután rátértek a meglévő takarmányfélék célszerű felhasználására, az etetési és fejési idő pontos betartására, a gépi fejés bevezetésére, s nem utolsó sorban nagy gondot fordítottak a tagok anyagi érdekeltségére, s az elsődleges nyilvántartás pontos vezetésére. Ezek a legfontosabb tényezők hoztak változást a szövetkezet tejtermelésében. Annak ellenére, hogy az állattenyésztésük átszervezés előtt áll — a szakosítás megvalósítása, valamint a tuberkulózis likvidálása szempontjából — nagyon jó a fejési átlaguk. Ez tette lehetővé, hogy az előirányzott 178 000 liter tejet piacra adták, s az év végéig további 30 000 literrel járulnak hozzá a milliárdos mozgalomhoz. Szalócon, Vígtelkén és Kőrösben vannak a fejőstehenek. A takarmányadagot aszerint állapították meg, hogy mennyi tejet akarnak egy tehéntől kifejni. A takarmányozást tekintve, mind a három részlegen egyenlők a viszonyok. A legjobb hozamot a szalóci udvar éri el. Egész nyáron át 10 literen felüli volt az átlag darabonként, míg a vígtelki részlegen 7—8 liter között mozgott. Leggyengébb volt a körösi részleg, ahol a tej átlag aiig haladta meg az öt litert. Amikor megtekintettük a szövetkezet irodájában a tejtermelési naplót, keverék mind-mind a silógödrökbe vándorol. Túl nagy adót fizettek a múlt télen a hiányos takarmányalapot illetően: 23 borjú pusztult el. Nem is csoda, hiszen búza-, meg rozsszalmán tengődték át a telet. A tehenek anynyira visszaestek a tejtermelésben, hogy azóta sem bírnak többet fejni tőlük négy-tót liternél naponta. Cukorrépájuk becslés szerint megadja a 350 mázsát hektáronként, viszont a burgonya csupán a nyolcvanat. A talaj és az éghajlat nem kedvez a burgonyának, s ez nemcsak a szövetkezetnek jelent veszteséget, de a népgazdaságnak is. Okosabb lenne felhagyni a burgonya termesztésével ezen a vidéken! Az egy hektárra eső bruttó mezőgazdasági termelés - 5757 korona. Ez nem naay belterjességre mutat. Viszont figyelembe kell venni, hogy az aránylag sok munkaerő mellett (92) a szövetkezet csak 337 ha szántóval rendelkezik. A határ csupa apró, szabálytalan parcellákból tevődik össze, ami a gépek kihasználását nagyon megnehezíti. Legbelterjesebb termelési ága a szövetkezetnek: a tíz hektáros kertészet. Előirányoztak 400 ezer korona bruttó bevételt, ám a húsztagú kertészeti csoport úgy serénykedik, hogy meglesz a 600 ezer korona is. Nyílt beszéd mutatja, hol nyom a cipő Lassan telik a hideg kultúrterem. Vagy ötvenen vannak, amikor az elnök megnyitja a tagsági gyűlést. Aztán még szállingóznak egyenként. Bodzsár József könyvelő beszámolóját figyelmesen végighallgatják. A nyílt beszéd mutatja, hol nyom a cipő. Aztán kezdődik a parázs vita. Minden hozzászólásból kitűnik, hogy nem az egyéni, hanem a közös érdek fűti az embereket, a köz java, célja, a termelés tokozása. Ha egy-egy hang keményebb is a szokottnál, mindamellett a jóindulat vezérli. Mert ki ne kívánná, hogy többet termeljünk holnap, mint ma, hogy több jusson mindanynyiunknak? Vagy például: — Kéne már egy főiskolás szakember. Jó hasznát vennénk! meggyőződtünk a termelési költségek alakulásáról. Egy liter tej termelési költsége Szalócon 1,56; Vígtelkén 1,65 és Kőrösben 2,16 korona. Összüzemi termelési költség 1,79 korona. Amint látjuk, még így is kielégítő az eredmény. Azonban nincsenek vele meg; elégedve. Céljuk, hogy mind a három részlegen egyforma eredmény legyen. Szerintük ez sikerül is, mert megvan a lehetőség arra, hogy a tél folyamán is tartani tudják a szintet. Abraktakarmányból ugyan nem termett annyi, mint amennyire számítottak, de egyéb szálas- és silótákarmányból 130 °/e a készletük. A tejhozam emelkedéséhez nagyban hozzájárul, az is, hogy a borjakat kéthetes kortól neveidében tartják, ahol egalizált tejben oldott koncentrált takarmányt esznek. Ezt a borjúnevelési módszert nagyon beváltnak tartják. Most pedig vizsgáljuk meg, mik azok a tényezők, amelyek szerint ugyanazon feltételek mellett különbözőképpen alakul a tejhozam. Kezdjük talán azzal, hogy a szalóci részleg dolgozói kiválóan végzik feladatukat. Nemcsak a munka gyors elvégzésére törekednek, hanem minden szempontból figyelembe veszik a rájuk háruló feladatot és aszerint cselekszenek. Érthető is, hiszen a terven felüli termék kitermeléséért külön prémiumot kapnak. Hónap végén értékelik a munkát, Itt van az újfalusi vezetőség is. Ä szécsénkei szövetkezet elnöke, Villant István az egyesülés javaslatával hozakodik elő. A vendégek felállnak, beszámolnak szövetkezetük eredményeiről. Alábbhagy a vita, lehűl a hangulat. Hát igen! Mindenki érti, hogy a termelés továbbfejlesztése már nem lehetséges az eddigi kereteken belül. De viszolyognak attól, amit hallanak, hogy az újfalusiak munkaegysége hét koronát ér, de azt sem bírják kifizetni. Benne van mindenkiben: Csak ne veszítsük el azt, amit már elértünk! Fontoljuk meg! De azért meg lesz az szavazva... (mármint az egyesülés!) Az elnök elégedetten dörzsöli a kezét: „Jó gyűlés volt, mi? Nyílt beszéd, nincs köntörfalazás. így van ez nálunk!“ Blaas Géza SBHBBBBBSHBBBHBBSBBíaBBflB Felkészülve várják a telet A csécsi szövetkezetesek elkészítették a takarmánymérleget. Szemestakarmánybó! 56 vagonnal van kevesebb mint tavaly, azonban silójuk 80 tonnával, a szálastakarmány pedig 28 tonnával több. Alkalmazzák a takarmányízesítést, az apróburgonyát silózzák és csökkentik az abrakadagokat. Az elválasztott malacoknál darabonként 1 kg-ról 0,60 kg-ra csökkentették az abrakot, melyet másfél kiló takarmánykeverékkel pótoltak. Növelték a lucerna- és lóhere mennyiséget és a szemestakarmány fogyasztását havonta 860- ról 460 mázsára csökkentették. A bőséges takarmányozás kedvezően hat a súlygyarapodásra és az állatok hasznosságára. A fejőnők például naponta 580 liter tejjel adnak el többet mint tavaly ilyenkor. Vanyo Mária és Pologrin Matild eddig átlag 9,6 malacot választottak el és ígérték, hogy év végéig elérik anyakocánként a 12 malacot. A sertés-előhizlaldában Sváb Piroska és Dienes Emma átlag 30 dekás súlygyarapodást érnek el. Száznyolcvan sertés hizlalását Bartkó Béla kiváló dolgozó végzi, melyeknek darabonkénti súlygyarapodása 58 deka. Nem hagyhatjuk ki Krajnyák Istvánt sem, aki 32 hízómarhát gondoz, több mint 1 kg átlagos súlygyarapodással. Mató Pál (Kassa) hogy tiszta képet kapjanak a helyzetről, s ha hiba akad, azt eltávolítják. Szalócon nem is történt meg soha, hogy valaki megrövidítettnek érezné magát. A vígtelki szakaszon is jó a munkaerkölcs. Körösben viszont főleg a kellő szakértelem híján rendszertelenség tapasztalható. Néha a munkaegységet is elfelejti beírni az állattenyésztési csoportvezető. A nyilvántartás vezetése körül is akadnak nehézségek. Erről tanúskodnak több esetben a dolgozók és a csoportvezetők közötti nézeteltérések. Ahhoz, hogy az egyesített szövetkezet mindhárom részlege között jó legyen az összhang, sok még a tennivaló. Ezt nagyon jól tudják a szövetkezetesek. Igyekeznek is, hogy minél előbb rendet teremtsenek portájukon. Tevékenységük jól átgondolt és megtalálták a módját a fogyatékosságok eltávolításának. A meglévő feltételek mellett a körösi részlegen is minél előbb rendet tesznek a nyilvántartás körül, hogy az tiszta képet adjon a termelés hogyanjáról. Remélik, hogy úgy, mint a szalóci gazdasági udvarban, Kőrösben is megértésre talál mindazon haladó módszer, amelynek alkalmazása nyomán eltűnik majd a különbség az egyesített szövetkezet részlegei között. . Jablonci Lajos Fiatal szövetkezet, alig négyéves. Nem rendelkezik gazdag tapasztalatokkal, sem hagyományos múlttal. Fennállása óta küszködik, keresi a helyes utat. Minden esetre az eddig elért eredményt sem lehet lebecsülni. Hiszen jóformán semmi nélkül kezdték a közös gazdálkodást. S ma már egészséges, tágas istállókban vannak az állatok. A gépek sem okoznak nehézséget, mert az az egy traktor, amivel kezdetben rendelkeztek, mostanáig 11-re szaporodott. Annak ellenére, hogy a határ jelentős része dombos, megtaláljuk a gabonakombájnt is, és van még három silókombájnjuk. A legszükségesebb gépek tehát megvannak. Ahol lehet, így például a burgonyánál is, gépesítenek minden munkafolyamatot. Könnyíteni akarnak a munkákon, mert a szövetkezeti tagságnak így is elég sok a tennivalója. A 760 hektár szántó domboldalakon terül el. A vörös föld nem bírja a szárazságot. Ezt a vidéket pedig elkerüli az eső. Jól meg kell tehát nézni, hogy milyen növény is legyen a fő termék, s melyik termesztése leghasznosabb. Mert ha a szövetkezet fejlődni akar, márpedig a fejlődés elkerülhetetlen követelmény, akkor meg kell találni a termelésnek azt az útját, melyen a legjobb eredményeket lehet elérni. Ezért olyan növényeket kell kiválasztani termesztésre, amelyek jól megteremnek a száraz, vörös földben is. Eddig a szövetkezet kenyérgabőnából termelt a legtöbbet, holott éppen ez nem bírja a száraz, vörös földet. Ezt a hektárhozamok mutatják. Búzából, árpából az előző évek átlaga 18 mázsa hektáronként (az idei még gyengébb). A gabonaneműek tehát ne* képezhetik a főterményt. No ez nem jelenti azt, hogy most már ne termeljenek búzát, árpát, de csak a szükség szerinti mennyiséget. Mert ha drágán termelnek, több a kiadás, mint a bevétel. Évekkel ezelőtt a magángazdáknak keményen meg kellett dolgozni a mindennapi kenyérért. A legszükségesebb búzamennyiséget is nehezen tudták kitermelni. A gabonaneműek termesztéséből bizony nehéz lett volna megélni. De minden családnak volt néhány szőlőtőkéje, ami pénzt hozott a házhoz. Mert a szőlőnek nagyon alkalmas a lédeci határ. S ha már a magángazdáknak ilyen jól megfelelt a szőlő, mért ne jövedelmezhetne a szövetkezetnek is? A meglévő másfél hektár területet sokszorosán ki lehetne bővíteni, csak egy kis összefogás, akarat kellene a tagság részéről. Az első évek költségekkel járnának, de később ez többszörösen megtérülne. S ha már elegendő búzát nem tudnak termelni, legalább borból legyen bőségesen. Hogy a máktermesztés kifizetődő, ez idén is megmutatkozott. A 24 hektáros táblán átlag 6,8 mázsát értek el hektáronként. A mák ára elég magas, így értékesítése után szép pénzösszeget kapnak. Ezt a jövedelemforrást még jobban meg kell ragadni s amenynyire a lehetőségek engedik, bővíteni a területet. Azt termeljen a szövetkezet, ami a legjobban megfelel a talaj és éghajlati viszonyoknak, valamint legkifizetődőbb. Idén megpróbálkoztak a kertészettel is. Igaz, a kis területen jóformán csak a tagság részére termeltek paprikát, de az eredmény azt mutatja, hogy érdemes lenne kibővíteni a kertészet területét. Egy ügyes kertészszel, aki a zöldségtermesztés csínjátbínját ismeri, nem lenne nehéz jól jövedelmező kertészkedést folytatni. A kertészet fejlesztésére lehetőség nyílik, mert jövőre megkapják a 25 hektáros öntözőberendezést, aminek segítségével a növények elegendő vízmennyiséghez juthatnak. Ezáltal legalább 25 hektárra bővíthetik a kertészetet. E három növény termesztése felelne meg a legjobban a lédeci szövetkezetnek. A feltételek megvannak hozzá, csak élni kell a lehetőségekkel. Természetes, ehhez még szükség van a jó munkára és a kellő tápanyagra, főleg istállótrágyára. De ezt nem lehet úgy elérni, ha a trágya szétszórva hever az istálló környékén. Márpedig Lédecen ez így van. A látszat azt mutatja, hogy nem sok gorrdot fordítanak a szakszerű trágyakezelésre, pedig elkerülhetetlen fontosságú a jó trágyakezelés mezőgazdasági üzemekben. Kifizetődne megbízni egy embert a trágya gondozásával, akinek állandó munkája lenne naponkint kihordani a földre a trágyát. Ezáltal a trágya nem veszítene tápanyagértékéből, és szükség esetén könnyen és gyorsan felhasználható, mert a föld végén van raktározva. Nem beszélve arról, hogy ha naponta elhordanák, nem csúfítaná a gazdasági udvart. Szép dolog az, hogy négy évenként trágyázzák a földet, de nem minden a mennyiség. Kell hogy a trágyának legyen tápanyagértéke is, amit csak helyes gondozással és tárolással lehet elérni. ' Számos probléma vár még megoldásra a lédepi szövetkezetben. Ezek közül a legsürgősebb, és legégetőbb probléma a munkaerő-kérdés megoldása. Olyan rosszul állnak ezen a téren, hogyha betegség miatt véletlenül egy ember kiesik a termelésből, nincs aki helyettesítse. Az asszonyok, úgy, ahogy, pótolják a férfiakat, de minden munkát nem végezhetnek ők sem. Ha a szövetkezet megtalálja a termelés helyes irányát, remélhetőleg jobb eredményeket érnek majd el. S ha többet termelnek, emelkedik a munkaegység értéke is, ami magával hozza a szövetkezeti dolgozók nagyobb kereseti lehetőségét. Ha a szövetkezet eléri azt a színvonalat, hogy dolgozóit az ipari üzemekhez hasonlóan tudja jutalmazni, akkor a fiatalok sem idegenkednek majd a mezőgazdasági munkától. Elegendő dolgozóval, s főleg fiatalokkal nem lesz nehéz jobb eredményeket elérni. Zsebik Sarolta Olcsó kukoricatároló Ä nyárvégi kiadós esőzéseket a kukorica és a répa rendkívül bő terméssel hálálta meg. A nemesócsai szövetkezetben, még egy évben sem volt ilyen nagy hozam. Egyes táblákon csöves állapotban 95—100 mázsa kukoricát is törtünk hektáronként. Am az öröm ebben az esetben gonddal is jár, mégpedig a szárítás, raktározás gondjával, mivel kevés a tárolóhely. Halász János, a szövetkezet elnöke ajánlotta, hogy építsünk szalmabálákból szárítót, amint azt Nagyfödémesen látta. A tároló helyét a gabonaszárító betonon jelöltük ki. Alapja kör alakú. A bálákat lapjukra fektetve hosszában, mint a téglákat, raktuk egymásra. Magassága 10 szalmabála, azaz három méter. A szárító kúpja fent 70 cmrel keskenyebb, mint lent. Minden sor bálát vízszintes irányban dróttal szorosan körültekertünk. Az aljára egy bála magasságáig rőzsét, kórót raktunk és erre került a kukorica. így nem érheti nedvesség, víz a csöveket. A kukoricát a legfelső bálasortól még körülbelül 1,20 méter magasságig raktuk fel és kóróval alaposan betakartuk. Jelenleg kettő van készen és egy ilyen építménybe 10 vagon kukoricát helyeztünk el. A szárítókat szellőztető nyílással és belül ventillátorral láttuk el. Nálunk az eddigi tapasztalatok alapján bevált, mert felépítése olcsó, kevés munkaerőt igényel és a kukorica jól raktározható benne. Kása Mihály, Ncmesócsa Még sok a tennivaló Nemrégen még az iskola padjaiban tanult, szorgoskodott Marika és Gabriella. Ebben az évben már nem kevesebb, mint 1500 pulykát gondoz a két mosolygós képű lányka. A nyíri szövetkezet vezetősége nagyon helyesen kit ereit ette a fürgelábú szárnyasokat a letakarított kukoricatáblára, hogy minden kimaradt szemet összekeresgéljenek. Ezekben a napokban alig kell más élelem a falánk szárnyasoknak. Hogyha megindul a sereg, jól kell szedniük a lábukat, hogy összetereljék a glugoló jószágokat. 1963. november 3. 3
