Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-10-27 / 86. szám

Traktoros a javából

Somodiban nap nap után hangos traktorzúgás veri fel éjfél előtti álmukból azokat, akik egy utcában laknak Képes Istvánnal. Ez még persze kibírható lenne, ha reggel négy felé nem verne újra ébresztőt, ugyanaz a traktor.

Képes István a kassai járás egyik legjobb traktorosa már egy hőnapja csaknem éjjel-nappal szánt. Majd 220 hektár talajt készített elő vetésre és 350 hektár őszi mélyszántás vár még rá.

— Lelkiismeretes traktoros — ez a falu egyöntetű véleménye. Amikor például a szövetkezet a búzavetés befejezése előtt állott, egy 16 hektáros dűlő nem volt felszántva, pedig ettől függött, hogy a szövetkezet elsők között végez-e a vetéssel vagy sem. Erre Pista hajnalban négy órakor ellátta gépét üzemanyaggal, magát élelemmel, és kiment a dűlőre. Míg el nem végezte, nem is tért haza. Szántott egész nap, éjjel, majd ismét egész nap, de amit elhatározott, azt el is végezte.

Novak István elnök megjegyezte, hogy ha minden traktorosuk ilyen volna, nem lenne probléma a talajműveléssel.

Iván Sándor (Kassa)

Az utolsó forduló

Éjjel szántanak, nappal vetnek

Kitünően bevált a műtrágyaszőró. Szárnyait vászonhuzattal vonták be, hogy a műtrágya ne szálljon a traktorosra. -j-A Viskújmajori Állami Gazdaságban jól megszervezték az őszi munkákat. Vörös László agronómus elmondotta, hogy a hét hektár repcét már sarabolták. A cukorrépa begyűjtését is befejezték. A búza vetésére október 20-án, vasárnap tettek pontot. Most minden erőt a kukorica begyűjtésére összpontosítanak. A munkával azért haladnak jól, mert éjjel szántanak, nappal az erőgépeket pedig a betakarításra és vetésre tudták összpontosítani. A traktorok szeptember 16-tól szántanak éjjel. Az éjjeli műszakos traktorosok bére 25 %-kal emelkedik és aki eléri a 100 hektárt, még 200 korona jutalomban részesül.

Vándorólazás, olcsóbb baromfitartás

Kaparászó baromfiak sokasága fehérük a sződói szövetkezet barnahátú földjein. A vándorólak környékén fürgemozgású jércék keresik-kutatják a bogarakat, lárvákat, az elhullott magvakat, sütkéreznek az októberi verőfényben. A látvány megkapó, s arra késztet, közelebbről is megismerkedjünk a baromfiak nevelésével.

Ailer György segédzootechnikus, aki néhány éve hagyta el az iskola padjait, szívesen beszél a baromfitenyésztés helyzetéről, jövő évi terveikről.

— Főleg pulyka- és tyúktenyésztésre rendezkedtünk be — mondja. — Ezerötszáz fajtatiszta pulykánkból ötszáz a tojó. Harminc kakast vettünk hozzájuk a hviezdoslavovi tenyésztelepről. A tojásokat a keltetőüzem veszi át.

Figyelemreméltó a tyúktenyésztés fejlesztési terve, annál is inkább, mert egy korszerű, 3000 férőhelyes tojóház áll rendelkezésre.

— Az állományt évente cseréljük, mert később már nem fizetődik ki a tyúktartás. Idén is ezt tettük. Szeptember elsejére, amikor teljesítettük évi tojáseladási tervünket, túladtunk a tojókon. Helyettük most új törzsállományt állítunk be — magyarázza

a segédzootechnikus. Majd a továbbiakban elmondja, hogy a törzsállományt a szabadban nevelik, vándorólakban tartják, amely 3000 jércéből tevődik össze. Megtermékenyítésükhöz szintén a hviezdoslavovi telepről 200 Rhode Island kakast hozattak, darabonként 105 koronáért. A kakasok mindegyikéhez 15 Leghorn jércét számítanak. A jércéket hathetes koruktól vándorólazzák. E célra 14 ól áll rendelkezésükre, amelyből hét hordozható, hét pedig kerekes.

Ailer segédzootechnikus a vándorólazásról a következőképp vélekedik:

— Mi évről évre szabadban tartjuk a baromfit. így az önköltség csaknem a felére csökken, az állatok egészségesebbek. Az elhullás — a telepen történő neveléshez viszonyítva — 70 százalékkal kisebb, mert a betegségekkel szembeni ellenállóképesség nagyobb. s a növekedés is gyorsabb. Mint csirkék kerülnek a szabadba, s csak tojásrakás idején kerülnek a tojóházba, amely mélyalmozású — magyarázza a segédzootechnikus, majd meginvitál bennünket, hogy nézzük meg a tyúkpalotát, amelyet éppen most fertőtlenítenek, a mélyalom készítéséhez készülődnek.

Az alom alsó rétege homok, erre klórmész, 30 cm lótrágya és száraz szecska kerül.

A tojóház elülső oldalán etetőfolyosó húzódik, s fölötte tojóketrecek. A ketrecek tojásgyűjtőjét is javítják. Ailer elvtárs felhívja figyelmünket erre a munkára.

— Az elmúlt években 30 százalékot is kitett az eltörött tojások száma — jegyzi meg —, ezért a zootechnikusunk, Nagy Árpád mérnök javaslatára öt centivel szélesítettük a gurulótérséget, s a rajta lévő gyenge, gyorsan elhasználódó dróthálót gumipárnával helyettesítjük, amit főleg a ketrecbe helyezünk.

A guruló tér szélesítésével elérték azt, hogy a tyúk nem éri el csőrével a tojást, így természetesen kárt sem tehet benne. A gumipárna rugalmasfa Brigád-segítség. Bár az izsai szövetkezet tagjai idejében hozzáláttak a betakarítás munkájához, mégis szívesen fogadták a tanulókat, akik közel 80 mázsa fűszerpaprikát szüreteltek le. Varga Ferenc és Kurucz Ferenc tanítók irányítása mellett a tanulók több mint 800 órát dolgoztak a szövetkezetben. Több ezer korona értékű termény megmentéséért, és szorgalmas munkájukért dicséret illeti őket. (Kurucz Nándorné, Izsa)

fa Kiállítás. Immár harmadszor rendezték meg a Vágsellyén a gyümölcs-, zöldség- és virágkiállítást. A mintegy 170 kiállító 362 exponátját a kultúrház nagytermében mutatták be. A legszebb gyümölcs- és zöldségpéldányokat a helyi EFSZ állította ki, amiért Pleidel Imre kertészt és csoportját illeti elismerés. Az egyéni termelők közül Hatvani István exponátjai aratták a legnagyobb sikert, (kfg)

fa' Célban. Mintegy 720 mázsa lucernamagot vásárolt fel a Galántai Felvásárló Vállalat. Ezáltal az előirányzott feladatát 100 °/o-ra teljesítette. Ehhez a nagygurabi 142 q, a vágfarkasdi EFSZ pedig 135 mázsával járult hozzá, (kfg)

sága révén pedig megakadályozza a tojástörést. Nagyjelentőségű az újítás, hiszen több ezer tojás megmenthető ezáltal. Értéke annál inkább is növekedik, mert törzstenyészetröl van szó. Ilyen esetben magas felárat fizet a felvásárló üzem tojásonként.

A tojáshozamról érdeklődve megtudjuk, hogy átlagosan 130 darabot értek el tojónként. Jövő évre szintén ennyit terveztek, de többet is elérhetnének, ha elegendő és megfelelő takarmányhoz jutna a szövetkezet. A szemes eleség pótlására speciális silót készítettek sárgarépából, cukorrépából és zsenge lucernából, de ezzel nem pótolható teljes mértékben a tojásrakáshoz szükséges, fehérjedús keverék.

Összegezve az elmondottakat, a szódóiak minden bizonnyal hasznot merítenek majd abból a termelési ágból, amelyet több szövetkezet lebecsül. A jól szervezett, ésszerű baromfitenyésztés minden esetben beváltja a hozzáfűzött reményeket. Kezes Éva

fa Túl a terven. A nyitrai járásban már 38 szövetkezet teljesítétte baromfihúsból az évi tervét. Közülük magasan túlteljesítette a volkovcei (214 °/o), a verebélyi (195 %), a bábi (177,2 %), a cabaji (166,2 %), a feláőkirályl (154 %). a Nová Vés nad 2itavou-i (166 °/o) és a ütefanovicovái szövetkezet pedig 155,4 százalékra.

(Marian Takác, Nyitra) fa Jól halad a munka. Az őszi takarmánykeverékek és a rozs, valamint a búza vetését 100 %-ra teljesítették az ipolynagyfalusi szövetkezetesek. Végeznek már a cukorrépa betakarításával is. Hátra van még a kukorica, amelynek mintegy 15 %-át törtek le. A tagok nagyobbik része aktívan kiveszi részét a közös munkából. A munkától húzódozók száma nap mint nap csökken.

(Major Lajos, Ipolyszécsénke) fa 500 mázsás hozam. A Nagymegyeri Nagyhizlalda petényi gazdaságában a száraz nyár ellenére a vártnál nagyobb cukorrépatermést takarítottak be. öntözték a cukorrépát, s terven felül 32 vagon répát adtak el, ami cukorra átszámítva 6,5 vagont jelent. Ez a becsületes munkájuk s az öntözés eredménye.

(Szakács Imre, Petény) fa Vasárnap is! Az alsószecsei EFSZ- ben vasárnaponként is lázas ütemben folyik az ősziek betakarítása. Nagy az igyekezet, sajnos egyszer az időjárás, másszor meg a gépalkatrészhiány miatt nagy a kiesés. A gépállomás könnyíthetné a sürgős munkák idején a szövetkezetek alkatrészbeszerzését, hogy ne kelljen napokig tétlenül vesztegelni a gépeknek.

Megnyugtató, hogy a tervezett 120 hektár búzát agrotechnikai határidőn belül elvetettük. Végeztünk a kukorica törésével, hektáronként 70 mázsás hozamot értünk el csövesen. Idén cukorrépából a tervezett 350 mázsa helyett 500 mázsa a hektárhozam-átlag. Ez a pénzügyi tervünk túlteljesítését mozdította elő. Köszönhető mindez a jó vezetésnek, valamint a tagság szorfa A legjobb cukorrépatermelő. A

Királyhelmeci Állami Gazdaság perbenyíki részlegén már betakarították a cukorrépát. A répatermelési verseny legjobbja Korencsák János, aki 40 árnyi területről 196 mázsa termést takarított be. A második helyezett Orbán József, aki 38 áron 185 mázsa cukorrépát termelt.

(Zelenák l„ Perbenyík)

Gondolt-e már valaki arra, hogy összehasonlítsa a gyárat, vagy akár egy kisebb üzemet egy tehéntetállóval, vagy sertéshizlaldával? Aligha. S ha mégis, bizonyára nem komoly gondolattól vezetve. S gondolt-e már valaki arra, hogy összehasonlítsa a gyári munkások munkakörülményeit a fejőgulyások, vagy a sertésgondozók munkakörülményeivel? Ennek talán már több a valószínűsége.

Mindkét esetben — a gyárban, s a tehénistállóban is — egyaránt termelőmunka folyik. Természetesen minőségileg más és más termelőmunka. Ebből kifolyólag a termelés milyensége nem azonos.

