Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-10-27 / 86. szám
Újabb testvéri segítség Kubának Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke levelet küldött Fidél Castro kubai miniszterelnöknek, amelyben bejelenti, hogy a Szovjetunió újabb nagy segítséget nyújt Kubának a „Flóra“-orkán okozta károk helyrehozására. A levélben többek között ez áll: Amikor az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány megtudta a kár nagyságát, elhatározta, hogy az előzőén küldött gyógyszer és élelmiszer szállítmányokon kívül más, ingyenes segítséget is nyújt a testvéri kubai népnek. A Szovjetunió építőipari berendezéseket, gépeket és anyagokat, élelmiszert és közszükségleti cikkeket küld Kubába. Az elemi csapástól sújtott vidékeken a lakásépítés szempontjából nagy jelentősége lesz a paneles lakóházak nagyipari módszerű építésének. Ezért a Szovjetunió 1964-ben évi 70 ezer négyzetméter kapacitású nagy panelgyár komplett berendezését szállítja Kubának. Szakembereket küldünk a szerelési munkák elvégzésére, és a gyár üzembe helyezésére. A szovjet emberek kubai tartózkodásával összefüggő kiadásokat a szovjet állam fedezi. A gépeken és berendezéseken kívül a Szovjetunió még 30 000 tonna cementet, 20 000 köbméter deszkafát, 100 000 négyzetméter ablaküveget és 100 kilométer hosszúságú villanydrótot küld Kubának. Az elemi csapásokat átvészelt vidékek lakosságának ötmillió méter ruhaanyagot, kész ruhát és 250 ezer pár cipőt küld a szovjet kormány, ezenkívül utasítást adott, hogy a Kubában lévő szovjet áruból fehérneműt, ruhát, cipőt, húskonzerveket, zsiradékot és szárított burgonyát adjanak a kubai kormány rendelkezésére. Egyúttal közöljük Önnel, hogy a kubai kormány kérésére a szovjet külkereskedelmi szervezetek az év végéig — az 1964. évi kereskedelmi egyezmény keretében — 3000 tonna húskonzervet, 1000 tonna tejkonzervet, 900 tonna vajat, 8,5 tonna növényi olajat, gyermektSpszerc és egyéb élelmicikkeket szállítanak. Úgy vélem, hogy a Szovjetunió testvéri segítsége a kubai népnek, hozzájárul az elemi csapást átélt tartományok gyors gazdasági megújhodásához — hangoztatja Hruscsov elvtárs Fidél Castróhoz intézett levelében. ■ Zöldül a határ. Pereszlény szövetkezetesei már október 6-án befejezték az őszi kalászosok vetését. A negyven hektárnyi silókukoricát konzerválták, a cukorrépa és a kukorica szedése pedig teljes ütemben halad. Elegendő a munkaerő. A fiatalok megtalálták számításukat a szövetkezetben. A kapások betakarítását november 1-re elvégzik. (Agárdi János, Pereszlény) ■ Hetente egy napot. A Nagymegyeri Tizenkétéves Középiskola tanulói egy napot töltenek hetente a mezőgazdaságban, vagy különböző műhelyekben. A Nagymegyeri Nagyhizlalda újmajori részlegén a dohánytörésben és a kukorica betakarításában segítettek. A téli hónapokban az állattenyésztés gyakorlati részét is elsajátítják. (Rajkovics Erzsébet, Nyárasd) ■ Teljes ütemben. A rimaszombati járás mezőgazdasági üzemeiben is teljes ütemben folyik a cukorrépa betakarítása. Az idén először alkalmaznak kombájnt. A 22 cukorrépaszedő kombájn közül a fele egysoros, a másik fele kétsoros. A járás területén a hanvai és a méhi szövetkezetesek érték el a legnagyobb hektárhozamátlagot — 400 mázsát. (N. A.) ■ Bő szüret. A nagykaposi szövetkezetben tíz mázsával szüreteltek többet hektáronként a tervezettnél, azaz 45 mázsát. A legjobb eredményeket a kordonos termesztés módszerével érték el. (Dörner J., Nagykapos) ■ Éjjel is szántanak. Gyors ütemben folyik az őszi munka az ócsai szövetkezet határában. Az őszi vetések már zöldellnek. A kukorica törése befejezéshez közeledik. A terméshozam 65 mázsa hektáronként. A cukorrépa átlag 400 mázsát adott. Éjjel is traktorzúgástól hangos a határ: két műszakban szántanak a traktorok, melyből a szövetkezet elnöke is ki-ki veszi a részét ellenőrzés alkalmával. (Ham Zsuzsanna, Nemesőcsa) Bratislava, 1963. október 27. Ára: 40 fillér XIII. évfolyam 86. szám Hamis illúziói! és pesszimizmus nólúil (Gondolatok az államosítás 18. évfordulója alkalmából) Az utóbbi években értékes tapasztalatokkal gazdagodtunk. A tények értékelése rávezetett bennünket arra, hogy bátran józanul, önámítás és hamis illúziók nélkül nézzünk szembe az adott helyzettel, mert az magától nem változik meg, ha nem veszünk róla tudomást. Ebből kiindulva néha a körülöttünk lejátszódó dolgokat szigorúan, sőt túl szigorúan bírálgatjuk. Az ok nemcsak abban rejlik, hogy társadalmunk jelenleg nehézségekkel küzd, hanem annak tudatosításában is, hogy a múltban az-wtclfontosságú kérdéseket nem tettük elég alapos tudományos vizsgálat tárgyává. Lebecsültük a felmerülő problémákat, aminek következtében vagy nem vettük figyelembe a hibákat, vagy pedig későn fogtunk hozzá a bajok orvoslásához. Ma mindezt már tudjuk, a CSKP XII. kongresszusa feltárta a hibákat. Látnunk kell azonban a torzítatlan valóságot is, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a termelési aktivitást sem, amely szocialista társadalmunk építésében eddig is lezajlott. Az államosítás 18. évfordulója alkalmából tegyük megfontolás tárgyává, milyen fontos alkotó része szocialista gazdaságunk építésének Szlovákia iparosítása. Ma a gazdasági nehézségek tükrében, amely rámutat Szlovákia gazdasági fejlődésének problémájára is, felmerül a kérdés, vajon helyes úton indult-e Szlovákia iparosítása. Itt különösen azokra a múltból örökölt mély ellentétekre gondolunk, amelyek Szlovákiát gazdasági és kulturális téren a cseh országrészektől választották el. Az ilyen elgondolások — amennyiben hűen ragaszkodnak a történelmi valósághoz —, nem meddóek. Hiszen a szocialista iparosítás, mint a csehszlovák népgazdaság bármely kérdése is, tudományos értékelés és az ezen alapuló távlati tervek kidolgozását követeli meg. A tudományos alapon álló tervezéssel népgazdaságunk minden terén foglalkoznunk kell, tehát a munkaerők elhelyezésének területén is. Pártunk Központi Bizottsága nyíltan megmondja, hogy a hibák mellett a központi irányító szervek részéről is előfordultak helytelenségek, amelyek oda vezettek, hogy a társadalom érdekeivel szemben helyi és szűk látókörű érdekek érvényesültek. Ezek éles ellentétben állottak a legmagasabb párt- és állami szervek Szlovákia gazdasági fejlődése feladatairól hozott határozataival. Szlovákia ipari termelése a háború előttivel szemben 12,7-szeresen megnövekedett. (Országos méretben 4,6- szorosan.) Ez a fejlődés mennyiségi oldala. A .minőségi fejlődéshez Szlovákiai strukturális változása adta meg a kiindulási alapot. Az iparosítás az eredeti szociális szempontokból (munkalehetőségek megteremtése, a munkanélküliség megszüntetése) sokkal szélesebb távlatok felé haladt. Ez azt jelentette, hogy az objektív követelményeknek megfelelően országos méretben a lehető legnagyobb mértékben használjuk ki a rendelkezésünkre álló természeti és emberi erőforrásokat. Szlovákiaszerte számos új országos jelentőségű iparág létesült, a Kelet-Szlovákiai Vasmű építésével megteremtettük az ország második fémmengmunkáló központját, Szlovákia délnyugati részén, a köztársaság egyik legfontosabb területén vegyipari központokat rendeztünk be. 1955- és 1962 között Szlovákiai gazdasági fejlesztése érdekében 83 milliárd koronát ruháztunk be. Ez az öszszeg az ország invesztíciós keretének 30,1 °/o-át képezte. Az utolsó három évben, amikor a beruházások üteme általában lelassult, Szlovákiára az állami invesztíciós alap 27—28 %-át fordították, holott részesedése az ipari termelésben nem is egyötöde az egész ország termelésének. (Összehasonlításképpen megemlítjük, hogy ez a részesedés 1937-ben mindössze 6—7 % volt.) Közoktatási, kulturális, lakásépítési és mezőgazdasági szakaszon Szlovákia jelentős beruházási hányadot élvez. Szlovákiában lakásépítésre 1955-ben 41,9 %-ot, 1960-ban 39,2, 1962-ben 40,9 %-ot fordítottunk. Iskolákra, kultúrára