Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-10-27 / 86. szám

Szakkérdésekre válaszolunk • Hallottad már? • Mezőgazdasági kis lexikon • Csináld meg magad! * Milyen idő várható • Gyümölcsé szét-szőlészet • Méhészet • Szakkérdésekre válaszolunk • Gyümölcsészet - szőlészet

Szakkérdésekre válaszolunk • Hallottad már? • Mezőgazdasági kis lexikon * Csináld

A gombázás alapelvei

KÉRDÉS: Az idén rengeteg gomba nőtt erdeinkben. Én is szeretnék gombázni, de sajnos, nem tudom megkülönböztetni az ehetőt a mérgezőtől. Melyek a legfontosabb ismerte tő jelek?

VÁLASZ: A mikológia, vagyis a gombaismerettan széleskörű tudományág, amelyet nem lehet a szabadságára való indulás előtti utolsó este hirtelenében bemagolni. A szakértők több mint 80 000 gombafajtát határoztak meg. Egy cikkben tehát nem lehet mindent elmondani a gombákról, csak azt ajánlhatjuk mindenkinek, hogy olvasson el egy jó kézikönyvet. Ám de vigyázat! Ne vásároljunk elavult füzeteket antikváriumokban, s ne is tartsuk magunkat ezek tanácsaihoz. Az új kutatás ugyanis sok irányban helyesbítette a régi nézeteket és tévedéseket azzal kapcsolatban, hogyan osztályozhatjuk a gombákat ehetőkre és mérgezőkre.

Ettől eltekintve röviden összefoglalhatunk néhány általános érvényű szabályt:

1. Minden gomba, tehát az ehető is, veszélyessé válik, mihelyt megöregszik és rothadni kezd.

2. Csak a kifejlett példányokon lehet kétséget kizáróan felismerni az ismertetőjeleket: elvből tehát csak kifejlett gombákat gyüjtsünk.

3. A gombát ne vágjuk ki késsel, hanem óvatosan, könnyű feszítéssel kiemeljük gyökerestül. Téves az a nézet, hogy a gyökérből új gomba nőhetne ki. Elenkezöleg, az otthagyott gyökér rothadni kezd s árt az egész gombafonalzatnak, amely a mohában rejtőzik. A mélyedést, amely a gomba kiemelése

után visszamaradt, betakarjuk egy kevés erdei földdel, hogy a gombafonalzat ne száradjon ki és ne szenvedjen nedvességben hiányt.

4. Az öreg ehető gomba, amely veszélyezteti az emberi gyomrot, az erdő számára fontos tényező, mint szaporító-magnövény. Amenynyiben tévedésből öreg gombát szakítottunk volna ki, ne pusztítsuk el, hanem aprózzuk fel és dobáljuk szét a környéken, hogy spórái elterjedjenek.

5. A gombákat mindjárt megtisztítjuk. A tinorú gombáknál a kalapról és esetleg a tönkjéről is eltávolítjuk a nyálkás részt. A pa-Szaklsérdősekre

lánkagombákon számos ágszerü hajtás van, amelyek keserű Ízűek; ezek végeit szintén levágjuk. Egy vágással eltávolítjuk a csiperkegombák csokoládészínű hártyáit és az őzlábgomba pikkelyeit.

Csak a tapasztalt gombaszakértő tudja eldönteni, melyik az ehető, és melyik a mérgező gomba. Ezért a megelőzési elvek betartása nem fölösleges. Kezdjük azzal hogy nem gyűjtjük, de természetesen nem is pusztítjuk azokat a gombákat, melyeket biztonságosan nem tudunk meghatározni. Sohasem készítünk ételt vén, ehető gombákból. Ezzel szemben a jó ehető gombákból készült étel melegítve egészségi szempontból nem kifogásolható, mint régebben állították; be kell tartanunk persze ugyanazokat a szabályokat, amelyek a húseledelek megmelegítésére érvényesek.

Közeledik a tél. A méhek röpködése lassanként megszűnik. A család téli fürtbe húzódik össze, úgy védekezik a hideg elfen. Milyen a méhek hőmérséklete télen?

A magányos méh olyan, mint a hidegvérű állatok, a fürtben csoportosult méhek olyanok, mint a melegvérüek. A hidegvérű állatokat helyesebben változó hőmérsékletűeknek nevezzük. Testük melege a külső hőmérséklet szerint erősen ingadozik, höszabályozó képességük csekély. Például a béka hőmérséklete hidegben alacsony, me'qben magas. Ehhez hasonlóan a magányos méh hőmérséklete is a külsőhöz igazodik. Csak valamivel magasabb hőmérsékletet tud fenntartani, de azt is rövid ideig.

