Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-10-20 / 84. szám
A paraszt, ha mai szóhasználattal akarunk élni, ősidők őta „egyéni építkező" volt. A családfő nehéz és hoszsjadalmas munkával, s egész háznépével együtt építette magának a portát, az állatoknak meg az istállót. Az ilyen építkezés bizony évekig is eltartott, s felemésztette a család minden idejét, minden megtakarított pénzét. ÉPÍTKEZŐ PARASZTOK... Amikor a krími falvakról szóló riportunk címéül ezt a mondatot választottuk, e szavak új értelmét szeretnénk hangsúlyozni. A falusi építkezés nem egyes családok gondja már, hanem egész közösségek, kolhozok és szovhozok ügye. Ezeket a közösségeket az állam segíti/ ingyen bocsátja a parasztok rendelkezésére a földterületet, és hitelt, építőanyagot, gépeket is ad. A krími falvakban 1950 óta csupán állami hitelekből csaknem 45 ezer lakóház épült. Ha ezeket a házakat egy sorba raknánk, az így kapott utca jó ezer kilométerre húzódna. Ez a képzeletbeli házsor az idén további kétszáz kilométeres útszakasszal hoszszabbodik. , A parasztság manapság nagy lendülettel építkezik. Erről saját szemünkkel is meggyőződhetünk a „Népek barátsága" kolhozban, amely a sztyeppés Krím kellős közepén terül el. A szövetkezet tavalyi 6,7 millió rubeles bevételéből 1,3 milliót fordított építkezésekre. A kolhoznak három és félezer dolgozója van, s ezek közül 440 építőmunkás, ök építik a lakóházakat és a közös épületeket, ők húzzák a villamosvezetékeket és ők fektetik le a vízvezetékeket. A kolhoznak kőbányája van, amelyben kombájnokkal fejtik a kagylós mészkövet: ez itt a fő építőanyag. A fakellékeket — ajtó- és ablakkereteket, tetőszerkezetet, padlódeszkát — készen vá-Építkező parasztok F öld • Pénz • Építőanyagok • Munkáskezek sárolja a kolhoz a fogyasztási szövetkezetben. Évente mintegy kétszáz család költözik itt új lakásba. A kolhozparaszt hitelbe vásárolja a szövetkezettől a házat, amelynek mintegy kétezer rubeles árát hét-tíz évi törlesztéssel fizeti ki. A Krímet járva örömmel tapasztaltuk, hogy minden faluban utcasornyi takaros, új parasztház épült. A „Népek barátsága" kolhoz elnöke, Hja Abramovics Jegugyin azonban, akinek erről a tapasztalatunkról be is számoltunk, az érem másik oldalára hívja fel a figyelmet. — Jó dolog látni ezeket az egymás mellett sorakozó új egylakásos családi házakat. Ma — jó! De vajon mi lesz holnap? Az emberek többet akarnak. Ügy akarnak majd élni minden tekintetben, mint a városiak, ősztől kolhozunk már meg is kezdi saját városának építését. VÁROS A FALUBAN!... Nemcsak a „Népek barátsága" kolhozban hallottunk ilyesmiről. Magunk is láttunk egyet-mást. A „Krasznij" szovhoz lakótelepén már tető alá került az első három emeletes ház. Voszhod faluban végigkísértek minket az épülő város első útján: a Béke sugárúton, ahol emeletes házak, virágágyak, szökőkutak és ízléses városias világítótestek szegélyezik az utcát. A falvak népének az az új igénye, hogy városi módon akar élni, természetesen kihat az építkezési módszerekre is. Kézenfekvő, hogy egy-egy gazdaság egyedül nem képes arra, Illóolaj és gyógynövény-termesztés Daránypusztán Közismert tény, hogy Dél-Szlovákia illóolaj- és gyógynövénytermesztésének talaji és éghajlati adottságai sokban egyeznek vagy hasonlóak a magyarországi viszonyokkal. Nagyjából ugyanazon növények termeszthetők és a különbségek az ipar vagy az export speciális igényeiből adódnak. Specializált illóolaj vagy gyógynövény termesztő mezőgazdasági üzem azonban mind Magyarországon, mind nálunk nagyon kevés van. Csehszlovákiában a múltban a Deáki Állami Gazdaság volt, de ma ilyennek csak a somogymegyei Daránypusztai Állami Gazdaságot nevezhetjük. A Daránypusztai Állami Gazdaság Siófoktól délre kb. 20 km távolságra