Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-07-14 / 56. szám

á többiek is követhetnék Társadalmunk fejlődése során szükségszerűvé vált nemcsak a közép-, de az alapfokú iskolákban is a gya­korlati (politechnikai) munkára ne­velés bevezetése. Fontos, hogy a ta­nulóifjúság necsak megismerje, de szeresse is a munkát. E nemes gondolat eddigi gyakorlati alkalmazásából azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem minden eset­ben valósul meg alkotóan. Egyes is­kolák a gyakorlati munkára nevelést a helyi szövetkezetekben vagy állami gazdaságokban, mások viszont saját parcellájukon végzik. Hogy milyen különbségek mutatkoznak meg a két forma között, látni fogjuk a Nagygé­­resi Alapfokú Kilencéves Iskola pio­nír-szövetkezetének 2,5 hektáros par­cellán elért eredményéből. Kezdjük talán ott, hogy amikor az Iskola tanulói még a helyi szövetke­zetben végezték a gyakorlati munkát, csak az idő leteltét várták és nem érdekelte őket közvetlen a növények fejlődése és az eredmények. Ezt ta­pasztalhatjuk több iskolánál is, ahol nincsen saját parcellájuk. A tanítói kar kezdte ezt a kérdést boncolgatni és minden igyekezetük a saját parcella megteremtésére irá­nyult. Ez a gondolat vita tárgyát ké­pezte a szövetkezet gyűlésein is. El­határozták, hogy a szövetkezet áten­ged egy 2,5 hektáros parcellát az is­koláknak, melyet aztán úgy osztottak fel, ahogy azt a növények elhelyezé­se megkövetelte. Az első év nehezen indult. Minden legkisebbért a szövet­kezethez kellett fordulni. Azonban, ha nehéz is volt a hely­zet, bíztak abban, hogy a folytatás már jobb lesz. Főnövényként a kuko­ricát választották, melyet a terület egyharmadán termesztenek. A kuko­rica mellett helyet kapott a burgo­nya, káposzta, sárgarépa, petrezse­lyem, fokhagyma, vöröshagyma, dug­­hagyma, paprika, paradicsom, bab, uborka és tök. A babot és a tököt mind köztesnövényt termesztik a kukorica között. A múlt évi eredmé­nyeiket megemlítve, elértek kukori­cából 0,80 hektáron 85 mázsát csöve­sen, burgonyából 0,15 hektáron 35 mázsát. A többi növényeknél nem vé­geztek számítást a hozamról, de any­­nyit meg kell mondani, hogy a vö­röshagyma közt volt olyan, nem is kevés, amely 0,45 kilogramos, petre­zselyem-sárgarépa 0,70 kilogramos és a tök is volt 4—5 kg-os. A gyere-' kék nemcsak örültek a szép ered­ménynek, de büszkék is voltak rá. A munkálatokban átlagosan 180 gye­rek vett részt a 6 — 9 osztályból Geri Zoltán igazgató, Gönczi Béla, Pandi László, Demeter Béla, Szúnyogh Géza és Szűrös Imre tanítók vezetése alatt. A főagronómusi tisztséget Pandi Lász­ló tanító tölti be. A terméket rész­ben a felvásárló üzemen keresztül, részben piacon értékesítették. A jövedelem a pionír-szövetkeze, tulajdonát képezi. Ebből vásároltak magnetofont és egyéb olyan kelléke­ket, melyeket közvetlen felhasználnak mind a termelésben, mind az iskolai oktatásban. Ebből fedezik azt a mun­kaegység-szükségletet, amelyet a ta­nulók a gyakorlati oktatáson kívül dolgoznak. Saját erejükből vásároltak egy T-4, K-10-es traktort, melynek kezelését a tanulók többsége elsajá­tította. Rövid időn belül beszereznek minden olyan gépet, mely a termelé­sükhöz szükséges. Arra törekednek, hogy ez évben a múlt évi eredménye­ket túlszárnyalják. Kukoricából 0,80 hektáron a 100 mázsát