Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-11-03 / 88. szám
Az algériai—marokkói határviszály rendezésére tett diplomáciai erőfeszítések sikeres befejezésének híre első helyen szerepelt a rádió, sajtó és hírügynökségek tudósításaiban. A Bamakóban tartott négyhatalmi csúcsértekezleten Ben Bella algériai elnök és II. Hasszán marokkói király egyórás négyszemközti tárgyalásának igen figyelemre méltó az eredménye: szombaton éjféltől elhallgatnak a fegyverek a két szomszédos arab állam határán. Egyes amerikai, angol, nyugatnémet és francia érdekeket érintő politikai kérdések megvizsgálása azért fontos, mert közös nevezőjük van: az atlanti táborban újból felszínre tört a politikai kötélhúzás állandóan lappangó kérdése. Az Ázsiából érkező hírek között elsősorban a Dél-Vietnamban tartózkodó világszervezeti megfigyelő bizottság tevékenysége és az ezzel kapcsolatos fejlemények érdemelnek figyelmet. Tűzszünet Algéria és Marokkó határán Halié Szelasszlé etiópjai császár részéről sikerrel jártak a közvetítő tárgyalások Algéria és Marokkó között. A bamakói négyhatalmi csúcsértekezleten részt vett Ben Bella és II. Haszszán, valamint az etiópiai és a vendéglátó kenyai államfő csütörtökön a kora esti órákban parafálta azt a megállapodást, amelynek értelmében fegyverszünet jön létre az algériai és marokkói határon, továbbá, hogy a harcok helyén fegyvermentes övezetet létesítenek. Kenyai és etiópiai tisztek fognak őrködni, hogy a harcok ki ne újuljanak. Algéria és Marokkó képviselői m-jegyeztek abban, hogy kölcsönösen megszüntetik országaikban az egymás elleni rágalmazást a sajtóban és rádióban. A bamakói megegyezés híre nagy megelégedést váltott ki az ENSZ- körökben is. U Thant főtitkár külön nyilatkozatban foglalkozott a tűzszüneti egyezmény jelentőségével és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy békés úton sikerül majd rendezni a határkérdést Marokkó és Algéria között. Diplomáciai megfigyelők egyaránt megegyeznek abban, hogy a Bamakóban kötött kompromisszumos megállapodásban külön érdeme van Hailé Szelasszié etiópiai császárnak, aki az incidens kirobbanásának első pillanatától felajánlotta közvetítő szerepét. összegezve: a bamakói tüzszüneti egyezmény jelentős lépés a Marokkó által kiprovokált határviszály végleges rendezésének útján, de távolról sem jelenti azt, hogy azok a reakciós körök is leteszik a fegyvert, amelyek a kulisszák mögül irányították a fegyveres támadást. Az atlanti politika ütközői Azoknak a politikai megfigyelőknek lett igazuk, akik a bonni és londoni őrségváltás után bizonyos taktikai változásokat jósoltak az atlanti tábor vezető nagyhatalmai között. De nézzük a tényeket. Rusk amerikai külügyminiszter néhánynapos bonni látogatása után az eddiginél fokozottabb mértékben kidomborodott az a régóta hangoztatott washingtoni követelés, hogy a hidegháború hosszú évein át gyakorolt amerikai katonai kiadásokból nagyobb szerepet kell vállalniuk az európai szövetségeseknek. Tekintve, hogy néhány hónap óta lényeges javulás állt be a nemzetközi helyzetben, a Fehér Ház egyre gyakrabban tesz olyan lépéseket, amelyek kínos meglepetésben részesítik az enyhülés ellenzőit. Legutóbb a „Big Lift“ néven ismert amerikai csapat-átdobásokat említhetjük Nyugat-Németországba, amelyet a bonni keresztény-demokratákhoz közelálló sajtó egyenesen „árulásnak“ nevez. Jóllehet, a bonni reakciós körök attól tartanak, hogy Washington ezek után csökkenteni próbálja a Nyugat-Európában állomásozó