Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-10-23 / 85. szám

vii. Évfolyam • 42. szám A SZABAD FÖLDMŰ Vf S SZAKMELL cKlETt Készüljünk a télre A természet pihenőre készül. Kopaszo­dik az erdő, de az őszi szél mind keve­sebb akadályba ütközik a mezőn is. Szor­gos kezek betakarították a termést és mind jobban elcsendesedik a határ. Napról-napra ínségesebb idő köszönt az erdő-mező apró népére, — szeretett vadállományunkra. A TERMÉSZET NYÄRON BŐSÉGESEN GONDOSKODIK róluk, de most már mind mostohább lesz. Egyesek álomba merülnek a tél elől. Mások csak meghúzódnak és mozdulat­lanul pihennek. Megint mások, a külön­böző fajok, elvonulnak tőlünk. A legtöbb mégis csak hűséges, ittmarad és meg­osztja velünk a tél viszontagságait. Ahány faj van, annyiféleképpen visel­kedik. Vannak téli alvók és tartalékot gyűjtők. De akadnak olyanok is — és azok vannak a legtöbben —, „akik“ ezt a tartalékot nem éléskamrába halmozzák fel, hanem saját testükben. A vad a táp­láléknak egy részét azonnal felhasználja, hogy létét fenntartsa, AZ ÍNSÉGES IDŐK ELŐTT PEDIG MÉG tApanyagtartalékot IS GYŰJT. A takarmányok nitrogénmentes alko­tórészeihez tartoznak a zsírok, amelyek tartalék tápanyagokként szerepelnek az állati szervezetben. A különböző vad­fajok, sajnos, csak bizonyos mennyiségű tartalék tápanyagot tudnak felhalmozni. Még a „gömbölyűre“ hízó borz zsírtarta­lékának is van határa. És még kisebb a „befogadóképessége“ a növényevők szer­vezetének. A nyitott szemmel járó vadász tudja, hogy a bőség ideje, a nyár után, „jó húsban" van a vad. A bőségi idény kez­detén, a szarvasok felbontásakor sok faggyút találunk, a fogoly, fácán, de még a kis fürj is „zsírosra tömte magát“, ahogy régen a nyári vadaszok mondták. Ezekkel a téli tartalékokkal „jó be­osztással“ átvészelik a telet — ha enyhe. Kemény télen azonban etetni kell. Ilyen­kor A VADÁSZ SEGÍTI ÄT SZERETETT VADÄLLOMÄNYÄT A VÄLSÄGOS NAPOKON. Fokozódik az etetés szükségessége ak­kor, ha hamarabb befejeződik a felké­szülés időszaka és korábban kezdődik a tartalékok felhasználása. Mit láthat az idei őszön a nyitott szem­mel járó vadász? Egyes években az erdőben a fák szo­kottnál korábban sárgulnak, a levelek gyorsabb ütemben hullanak le, mint más években. Ez nem előnyös a lombot Is fogyasztó vadnak, de még nagyobb baj az, ha ELMARAD A TERMÉSZET MEGSZOKOTT ŐSZI KIZÖLDÜLÉSE. Márpedig ősszel a vad éppen azért nem nyúl a nyáron felszedett tartalékaihoz, mert ősszel megszerezheti a létét fenn­tartó takarmányszükségletet. Erdeinkben, ahol makktermés van, ott még egy ideig azon is megél a vad. Sze­degeti szorgalmasan a makkot, és ha sokat talál, még meg is hízik tőle. Azon­ban nincsen minden tájon makktermő faállomány. A jó vadász figyelemmel kíséri a vad szokását és életmegnyilvánulását. Az el­ejtett vadat sem kizárólag tápláléknak vagy árucikknek tekinti, hanem megfi­gyeli, nézegeti, vizsgálgatja. Nem kell sok tudomány ahhoz, hogy észrevegye a tartalékok gyorsütemű fogyását, felhasz­nálását. Ha korán beköszönt az ősz HAMARABB ELFOGY A TARTALÉK, ezért gyújtsunk elegendő élelmet. Aki most nem gondolkodik előre, az sok vad­kárt fog fizetni és ráadásul legyengül a vadállománya. A lesoványodott vad tavasszal nehezen szedi össze magát. A legyengült fogoly, fácán később kezd dörögni, s elhúzódik a tojásrakás. A szarvastehenekben, őz­sutákban lassabban fejlődik a borjú és a gida. Nemcsak a törzsállomány, hanem A JÖVŐ SZAPORULATA IS KOCKÁN FOROG, ha nem nézünk előre A vadászat örömei közben ne feledkezzünk meg a megma­radt vadról, a jövőt biztosító törzsállo­mányról. Apróvadas területen mégegyszer ellen­őrizzük etetőinket, hogy vajon jó álla­potban vannak-e? Vizsgáljuk meg az ete­tőkben gyűjtött takarmányt és ameny­­nyire csak lehet, gyűjtsünk még hozzá, ha mást nem legalább istállópadlásokról és egyéb tárolóhelyekről, boglya aljak­ból fümagvas söpredéket. Sokszor ilyen LÄTSZOLAG ÉRTÉKTELEN TÁPLÁLÉK is Átsegít a nfhéz télen egy-egy csapat foglyot, vagy pár darab fácánt. Gondoljunk a szükségetetőkre is. Nagyvadas területre hordjuk ki a ta­karmányt. Kérjük engedélyezését és je­löljük ki a télen ledönteni tervezett lágy lombfákat, jegyezzük meg, hol van télen is zöldlevelű szederbokor stb. Mindent összefoglalva: már most KÉSZÜLJÜNK FEI. A TÉLRE. Az előrelátó vadász nem akkor kap­kod, amikor már késő, hanem mindig idejében gondoskodik vadáliományáróL Ha már nyakunkon a nagy hó, nem lehet kiszállítani a szálastakarmányt az ete­tőkbe, de késő lesz akkor már a sérült, hiányos, elromlott etetők kijavítása is. A tudományos kutatás egyik fő fel­adata az előrejelzés. Az Erdészeti Tudo­mányos Intézet most is előre felhívja a figyelmet a fokozott téli felkészülésre. Vadászat közben kísérjük figyelemmel a vad erőbenlótét, boncoljuk fel az elej­tett vadat, figyeljük meg, hogy van-e benne faggyú és zsírtartalék, és ha nincs, fokozottabb mértékben etessünk. Szederjei Ákos, az Erdészeti Tudományos Intézet tudományos főmunkatársa <^~-------------------------------3 Karel Vadkár hivatásos vadász Hltiboká kornyékén már sok va­dászkutyát idomított be nagy oda­adással társai számára. -ksz­r ^ TARTALOM VADÄSZAT Szederjei Ákos: Készüljünk a télre..........................................165 NÖVÉNYTERMESZTÉS Jantner A. mérnök: Néhány szó a nyugat-szlovákiai kerület vetőburgonya-hiányáról . . . 166 TAKARMÁNYOZÁS A tejelő tehén alaptakarmányá­nak és pótabrakának szabvány szerinti összeállítása .... 167 SZŐLÉSZET Pólyák né Meszes Gabriella: A gibberellinsav hatása a sző­lőre .......................... 168 A világ mezőgazdaságából . . . 168

Next

/
Thumbnails
Contents