csövesen, bur­gonyából 0,15 hektáron 40 mázsát akarnak elérni. A jövő évre saját ter­mésükből biztosítják a vetőmagot és ültetőany3got. Beszélgetés közben Geri Zoltán ; igazgató a következőképpen nyilatko­zott: — A gyakorlati munkára nevelés­nek szerintem ez a legmegfelelőbb formája. Az időt mindenféleképpen el kell tölteni, de nem mindegy, hogy miként töltjük el. A tanulóifjúságunk sajátjának tekinti ezt a kis szövet­kezetét, és valóban úgy dolgoznak mint a sajátjukon, örömük telik ben­ne, amikor látják a növények fejlő­dését, de még nagyobb az öröm ak­kor, amikor a termést takarítják be. Gyönyörködnek a nagy kukoricacsö­vekben, burgonyában, káposztában, stb. Tudják, hogy az ő közös tulaj­donukat képezi. Nagyon érdekli őket a gépi munka. Ha mérlegre tesszük a tanulók munkáját, általában azok dolgoznak a legjobban, akik az isko­lában is jó tanulók. A munka nem megy a tanulás rovására, ezt már ta­pasztaltuk négy éven keresztül. Még annyit, hogy az elért sikerekben nagy érdeme van a helyi nemzeti bizottság­nak, a szövetkezet vezetőségének, va­lamint a szülői közösségnek. Ennek a jó együttműködésnek köszönhetjük nagyrészt az eredményt. Végül nem kell aggódnunk, hogy melyik gyerek milyen szakmát választ, mert annyi a jelentkező a mezőgazdasági iskolába, hogy a tervünket jóval túllépjük. Aki meglátogatta már ezt a pionír­­szövetkezetet, mindenki csak a szép ■ és a jó eredményekről tud beszélni. De mindennél szebben beszélnek a növények, melyek a parcellákon va­lóban díszlenek. Ha minden községi iskolában olyan igyekezettel fogtak volna hozzá a gyakorlati munkára ne­veléshez, mint a Nagygéresi Alapfokú Kilencéves Iskolában, nem lenne ne­hézség a tanulóifjúság szakmaválasz­tása körül és annyi zöldségünk len­ne, hogy nem győznénk elfogyasztani. Jablonci Lajos Ilyen korszerű „óvodákban“ nevelkedik a szarvasmarha-utánpótlás. Egy is­tállóban 70 drb 5 naptól 3 hónapos ko-rig lévő borjút helyeztek el. Áprilisban létesültek a járási mezőgazdasági termelési igaz­gatóságok, amelyek a mezőgazdaság irányításának új rendszerében a leg­fontosabb láncszemet képezik. Létre­hozásukat a mezőgazdaságban fő­képp az elmúlt években végbement változások tették szükségessé. A me­zőgazdaság szocializálásának a folya­mata lényegében befejeződött és sor került a termelés irányításának to­vábbi egységesítésére. Megvannak te­hát a feltételek arra, hogy minden erőt a termelésre és annak fejleszté­sére összpontosítsunk. Az irányítás tartalmában lényeges változás állott be a mezőgazdasági termelési igazgatóságok létesítésével. A mezőgazdasági termelési igazgató­ságok nem egész két hónapos tény­kedése folyamán elért pozitív ered­mények legjobban bizonyítják, hogy azok lényegében teljesítik alapvető feladatukat. Nem fogom az újonnan létesült szervek munkáját értékelni, mivel a kéthavi ténykedés túlságosan rövid időszak ehhez. Azonban tagad­hatatlan, hogy a tavaszi munkálatok első szakaszában a munkát aránylag rövid idő alatt elvégezték, annak el­lenére, hogy a hideg időjárás kiter­jedt még a tavaszi hónapokra is. Eb­ben a sikerben osztoznak a szövetke­zeti dolgozók és az ÁG-ok dolgozóival — a mezőgazdasági termelési igazga­tóságok instruktorai is. Erre a kö­vetkeztetésre jutottak a mezőgazda­­sági rovatok szerkesztői és Kosicén a