De mindkét helyen emberek dolgoznak. Emberek, akiknek még akkor is lehetnek megegyező igényeik, ha a termelés és a termelési feltételek ilyen élesen eltérnek egymástól.

Külön ki kell emelni azt, hogy: lehetnek megegyező igényeik. Ez nagyon lényeges kitétel, mint azt az alábbiakban látni fogjuk. A gyárakban meghatározott a munkaidő. A mezőgazdaságban a munkaidőt a körülmények szabják meg, főleg a növénytermesztésben. Az állattenysztésben már más a helyzet. Az etetés, a fejés, a borjúitatás rendszert követel, s nagyon is időhöz kötött. De ez az időhöz-kötöttség mégsem egyeztethető össze a nyolcórás munkaidővel. Ezzel azonban most nincs szándékunkban bővebben foglalkozni.

Ami a megegyező igény lehet, az főleg higiéniai jellegű. A gyárakban, üzemekben természetesnek tartják az öltözőt, a mosdót, és sok helyen a zuhanyozót is. Ott már nem igény, hanem természetes velejárója a környezetnek.

S most képzeljük el, hogy a T—27-es típusú tehénistálló építési költsége 605 000 koronán felüli, s az ilyen istállóban — attól függően, milyen mértékben használják a gépi berendezéseket — 6—8—10, sőt néha több ember dolgozik, de nincs számukra sem öltöző, sem mosdó. A tejkezelöhelyiséget semmi esetre sem számíthatjuk ide, mert az ott történő tisztálkodás a fertőzés veszélyét rejti magába.

Szinte magától adódik a kérdés: ha már ilyen hatalmas öszszeget kiadunk egy istálló felépítésére, miért kell éppen ott takarékoskodni, ahol nagyon is szükség volna a bőkezűségre? Ha 80 méteres istállót csak három méterrel toldanánk meg, már lenne öltöző, mosdó, lenne hova beszerelni a bojlert és •— ez főleg az állami gazdaságokban fontos, ahová messziről járnak a dolgozók — nem kellene a magukkal hozott ebédet a térdükön elfogyasztani.

Csakhogy mindezt feltételesen mondom. Mégpedig azért, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez mint igény él az állattenyésztésben dolgozó emberekben. Természetesen távol áll tőlem, hogy általánosítsak. S mégis meg kell fogalmazni a kérdést; s csak így lehet megfogalmazni: meg van-e az igény dolgozóinkban az ilyen berendezések iránt? S ha megvan, akor miért nem válik követeléssé?

Sokkal súlyosabb problémát ad ez a két kérdés, ha összevonom és megfordítom: miért nincs meg ez az igény? A válasz az első pillanatban kézenfekvőnek tűnik. A munka után a dolgozók hazamennek, ezzel minden megoldódik.

Itt azonban tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az állattenyésztésben dolgozók a munka után hazamennek. Nem mennek haza, hanem más munkába kezdenek. Szőlő vagy kukoricakapálás, építkezés és ezer más munkát végeznek, s este, főleg a téli időszakban csupán a legszükségesebb higiéniai követelményeknek tesznek eleget.

Hetényben, az új sertéshizlaldában, amelyet 521 ezer koronás

Három méter hiány

költséggel építettek, van mosdó, meleg víz és zuhanyozó, de a zootechnikus állítása szerint nem nagyon használják azokat.

Miért?

Egyfelől, amit már említettem, az állatok etetése, gondozása után tulajdonképpen nincs vége a munkának, csak az egyik munkát felváltja a másik, így az átöltözés, tisztálkodás nem indokolt és fölöslegesnek tűnik, De nem szabadna, hogy feleslegessé váljon.

