Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-10-20 / 84. szám

Sokféle esemény kötötte le napjainkban a világközvélemény érdeklő­dését. Ezúttal Európa szerepelt első helyen, hiszen a régóta vajúdott bonni őrségváltás távolról sem csupán a nyugatnémet politika belügye, hanem nemzetközi szempontból is figyelmet érdemel. Ha már az őr­ségváltásnál tartunk, érdemes betekintenünk a La Manche csatorna túlsó oldalán elterülő Angliába is, amelyet ezúttal nem csak a szokásos októberi köd fed, hanem belpolitikai összevisszaság 1s jellemez. Az algériai—marokkói határviszályról érkezett jelentések érthető nyugtalanságra adnak okot. Mielőtt azonban részletesen kitérnénk e kérdések tárgyalására, röviden összefoglaljuk az ENSZ-közgyűlés ál­talános vitájáról érkezett jelentéseket. A tárgyalások további sikeréért Szeptember 17-től október 11-ig tartott az ENSZ-közgyűlés általános vitája. A több mint 100 tagállamot számláló világszervezet képviselői jó­formán egymást váltották a szónoki emelvényen, hogy külön-külön kifejt­sék kormányaik álláspontját a jelen­legi nemzetközi helyzetről. Gromiko, szovjet külügyminiszter és Kennedy elnök beszédével annakidején részle­tesen ismertettük olvasóinkat. Ezúttal csak megismételjük akkor elhangzott véleményünket, hogy mindkét nagy­hatalom képviselője a „moszkvai szel­lemben“, tehát a.részletes atomcsend­­egyezmény aláírása után beállt ked­vező nemzetközi légkör jegyében fej­tette ki nézetét az emberiséget ér­deklő kérdésekről. Különösen az új szovjet javaslat, — hogy hívják össze a 18-hatalmi leszerelési bizottság csúcsértekezletét — talált nagy visz­­hangra a küldöttek körében. Az általános vita során szinte majd­nem minden küldött megelégedését tolmácsolta a jelenlegi nemzetközi helyzetről. Érdemes még megemlíte­nünk, hogy a csehszlovák ENSZ-kul­­döttség is igen jelentős diplomáciai tevékenységet fejtett lel. Küldöttsé­günk javaslatára ugyanis a leszerelési bizottság megkezdte tárgyalását arról az indítványról, hogy a közgyűlés dol­gozza ki a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett élésének alapszabályzatát. A különböző szakbizottságokban megindult vita első napjai azt bizo­nyítják. hogy az idei ENSZ-közgyűlés munkája igen eredményesnek ígérke­zik. Bízunk benne, hogy a jó kezdet után jó végzet is következik. Ami késik, nem múlik ... Akaratlanul is ez az ismert közmon­dás kínálkozik toliunk hegyére, ami­kor a bonni őrségváltás néhány moz­zanatát vizsgáljuk. Kezdjük a puszta tényekkel: októ­ber 15-én több mint 14 éves uralko­dása i'fón a 88 éves Adenauer kény-ADENAUER: Minden nélkülöz­hetetlent meghagyok utódom­nak ... télén volt megválni a kancellári bár­sonyszéktől és átadni helyét Erhard professzornak. Tehát két évvel az új választások előtt, a nyugatnémet tör­vényhozó testület négyéves időtarta­mának, valamint a Kelet és Nyugat közt folyó nagy diplomáciai eszme­csere közepette, amelyre Bonnban oly ingerülten reagálnak, — főnököt kellett cserélni a Schamburg-palotá­­ban. Az ok sokféle, kül- és belpoliti­kai vonatkozásai .jóformán elválaszt­hatatlanok egymástól. De a sokszor elhangzott „szükség“ mellett, amiért Adenauernek már régóta el kellett volna távoznia a bonni kormány élé­ről, van egy igen jelentős mozzanata: a Kelet Nyugat közt megindult „poli­tikai olvadásba" Bonnból állandóan jégpáncélok torlaszoltak. Más szóval: az Adenauer vezette bonni politika 2 Sfhímfw 1963. október 20. "ördögi félelemmel kísérte a Szovjet­unió és USA közt megindult kedvező eszmecserét, a nemzetközi helyzetben beállt enyhülést, és mindent elköve­tett a további tárgyalások megtorpe­dózására. Tévedés lenne azt hinni, hogy Er­hard fellépésével egy csapásra meg­változik a bonni politika irányvonala. Hiszen az új kancellár éppen úgy a nyugatnémet monopóltőke képviselő­je, mint elődje volt, csupán néhány korábban hangoztatott nézetei adnak reményt arra, hogy most már majd Bonnból is kedvezőbb