keletszlovákiai kerületben működő termelési igazgatóságok vezetői is. De beszéljünk konkrétan. A rima­­szombati járásban időre befejezték a tavaszi vetést, annak ellenére, hogy a tavaszi munkálatokat egy hónapi késéssel kezdték meg. A jó munka­­szervezés mellett — amelyről állíthat­juk, hogy a szövetkezetek többségé­ben már megvan — érdemük van ebben a járási mezőgazdasági igazgatóság termelési instruktorainak. A munka lefolyása a burgonya vetésénél és a mostani kultivációs munkálatok bizo­nyítják, hogy a Spisská Nova Ves-i Szabad utat az új irányításnak Járási Termelési Igazgatóság helyes irányban halad. Dicséretre méltó a Bratislava és környéke járás indulása, ahol a tavaszi munkálatok mellett már májusban biztosították az aratás­hoz szükséges embereket és gépeket. Ha már Bratislaváról beszélünk, meg kell említenünk, hogy sok olyan szervezet és intézmény van, amely — vagy tudatlanságból, vagy szokásból — nem veszi tudomásul, hogy április­ban a Bratislava és környéke járásban is létesült termelési igazgatóság. Ténykedése főképp abban nyilvánult meg, hogy különféle kimutatásokat kértek be több példányban kitöltve és amint azt a JNB-gal kapcsolatosan régen megszokták, most a járási ter­melési igazgatósággal igyekeztek együttműködni. Miután már több ilyen eset történt, figyelmeztetni kell az említett szerveket, hogy a mező­­gazdasági termelési igazgatóságok feladata mindenek előtt: gondoskodni a termelésről! Legfőbb ideje tehát, hogy megszűnjenek olyan felesleges híreket és jelentéseket kérni, ame­lyeknek sok esetben semmi közük sincs a mezőgazdasági termeléshez. Tévhit más szervek egyes dolgozói­nak az a feltevése is, hogy a mező­­gazdasági termelési igazgatóságok összekötő kapcsot kell hogy képezze­nek köztük és a falvak között. Ezt az „igyekezetét“ is el kell utasítanunk, mivel a termelési instruktor munka­tartalma annyira gazdag, hogy mun­kanapjait teljesen kitölti a mezőgaz­dasági termelés problémáinak a meg­oldása. Hogy ez tényleg így van, azt legjobban bizonyítja Hatrák Ján ter­melési instruktor, akinek sokszor rövid a nap ahhoz, hogy például a trebisovi, vagy más EFSZ-ben — ahová be van osztva — elvégezze mindazt, amit egy napra tervezett. Mindannyian tudjuk, hogy a káde­rek döntenek mindenről, és ezért kí­vánatos, hogy a mezőgazdasági ter­melési igazgatóságokban mindenek előtt szakemberek dolgozzanak. Ezt azért említjük, mert némely mező­­gazdasági termelési igazgatóságon még ninos minden helyen kvalifikált dolgozó. Léván a dolgozók teljes lét­számához még május 30-án hiányzott három. A Bratislava és környéke já­rás is nehézségekkel küzd szakembe­reket illetően és ez ebben az esetben tényleg megdöbbentő. Mert hol is kereshetnénk képzett mezőgazdászo­kat, ha nem Bratislavában? Pedig, bizony nehezen tudta a mezőgazda­­sági termelési igazgatóság vezetője Hucko J. kiépíteni az új apparátust, mivel meg nem értésbe ütközött a Borfeldolgozó Üzem és a többi bra­­tislavai mezőgazdasági üzem részéről. Ezek háttérben maradtak a termelési igazgatóságok építésének időszakában és talán örültek is, hogy tőlük nem megy el senki, ahelyett, hogy konkrét meggyőző munkát fejtettek volna ki azoknak az embereknek a körében, akik alkalmasak a termelés vezetésé­re. Meg kell állapítanunk, hogy az ilyen állásfoglalás