Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-10-23 / 85. szám

Néhány szó a nyugat-szlovákiai kerület vetoburgonya-hiányáról Idén elegendő korai burgonyánk volt, de az eddig felmerülő burgonyahiány kérdését nem a külföldről behozott szál­lítmánnyal oldottuk meg, hanem azoknak az EFSZ-eknek a termésével, amelyek az utóbbi esztendők folyamán fokozott gon­dot fordítottak a korai burgonya ter­mesztésére. Kerületünkben a felvásárló vállalatok 12 %-kal szárnyalták túl a korai burgonya felvásárlásának tervét, s a szállítási határidőket is pontosan betartották. Az első korai burgonya jú­nius második hetében jelent meg a pia­cokon. Általában lakosságunk ellátása burgonyával az elmúlt évekhez viszo­nyítva alapvetően javult. Ez a kedvező állapot annak köszön­hető, hogy Dél-Szlovákia területén je­lentősen elterjedt a korai burgonya ter­mesztése. A kolárovói, madari, farkasdi, köbölkúti és egyéb EFSZ-ek nagy terü­leteken termesztenek korai burgonyát, miközben mind az ültetés előtt, mind a tenyészidő folyamán teljes mértékben alkalmazzák a korszerű agrotechnikai intézkedéseket. A fő probléma azonban továbbra is a megfelelő mennyiségű vetőgumó bizto­sítása. A legkorábbi fajtákból kevés van, bár Dél-Szlovákia területén valóban min­den előfeltétel megvan a vetőburgonya sikeres termesztésére. Sajnos a korai és félkorai fajták vetőgumóit tárolásra szánt étkezési burgonya termesztésére használják fel. Nézzük csak meg közelebbről a vető­burgonya hiányának kérdését kerüle­tünkben. A nyugat-szlovákiai kerületben a me­zőgazdasági üzemeknek évente vagy a magasabb fekvésű burgonyatermesztő vidékekről kell beszerezniük a szükséges mennyiségű vetőgumót, vagy pedig a saját termesztésű, leromlott és kétes egészségi állapotú Ultetőanyagukat kell felhasználniuk. Ez az ültetőanyag olyan különböző fajtájú burgonyából áll, ame­lyet ezen a vidéken már évtizedek óta termesztenek, vagy pedig olyan újabb fajtákból, amelyek az adott viszonyok közt gyorsan degenerálódnak. A mezőgazdasági felvásárló és elosztó vállalatok a magasabban fekvő vidékek­ről szerzett vetőgumóva! természetesen nem tudják kielégíteni valamennyi szö­vetkezet szükségletét, s így azok a szö­vetkezetek, amelyeknek csak korlátolt mennyiségben, vagy egyáltalán nem ju­tott vetőgumó, — viszont a saját ter­mesztésű, nem megfelelő vetőburgonyá­jukat nem akarják felhasználni, — korai étkezési burgonyát egyáltalán nem ter­meszthetnek. Ennek a kérdésnek a megoldására van egy eddig kevésbé kihasznált lehetősé­günk, mégpedig az, hogy a szövetkeze­tek a saját magtermesztő részlegeiken termelhetik meg a vetőburgonyát. Ez esetben a vetőgumók termelését a kerü­leten belül ún. szaporítási nyilvántartás­ba kell hejelenteni. Miért beszélünk most a nyugat-szlo­vákiai kerületre vonatkoztatva a korai burgonya ún. nyilvántartott szaporításá­ról? Vetőburgonya csakis a burgonyater­mesztő körzetekben vagy tájaltípusban szaporítható. A nyugat-szlovákiai kerü­letet az ún. leromlásos területek közé sorolták, s a kerületen belül tilos a ve­tőburgonya szaporítása. A mezőgazdasági 1963. október 23. üzemek azonban saját szükségletük fe­dezésére szaporíthatnak vetőburgonyát azzal a feltétellel, hogy a vásárolt elis­mert vetőburgonya növényállományát bejelentik a nyilvántartott szaporításba. Ezekben a növényállományokban negatív kiválasztást kell végezni, s a növény­­állományokat szántóföldi vizsgálatnak és elismerési eljárásnak kell alávetni. Az elismerési eljárás során a bejelentett termesztési fokon szaporított burgonya minőségi határértékét az érvényben lévő állami szabvány előírásai alapján hatá­rozzák meg. A vetőburgonyát felveszik a nyilvántartásba, miközben az utolsó ter­mesztési fokon szaporított vetőburgonya szokásos termesztésre használható fel, de csak a kerületen belül, a többi ter­mesztési fokon szaporított pedig tovább­­szaporításra alkalmazható. Tekintettel arra, hogy az utóbbi évek­ben a szövetkezetesek fokozott érdeklő­dést tanúsítanak a korai burgonya ter­mesztése iránt, a magtermesztő részle­gekről nyert ültetőanyag