szelek fújnak. Közismert, hogy Erhard távolról sem híve a Bonn—Párizs tengelyre „csa­vart" Európának, hanem a legmesz­­szebbmenő világkereskedelem mellett tör lándzsát. Angolszász barátsága pedig arra enged következtetni, hogy rövidesen Bonnban is az eddiginél reálisabban néznek majd a világpoli­tika újabb fejleményeire. Az anyaszabadság semmibevevése? Amíg Bonnban már ismert az új „kormányos“, Londonban tovább tart a miniszterelnöki székért folyó ádáz küzdelem. Még Erzsébet angol király­nő szülés előtti pihenőjét is megsza­kította és a skóciai Balmoral-kastély­­ból visszatért Londonba, hogy közre­játsszon Macmillan utódjának kijelö­lésében. Bár az angol alkotmány sze­rint mindig az uralmon levő párt'— ebben az esetben a Konzervatív Párt —, vezére tölti be a miniszterelnöki tisztséget, egyelőre teljes a belpoliti­kai zűrzavar, s úgymond politikai köd borítja Angliát. A konzervatívok blackpooli értekezlete ugyanis távol­ról sem oldotta meg a kérdést, s így a Daily Mirror gúnyos megjegyzése szerint, „ma bárki miniszterelnök le­het Angliában“. Persze a lap kifaka­­dásból tefte ezt a megjegyzést, hiszen a józanabb londoni politikai körök egyaránt megegyeznek abban, hogy az új választások kiírásáig, — amely­nek során a Munkáspárt minden bi­zonnyal győzelemmel kerül ki — va­lamelyik konzervatív vezér irányítja az angol politika hajóját. Minden valószínűség szerint Butler miniszterelnök-helyettes, Hailsham mi­niszter, Maudling pénzügy- és lord Home külügyminiszter között dől el a verseny. De akárki is veszi kezébe pillanat­nyilag a londoni kormánygyeplőt, nem lesz irigylésre méltó a helyzete. Hi­szen hátra van még a fekete leves — a választások. Feszültség Algéria és Marokkó határán A hét elején jelentések érkeztek arról, hogy marokkói csapatok átlép­ték Algéria határát és nyílt harcot kezdtek az algériai hadsereg alakula­taival. Benn Bella algériai elnök, azonnal általános mozgósítást rendelt el, hogy megakadályozza a támadó marokkóiak előrenyomulását. Miköz­ben a harcok tovább folynak, Ben Bella két külön megbízottat menesz­tett a marokkói uralkodóhoz, II. Hasz­­szen királyhoz, hogy tárgyalások út­ján rendezzék a határviszályt. Tekintve, hogy az algériai—marok­kói határviszály fejleményeiről szinte óránként újabb és újabb jelentések érkeznek, egyelőre csak a konfliktus hátteréről számolhatunk be. Közismert, hogy az algériai kor­mány az utóbbi időben igen nagyará­nyú államosítást hajtott végre. Mindez természetesen közvetlenül érintette a francia érdekeket. Politikai meg­figyelők egyaránt megegyeznek ab­ban, hogy a Marokkóban nagy befo­lyást élvező reakciós francia körök sugallatára mérgesedett el az algériai —marokkói határviszály. Legfrissebb jelentések szerint Ben Bella algériai elnök fegyverbe szólí­totta az egész országot. Még a parla­ment munkáját is felfüggesztette, hogy a katonaköteles férfiak a haza szolgálatába állhassanak. (tg) ▼▼▼TTVVTT Az olaszországi vajonti katasztrófa rendkívül éles vitát váltott'ki a parla­ment ülésén. B u s e 11 o kommunista képviselő a kommunista párt inter­pellációját taglalva feltet­te a kérdést, hogy ki a felelős a kasztrófáért, hi­szen a kormánynak tudo­mása volt~ a veszélyről, mégsem tett semmit. A belügyminiszter az épít­kezés megkezdése előtti műszaki nehézségekről és a tervek hibájáról beszélt, anélkül, hogy megnevezte volna a bűnösök nevét. Az olasz kormány elha­tározta, hogy újjáépíti a rombadölt Vajont. Felvételünk a kataszt­rófa egyik jelenetét ábrá­zolja. (Foto: ÍTK) Magas kitüntetés Köztársaságunk elnöke Róják Dezső elvtársnak, a munkásmozgalomban vég­zett sok éves• tevékeny­ségéért 60. születésnapja alkalmából a Munkaér­demrendet adományozta. A magas állami kitün­tetést és az SZLKP KB levelét Alexander Dub­­éek, a CSKP KB elnökségi tagja, az SZLKP KB első titkára adta át a jubi­lánsnak. _*_ Szerkesztőségünk Ró­ják Dezső elvtársat, mint lapunk szorgalmas külső munkatársát, szeretettel üdvözli a magas állami kitüntetés átvétele és 60. születésnapja alkalmából, s egyben néki sikerekben gazdag hosszú életet kí­vánunk. Ötmillió tonna szén energiája a Dunából Elöljáróban a szerteágazó kérdés­­csoport áttekintésének meg­könnyítésére szólni kell a megvalósí­tásra váró létesítményekről. A közös Duna-szakaszon építendő vízierőmű­rendszer két együttműködő erőműből áll. A felső Bős (Gabcíkovo) határá­ban, az alsó Nagymaros és Visegrád között létesül. A felső erőmű duzzasz­tóművét, amely a felette levő folyam­szakaszt felduzzasztva 50 négyzetkilo­méter felszínű tavat hoz létre, Duna­­kilitinél építik. Ebből a Dunával pár­huzamosan 18 kilométer hosszú csa­tornát építenek, amely a vizet a je­lenleginél kisebb szintkülönbséggel juttatja el Bősig. Így elérik, hogy a víz ott 20 méter eséssel bukik át az első erőmű turbináin. A víztömeg in­nen az eredeti Duna-mederben jut el a második, a nagymarosi erőműig. Itt a Duna-kanyarban, ugyancsak nagy­méretű tó jön létre, amely Nagyma­rosból Szobig terjed. Az erőművek tel­jesítménye 710 és 187, három híján tehát 900 megawatt. A termelhető vil­lamosenergia reánk jutó fele része, az évi 1,9 milliárd kilowattóra. Ezek után hadd tolmácsoljuk a bratislavai konstruktőrök elhangzott szavait. A Duna közös hasznosításának jelentőségét dr. Peter Danisovic pro­fesszor a következőkben összegezi;. — A folyam-:komplex hasznosítását tűztük célul magunk elé. Az együtt­működés a víz energiagazdasági, ha­józási (szállítási), mezőgazdasági és ipari célokra való felhasználására hoz megoldást, lakótelepek vízellátására, sőt ürülőtelepek létesítésére teremt lehetőséget. A folyamszakasz teljes kihasználásával nyerhető évi 3,8 mil­liárd kilowattóra villamos energia kö­rülbelül ötmillió tonna barnaszén ka­lorikus értékével egyenlő. (A magyar szénbányák évi teljesítménye 29 mil­lió tonna körül ingadozik. — A szerk. megj.) Itt viszont megkapjuk a Duná­tól; egyetlen bánya, egyetlen bányász sem lesz szükséges hozzá. Ez a „bá­nya“ száz évig is működhet, míg a legtöbb szénbánya húsz év alatt ki­merül. Ezenkívül az erőműrendszer csúcsidőszakban, a legnagyobb fo­gyasztás idején szolgáltatja a termelt energia nagy részét. A garantált csúcsenergia különösen értékes: há­romszor, négyszer annyit ér, mint az éjszaka termelt villamos energia. Az­után a Dunára, mint vízi útra is szük­ség van. A közös folyamszakasz a lé­tesítmények megvalósításával teljes biztonsággal hajózhatóvá válik. Mind­két oldalon nagy területek öntözésére is sor kerülhet. A magyar oldalon tu­domásom szerint például 25 ezer hek­tár öntözéssel számolnak. Érdemes megemlíteni, hogy a duzzasztóművek­nél létrejött, csaknem álló víztükör körül üdülésre, vízisportok meghono­sítására, ezen belül vitorlázásra alkal­mas környezet alakul ki. A Dunakiliti­­nél létrejövő víztükör lesz Csehszlo­vákia legnagyobb tava. A nemzetközi együttműködés azok­ra a problémákra is megoldást teremt, amelyek az ilyen nagy horderejű ter­vek megvalósításával szükségszerűen együtt járnak. Erről Danisovic pro­fesszor, E. Náter, I. Zlocha osztály­­vezető mérnökök tájékoztatójából a következőket tudjuk meg: Munkagödör, amelyben 16 futballpálya férne el A szóban levő Duna-szakasz egyike a legnehezebbeknek. A talaj több tíz méter mélységben is erősen vízát­eresztő, kavicsos réteg. Az első prob­léma ebből adódott. Hogyan lehet a vízszintet megemelni anélkül, hogy az egész Szigetköz, és Csallóköz ne telítődjék vízzel? A bősi vízierőmű alapozásánál a munkagödör víztelení­tése ugyancsak nem mindennapi fel­adat. A munkagödör igen nagy: 25 m mély és 400 m hosszú. Az alapján mintegy 16 futballpálya lenne elhe­lyezhető. Az erősen áramló talajvizet szokásos szivattyúállomásokkal nem lehetne eltávolítani. Ezért olyan mód­szert kellett kidolgozni, amely meg-' gátolja a vízbeáramlást (hasonló fel­adatot eddig csak Franciaországban oldottak meg, az illető cég természe­tesen