a mezőgazdasággal szemben, az említett szervek dolgo­zóiról nem nyújtja a legjobb bizo­nyítványt. Egyébként bizonyára he­lyes — és ez érvényes a jövőre is — hogy a mezőgazdasági termelési igaz­gatóságok megszervezésének utolsó szakaszában a különféle üzemek, hi­vatalok és intézményekhez fordulnak, mivel ezeken a helyeken 15 ezer me­zőgazdasági és erdészeti szakember dolgozik. Miután beszéltünk a mezőgazdasági termelési igazgatóságok némely ká­derproblémájáról, felvetünk néhány anyagi kérdést is. Általában egy ter­melési instruktorra 5—6 mezőgazda­­sági üzem tartozik, ezeknek egy cso­portot kellene képezniük. Azokban az esetekben, amikor a nap folyamán az instruktornak az egyik EFSZ-ben kell valami munkát biztosítania, ennek gyakorlatilag nincs semmi akadálya. Rosszabb azonban a helyzet akkor, ha egyazon napon kell a hozzá tartozó összes mezőgazdasági üzemben vala­mi sürgős munkát elvégeznie. Az in­struktorok nem rendelkeznek ui. jár­művel és a legtöbb esetben az állami autóbuszokat, vagy más közlekedési eszközt vesznek igénybe. Tehát azok­ban az esetekben, ahol a közelekedés bonyolult és a községek túl messze esnek egymástól, nem ártana a ter­melési instruktorok részére legalább motorkerékpárt biztositani. Erre a célra az anyagiakat a Mezőgazdasági Minisztérium biztosíthatná. Bár a mezőgazdasági termelési igazgatóságok dolgozóinak nagyobb része többet van kint a mezőn, mint az irodában, mégis hetenként egy na­pot köteles mindegyik az íróasztal mellett eltölteni. Természetesen rossz dolgozni egy olyan helyiségben, ahol 5—6 ember van együtt. Ez a helyzet például Bardejovón, ahol a JNB tíz helyiséget bocsájtott a mezőgazdasági termelési igazgatóság rendelkezésére és egy-cgy helyiségben 5 asztalt kell bezsúfolni. Még sokat lehetne írni ilyen „cse­kélységekről“, amelyek végeredmény­ben jelentéktelenek mindazon ered­ménnyel szemben, amelyet a mező­­gazdasági termelési igazgatóságok már eddig is elértek. De ezek nem lényegesek. Azonban mindannyian fontosnak tartjuk az új irányítással kapcsolatosan időnként felmerülő problémák sürgős megoldását, mégha azok néha lényegteleneknek is tűn­nek, nehogy csökkentsék hatékony­ságát ennek — az új élet kívánalmai­nak megfelelő irányításnak. A felme­rülő hibák gyors és következetes megoldása megerősíti az irányító munkának ezt az új formáját, amely­ről bátran állíthatjuk, hogy kitünően helytállt a tavaszi munkálatok idején. J. Bátovsky a tervezettnél. Nem lehet ezen cso­dálkozni, hiszen tavaly 350 anyaser­tést fertőző elvetélés következtében selejtezni kellett. Persze, ennek a hiánya idén mutatkozik meg teljes mértékben. Az is az alacsony létszám­mal indokolható, hogy a szövetkezet félévi sertéshús eladási tervét csu­pán 74 %-ra teljesítette. A szövet­kezet vezetősége úgy határozott, hogy július végéig 600 darab 25 kg-os sül­dőt vásárol, s ezzel nemcsak a lét­számot tölti fel, hanem felhizlalásuk után a húseladási tervüket is telje­síteni tudják. Hasonló nehézségek vannak a szarvasmarhatenyésztésben is. A ter­vezett létszám itt sincs meg, mert tavaly 170 darab két és féléves üszőt kellett kiselejtezni, mivel nem voltak alkalmasak a továbbtartásra. Ezt a hi­ányt nem könnyű pótolni. Különösen akkor nem, ha közben még a TBC-s állományt is egészségesekkel akarják