A melegvérüek vagy helyesebben állandó hőmérsékletűek testének melege a külső hőmérséklettől független és csak kevéssé ingadozik. Hőszabályozó képességük fejlett. Ilyen például az ember. Ha egészséges, hónaljának hőmérséklete télen-nyáron 36 C fok körüli. A családban csoportosult méhek együttesen a külső hatással szemben is elég jól szabályozzák a hőmérsékletet. Csakhogy a szabályozásnak mások a határai nyáron, mint télen. A fiasító család kevesebbel is beéri. A telelöfürt külső részén elhelyezkedő méhek hőmérséklete elég változatlanul 8-9 C fok. Ennek a rétegnek a védelmében a fürt belseje 14-25 C fok körüli. Ez elegendő a méhek életének fenntartására, Ha a levegő hül, a magányos méh hőmérséklete hamarosan a szükséges alá süllyed, vagyis a méh elpusztul. A téli fürt belsejében azonban a méhek életszükségletük szerint szabályozni tudják a hőmérsékletet.

Ahhoz, hogy a méhek szabályozni tudják a téli fürt melegét, érzékelniük is kell a külső hőmérsékletet. Az újabb kutatás eredménye szerint a méheknek különleges hőérzékük van, főképp potrohúk végén. A munkások a téli fürt külső rétegében éppen potrohúkkal kifelé helyezkednek el, tehát a hőmérsékletre legérzékenyebb részüket fordítják a kaptár levegője felé.

Mennyi meleget tudnak gerjeszteni a csoportosult méhek? Tíz méh egy nap alatt 53 kalóriát, A téli fürtben nem tíz méh van, hanem sok-sok ezer. Érthető tehát, hogy ez a sok méh dacolhat a tél hidegével. Csakhogy természetes fűtőanyag is kell nekik, vagyis méz.

Ahhoz tehát, hogy a méhek megbirkózzanak a téllel, az kell, hogy: 1. elég sokan legyenek, 2. fürtben húzódhassanak össze, 3. hozzáférhető helyen bőséges eleségük legyen. Olyankor, amikor néhány órára fölmelegszik az idő, a téli fürt megbomlik, a méhek egy része elszakad a fürttől. A levegő hirtelen lehűlésekor az elmaradozottak pedig elpusztulnak, mert nem tudnak kellő meleget tartani. Az összefüggő nagy fürtben elegendő a meleg. Ezért veszélyes, ha a méheknek téli hidegben új légekre kell átvonulniuk, ha élelmük elfogyott, azokból a lépekböl, melyeket takarnak. Az új léputcát, hideg mézes sejteket megszálló „előőrsök" könnyen vállalkozásuk áldozatául eshetnek. A méz tehát kevés, de nagy lépben legyen.

Szedés közben ne tartsuk magunkat egyes népies indokolatlan szabályokhoz. Néhol például ehető gombáknak niylvánitják mindazokat a gombákat, amelyeket megrág a csiga. Pedig ez egyáltalán nem bizonyíték arra, hogy a gomba az emberi szervezet számára is ártalmatlan. A kecskék és a mókusok például megehetnek bármilyen gombát, a fekete rigó minden következmény nélkül elfogyasztja az igen mérgező bokrok bogyóit is. Az állatok tehát nem nyújthatnak tájékoztatást arról, hogy bizonyos étel ártalmatlan-e az ember számára. Máshol a gombák „személyazonosságát“ sóval vagy ezüsttárggyal érintve állapítják meg. Ha megsárgul a só, vagy megbámul az ezüst, a vizsgált gombák állítólag mérgezők. Ámde ez a próba sem nyújt kielégítő biztosítékot. Hisz például a légyölő galóca nem festi meg a sőt, sem az ezüstöt. Hasonlóképpen csalóka az ízpróba is. Néhol ugyanis az a nézet uralkodik, hogy amely gomba égeti, vagy csípi a nyelvet, az mérgező. A keserű gomba, bár valóban keserű, ehető, a mérgező sátángomba viszont mogyoróízü.

