Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-10-30 / 87. szám

Változott az élet a „kolonyi parton" A felkelő nap első sugaraival aranyozza be a nemrégiben befejezett korszerű művelődési otthont. Bratislava tisztántartói már kora reggel munkában van­nak, hogy a megtelt szemetládákat kiürítsék. A koloni tavat lecsapoltuk és elvit­tük belőle a halakat. Ezt a 13 hektár­nyi mesterséges tavat az egykori szö­vetkezet létesítette, de amióta a gaz­dálkodást az állami gazdaság vette át, a meliorációs szövetkezet kezeli. A Bratislava —Banská Bystrica-i or­szágúinak kopárságáról jellegzetes dombját a község kérelmére befásít­­ják — mesélte még többek közt a titkár. A domb túlsó felén már tavaly 360 000 erdei csemetét ültettek el, az országúti részre jövő tavasszal kerül sor. Ez elég nagy munkának Ígérke­zik, ha elgondoljuk, hogy a koloni domb 140 ha területet foglal el. A koloni táj tehát festőibb lesz, nem­zetgazdaságunk pedig egy új erdővel gazdagodik. A „kolonyi parton“ valóban megvál­tozott az élet... Mart on völgyi László Kolonrol valahogy keveset írnak az újságok Pedig a mintegy 1400 lelket kitevő lakosságával elég nagy falu. Az új, pompás betonút a viadukt alatt vezet. A HNB székháza közvet­lenül az országút mentén az új mű­velődési otthon mellett emelkedik. Mivel Bányi János elnök elvtárs ép­pen hivatalos ellenőrzést végzett, Gá­bor László titkárral, a falu neveltjé­vel folytattunk beszélgetést a meg­változott Kolonról. — Csupa új portát láttam a falu­ban — említettem neki. — Hát bizony megváltozott Kolon arculata. Valaha ez a falu sokat sze­repelt Kodály Zoltán tanulmányaiban, mert itt találta meg a nagy zenekölfő 1905-ben a szentivánéji nótázás és máglyagyújtási ősi népszokását. Ma a házak 60 százalékát piros cseréptető borítja, az utolsó zsuppfedél tavaly tűnt el. Kolonnák ma 460 házszáma van, minden házban rádió található és a tetőkön mintegy húsz televíziós ár­boc büszkélkedik. Hatvan motorke­rékpár mondhat tulajdonosának koloni lakost és két személyautó. — Mivel foglalkozik a lakosság? — Egy része az állami gazdaságon dolgozik. A helyi szövetkezetei ugyan­is 1961-ben az állami gazdaság vette át. Többen a nyitrai és a környékbeli iparvállalatokban dolgoznak. Van még kb. húsz magángazda is, akik 21 hek­táron gazdálkodnak, de úgy hisszük, ezek is megtalálják az egyetlen he-Gömöri hírek A „Jednota“ a falusi dolgozók kedvében jár • Üj közétkezte­­tési üzem nyílt meg Hrnciarské Zaluzanyban • A faluban is első helyen áll az emberekről való ________gondoskodás.________ Két hónappal ezelőtt határozták el a rimaszombati járásban, hogy melyik községekben nyitnak nyilvános étter­met Ugyanis olyan hangok hallatszot­tak, hogy azokban a községekben, ahol a lakosság túlnyomórészt mező­­gazdasággal foglalkozik, az ilyen ét­terem nem kifizetődő, annál az egy­szerű oknál fogva, hogy nem lesz iránta érdeklődés. Hrnciarské Zaluzanyban a jóslások ellenére megnyitották az éttermet. A konyhán meleg ételt szolgáltak fel, ebédet, eleinte csak 10—15 nyugdíjas­nak, rokkantnak. Később aztán meg­mutatkozott, hogy a falusi étkezdében is lehet jől főzni, ízlésesen felszolgál­ni. Ezek után a nyilvános étterem iránti érdeklődés is megélénkült. Két hónapos fennállása után ma már het­venen járnak oda állandó étkezésre. Üjabb jelentkezők is akadtak a Sa­­motkai Népi Termelő Szövetkezetből, több mint harmincán. Nem egészen három hőnap múlva tehát száz állan­dó étkezője vaTi a konyhának. A nyugdíjasok, rokkantak nagyon dicsérik a konyhát. Az ő étkezési pén­zükhöz az állam is hozzájárul. Közü­lük