csapatok létszámát. Bár az amerikai külügyminiszter Frankfurtban tartott beszédében Igyekezett eloszlatni a nyugatnémet vezetők ezzel kapcsolatos aggodalmait, a NATO időszerű problémáival kapcsolatban ismét azt hangoztatta, hogy az Észak-atlanti Szövetség terheit a szervezet tagállamainak közösen kell viselniük. Különösen Londonban igen hevesen reagáltak Rusk azon megjegyzésére, hogy „bizonyos szövetségesek“ nem veszik ki teljes részüket a szövetség terheiből. Noha nem nevezte meg Angliát, az angol sajtó úgy értelmezi a dolgot, hogy Rusk Nyugat-Németországot választotta Nagy-Britannia „alattomos megdorgálásának“ színhelyéül. Washington ugyanakkor azzal próbálja csillapítani az angolok felháborodását, hogy Rusk kénytelen volt valamit mondani a „Big Lift" légi szállítás által Bonnban keltett bizalmatlanság eloszlatására. Az azonban már kevésbé biztató a sok bábáskodás közepette megszületett új angol kormány szántára, hogy magasrangú amerikai tisztek támogatásával új mozgalom van kialakulóban Washingtonban, amely Anglia helyett Nyugat- Németországot tekinti az Egyesült Államok elsőszámú szövetségesének. Az eszme hívei például utalnak arra, hogy a nyugatnémet hadsereg sokkall A moszkvai Kreml kongresszusi palotájában hétfőn kezdte meg munkáját a szovjet szakszervezetek XIII. kongresszusa. A tanácskozáson mintegy 6000 küldött és vendég vesz részt. A 68 millió szovjet szakszervezeti tagot képviselő küldöttek azokról a feladatokról tárgyalnak, amelyeket a szovjet dolgozók legnagyobb tömegszervezetének a kibontakozó kommunista építés időszakában kell teljesítenie. A kongreszszusra 80 országból érkezett szakszervezeti küldöttség. (Foto CTK — TASZSZ) ******* *****»-****■**'**'*'*■*"*-***•********■'*■********* *******-*-*-*-**■****•********:***■*****■* fontosabb, mint az angol, amely még nem érte el a remélt létszámot, és hogy Bonn „politikai megbízhatósága" éles ellentétben áll a jelenlegi angol kormány köntörfalazásával. Különösen a sokoldalú NATO-atom-ütősrő hívei hangoztatják ezt, akik azt állítják, hogy Bonn feltétel nélkül elfogadja az amerikaiak tervét, míg az angolok állandóan alkudoznak. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy de Gaule tábornok továbbra is az önálló nemzeti atom-Utőerő megteremtésének híve, sőt legújabban az egész NATO-rendszer revízióját követeli, szinte kínálkozik a következtetés: ismét teljes a kötélhúzás a különben is állandóan politikai, gazdasági és katonai ellentétek tömkelegében levő atlanti-tábor országai között. A kérdés egyelőre az, hogy ezeket az állandóan meg-megismétlődő ellentéteket mikor váltja fel végre a nagy világproblémákat békés úton rendezni kívánó, a nemzetközi helyzet lényeges megjavítására való törekvés egységes útja N-r '■-ton is? ENSZ-bízott ság Dél-Vietnamban Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének egyik jelentős gyakorlati intézkedése volt az a határozat, hogy számos afro-ázsiai ország javaslatára világszervezeti megfigyelő bizottságot küldött Dél-Vietnamba a buddhista vezetők és hazafiak ellen elkövetett megtorlás kivizsgálására. A Diem-kormány azonban mindent elkövetett és továbbra is elkövet annak érdekében, hogy akadályokat gördítsen az ENSZ-bizóttság munkája elé. Mindjárt azzal próbálta fékezni a bizottság tevékenységét, hogy különböző, a küldetésükkel egyáltalában nem összefüggő programokat, fogadásokat, hivatalos látogatásokat, sőt még langversenyeket is iktatott a bizottság munkatervébe, hogy ezáltal