Gombázók körében ismert dolog, hogy a gombák elvesztik mérgező hatásukat, ha savanyított és sós vízben áztatjuk, majd néhányszor leöblítjük őket. Ez igaz ugyan —, a gyilkos galóca ölőmérge is kiküszöbölhető az eltávolíthatatlan phallium kivételével — ámde ki tudja pontosan meghatározni mennyi idő elteltével hatástalanította a fürdő a mérget? S ami a legfontosabb, ez az eljárás megfosztja a oomhákat tánanvanaiktól

TÁROLÓ ÖNTÖZÉS. Főleg tenyészidőn kívül réteken, legelőkön, füvesheréseken vagy növényzettel nem fedett szántókon stb. végezhető. Célja a száraz ősz és tél csapadékhiányának pótlása, ezért a talajt a tenyészidő kezdetére lehetőleg a természetes vízkapacitásig, tehát a termesztendő növény statikai vízigényének megfelelően töltsük fel vízzel. A tároló öntözés kedvezőbb időszaka a tél vége, mivel ősszel még nem tudhatjuk, mekkora lesz a téli csapadék, őszi tároló öntözéssel a talaj, illetve a termőréteg vízkapacitását legfeljebb annak egyharmadáig tölthetjük fel. A tároló öntözéseket legtöbbször elárasztással végzik, különösen ősgyepeken. A tároló öntözés időtartama — tekintve a vegetáció szünetelését — lényegesen hosszabb lehet, mint „a tenyészidő alatti tápláló öntözéseké. Gyümölcsösben is alkalmazunk tároló öntözést száraz ősz után október végétől december elejéig. Célja a fák nyugalmi állapotában való vízellátása. A fák életműködése ugyanis az ún, nyugalmi állapotban is tovább tart — bár erősen csökkentett mértékben. (Az át nem fagyott talajszintben a gyökérzet nő, a korona felülete vizet párologtat el.) Kataszteri holdanként! vízmennyiség a talaj minőségétől és vízkészletétől függően 700—"900 köbméter.

LIMÄNOS ÖNTÖZÉS. Tulajdonképpen árasztó öntözés. Lejtős területeken alkalmazzák. A Ilmán törökül sekély tengeröblöt jelent. Limánnak nevezik a Szovjetunióban azokat a földsáncokkal mélyebb részen elzárt lapos vagy lankás területeket, amelyekben elfolyó csapadékvizek vagy árhullámok vize felfogható és visszatartható. A limánokat általában tenyészidőn kívül töltik fel vizzel. így a limános öntözés tulajdonképpen tároló öntözés. A limán- talaja általában ősgyeppel borított, de előfordulnak szántóművelésü II- mánok is. Gyümölcsösben a gyümölcsös felett fekvő területek összegyűjtött olvadó hó- vagy esővizéből öntöznek. A lejtéstől függően egy vagy több fasor között sáncoló ekével 50—70 cm magas sáncokat létesítünk — lehetőleg a rétegvonalakkal párhuzamosan, s az így kialakított limánokba bocsátjuk a vizet.

szó, amelynek első menetében a mellékelt ábra szerint átalakított fűkaszával a termést lekaszáljuk. Az RS—09-es eszközhordozóra terelt fűkaszán látható, emelőszerkezettel ellátott rendterelő kerék a lekaszált növényzetet elválasztja a lábonállótól. A vágógerenda ujjainak nyúlványait levágjuk, s ezhozzáforrasztani

Egyszóval a hüvelyesek betakarítása eddig minden mezőgazdasági üzemben nagy gondot okozott.

Ezért biztosan örömmel fogadják .Gustav Krchnavy, az Oponicei Állami Gazdaság dolgozójának újítási javaslatát, amely a hüvelyesek betakarításának teljes gépesítését teszi lehetővé.

Kétmenetes betakarításról van

NDK-gépek Angliának

Megindult néhány géptípus exportja az NDK-ból Anglia felé. Különösképpen kiemelik a B—750-es vakondeke és alagcsövezőgép jelentőségét, amely az eketest által húzott üreget azonnal, egy menetben műanyagfóliából hajtogatott, 3,8 cm átmérőjű alagcsővel béleli ki. A gépet 50—60 lóerős lánctalpas traktornak kell vontatnia, legfeljebb 4 km/ó sebességgel. A dréncsőfektetés óránkénti átlagteljesítménye mintegy 460 m. Az export rövidesen árokásó és csatornatisztító gépekkel is bővül

(Agric. Mach. Journal, London)

Újfajta olajnövény

A Krambe nevű olajnövényt, amelynek magvát a Német Demokratikus Köztársaságtól kaptuk, ebben az évben először vetette el 40 mezőgazdasági üzemünk hazánk különböző típusú termelési körzeteiben. A vetésterület mintegy 70 hektár.

A krambe tavaszi olajnövény, amelyet az NDK-ban nemesítettek. Hegyaljai termelési viszonyok között ezzel helyettesíthetjük a nem kifizetődő olajnövények, nevezetesen a mustár egy részét. Hozamdúsabb (13—15 q hektáronként), mint a nálunk eddig termesztett tavaszi olajnövények (7—8 q/ha). Igen alkalmas étolajak készítésére, mivel ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, mint a repce.

Április végén vetik, tenyészideje rövid, nem haladja meg a 110—120 napot. Szára 50—70 cm hosszú, magvainak száma eléri a százat, amelyek kendermag nagyságúak. Júniustól júliusig begyüjthető.

Legjobb módszer a kombájnnal történő közvetlen betakarítás.

A kukorica-, burgonya- és répatermesztési körzetekben a krambe termesztésével még két vagy három évig kísérleteket folytatnak a kutatóintézetek és a Prágai Mezőgazdasági Főiskola védnöksége alatt. Jövőre már 200—300 hektáron akarják termeszteni. A kísérletek folyamán szerzett tapasztalatok alapján talaj- és éghajlati viszonyainknak megfelelően a kutatók kidolgozzák a krambe termesztésének és magva tárolásának módszereit, (ctk)

Hinárliszt takarmánynak

A tengeri hínárt egyes országokban növekvő mértékben használják fel az állatok takarmányozásában.

A nyugati országok hinárliszt igényének körülbelül a felét Norvégia szállítja. 1950-ben 3000 tonnát termelt, 1961-ben már 11000 tonnát. Az ascophyllum nodosum nevű tengeri hínárból a szakértők véleménye szerint évente akár 100 ezer tonna hinárlisztet is lehetne termelni. Dt. Gefl. Wirtsch.)

zel megakadályozzuk a metszökészülék eltömődését. A rendterelő kerék és az ujjgerenda közötti térség eltömődésének elkerülése végett az ujjgerenda egészen a rendterelő kerék belső átmérőjébe nyúlik.

Ha a növényzet megdőlt, akkor az ujjakat egymástól körülbelül 35 cm távolságra kell felszerelni.

A rendválasztő kereket és az emelőszerkezetet a kévekötő aratőgép pótalkatrészeiből készítették. A kerék tiprása által okozott veszteségek csökkentése érdekében a rendterelő kerék külső felületét sarkantyúkkal kell ellátni. Könnyű

súlyú kereket használjunk, mivel szállítás idején a vágőgerenda és a rendterelő kerék felemelkedik.

A második munkamenetet — a betakarítást és cséplést — ZM— 330-as gabonakombájnnal ‘végzik, amelyet a következőképpen kell átalakítani:

1. Szereléskor az aratószerkezetet teljesen jobbra toljuk (ezzel a munkaszélességet az RS—09-es eszközhordozó fűkaszájának megfelelő szélességre — 1,5 m-re — állítjuk be.

2. A cséplődob másodpercenkénti fordulatszámát 600—700-ra csökkentjük.

3. A cséplőkosarat a lehető legtávolabbra állítjuk a dobtól.

4. A cséplőszerkezet végén bádogból aknát készítünk, amely a kicsépelt szalmát a kombájn bal keréknyomára hullatja.

Száz hektár hüvelyes szokványos módszerrel végzett betakarítása (15 dolgozó) körülbelül 96 655 koronába került, az új módszerrel pedig (2 dolgozó) csak 15 684 ko. rónába. Tehát a megtakarítás évenként 80 971 korona. A gép átalakítása az anyagköltséggel együtt 1500 korona.

*

A másik újítási javaslatot Simka András, a bátorkeszi szövetkezet dolgozója nyújtotta be. A 6-SECZ— 450-es vetőgép munkáját tökéletesíti. E gép egyik hiányossága, hogy a vetőszerkezet középső elzáró lapja (clona) nem illeszkedik pontosan a nyílásra, s így a vetőmag körülbelül Vi része a magvezető mellé hullik. A vetőmagveszteség megakadályozása érdekében 1,5 mm vastag pléhből elzárőlapot készítettek, amelyet egy M 6 X 15-ös csavar segítségével a képen látható módon a régi helyére erősítették. Száz hektár cukorrépa vetése esetén így 300 kg vetőmagot takarítanak meg, amelynek értéke 2310 korona. A gép átalakítása a munkabérrel együtt csupán 50 korona.-8‘»

jazsdigzs-iazs^soiQUinfio « tyjüifjpa Qpi uaäim • ipvövui 6aw pigmsj % uo^ixaj sisj löysvpzoßozaw • iuyiu potmiDfj # ojuniozsvipu Jü^as^püJ^ijöz^

!**■ • Szakkérdésekre válaszolunk • Hallottad már? • Mezőgazdasági kis lexikon 9 Csináld meg magad! • Milyen idő várfiat ® Hullottad már9 •

Tanuljunk egymástól

A hüvelyeseket eddig rendszerint úgy takarítottuk be, hogy kézzel kitéptük vagy sarlóval lekaszáltuk azokat és boglyákba raktuk. A fűkaszát csak abban az esetben használhattuk, ha a növényzet nem dőlt meg. Ellenkező esetben kaszáláskor igen nagyok voltak a szem-