fekszik, összterülete 1720 hektár. Lankás, lösz eredétü, lúgos kémhatású talajai sok gyógynövény terjesztési igényeinek megfelelnek. Az évi összcsapadék mennyisége 600—700 mm. A gyógynövénytermesztést 1955-ben 43 hektáron kezdték. Ebből 23 hektáron angol levandulát, öt hektáron pedig borsosmentát termeltek. Tehát a kezdettől számítva, az idén már e terület 460 hektárra növekedett. Ebben az évben angol és francia levandulát, muskotályt, zsályát, lestyánt, tárkonyt, angelikát, madárcsucsort stb. termesztettek. A gazdaság saját lepárló és extrekciős üzemmel és kísérleti laboratóriummal rendelkezik. Fő célja tehát az illóolajnyerés. Angol levandulából a hektáronkénti nyers növénytermés 70—80 mázsa és ebből az átlagolajtermés 70—80 kg. A francia levandulából a termés átlag 50 mázsa és ebből 27 kg olajat nyerhetnek. A merkantil termelés mellett az állami gazdaság a Budapesti Gyógynövénykutató Intézet bázisgazdaságául is szolgál. Munkájukat a gyógynövénykutató intézet tudományos munkatársai, tehát itt nagyüzemi viszonyok között végezhetik. A kutatók és a gyakorlat szakembereinek ily irányú együttműködése nemcsak a termésmennyiséget, és a minőség javulását eredményezi, de kiterjed a legcélszerűbb agrotechnikai mechanizáciős és gyomirtási módszerek bevezetésére is. Az állami gazdaság főagronómusa mellett a gyógy- és illóolajnövények termesztését egy főiskolát végzett agronómus specialista vezeti. A lepárló üzem vezetője szintén főiskolát végzett. A gazdaság jó eredményeit a tavalyi 2,5 millió forintos tiszta jövedelem is igazolja. A Daránypusztai Állami Gazdaság számunkra is sokban útmutatóul szolgálhat a gyógy- és illóolajtermesztés specializálásánál. Renczés Vilmos szaktanító (Modra-Harmónia) hogy saját erejéből egész városi emel. jen. Nem véletlen, hogy a krími parasztok mind gyakrabban adnak fel rendeléseket az állami építőipari trösztöknek. Nemrégiben pedig a kerület kolhozai saját építőipari szervet hoztak létre. Ez a szövetkezeti elveken alapuló vállalkozás a dolog lényegét tekintve tröszt. A tröszt pedig központ?telepeket, nagyteljesítményű gépeket és nagy munkatermelékenységet jelent. A falusi építkezéseken megjelent a toronydaru, az előregyártott vasbetoneletn, az aszfaltozógép. A falusi építkezők szintén jogot formálnak maguknak az ipari módszerek alkalmazására. ÉPÍTKEZŐ PARASZTOK... (Lám, hogy megváltozik ennek az egyszerű mondatnak az értelme, hogy megváltoznak az arányok, a gondok a megoldás módozatai.) Tekintsük csak át mégegyszer a fejlődés állomásait: Az építkezésre szánt rubelekből milliók lettek, majd százmilliók. A munkáskezeket előbb csak a család szolgáltatta, azután a szövetkezeti brigád majd a korszerű gépekkel felszerelt tröszt. Eleinte vályogból építkeztek, azután kagylós mészkőből, ma pedig már vasbetonból. Múlt, jelen és jövő. Jövő, mely már elkezdődött... A. Valerjanov Milyen gyógynövényeket gyújtsunk? Október és november havában még az alábbi gyógynövények gyűjthetők és értékesíthetők: A fehér árvacsalán nem sötétedő, fehér virága, kehely nélkül (1. osztály 60 korona, 2. osztályú 49,80 korona kilónként). Gyorsan kell szárítani! A nagy bojtorján még nem virágzó növényének vastagabb, de nem üreges gyökere (9 korona). A közönséges boróka érett, fekete és egészséges termése (3 korona). A tövises iglice jól letisztított gyökértörzse oldalgyökerek és szárak nélkül (10 korona). A mezei katáng nem feketédő gyökere szármaradványok nélkül (10,50 korona). A mezei macskagyökér jól megtisztított gyökértörzse a növény föld feletti részei nélkül (29 korona). A fekete nadálytő jól megtisztított gyökere (6 korona). A nadragulya nem feketedő, tiszta gyökere (16 korona). Vigyázzunk, mert a növény nagyon mérgező! A csipke- vagy gyepűrózsa érett, piros bogyója (6 korona). Vékony rétegékben kell szárítani! A tarackbúza gyökértörzse hajszálgyökerek nélkül (1,70 korona). A vérontófű megtisztított gyökértörzse gyökerek nélkül (10 korona). Az izlandi zuzmó (3,20 korona) és a tölgyfazuzmó (6 korona) egész telepe. K. E. A brucellózis olyan fertőző betegségek közé tartozik, amelyek állatról emberre terjednek. Elnevezését egy Bruce nevű kutatótól nyerte, aki 1887-ben először ismerte fel a betegség okozóját olyan ember lépőben, aki ún. máltai váltólázban betegedett meg. Ennek baktériumát Brucella melitensis-nek nevezik. Rajta kívül még két hasonló baktériumot ismerünk: a Brucella abortus Bang-ot, amely a szarvasmarhánál fertőző elvetélést, az embernél váltólázt idéz elő. Bang dán orvos ismerte fel 1896-ban. A Brucella suis viszont a sertések fertőző elvetélésének okozója. A betegség ugyancsak átterjedhet az emberre. Okozóját Hutyra világhírű magyar állatorvos fedezte fel. , Az említett három baktérium okozta megbetegedést brucellózisnak nevezzük. A második világháború idején terjedt el nagy mértékben. A német nagytenyészetek 80 százalékát sújtotta. A brucellózis évente tetemes károkat okoz népgazdaságunknak: csökkenti az állatok súlygyarapodását, az elválasztott borjak számát és a fejési átlagot. Fertőzött állományokban 33 százalékkal alacsonyabb a tejmennyiség. A veszteségekhez még hozzá kell számítanunk azokat a nagy összegeket, amelyeket a betegség meggátlására fordítunk. Ugyancsak tekintetbe kell vennünk az ember egészségét ért károsodásokat. A fertőzés veszélyének azok teszik ki magukat, akik rendszeres kapcsolatban vannak a háziállatokkal: állatgondozók, pásztorok, mészárosok (a húsfeldolgozásnál), továbbá a vágóhidak és tejcsarnokok dolgozói. Az állatgondozókon kívül a legnagyobb fertőzési veszély a zootechnikusokat és állatorvosokat fenyegeti, mert kapcsolatba kerülnek az állatok nemi szerveinek váladékával. A brucellózis tehát foglalkozásból eredő betegség. Az embernél ugyan ritkán halálos kimenetelű, mégis komolyan kell venni. Lefolyása hosszadalmas, legyengíti a szervezetet és Állatról emberre terjedő betegségek hosszan tártó munkaképtelenséget okoz. A brucellák normális életkörnyezete az állati vagy az emberi szervezet. Ott élnek, szaporodnak és különböző módon jutnak a szabadba. A külső környezetben különböző ideig életképesek: tejben kb 1 hétig, savanyú tejben 1—4 napig, tejtermékekben néhány hónapig, sajtban 6—8 hétig. Legveszélyesebbek a kellően be nem érett sajtok. Sokáig életképesek a trágyában, a talajban és a vízben (2—3 hónapig), a napsugarak hatására azonban alig 4 óra alatt elpusztulnak. Ugyancsak elpusztulnak forraláskor. A tej forralása tehát a betegség elleni védekezésnek egyik leghatékonyabb módszere. A betegség lefolyása állatoknál sokszor zárt formában történik, az elvetélésre az igen gyenge életképtelen borjak születése hívja fel figyelmünket. A teheneknél 2—3 elvetélés után fokozatosan kifejlődik az ellenálló képesség, az állat meggyógyul. Az elvetélést méhgyulladás és a magzat sérülése okozza. Izületi és tőgygyulladás is felléphet. Hím állatoknál a nemiszervek gyulladásos megbetegedése észlelhető. Az embernél a betegség lehet akút (heveny) vagy krónikus (idült). Az első klinikai tünetek: a mirigycsomók azon a helyen duzzadnak meg, ahol a baktériumok a szervezetbe hatoltak. Ez azonban gyakran elkerüli figyelmünket. A tünetek szembeötlőbbekké válnak, ha a fertőzés az egész szervezetben elterjed. Ilyenkor a betegség könnyebb náthaláz (influenza) tüneteihez hasonlít. A beteg fejfájásról, hőemelkedésről, hidegrázásról, gyengeségről, álmatlanságról, az izmok és Ízületek érzékenységéről panaszkodik. Néha légzőszerv!, esetleg emésztési zavarok állnak be hányással, székrekedéssel párosulva, máskor bőrkiütések keletkeznek. Terhes asszonyoknál a magzat elvesztése jöhet létre. Ha tovább tart a betegség, komplikációk! léphetnek fel, amelyek a csontok, ízületek, idegek és nemiszervek gyulladásában nyilvánulnak meg. Az utóbbi meddőséget is eredményezhet férfiaknál. Mindebből nyilvánvaló, hogy a brucellózis felette komoly megbetegedés, jóllehet nem mindig ilyen súlyos lefolyású. A betegség terjedése. A fertőzés forrásait a brucellózisban szenvedő állatokban kell keresnünk. Ezek mifelénk főleg: a szarvasmarha és a sertés, ritkábban a juh, a kecske, a ló, a baromfi, esetleg a kutya, a mezei nyúl vagy egyes madarak. A kórokozó baktériumok a nemiszervek váladékával együtt, tejjel, vizelettel, ürülékkel jutnak a szabadba. Az állat vagy ember egészséges szervezetébe a bőr jelentéktelen sérülésein, a nyálkahártyán vagy a szájon át jutnak be a kórokozók. Szülésnél, vetélésnél óriási mennyiségben kerülnek a kórokozók a szabadba. Jelen vannak az elhalt magzatban, a magzatvízben és a nemiszervek váladékában. Szülés esetén áll fenn a legnagyobb fertőzési lehetőség, de maguk az állatgondozók is terjeszthetik a betegséget (kéz, ruhanemű, lábbeli révén). Víz útján is terjedhet a betegség, mert a vízben a brucellák több hétig, sőt hónapig életképesek maradnak. Bizonyos esetekben a légzőutakon keresztül is terjedhet a betegség, V, A betegség megelőzése. A fertőzött állatok vetélése vagy ellése idején tökéletes fertőtlenítést kell végezni. Ha nem küldjük laboratóriumi kivizsgálásra a koraszülött magzatot, el kell égetnünk vagy 1,5—2 méter mélyen elásnunk. A gödör beföldelése előtt 10 százalékos klórmésszel kell a tetemet behinteni. Ugyancsak fertőtleníteni kell az elhullott állat után min.dazokat a tárgyakat, amelyekkel érintkezett. De ha nem végeztük el a fertőtlenítést azonnal a szülés, illetve vetélés után, az egész istállót kell fertőtlenítenünk. Erre a célra 2—5 százalékos chloramint, vagy frissen oltott meszet használunk. Az állatgondozók, de főleg a fejőgulyások ügyeljenek arra, hogy kezüket ne érjék nagyobb sérülések. Fontos a kéz ún. védőkrémekkel (Cutisan, Indulona-SPOFA) történő gondozása, mert a száraz bőr megrepedezik és a baktériumok éppen ezeken a repedéseken kerülhetnek a szervezetbe. A személyi higiénia betartása elengedhetetlen feltétel. Ha elvégeztük teendőinket, és más munkába fogunk, ne feledkezzünk meg az előzetes kézmosásról. Ez eleinte felesleges időpocsékolásnak tűnik, de 1—2 hét múlva beleszokunk. Minden fejés előtt és után mossunk kezet meleg vízben, szappannal, mosás után pedig fertőtlenítsük kezünket 1 százalékos chloraminnal. Ezzel megakadályozzuk a baktériumok átvitelét az élelmiszerekre, a szájba, elejét vesszük az emésztési zavaroknak hasmenésnek, vesegyulladásnak. Munka közben az állatgondozók ne egyenek és ne dohányozzanak az istállóban. Ne becsüljék le a fertőzés veszélyét azzal, hogy ugyanabban a ruhában járnak haza, melyben dolgoztak, mert ruhájukon, cipőjükön széthurcolják a baktériumokat. Ha mindezeket az óvintézkedéseket betartjuk, nemcsak saját egészségünket óvjuk, hanem egyúttal megakadályozzuk a betegség terjedését. Emberről emberre nem ragályos a betegség, csupán a fertőző anyag széthurcolásában és az óvintézkedések be nem tartásában rejlik a veszély. Ezt a veszélyt elhárítani pedig mindnyájunk kötelessége, hogy népgazdaságunkat tetemes károsodástól megkíméljük. Fóti János (Oroszka) Ötezer vügon sériésMs - éSelhsiHnHéldrél Jövő évben ötszázezer mázsával több sertéshúst szándékszunk termelni az ideinél. Módunkban áll maid eképpen tartalékokat is tárolni a következő évekre. Nagy dolog ez! Különösen akkor, ha ezt az óriási többletet hazai kihasználatlan forrásainkból, így ételhulladékokból