pedig ugyanezekben az években 27,3, 30,2, 39,8 %-ot, a mezőgazdaságra 33,4, 34,7, 34,7 %-ot. A szocialista iparosítás lényegesen növelte Szlovákia jelentőségét Csehszlovákia népgazdasága keretében. Ez kifejezésre jutott Szlovákia népe életszínvonalának emelkedésében, Szlovákia és a cseh országrészek közötti lényeges különbségek kiküszöbölése terén is. De beszéljenek a számok: Szlovákia dolgozóinak átlagos havi bére 55 koronával alacsonyabb, mint a cseh országrészekben dolgozóké. (Itt a nehézipar hangadó, a magasabb átlagbérekkel.) A szövetkezeti paraszt pénzben! és természetbeni tiszta jövedelme Szlovákiában 30 koronával alacsonyabb, mint a cseh országrészekben. Összehasonlításképpen: égy hektár mezőgazdasági földterület átlaghozama Szlovákiában az utóbbi években 30 %-kal volt kisebb, mint a cseh országrészekben. A kedvező irányzat mellett azonban tény marad, hogy az életszínvonal közti különbség a cseh országrészek és Szlovákia között még fennáll. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy Szlovákiában a népgazdaságban tevékeny személyek részesedése nép éri el az országos szintet, másrészt Szlovákiában több a többgyermekes családok száma, s így tehát a jövedelem egy családtagra eső része kisebb, mint a cseh országrészekben. Ezt a különbséget az előbb említett, a dolgozók jövedelméről szóló összehasonlítás nem tartalmazza. . > Kétségtelen, hogy Szlovákia ökonómiai és kulturális kiegyenlítődésének a folyamata a cseh országrészekkel még nem fejeződött be, a kikristályosodás eléggé bonyolult; azok az elképzelések, amelyek szerint a különbségek megszüntetése 2—3 ötéves terven belül eltávolíthatók lennének, nem bizonyultak reálisnak. Objektív tények bizonyítják, hogy Szlovákia gazdasági és kulturális fejlődésének eddigi eredményei nemcsak a szlovákiai dolgozók szorgalmának köszönhetők, hanem a cseh munkásosztály segítségével elért nemzeti jövedelem emelkedésének is. E tény fel nem ismerése éppen olyan ésszerűtlen lenne, mint annak meg nem látása, hogy a nemzeti vagyon gyarapításában Szlovákia dolgozói is alapos részt vállaltak. Szlovákia és a cseh országrészek közötti gazdasági és kulturális különbségek kiegyenlítése továbbra is egyik központi kérdése marad a CSKP politikájának. E politika ésszerű megvalósításánál abból kell kiindulnunk, hogy népgazdaságunk valamennyi erőforrásának felhasználásával a legnagyobb fokú hatékonyságot érjük el. Ilyen számottevő erőforrás a munkaerőtartalék legbővebb forrása. És ez a kérdés következő évek folyamán a munkaerő elosztásban elsőrendű szerepet fog játszani. Szlovákiában további nagy ipari központok létesítésével számolnak, fontos gyártmányok előállításával rögzítik a gépipari üzemek termelési programját, 1984. és 1965-ben számos csehországi üzem termelését helyezik át Szlovákiába. Bármennyire is bántanak bennünket gazdasági nehézségeink, valamint a népgazdaságunk tervezésében észlelt múltbeli hibák, tény marad, hogy iparunk államosítása óta a szocialista társadalom erős anyagi- és technikai központjait építettük ki köztársaságunkban. Magas élet- és kulturális színvonallal, fejlett munkásosztállyal, sokoldalúan képzett értelmiséggel, a szocialista nagyüzemi termelés központjaival találkozunk a városokban és a falvakon. Szlovákiában, ahol népi demokratikus államunk annyi szegénységet örökölt, különösen jelentősek az eddigi fejlődés eredményei. Az elkövetkező években nehéz, de elkerülhetetlen feladat előtt állunk; annyira konszolidálnunk kell népgazdaságunkat, hogy újra gyors iramban haladhasson a fejlődés útján. A haladás ma mindenelőtt a vezetés és a tervezés színvonalának emelkedését jelenti. De jelenti egyszersmind azt is, hogy mindnyájan akárhol is dolgozunk, felelősségteljesen végezzük munkánkat és teljesítsük az előttünk álló feladatokat. BLANKA SVORENOVÄ SxU/täl, léUkUd A hernyótalpas a forduló után újra nekivág u táblának, a traktoros leengedi az ekét és