többen, így például Mária Slizík, Ján Bolha és mások a jő ebédért csak 50 fillért fizetnek. Ez valóban példás gondoskodás az emberről. Főleg azok­ról van szó, akik a tőkés rendszer idején bizony agyondolgozták magu­kat, s most szocialista rendszerünk atyai módon gondoskodik róluk. Ez azonban még nem minden, amit a „Jednota" Hrníiarské Zaluzanyban a falusi dolgozóknak nyújt. Még ez idén egy különleges vendéglőt akar­nak nyitni, ahol hideg és meleg ételt szolgálnak majd föl. E vendéglő szom­batonként kávéház lenne, ahol este kávét és teát lehetne kapni, s emel­lett táncolni is lehetne majd. Valóban új dologról, úttörő cselekedetről van itt szó, a falusi kocsma eddigi kere­tein túl. E téren a helyzet eddig nagyon el­szomorító volt. Habár a helyiségben volt egy 300 liter befogadóképességű hűtőszekrény, amelyben húsféléket tartottak, más ételt azért nem, mivel állítólag nem fogyna el és megrom­­lana. J. Kantoráknak, az üzemi konyha új vezetőjének tehát elég megoldani való problémája lesz a közeljövőben. Rendbe kell tenni a helyiséget belül­ről is, hogy eltűnjön a falusi füstös kocsma, s az új üzem új színt is kap­jon. 1963. október 30. i lyes utat, amely a szocialista nagy­üzemi termeléshez vezet. — Buzog-e még a melegforrás? — érdeklődtünk tovább a helyi viszo­nyokról. — Nemcsak buzog, hanem a vizé­ből 1960 óta nyilvános fürdőt is léte­sítettünk. Meg is nézhetjük. Meg is tekintettük a 4X35 méteres medencét. Ide folyik a melegforrás, mely sohasem fagy be. Nyáron pedig valóban nagy az érdeklődés az új für­dő iránt. Kolon megelőzte tehát a szomszédos Pogrányt, gondoltam. Ott a falu közepén fekszik a melegvízű tó medencébe foglalva és bár szinte kínálkozik a fürdésre, senki sem mártja meg magát benne, csak a li­bák. A koloni medence valóban szép és kövezett az alja is. Itt is láttunk azonban libákat lubickolni, sőt a víztükör jó részét már belepi a békanyál. Itt volna az ideje lecsapolni és kitisztítani! A titkár elmondta, bogy jövőre a fürdőt körülkerítik és öltözőket is építenek. — A község további tervei? — Az új iskola felépítése — vála­szolta Gábor elvtárs. — Kolonban ma­gyar és szlovák nyelvű iskola van, az épülete azonban már megrokkant. Szükségünk van már az új iskolaépü­letre, amely szintén méltón képviseli majd a szocialista falut. A felettes hatóságok támogatják is ügyünket, három helyet is kiszemeltünk már, ahol az új öttantermes iskolát fel­építjük. am am am mm am am mm mm am Csak a szerencsés véletlen ________mentette meg________ A Közép-szlovákiai Tejüzemben Ri­maszombaton a sajtkészítő részlegen egy pár nappal ezelőtt beomlott a 8 m2 nagyságú mennyezet. Egy 350— 400 kiló súlyú fal szakadt le. Michal Pavlenda csak egy pár pillanattal a beomlás előtt hagyta el a helyiséget. Ezt a mennyezetet csak egy pár évvel ezelőtt csinálták. Michal Pavlenda húsz nap múlva már nyugdíjba megy, s csak szerencséjének köszönheti, hogy megéri azt a napot. _________Ki a felelős?________ A Rimaszombati Járási Építőválla­lat dolgozói október 2-án vasbeton alkatrészeket emeltek a szükséges helyre. Az építkezés fölött húzódott el a magas feszültségű áramvezeték. A vasbeton alkatrészek felemelése közben a darú hozzáért az áramveze­tékhez, s agyonütötte Ján Krizán mestert. Fölháborító az eset, mivel ezt a vezetéket már egy évvel ezelőtt el kellett volna távolítani. Ján Krizán mester négy gyerekes családapa volt. Stevo Kováé (Rimaszombat) Mit kell tudni az ügyvédvállalásról és a társadalmi védőről? Ha a perérték meghaladott egy bi­zonyos összeget, a bíróság ügyvéd vállalására kötelezhette a feleket. Ha tehát szegény embernek tartozott va­laki 1000 koronánál nagyobb összeg­gel, drága pénzen ügyvédet kellett fogadnia, hogy adósát beperelhesse, pénzét behajthassa. Örökösödési és válóperekben is kötelező volt az ügy­védi megbízatás. Mindez azonban már a múlté. Szo­cialista törvénykezésünk új törvény­­tervezete szerint mindenki szabadon ■ választhat jogi képviselőt, hogy bíró­­. ság vagy más hatóság előtt védelmez­ze jogait és érdekeit. Jogi képviseletet ■ kizárólag a Kerületi Ügyvédszövetsé- i gek tanácsadó irodáinak (ügyvédi i munkaközösségeinek) tagjai vállal­­• hatnak olyan minimális díjak ellené- I ben, amelyeket az államilag engedé- i lyezett díjszabás meghatároz. A jogi ■ képviseletért járó díj nem az ügyvéd személyét illeti, hanem az egész ügy-i védi munkaközösséget, azaz a szocia­lista szektor egyik alakulatát. Az ügy­­, védi munkaközösségnek fizetendő díj­összegen felül sem pénzt, sem anyagi javakat nem követelhet és nem fo­gadhat el a jogi képviselő. Az ügyvédi ' munkaközösség tagjai nemcsak az ál­taluk képviselt polgárok, hanem az egész szocialista társadalom jogait és érdekeit, az egész szocialista jogren­­; det tartoznak védelmezni. Kötelessé­gük, hogy megbízóik sérelmeit meg­hallgassák, mérlegeljék és tanulmá­nyozzák, hogy a peres felek között felmerült ellentétek kiküszöbölésére törekedjenek. A múlt merev előírá­saival ellentétben tehát minden pol­gár azt az ügyvédet bízhatja meg jo­gos érdekeinek védelmével, akibe bi­zalmát helyezte. A védelem jogát szocialista alkot­mányunk köztársaságunk valamennyi polgára számára biztosítja. Minden bűnténnyel gyanúsított vagy terhelt egyén a nyomozó hatóságok, a vizsgá­lóbíró vagy az ügyész előtt akár sze­mélyesen védekezhet, akár jogi kép­viselőre bízhatja védelmét, saját vá­lasztása szerint. Ha nem választ ma­gának jogi képviselőt, a bíróság hiva­talból rendel ki számára védőügyvé­det. Ha a vádlott vagy terhelt nem rendelkezik elegendő anyagi eszköz­zel védőjének díjazására, az utóbbi díjmentesen látja el ügyfele védelmét akkor is, ha azt nem kötelezték ügy­véd vállalására. Szocialista bíráskodásunk elmélyü­lésével karöltve ugyancsak újdonság­számba megy a társadalmi szerveze­tek részvétele a büntető törvényke­zésben. Ezek szerint a vádlott munka­helyén működő tömegszervezetek (ROH, CSISZ vagy EFSZ) alapszerve­zeteinek módjukban áll képviselőjü­ket, az ún. társadalmi védőt a vádlott érdekében a bírósághoz kiküldeni. Maga a vádlott ugyan nem választhat magának társadalmi védőt, de ha munkatársai érdemesnek tartják arra a vádlottat, védelmére társadalmi vé­dőt neveznek ki szakszervezetük út­ján. A társadalmi védő a bíróság előtt tolmácsolja a dolgozók véleményét a vádlottról, amivel lényegesen hozzá­járul az ügy megvilágításához és he­lyes elbírálásához. Az eddigi gyakor­lat bebizonyította, hogy ez az új de­mokratikus intézmény jól bevált és nevelő hatást gyakorol dolgozóinkra. A megtévedt munkatárs ügyének meg. tárgyalása a munkahelyen, a társadal­mi védő fellépése a bíróság előtt és a dolgozók állásfoglalásának előter­jesztése elgondolkoztatja nemcsak a vádlottat, hanem bizonyára annak pr1PQ7 mnnlí-al<rÖ7nc:c:pnpt ic Eossz idők járnak a munkakerülőkre Bízvást állíthatjuk, hogy szocialista társadalmunk csaknem maradéktala­nul felszámolta a múlt csökevényeit: a „szerencselovagok“, az ingyenélők, a henyélők, a lebzselők, vagy népiesen szólva „széltolók“ vagy kivesztek, vagy becsületes munkához szoktak. A rossz társaság, az ital, a felelőtlen­ség azonban — főleg a nagyobb ipari gócpontokban — ma is még kitermel olyan elemeket, akik fennálló munkaviszonyuk ellenére csak „szórványo­san" járnak el munkahelyükre, indokolatlanul, de szinte rendszeresen tá­vol maradnak és csökönyösen kerülik a munkát. Ezeknek a felelőtlen egyéneknek megrendszabályozása céljából Nemzet-­­gyűlésünk most a következőképpen módosította, illetve bővítette a 140/ 1961 Zb. számú büntetőtörvény 203. szakaszát: Akik nyomós ok nélkül vagy munkaképtelenséget színlelve rendszeresen távol maradnak munkahe­lyükről, jóllehet a helyi népbíróság vagy a nemzeti bizottság ezen tettü­kért már felelősségre vonta őket, egy évig terjedő szabadságvesztéssel vagy ráható intézkedések foganatosításával sújthatok. Továbbá: Akik fo­lyamatosan kivonják magukat tisztességes munka alól és valakivel eltar­tatják magukat, vagy egyéb tisztességtelen módon teremtik elő a megélhe­tésükhöz szükséges eszközöket, egytől három évig terjedő szabadság­­vesztés büntetésével sújthatok. Az idézett 53/1963 Zb. számú törvénymódosítás érvénybe lépett és jog­erős. K. E. 1965. október 15—19 — „A helyes táplálkozás hete" Élelmezés és táplálkozás a tudományos elméletben és a gyakorlatban Ilyenkor ősszel immár hagyomá­nyosan napirendre kerül hazánkban a korszerű népélelmezés és az ésszerű táplálkozás kérdéseinek széleskörű megvitatása. Lépésről-lépésre elju­tottunk odáig, hogy lakosságunk nagy része már birtokában van azoknak az alapismereteknek, amelyekre szükség van ahhoz, hogy az ember táplálkozása valóban egészségére váljék. Az élel­mezés- és táplálkozástudományi alap­ismeretek propagálása, illetve elsajá­títása azonban még nem minden: a legfontosabb az, hogy ismereteinket a mindennapos gyakorlatban is alkal­mazni tudjuk. Mint azonban a vizsgá­latok mutatják, éppen a tudományos elmélet köznapi, gyakorlati alkalma­zása terén merülnek fel fogyatékossá­gok. A házi, iskolai, üzemi vagy ven­déglői konyha főztje a legtöbb eset­ben ízletes ugyan, az ételek'laktatóak, de az élelem — a testbe juttatott tápanyagok — értéke nem felel meg sem a főzéssel járó fáradozásnak, sem pedig az orvostudomány által megállapított szükségletnek. HONNAN EREDNEK A HIBÁK Annak, hogy az emberek általában tudják mi egészséges, s mégis az ár­talmasabbat teszik, sokfajta oka lehet, akárcsak a mértéktelen szesz­fogyasztás vagy a dohányzás esetében. A helytelen étrend, ételkészítés és táplálkozás esetében azonban legin­kább mélyen gyökerező népszokásról van szó; országonként, tájanként, községenként és családonként „vál­toztathatatlan" hagyományok alakul­tak ki az ételek megválasztásában és étrendi összeállításában, s ugyanígy öröklődött az ételek hagyományos elkészítési módja. Pedig közismert dolog, hogy a hagyományhoz való ra­gaszkodás sokszor káros egyoldalúsá­got jelent a táplálkozásban, hogy például a falusi ember, aki az élelem legnagyobb részét termeli, helytelen életmódja és rosszul összeállított ét­rendje miatt sokkal kevesebb fontos tápanyagot vesz fel, mint a városi lakos. Ehhez az is hozzájárul, hogy az elavult készítési mód folyamán az ételek igen sokat veszítenek tápérté­kükből. Amit a családban helytelenítünk, helytelenítenünk kell különböző jelle­gű intézmények és szervezetek kony­háiban is. A konyhák alkalmazottai jórészt a családjukban szerzett isme­reteiket használják fel a főzésnél, sokaknál hiányzik a megfelelő képesí­tés, nem ritka eset, hogy nagyobb étkezdék konyháiban is csak a fősza­kácsnak van meg a kívánt képzett­sége. A Druzstevné noviny f. évi 18. számában például azt olvashatjuk, hogy a fogyasztási szövetkezetek nyil­vános étkezdéiben a konyhai alkalma­zottak 87,8 %-a dolgozik szakmai ké­pesítés nélkül. Igen helyes, ha e fon­tos területen a központi és kerületi szervek megkövetelik a járási irányító szervektől, hogy lehetővé tegyék és előmozdítsák a szakmai képzést. Enélkül nem képzelhető el az élel­mezés és a táplálkozás színvonalának emelkedése. BESZÉLNÜNK KELL ARRÖL IS, hogy a termelés és a kereskedelem dolgozói igen sokat vétenek az élel­micikkek minősége ellen. A növényi, de főleg az állati eredetű élelmiszerek előállítása, gondozása, tárolása, szál­lítása és árusítása sokszor olymódon történik, hogy számtalan alkalom adó­dik nem csak az áru szennyeződésére, hanem komolyabb károsodására is. Pedig a közélelmezés minden szaka­szán könnyen érthető és elsajátítható rendszabályok határozzák meg, ho­gyan kell bánni az élelmi anyagokkal, hogy azok meg ne károsodjanak, tönkre ne menjenek, s ne veszélyez­tessék a fogyasztók egészségét. Meg kell itt mondanunk, hogy az élelmi­szertermelés és árusítás dolgozóinak csak kis része vett eddig részt a szá­mukra kötelező egészségtani minimum tanfolyamán. Az élelmezési higiéniát különösen a mezőgazdaságban hanya­golják el nemcsak a termelés, hanem a dolgozók étkeztetése területén is. > EGÉSZSÉGVÉDELMI SZEMPONTBÓL igen sokat lehetne javítani a dolgozók és családjaik élelmezésén, ha minden­ki, aki az élelmiszerek előállításától kezdve egészen a konyhai elkészíté­sükig betartana néhány alapvető kö­vetelményt: • Gondoskodna arról, hogy az élel­miszerhez ne juthasson rágcsáló (egér, patkány), vagy rovar (hangya, légy stb.), amely fe.rtőzést okozhat rajta. Ezt úgy érné el, ha a konyha vagy az éléskamra közeléből eltávo­­lítaná a szennygócokat (szemétláda, trágyadomb), s az ablakokat vagy szellőzőnyílásokat hálóval látná el. • Főzéshez, edénymosogatáshoz, ételkeveréshez stb. csak ivóvíznek nyilvánított vagy fertőtlenített (fel­­fözött) vizet használna. • Az élelmiszereket a termeléstől a feldolgozásig és a fogyasztásig úgy kezelné, hogy megőrizzék eredeti tulajdonságaikhoz kötött értéküket. • Az ételeket úgy készítené el, hogy a tisztítási és főzési veszteség is a lehető legkisebb legyen. Alapvetőleg talán akkor tesszük a legtöbbet az élelmezés és táplálkozás színvonalának emeléséért, ha a „He­lyes táplálkozás hetében“ vagy köz­vetlenül utána lehetővé tesszük a konyhai alkalmazottak egészségügyi tanfolyamának s a női főzőtanfolya­moknak a mielőbbi megindítását. Úgy mint az előző években, most is a téli időszak beálltával fel kell venni az érintkezést a járási művelődési ott­hon, az egészségügyi felvilágosító központ, a nőbizottságok, a gazdasá­gok és a szövetkezetek vezetősége között, a tanfolyamok megszervezése érdekében. Tudnunk kell, hogy a mezőgazdaságban a fejőnők, a giimő­­kóros és brucellózisos állatok gondo­zói, valamint az élelmiszer-feldolgozó üzemek alkalmazottai számára köte­lező az egészségtani minimum hatórás tanfolyama (ideértendők a gazdaságok üzemi konyháinak, s a fogyasztási szövetkezetek vendéglőinek és étkez­déinek alkalmazottai is). Ezenfelül azonban megfelelő számú érdeklődő számára községenkint megrendezhe­­tők a „helyes táplálkozás“ vagy a „korszerű főzés-sütés“ tanfolyamai. Egyes helyeken, ahol már az egész­ségügyi és kulturális színvonal eme­léséért többet tettek, most már to­vábbképző tanfolyamot is tartanak a háziasszonyoknak, amelyek tárgya például a zöldség- és a gyümölcséte­lek helyes elkészítési módja, a szesz­mentes üdítőitalok és más korszerű konyhatitkok elsajátítása. Dr. Szántó György

Next

/
Thumbnails
Contents