akarjuk kicsikarni, mellőzve az értékes devizákért külföldről behozott takarmányféléket. Tudatosítanunk kell, hogy hazánknál sokkalta nagyobb országok nagyobb figyelmet fordítanak a hulladékok felhasználására, mint mi. Jóllehet, sokkal több a takarmányuk, s a tengerből olcsó fehérjékhez jutnak. Példásan szervezték meg a hulladékgyűjtést a Szovjetunióban, az USA- ban és a Német Szövetségi Köztársaságban. Hazánkban a suchdoli szövetkezetben idejében felismerték az ételhulladékok összegyűjtésének és feltakarmányozásának jelentőségét — s elégedettek az eredménnyel. Tavalyi tervük szerint 560 mázsa sertéshús kitermelése várt rájuk. Ám tavasszal, mielőtt az ételhulladék etetéséhez fogtak, 400 mázsa sertéshús eladásával számoltak. Ez a mennyiség azután — ételhulladék felhasználásával — 800 mázsára emelkedett, s nincs kizárva, hogy a 900 mázsát is elérik. Tehát, kétszerannyit. mint amennyire számítottak! Azelőtt 10,20 koronát tett ki a sertéshús kilójának előállítási költsége, napi és darabonkénti 28 deka átlagsúlygyarapodás mellett. A sertéshús termelése semmiképp sem látszott kifizetődőnek. Az ételhulladékból készített takarmány etetése óta szinte szemlátomást gömbölyűdnek a sertések; a második negyedévben már átlag 52 dekát híztak naponta. A régebbi 10,20 koronáról pedig 6,90 koronára csökkent az egy kiló sertéshús költségráfordítása. Az új takarmánykenőcs nemcsak olcsó, hanem jó minőségű abraktakarmány is. A takarmánykenőcskészítő berendezés 150 ezer koronába került a szóbanforgó szövetkezetnek, beleszámítva a Robur-teherkocsit, s a tartálykocsit. Antonie Maresová és Anna Beranová most 22—25 mázsa ételhulladékból főznek naponta eledelt „kosztosaiknak", a szükséges nyersanyagot pedig 54 közeli helységből fuvarozzák tartálykocsival a helyszínre. Jövőben bővítik majd a takarmánykenőcs gyártás berendezését, hogy további „nyersanyagforrások" felhasználásával 40— 45 mázsára emelhessék a napi menynyiséget. A berendezést egy épületben helyezték el, amely régebben afféle tartalék-magtár szerepét töltötte be. Az egész kezdeményezés Jaromíf Fort nevéhez fűződik, a jirovicei kísérleti állomás zootechnikusához, aki gazdag tapasztalatait hasznosítva, a príbrami JNB illetékeseivel karöltve kiszemelte az ételhulladékbeszerzési helyeket, s a „nyersanyagra" szerződést is kötött. Nagyobb községekből kétszer, kisebbekből egyszer naponta fuvarozzák az ételhulladékot. A moslékgyűjtő edényeket a holesovicei TIBA nemzeti vállalat szállította a részükre. Minden egyéb kellékei pedig a leleményes szövetkezetesek állítottak össze a műhelyben. Nevezetesen Dostál elvtárs, az építőcsoport vezetője, Cernohorsky, a mechanizátor és Rechka szövetkezeti elnök. A feldolgozóban az ipari és konyhai hulladékot osztályozzák, megtisztítják a káros anyagoktól, őrlik, darálják, keverik, fertőtlenítik, ásványi anyagokkal dúsítják, korpát adnak hozzá, stb. Az osztályozó helyiség előtt önürítő rámpát létesítettek, amelyből az ételmaradék beomlik a bádogtartályba. Ott még eltávolítják belőle azokat az éles, kemény, vagy hegyes tárgyakat, amelyek a sertések emésztését veszélyeztetnék. Hosszadalmas volna leírni a kenőcskészítő berendezés valamennyi fortélyát, előnyét, de a fentiek nyomán ajánlatos lenne nálunk, Szlovákia szövetkezeteiben is hasonló berendezéseket létesíteni. A „nyersanyag“ fellelhető vendéglőkben, üzemikonyhákban, a közös étkezés valamennyi részlegén, sőt a magánháztartásokban is rengeteg alkalom kínálkozik a konyhai hulladékok értékesítésére, jóllehet, a sertéshizlalás e módja csupán átmeneti megoldás. Mindamellett érdemes az eddig elhanyagolt, de gazdaságos „újításon" elgondolkozni, sőt tenni is valamit! (Az „Ekonomika Zemédélství" cikke nyomán: K. E.) 1963. október 20.