máris frissen hasadnak a barna barázdák. De néhány méter után mégis megáll a traktor, a botkormány mellől fiatalember ugrik le a szántásra, és csavar valamit az ekén. Kemény, tömött a föld, a tábla szélén mélyebbre kell engedni az ekét. M o r v a y László, a Párkányi Állami Gazdaság traktorosa szakszerűen méregeti a barázdát. Főleg ez a tábla nagyon igényes a szántásra. A cukorrépa bizony megkívánja a 35 cm mélységet. Erről a traktoros olyan szakszerűen beszél, mint egy agronómus. Nem csapja be a cukorrépát, megadja neki, ami jár. Felpattan a traktorra és indul. Már elégedett a barázdák mélységével. A hernyótalpasnak bizony van mit húzni. A tábla közepe felé könnyebb a talaj, itt mégis hármassal bírja a szántást. A traktoros jó vetőágyat készít. A táblán idejében elvégezték a tarlóhántást, utána a középszántást és a mélyszántás után még egy szántást kap a föld. Most elég gyorsan halad a traktor. Kell az igyekezet, mert a minőség mellett a mennyiségi teljesítményt sem lehet elhanyagolni. Bizony elég sok még a szántanivaló. Pedig Babovszky Ferenccel éjjelnappal mennek. A föld kötöttségétől függően 24 óra alatt némely napon 13 hektárt is szántanak. Persze, a két műszaknak is megvan a maga nehézsége. Nem olyan egyszerű egész éjjel dolgozni, a gépen ülni magányosan. Az éjszaka unalmas, lassan telik az idő. És mégcsak jójcedvre derítő bort sem ihat a traktoros, mert felel a gépért. Munka közben nem lehet ilyesmire gondolni. A feketekávé segít űzni az álmot. Húzza az embert a kötelesség, meg egy kis kitűnni vágyás is, mert az élre akarnak kerülni, de nem utolsósorban a kereset is. Tavaly a negyedik helyen végzett, most jobban áll. Az elsőséggel is, meg a keresettel is. A múlt hónapban 2157 koronát keresett, meg 300 korona prémiumot kapott az éjjeli műszakért. A pénzt a feleségével együtt gyűjtögetik. A keresetből napi tíz korona zsebpénzt kap, de amint mondja, az is megmarad. Mert hol fogyassza el? A mezőn nincs büfé, ennivalót meg csomagol az asszony. Így hát inkább az új családi fészken, a konyhabútorvásárláson jár az esze. Abból több öröm van mint a kocsmából. Űj otthon, szép berendezés, kötelességszeretet jellemző erre az emberre. Most is azon töri a fejét, hogyan dolgozhatna jobban, gyorsabban. Még naplemente előtt átmegy a szomszédos táblába, meghúzni a barázdát, mert sötétben veszélyes a szántás a szakadékos tábla szélén. Aztán újra visszajön a cukorrépatáblába, hogy befejezze a munkát. A sötétedő égbolton kigyúlnak a csillagok. Sok helyen már nyugovóra térnek, de Morvay László dolgozik, hernyótalpas traktorának zúgása messze hallik a határban. Az éjjeli műszak bizony sok önfeláldozást követel. Ezt a munkát csak szívvel lélekkel lehet végezni. _____________ Bállá József Az ENSZ 18 éve Az Egyesült Nemzetek Szervezete ezekben a napokban ünnepelte megalakulásának 18. évfordulóját. Mind New Yorkban, mind Genfben — a világszervezet székhelyein — nagyszabású ünnepségekre került sor. Az ENSZ Név/ York-i palotájában ünnepi díszhangversenyt rendeztek a világszervezet megalakulásának évfordulója alkalmából. Az ünnepség során U Thant főtitkár üzenetet intézett a tagállamokhoz. Többek között hangsúlyozta: „A mai világ békében él és jogosan reménykedik. A moszkvai részleges atomcsend-egyezmény ajtót nyitott a békére és a leszerelésre vezető további, reméljük jelentősebb lépések előtt. Az ENSZ azért jött létre, hogy megakadályozza a két világháború borzalmainak megismétlődését“ —, hangzik a főtitkár üzenete. Az ENSZ genfi székhelyén is megemlékeztek a világszervezet 18. évfordulójáról. Az európai ENSZ-tagállamok képviselői részt vettek az ünnepi hangverseny előadásán, majd rövid üdvözlő beszédek hangzottak el. Majdnem valamennyi küldött a moszkvai atomcsend-egyezmény aláírását jelölte meg az utóbbi évek legjelentősebb eseményeként. A szocialista mezőgazdaságért A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK LAPJA