Hogy a meglévő berendezéseket nem használják, annak a legfőbb oka, hogy a megváltozott környezethez még nem alkalmazkodott az ember, nem fogadta el azt a lehetőséget, ami adva van. Ahol adva van. Ahol ez nincs, ott sem hiányzik; legalábbis nem annyira, hogy mint hiány különösebb kihatással lenne az emberek munkához való viszonyára, a termelésre, s a teljesítményre. Azonban mindez viszonylagos. Olyan értelemben, amilyen értelemben viszonylagos az érintkezési felület a dolgozók és a környezet hozott.

A Párkányi Állami Gazdaságban lévő tojóházban láttam fürdőkádat, az izsai szövetkezet egyik tehénistállójában szintén. De egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy az izsai szövetkezet fejőnői, vagy akár a Párkányi Állami Gazdaság baromfigondozói ezt a berendezést arra használnák, amire készült. S itt ellentmondásba ütközik a vizsgáló szem: a meglévő adottság és a keresett igény ellentmondásába. Vagyis az adott helyzetben az emberek nem viszonyulnak pozitiven a pozitív lehetőséghez. Ez a nevezett esetben azonban érthető és elfogadható. A fürdőkád egy kicsit a lő másik oldalát jelenti. Teljesen világos, hogy az ilyen méretű berendezést sehol sem igénylik. Erkölcsileg még nem jutottak el sehol odáig, hogy ezt elfogadják. És helytelen az olyan elképzelés, hogy az istállóban szükséges a fürdőkád, s még helytelenebb lenne, ha ezt el is akarnánk fogadtatni.

Az emberekre hat a környezet, amelyben élnek. A környezet pedig olyan, amilyenné az ember alakítja. Tehát az a környezet hat az emberre, amelyet saját maga teremtett a maga számára. Ennek a hatásnak pozitív értelemben kellene megnyilatkozni. S hogy mégsincs így, annak egyszerűen az a magyarázata, hogy a környezet-alakítás, a jobb élet és munkafeltételek megteremtése anyagi kérdés, míg az emberek hozzá való alkalmazkodása szellemi, tudati és nem utolsósorban erkölcsi változást kíván.

S ez a változás sokkal lassúbb, mint a környezet változása. Tizenöt év alatt országszerte megváltoztak a falvakban a termelési viszonyok. Tehát megváltozott az a környezet is, amelyben az emberek élnek, s főleg az a környezet, amelyben dolgoznak. De az anyagi változás nem jelent egyben szellemi és erkölcsi változást is. S ez az, amin változtatni kell. A kérdés, hogy hogyan. Mert sokkal egyszerűbb és könnyebb anyagi jólétet teremteni, mint a várt és keresett új embertípust kialakítani. Annál is inkább, mert az ilyen embertípus egyelőre mindössze elképzelés. A valóságot idealizálnánk, ha azt mondanánk, hogy már létezik, csak vonásait lelhetjük fel. De azok a feltételek és lehetőségek többé-kevésbé adva vannak, amelyek között kialakulhat.

Említettem a három méter hiányt, ami ilyen vagy olyan okból lemaradt az istállóépítésnél. Ez a három méter hiány azonban pótolható. A megoldás, az anyagiak kérdése egyszerű és könynyebb. A nehezebbik rész nevelési kérdés, vagy még annál is több. Az embereknek az anyagiakon túli igényét kell megváltoztatni.

S ezt az emberek csak önmagukban oldhatják meg: ha önmagukban képesek önmagukkal szemben ezt az igényt tudatosítani. Az ember igénytelenségét vagy igényességét lehetőségei szabják meg. De a feltételek nemcsak az anyagiakra vonatkoznak, s nemcsak azokkal vannak adva. A jelen esetben inkább a munkakultúra, az emberek tudata, a lehetőségek tudatosítása és elfogadása vagy elfogadtatása a legfontosabb.

A három méter hiány: a munkakultúra hiánya. Az igény hiánya, az emberibb élet és munkakörülmények hiánya. Tegyünk róla, hogy megváltozzon. GÁL SÁNDOR

i.. í ami még nem igény.

Amin változtatni kell...