helyettesíteni, mert TBC-s tehén is van a szövetkezetben, 273 darab. Igaz, ezek elkülönített istállóban vannak, de még mindig fennáll az a veszély, hogy a többit megfertőzik. Az utánpótlás már egészséges körülmények között nevelkedik. A kisborjak csak öt napig vannak az anyjuk mellett. Utána el­kerülnek a borjúneveidébe, ahol há­romhónapos korukig tejjel, korpával és kevés szálastakarmánnyal etetik őket. Szép, egészséges növendékálla­tokkal rendelkezik a szövetkezet. Ezekkel akarják pótolni a jelenleg fennálló hiányt. A szövetkezet minden követ meg­mozdít, hogy az állatállományt mie­lőbb feltöltse. Ezért vezették be a ta­karmányozás új technológiáját is. A sertéstenyésztésben fontos a gyors hizlalás, mert csak így tudják a ter­vet teljesíteni. A szarvasmarhákkal az ammóniákos vizet, a növendékállatok­nál pedig az aureovit 12 etetését al­kalmazzák. Ezek mind, mind azt mu­tatják, hogy a szövetkezetnek szív­ügye az állattenyésztés fellendítése. A takarmány helyes felhasználásá­val is azt akarják elérni, hogy az ál­latállomány a kívánt színvonalra emelkedhessen. Ezért a begyűjtés után mindjárt kidolgozzák a takar­mánymérleget, mely szerint minden állatra külön meghatározzák a fo­gyasztást. így nemcsak az állatok na­pi adagja lesz megállapítva, hanem az is, hogy a takarmányalapnak meg­felelően mennyivel bővíthetik az ál­latállományt. ........... Takarmányból idén elég lesz. Mégis minden lehetőséget megragadnak, hogy ahol lehet, takarékoskodjanak vele. Lekaszálják a töltések szélét, a kanálisok partjait, hogy ezzel is nö­veljék a takarmányalapot. Idén már másodszor alkalmazzák minden takar­mánynál, még a fűnél is a hidegleve­gős szárítást. Ezzel elérik azt, hogy nemcsak a mennyiség, hanem a mi­nősége is meg lesz a betakarított ta­karmánynak. Előreláthatólag a silóból sem lesz hiány, mert 40 vagon speciális silót (lucerna, kukorica, burgonya, takar­mányrépa) és körülbelül 800 vagon közönséges silót készítenek majd. Jól felkészülnek arra, hogy a kibővített állatállománynak legyen mit enni adni. Láthatjuk, hogy a farkasdi szövet­kezet minden téren a hiányosságok leküzdésére, a nagyobb eredmények elérésére törekszik. Tavaly munkaegy­ségenként 28 koronát fizettek, ezen­kívül évközben kiadtak prémium cí­mén 1 200 000 koronát. Az idén sem állnak rosszabbul. Előlegnek T6 koro­nát fizetnek munkaegységenként. De ők ennél is többet akarnak, jobban és gazdagabban szeretnének élni, s ennek első feltétele az ésszerű munka, s az emberi akarat. Ez pedig a farkasdi szövetkezeti tagokban mind megvan. Zsebik Sarolta T // rf I unó frágyadombok A perényi „Győzelmes Üt“ nevű kö­zös gazdaság a termelés valamennyi szakaszán szélesre tárta az új tech­nológia érvényesülésének kapuit. Már a múlt év nyarán gazdag tapasztala­tokat szereztek a kétmenetes gabona­betakarítást illetően. Idén megint teljes mértékben érvényesül az új technológia: a takarmányokat mester­ségesen, ventillátorokkal utánszárit­­ják, a gabonát kétmenetesen takarít­ják majd be, s tünedeznek a gazda­sági udvarból a hagyományos trágya­dombok. Az istállókból naponta gépek segítségével hordják ki a trágyát me­zei szarvasokba. Andreas Sándor (Kassa) ^Íiifníyu 3 1963. július 14, jó gazda nemcsak az év vé­gi" gén, hanem év közben is fős végignéz a portáján, s mind- Jr$ azt, amit hibásnak lát, meg­­&.wfe javítja, a tartalékokat fel­kutatja és a lehető legjobb mederbe :ereíi a gazdálkodást. A jó gazda nódjára cselekedtek a farkasdiak is, rúkor összeült a szövetkezet és a tözség vezetősége, hogy eltávoiítsák i felmerült hibákat, intézkedéseket :egyenek a tartalékok kihasználására ís az új módszerek bevezetésére. Na­­jyon hasznos és értékes javaslatok születtek, melyek megvalósítása eme- i a szövetkezeti gazdálkodás színvo­nalát. A NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN 3 belterjes gazdálkodás mellett a le­hetőségeknek megfelelően bővíteni kell a földalapot. Ez azt jelenti, hogy a kihasználatlan és elhanyagolt terü­leteket termékennyé kell tenni. Tu­datosította ezt a farkasdi vezetőség is. Ezért határozatot hozott, hpgy jú­nius végéig a kazlak helyeit és mind­azokat a területeket, melyeken hosz­­bzú ideig víz állt, megműveli. De nemcsak a terület bővítése, ha­nem a talaj tápértékének növelése is fontos tényező, vagyis nemcsak a mennyiség növelésére, hanem a mi­nőség javítására is törekedni kell. Farkasöon ezt az öntözőberendezések maximális kihasználásával, az istálló­trágya és trágyalé szakszerű gondo­­ásával és a kamposztkészítéssel akar­ják elérni. Az öntözőberendezések fo­kozatos kihasználásával biztosítják majd a tarlókeverékek magasabb ho­zamát is. Tudják, hogy az istállótrágya a nö­vények életerejét képezi. Ezért a le­hetőségekhez mérten mindent elkö­vetnek a trágya tápértékének meg­óvása céljából. Külön csoportot ala­kítanak, melynek más munkája nem lesz, csak a trágya rendszeres elszál­lítása és szakszerű kezelése. A föl­deken tránvatelenet létesítenek me­lyet rendszeresen öntöznek tragyale­­vel. A trágyaleves öntözés gazdaságos­ságát már ismerik, ezért idén is igye­keznek a legmegfelelőbben hasznosí­tani. Nyáron a tarlókeveréket és a komposztott, ősszel pedig a réteket öntözik majd trágyalével. Minden előfeltétel megvan a kom­­posztkészítés bővítésére is. A tíz ki­futóból kikerülő trágya, a silógödrök, a kertészet és kazlak hulladékai, ked­vező előfeltételt jelentenek ahhoz, hogy a tervezett 10 000 m3 komposzt ez évben elkészüljön. A szorgalmas szövetkezeti tagság és az ésszerű irá­nyítómunka pedig biztosíték arra, hogy ez a feladat is megoldást nyer. A szövetkezet az idén 700 ha-on végzett vegyszeres gyomirtást. Külön öttagú csoportot alakítottak, melynek egész évi feladata a növények és gyü­mölcsfák védelme, valamint az istál­lók és más gazdasági épületek fertőt­lenítése. A szövetkezetesek igyekeznek úgy bánni a növényekkel, hogy azok min­den szükséges tápanyagot megkapja­nak. Ezt az idén sikerült is elérniük, csak az ammóniázással volt egy kis hiba. Ugyanis a járási elosztóból nem kaptak annyit, hogy a tervezett 400 hektárt elláthassák. Igaz, hogy a já­rási elosztó is csak egynegyedét kap­ta a tervezett ammóniamennyiségnek, de a farkasdiaknak csak a tervezett mennyiség egynyolcadát utalták ki. Pedig, ha valakinek, akkor ennek a nagy szövetkezetnek igazán szüksé­ge lett volna arra, hogy a lehetőség szerinti mennyiséget megkapja. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSBEN is komoly feladatok várnak megoldás­ra. Különösen a sertéstenyésztés te­rén. ahol az állomány sokkal kisebb a jé példát

Next

/
Thumbnails
Contents