titkolja a maga eljárását). Ed­dig ugyanis legtöbbször az erőműépí­téseknél a munkagödör körülzárására acélszádfalat használtak. A szükséges mennyiség a méretek folytán oly nagy lenne, hogy mind az acélt, mind a hengerlés! kapacitást kívánatos meg­takarítani. Ma már e tájékoztató alapján arról adhatunk számot, hogy a szakértők, tudósok, mérnökök, konstruktőrök odaadó nemzetközi együttműködése kitermelte az ilyen és ehhez hasonló fogas kérdések megoldását. Gyümölcsöző közvetlen kapcsolat Figyelemre méltóak a magyar és csehszlovák szervek közvetlen tevé­kenységének részletei is. Az együtt­működést évek óta közös szakbizott­ság irányítja. Időnként kormánybi­zottságok találkozójára is sor kerül. A két tervezőintézet, a Hidroprojékt és a budapesti Vízügyi Tervező Iroda közt közvetlen a kapcsolat. A kívül­állónak is jólesik hallani, amikor Lu­­dovít Sramko, a Hidroprojékt vezető főspecialistája — elismerően említve a magyar szakemberek neveit: Mo­­sonyi Emil professzort, Iliéi Vilmos tervezőintézeti főmérnököt, Teleki Lászlót a magyar Vízügyi Nagyléte­sítmények Beruházási Igazgatóságá­nak főmérnökét — kijelenti: — Az együttműködés kezdettől fog­va zavartalan és gyümölcsöző. Egymás elképzeléseit hamarosan megértettük, a két tervezőiroda mint egységes szerv dolgozott. Egy budapesti vagy brati­slavai telefonhívástól számított két órán belül találkozhatunk Komárom­ban. Ha kell Budapesten, Prágában, vagy Bratislavában tanácskozunk, ter­veket cserélünk és egyeztetünk, egy­más számításait ellenőrizzük. A mű­szaki nézetek — természetes* dolog — nem voltak mindig azonosak, de min­den kérdést közösen oldottunk és ol­dunk meg. Ennek köszönhető, hogy 1961-ben, amikor Szófiában a Duna hasznosítására vonatkozó terveket tár­gyalta a KGST-értekezlet, csak a mi két országunk állott még elő egysé­ges nézetekkel, beleértve a terhek viselését és a termelt energia felosz­tását is. Nem a magyar szakembereket ért elismerés viszonzására, de jellemzésül el kell mondani, milyen értékes, gyá­­korolt partner ebben az együttműkö­désben a Hidroprojékt. A trencínit kivéve itt tervezték az egész vági víz­lépcső-rendszert, 15 vízierőművet. To­vábbi hét szlovákiai erőmű tervei ugyancsak itt készültek. Tizennégy év alatt összesen 22 vízierőmű terve hagyta el az intézetet, önmagában is elegendő bizonyíték ez arra, hogy a KGST-ben megnyilvánuló kollektív együttműködés a legjobb erők kon­centrálását teszi lehetővé. Ehhez is hozzátehetjük, hogy a magyar és csehszlovák szakértőknek a szovjet vizierőmű-tervezőkkel is módjuk volt és van konzultálni, 30 hónapon belül az első turbina A tervezés jól halad. Teljesen rész­letekbe menő tanulmánytervek ké­szültek, jelenleg a beruházási prog­ramon dolgoznak. A kivitelezésnél — mint mondják — az eddigihez hason­lóan szoros lesz az együttműködés. A 897 megawatt nem olcsó dolog. A feladat az, hogy a beruházásokra ke­rülő milliárdok mihamarabb megtérül­jenek. A főművek építésének meg­kezdésétől számított 30 hónapon belül üzembe kívánják helyezni az első tur­binát Nagymarosnál, és 40 hónap alatt Bősnél. Ez a kivitelezés időtartalmát tekintve világszínvonalú teljesítmény. Egyebek között ennek elérését is le­hetővé teszi a szocialista országok összefogása. KGST körökben a Duna vízenergiá­jának hasznosítására irányuló ma­gyar—csehszlovák kooperációt a nem­zetközi együttműködés példájaként emlegetik. A Hidroprojékt és a Víziterv bárkivel szívesen megosztja a harmo­nikus együttműködés titkát. Danisovic professzor szavaival: a sokrétű kér­déscsoportot magyarok és csehszlo­vákok egyaránt tisztán műszaki kér­désként kezelték, az egyes problémá­kat tudományosan, szabatosan közelí­tették meg, s ez a leghatékonyabb, kölcsönösen előnyös megoldásokat eredményezte. M. M. UDAPfST MAGYAR OR SZAG AUSZTRIA Vo/fsffia!' Bratislava/ vízerőmű C SÍHSn 0VA“‘A • Jerinn^BRAmiAVA Nagymarosi vízerőmű cjy.narc í yae

Next

/
Thumbnails
Contents