korlátozza az objektív tájékozódás lehetőségeit. Például a sajtó nem közölte azokat a lehetőségeket sem, amelyek útján a lakosság, valamint a börtönbe zárt buddhisták és hazafiak közölhették volna észrevételeiket az ENSZ képviselőivel. Közben Saigonban — a bizottság jelenléte idején — újabb buddhista szerzetes választotta az önkéntes tűzhalált, tiltakozásul a Diem-rendszer tarthatatlansága miatt. Erős jelek mutatnak arra, hogy az ENSZ ténymegállapító bizottságának dél-vietnami útja döntő mértékben befolyásolja majd a washingtoni kormány álláspontját is, amely már „elvben végzett Diem-mel“ — jegyezte meg Walter Lippmann, a világhírű amerikai publicista. Nhu asszony sikertelen amerikai körútja is arra enged következtetni, hogy az amerikai kormánynak elege van már a saigoni diktátorból, csak a megfelelő formát keresi Diem eltávolítására. (tg) Algéria nemzeti iimiepe Algéria népe november 1-én ünnepli a nemzeti felszabadító mozgalom kezdetének 9. évfordulóját. Ez a nap Algéria legnagyobb ünnepe, a szabadiig, a függetlenség n|RÍa;. Szerte az országban nagyszabású ünnepségekre kerül sor. Az idei nemzeti ünnep annál is jelentősebb, mert az algériai—marokkói határviszályban sikerült fegyverszünetet elérni, amely kimondottan az algériai nép érdeme. Ben Bella miniszterelnök Bamakóból történt hazautazása után többek között kijelentette, hogy az ország a béke jegyében ünnepli a szabadság és függetlenség napját. Algéria nemzeti ünnepére a világ számos országából, köztük hazánkból is, küldöttségek érkeztek. (CTK) • Souvanna Phouma herceg Moszkvában. A laoszi koalíciós kormány miniszterelnöke és felesége a szovjet kormány meghívására néhánynapos látogatásra Moszkvába érkezett. A szovjet és a laoszi kormányfők beszédeikben hangsúlyozták a kölcsönös eszmecsere hasznosságát. Souvanna Phouma beszédében hangoztatta, hogy ismertetni szeretné a szovjet kormánnyal azokat a komoly problémákat, amelyek országának életében felmerültek. • Csehszlovákia és Malaisa megosztja nem állandó tagságát a Biztonsági Tanácsban. New York-i jelentések szerint jövőre hazánk, 1965-ben pedig -Malaisia képviselője lesz a Biztonsági Tanácsban. • Kompromisszum a néger kérdésben. Az USA képviselőházának jogi bizottsága 23 szavazattal 15 ellenében megszavazta a polgári jogokról szóló kompromisszumos törvényjavaslatot. A törvényjavaslat tiltja a faji megkülönböztetést a különböző nyilvános helyeken, — a kisebb szállók és üzemek kivételével. A törvényjavaslat megerősíti a négerek választási jogát, a faji megkülönböztetés kiküszöbölését az iskolaügyben stb. Tyereskovd és Nyikolcjev házasságot kötnek A Magyar Távirati Iroda közölte, hogy Valentyina Tyeresková, a világ első űrhajősnője és Andrej Nyikolajev, a harmadik szovjet űrhajós szombaton házasságot kötnek. (CTK) A szovjet mezőgazdaság útja • Hogyan érhető el az 1970-ben szükséges 14 milliárd púd gabona • A chmelnlcki kolhozparasz tok kezdeményezése Hruscsov elvtárs nemrég Krasznodarban olyan nyíltan beszélt a szovjet mezőgazdaságról, ahogy azt már nála megszoktuk ha a Szovjetunió gazdasági problémáit elemzi. Beszéde közben többek között így szólt: „Igen elvtársak, ezek tények és sajnos, szomorú tények. De mi bátran beszélünk hiányosságainkról, mert ezáltal leleplezzük azokat. Megtanítottuk már a kapitalistákat ma nevetni, és holnap elismerni sikereinket." A kapitalista külföld nagy zajt csapott e nyilatkozat körül. Természetesen bejelentette (kitudja hányadszor), „a Hruscsov-féle mezőgazdasági politika csődjét“, pártolta a már túlélt fűvesforgó vetésrendszert, ennek akadémikusait, sőt már éhségről beszélt a Szovjetunióban. Hruscsov elvtárs az időjárás szempontjából rendkívül nehéznek jelölte meg az idei évet. A tél nagyon hideg volt, amely számos európai országon kívül a Szovjetuniót sem kerülte el. Nagy területeken kipusztultak az őszi vetések, főleg a. búza, amelyeket tavasszal más termékekkel kellett helyettesíteni. A nyár megint túl meleg, száraz volt és pont a legszükségesebb időben csapadékhiány volt. E kedvezőtlen időjárás óriási területeket érintett, nemcsak a Szovjetunió európai részében", hanem Kazahsztánban, Szibériában és másutt is. Hruscsov elvtárs nyilatkozatában azonban leszögezte, hogy mindent nem lehet az időjárásra foghi. Aki jól gazdálkodott ebben a kedvezőtlen évben is, jó eredményeket ért el. A napokban érkeznek a párt Központi Bizottságához és a kormányhoz a kerületi és vidéki 1963. november 3. jelentések, amelyekből kitűnik, hogy az említett tények nem alaptalanok. A chmelnicki mezőgazdasági igazgatósághoz tartozó kolhozok és szovhozok például több mint egymillió púddal több gabonát takarítottak be mint tavaly (1 púd = 16 kg). Összehasonlításként érdemes megfigyelni a következő számadatot: 1962-ben egy millió 900 000 pudot adtak el az államnak, míg ez év október 1-ig már 2 925 000 púd került a raktárakba. Hasonló eredményeket értek el Nyugat- Kazahsztán több kolhozában és szovhozában is, ahol összesen 75 200 000 púd gabona van, több mint 15 000 000 púd terven felül. A MEZŐGAZDASÁG EGYSZEREGY JE Tehát távolról sem a „Hruscsovféle mezőgazdasági politika csődjéről“ van szó, hanem fordítva, e mezőgazdasági politika helyességének alátámasztásáról. E mezőgazdasági politika lényegében a következőkön alapul: az ország mezőgazdasági termékekkel való biztosítását nem a területek további kiszélesítésével kívánja megoldani, hanem a már megművelt föld jobb kihasználásával, a tudományos és műszaki ismeretek felhasználásával, magasabbfokú gépesítés bevezetésével és öntözéssel. Tudnunk kell, hogy a Szovjetunió a szűzföldek megművelésével négyszer akkora szántóföld-területet nyert, mint köztársaságunk egész területe. A szűzföldek feltörése elősegítette a gabonatermelés fellendítését a Szovjetunióban, hiszen három év alatt nem kevesebb, mint 3 milliárd púd gabonát takarítottak be. Meg kell még jegyeznünk, hogy aránylag alacsonyabb költségvetéssel, mert a szűzföldeken külterjes gazdálkodás folyik. Csakhogy az SZKP programja szerint 1970-ben 14 milliárd púd gabonát kell termelni, 5 milliárddal többet mint tavaly. Ezt kimondottan csak a hektárhozamok emelésével lehet elérni. A számítás egyszerű. Jelenleg 136 millió hektáron termelnek gabonát a Szovjetunióban. A tavalyi átlagos hektárhozam 10,9 mázs3 volt. Ha az átlagos hektárhozamot 30 mázsára emelnék, a kitűzött 14 milliárd pudot 80 millió hektáron is elérhetnék. A Szovjetunióban jelenleg nagyon erőteljesen keresik azt az utat, amely e cél eléréséhez vezetne. Ez itt már nemcsak egyszerű számtanpéldán múlik. Itt a maradiság, a régi felfogások ellen kell leginkább harcot indítani. Ezek a régi felfogások túlélték Sztálint még a legmagasabb helyeken is. Hruscsov elvtárs az észak-kazahsztáni mezőgazdasági dolgozók értekezletén a következő példát hozta fel: TÖRTÉNET A GOSZPLÄNNAL A szovjet miniszterelnök néhány hónappal ezelőtt azzal a kéréssel fordult a Goszplán (a Szovjetunió legfelsőbb tervezővállalata) vezető képviselőihez, valamint a földművelésügyi minisztériumhoz, hogy számítsák ki, milyen mennyiségű és minőségű műtrágyát akarnak a közeljövőben gyártani, és milyen beruházásokra van ehhez szükség. Ügy tájékoztatták őt, hogy körülbelül 40 millió tonna műtrágya lesz szükséges a gabonaföldekre. Megjegyezték közb.en, hogy ez óriási kiadásokat igényel — összesen 170 millió rubelt. A mezőgazdasági termelés szükségleteiről van sző, amely biztosítja az élelmiszer-ellátást — mondotta Hruscsov elvtárs — és a tervezőknek remeg a kezük e számadat közlésénél. Meg kellett nekik magyaráznom, hogy egy ilyen összeg a Szovjetunióban nem tűnik olyan nagynak, hogy félni kellene tőle. Amikor 3—4 milliárd rubel befektetésről beszéltem, a Goszplán emberei mindjárt bátrabbak lettek és egészen másnak tűnt a műtrágyagyártás fokozásának távlati terve. A Szovjetunió az idén 20 millió tonna műtrágyát állít elő. Az 1970-es évben ezt a mennyiséget 100 millió tonnára akarják emelni. Az USA-ban 35 millió tonnát termelnek, de ott 118 millió hektár vetésterület van, míg a Szovjetunió 218 millió hektárral rendelkezik. KÖZÉP-ÁZSIA LEHETŐSÉGEI A műtrágya-gyártás emelése első számú kérdéssé vált a Szovjetunióban. A második számú kérdés egy feltétlenül megbízható, állandósult gabonaalap megteremtése, amely nem lenne függő az időjárás szeszélyeitől. Másfél vagy kétmillió púd búza, rizs, kukorica elég lenne ahhoz, hogy a szárazságok, amelyek oly gyakoriak Nyugat-Szibériában Kazahsztánban, a Volga mentén és Ukrajnában, ne okoznának többé nehézséget a gabonaellátásban. E megbízható gabonaalap meg. teremtésének időpontja még nem dőlt el. Az öntözőrendszerek felépítése hatalmas beruházásokat igényel, az egészet még jól át kell gondolni. Már most vannak kitűnő lehetőségek, különösen Üzbegisztánban, ahol az öntözött földeken a gyapoton kívül 300 millió púd gabonát is ki lehet termelni. így van ez más közép-ázsiai szovjet köztársaságban is. Vagyis ha az összes öntözött területből leszámítják azokat a földeket, amelyeken gyapotot, zöldséget, gyümölcsöt és mást termelnek, még mindig marad 2,5 millió hektár a búza, kukorica és rizs termesztésére. AZ UKRAJNAIAK KEZDEMÉNYEZÉSE Minden az emberektől függ, a tudásuktól, gazdálkodásuk becsületességétől. a munkához való lelkiismeretes viszonyuktól. Ezt a gondolatot tették magukévá az elmúlt hetekben Ukrajna számos kolhozában és szovhozában, ahol egy felhívást tettek közzé: „Segíteni a lemaradó kolhozokat és szovhozokat, hogy azok a legjobbak színvonalára emelkedhessenek.“ E nagyszerű kezdeményezés nagy visszhangot váltott ki a Szovjetunió többi mezőgazdasági körzetében is. Szinte naponta érkeznek jelentések a párt Központi Bizottságához a mozgalom sikereiről. Ukrajnában például a szakemberek kiválasztásával, a lemaradó kolhozokban való segítségük megszervezésével kezdtek munkához. Szinte nem múlik el nap, hogy a szovjet újságokban, folyóiratokban ne olvasnánk az ukrajnai mezőgazdasági dolgozók felhívásáról. Üzbegisztán, Kazahsztán, Szibéria és más kerületek mezőgazdasági dolgozói teszik magukévá a felhívást, és egyben újabb hektárhozamok emelésére tesznek ígéretet. A Szovjetunióban e napokban sokat beszélnek a mezőgazdasági termelés fellendítésének szükségességéről. Keresik, kutatják azt az utat, amely az SZKP programjában megjelölt nagy gazdasági fellendülés mielőbbi megvalósulásához vezet. A mezőgazdáság szempontjából azok a legfontosabb problémák, amelyekről a cikk során beszéltünk. (M. §.)