nagy segítséget jelent az egész kerület szövetkezetesei számára. Idén a nyugat-szlovákiai ke­rületben a nyilvántartott szaporításba 900 hektár korai és félkorai burgonya magtermesztő részlegét jelentették be. Ebből 500 hektár tartozik a senicai és trencíni járásba, ahol valóban a legked­vezőbbek a feltételek a korai vetőbur­gonya termesztésére. Erről a területről évente kb. 8000 tonna vetőgumót nyer­hetünk a következő évi termeléshez. Mi a teendőnk a szokásos agrotechni­kán kívül annak érdekében, hogy a mag­termesztő részlegeken a növényállomány alkalmas legyen az elismerésre, s az ültetőanyagot teljes értékében megőriz­zük a következő évre? Elsősorban ügyelnünk kell a fajtatisz­taságra. A növényállományoknak, bele­értve az alacsonyabb fokon szaporította­­kat is, nem szabad idegen fajta keveré­ket tartalmaznia. Az idegen fajtájú tö­veket, ha egészségesek is, az érvényben lévő szabvány értelmében a második ellenőrzés előtt a szántóföldről feltétle­nül eltávolítjuk (az alacsonyabb fokon szaporított növényállományban a szab­vány egy hektáron legfeljebb 40 idegen burgonyatövet engedélyez). A bejelentett növényállomány és a szomszédos burgonyatábla között egy sornyi távolságot hagyunk. Célunk nem az, hogy a szaporító növényállományt a többi burgonyától elkülönítve, a vetés­forgón kívül termesszük, hanem az, hogy eleget téve a követelményeknek, az egyes fajtákat a kapások tábláján meg­felelő távolságban vessük. A két növény­­állományt elválasztó sávot egyéb fne9* felelő terménnyel, pl, napraforgóval, ku­koricával, takarmánykáposztával, répával stb. vethetjük be. Ez évben a jókai EFSZ-nek (galántai járás) a Flora bur­gonyából igen szép növényállománya volt, látszott rajta, hogy a szövetkeze­tesek jól gondját viselték, de a forgókat az egész táblán más fajtával vetették be. A szövetkezeteseknek az a nézete, hogy az idegen fajtát úgyis korábban takarít­ják be, nem állja meg a helyét. Ilyen esetben a vizsgálóbizottság az idegen fajta haladéktalan betakarítását rendeli el. A nyilvántartott szaporításba bejelen­tett magtermesztő részleget legalább 40 méter távolságra helyezzük a többi olyan növényállománytól, amelyben 10 %-on felül fordultak elő vírusbetegségek. Ez­zel jelentős mértékben korlátozzuk a vírusbetegségek áthurcolását rovarok út­ján. Ennek a határozatnak különösebb intézkedések nélkül könnyen eleget te­hetünk. A negatív kiválogatást olyképpen vé­gezzük, hogy a szántóföldről minden beteg tövet gumóstól eltávolítunk. A ki­tépett töveket nem hagyjuk a tábla szé­lén, hanem komposztáljuk vagy meg­felelő módon megsemmisítjük. Az elismerési eljárásba felvett vető­burgonyát nem szeleteljük. Példás agro­technikával saját érdekünkben is gon­doskodunk arról, hogy magtermesztő részlegeink el ne gyomosodjanak, továb­bá, hogy minden agrotechnikai beavat­kozást időben és jó minőségben elvégez­zünk. Nagy gondot fordítottak idén a mag­termesztő részlegekre a senicai és a trencíni járás szövetkezetesei. A járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok versenyt indítottak a negatív kiválasz­tást végző egyes csapatok között. Az eredmény meg is mutatkozott, mert ezeknek a szövetkezeteknek elég korai és félkorai vetőburgonyájuk van. S éppen erre akarom felhívni a délen elhelyez­kedő szövetkezetek figyelmét. Kölcsönös megegyezés alapján takar­mányburgonyájukat becserélhetik a dubovcei, Rohovské Rybky-i (senicai járás) és a Zemianske Lieskové-i, bzincei, podoliei stb. (trencíni járás) EFSZ-ekben korai és félkorai fajtájú vetőburgonyára. Az az igyekezetünk, hogy valamennyi szövetkezet, amely a következő évben fogyasztási célokra korai burgonyát akar termeszteni, elegendő jó minőségű vető­gumót szerezhessen be, hogy így a kö­vetkező esztendők folyamán nemcsak közélelmezésre, hanem kivitelre is le­gyen elég burgonyánk. Jantner A. mérnök, a Královái Növénynemesítő Állomás dolgozója A negatív kiválasztás során a burgonya-tábláról gumóstól eltávolítjuk a beteg, csenevész és idegen fajtájú töveket. (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents