Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-10-16 / 83. szám
Kis területről nagy jövedelem Az természetes, hogy minden termelő kis területről nagy hasznot szeretne elérni. Ez kell, hogy célja legyen mindenkinek, de mindamellett nagy gondot kell fordítani a minőség javítására is. Nagy hasznot adó kultúrnövényeink egyike a kamilla (chamomilla vulg.), aminek termesztése ma már nem ritkaság a Magas Tátra hegylábainak közelében sem. Kiváló minőségű, amit az is bizonyít, hogy termelésünk több mint felét exportáljuk kb. kilenc nyugati államba, s az iránta való kereslet továbbra is növekszik. őszi vetési ideje augusztus végétól szeptember végéig tart. A későbbi vetések nem biztosak, vagyis ha a növény nem erősödik meg a tél beálltáig, a talaj felfagyása következtében kipusztul. A vetést végezhetjük kora tavasszal is, vagyis mihelyt a földet munkálni lehet. Tekintettel arra, hogy vannak olyan évek, amikor szeptember végéig, sőt néha tovább is hiányzik a mag kikelését biztosító cÄpadék, ezért más megoldást kellett keresni. Az utolsó két év tapasztalatai alapján, kora tavasszal a még fagyott talaj tetejére, esetleg kisebb hótakaróra is vethetjük a magot. ,Ugyanis tavasszal, amikor a föld fagya kienged, a hóié elegendő nedvességet biztosit a kikeléshez. Kelés után mínusz 5—6 fokot is kibír a növény. Talajelőkészítése: középszántásból, majd a föld apróra elmunkálása utáni erős hengerezésből áll. Ez nagyon fontos, mivel a vetés a föld felszínére történik (felfüggesztett vetöcsövek-1 kel) 50 cm sortávolságban. Kikeléshez napfény, valamint kemény talaj szükséges. Szlovákiai termelők szép eredményeket érnek el a kamilla termesztésében. Sokan az előirányzott négy mázsás hektáronkénti átlaghozam helyett 8—10 mázsás, sőt ennél nagyobb terméshozamot is elérnek. Például a ruskovcei, Vel'ké Dvory-i és az Ul'any nad Zítavou-i EFSZ, ahol a hektáronkénti bevétel 36—60 ezer korona között volt. Éppen ezért ajánljuk EFSZ-eink részére e fontos gyógynövény termelését. Bővebb felvilágosítással a Gyógynövénytermesztő Vállalat (Lieéivé rastliny n. p.) felvásárló üzemében szolgálnak. Renczés Boldizsár, Szlovákia gyógynövénytermesztési felügyelője A munkához való jó viszony a iöbbtermelés alapja Ha megvizsgáljuk a battyáni szövetkezet takarmánykészletét, látjuk, hogy az állatállomány szükségletét csak szűkösen fedezi. Összesen 1200 mázsa lóhere-lucernaszénájuk, 3000 mázsa szalmájuk és 16 000 mázsa silótakarmányuk van az 585 szarvasmarha részére. A takarmányalaphoz még hozzászámítanak 2600 mázsa szemeskukoricát. Egyéb abraktakarmányuk nincsen. Ha takarmánykészletiiket elosztjuk a téli időszakra, akkor egy darab szarvasmarhára naponta 12,50 kg silótakarmány, 0,93 kg széna és 3,10 kg szalma jut. A közös gazdaság még 800 db sertést, 905 tojóstyúkot és 2600 idei csirkét is tart. A takarmányalapon segít, hogy a szemeskukoricát takarmánykeverőbe adják és így minden mázsáért 1,20 q kapnak vissza. Azonban, ha számításba vesszük a tervben meghatározott mutatókat, az első pillanatban megállapíthatjuk, hogy a takarmány kevés, takarmánykészletük tápanyaga nincs összhangban a kitermelt termékek mennyiségével. A szövetkezet vezetői szerint is a takarmánykészlet csak egyharmadát fedezi a szükségletnek. — Az időjárás mostoha volt, minden kiaszott — mondogatják a batytyáni szövetkezetesek, ha a takarmánytermésröl esik szó. Szabó István zootechnikus szerint csak az utóbbi két évben kevés a takarmányuk, azelőtt volt bőven. Ahogy a helyszínen megtudtuk, kukoricájuk az aszály ellenére is jól fizet. Tehát, ha vetettek volna elegendő kukoricát, most nem okozna gondot az állatok átteleltetése. lucernájuk és lóheréjük nagy része kifagyott. Ez bizony nagy kár. De ugyanez volt a helyzet az ország minden részén. A kormány külön határozatot hozott, hogy a tél folyamán tönkrement évelő takarmányfélék helyébe a mezőgazdasági üzemek kukoricát vessenek, mert csak így oldható meg a takarmányellátás problémája. A battyániak azonban nem vették észre idejében takarmánytermesztésük körül fennálló veszélyt. Csak akkor kapkodtak, amikor minden intézkedés későinek bizonyult. Igyekeztek a silókukorica betakarításával. A csöveskukorica betakarítása is jó ütemben halad. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a betakarítási munkálatokat nem ellenőrizték kellőképpen és nem nézték meg, hogy ki milyen munkát végez. Egyes leleményes tagok ezt a saját hasznukra fordították és egy fél nap alatt két-három zsák kukoricát törtek és vittek haza. Még olyan asszony is akadt — jelentette ki egy fiatalasszony, aki a kertészetből vitt haza két jól megtömött szatyor uborkát, természetesen jogtalanul —, aki négy zsák kukoricát vitt haza egy fél nap alatt. Ki tudja hány zsákkal vittek haza a közösből a tagok, ami hiányzik majd a takarmányalapból. A kertészetben is van néhány mázsa uborka, amit már csak takarmányozási célra lehet felhasználni, de érdekes, hogy a közös állomány részére nem használják fel, inkább a tagok hordják szét. Ha mélyebben beletekintünk a szövetkezet gazdálkodásába, olyan problémával találkozunk, ami már több éven át fékezi a közös vagyon szaporodását. A hiányosságok elsősorban is abban keresendők, hogy mindenki a maga elgondolása szerint cselekszik és nincs aki igazságot tegyen. A munkaerkölcs laza. A szövetkezeti tagok nagyon érzékenyek. Mindenki szép akar lenni a másik előtt, mert a község lakossága rokoni ágazatok szerint több csoportra oszlik. Persze mindenki a saját rokoni csoportjának az érdekeit képviseli. Ez többször megnyilvánult. Ha gyűlésen döntenek valamilyen ügyben, vagy elnököt választanak, a csoportok tagjai maguk közül akarnak elnököt vagy más vezetőt, még akkor is, ha a jelölt nem képes tisztét betölteni és a közösség kárt szenved hozzánemértése miatt. A sógorság-komaság elburjánzása komoly akadályokat gördít a szövetkezet fejlődése elé. A gazdasági udvarban a hanyatlás nyomai fedezhetők fel. A növendékállatok fülig maszatosak és egész nap senki sem szedi ki alóluk a trágyát. A legyek úgy zümmögnek, mint a méhkasban a méhek. A malacnqveldében sem rózsásabb a helyzet. „Ürgenagyságú“ malacok szédelegnek egyik sarokból a másikba, egész nap gondozatlanul, éhesen. A ketrecek épp hogy csak össze nem dűlnek. Van itt hadd el hadd, amikor a malacok összekeverednek. — Nincs olyan ember, aki kiválogassa a malacokat hovatartozásuk szerint, — ismeri be a zootechnikus. A malacok bizony pusztulnak. Ezek számára sincs elegendő takarmány. A battyáni szövetkezetesek elsősorban is a munkához való viszonyukat javíthatnák. A vezetőség a termelésben érdekeltté teheti a tagokat. Mindenekelőtt be kellene vezetni a többtermelésért a prémiumrendszert, amint azt a kertészetben teszik. Nem szabad megengedni, hogy egyes felelőtlen tagok jogtalanul eltulajdonítsák a közös vagyon egy részét. Példát vehetnének a pólyáni szövetkezetesektől, akik már több éve saját termésükből fedezik a takarmányalapot. Jablonci Lajos A komaasszonyok A x „A 3* típusú villanypárolóban ■£*- melegszik a te]. Kint hideg az idő, és amíg a tejet a fejőstehenektől a borjúneveidébe horzák, bizony lehűl. A párolóban melegítik fel 36-38 fokra. A borjak, amint meglátják a tejeskannákat, türelmetlenül nyújtogatják nyakukat a rácsok között. Mohón várják az „ebédet". A két gondozónő gyorsan előkészíti az itatóüvegeket és gumiszopókákat. Közben csillapít gat ják a borjakat. — Nono, Sanyi... várjál még, mindjárt hozzuk a tejet. Ne légy olyan türelmetlen ... TDersze a borjak nem sokat hede-*■ rítenek a $zólogatásra. Éhezik a friss tejet. Gondozóik szinte név szerint ismerik őket. Mindenféle névvel találkozhatunk: Józsi, Karcsi, s az előbb említett Sanyi. Minden névnek megvan a maga kis története. Persze, az asszonyok nem árulják el. A Sanyi név például a gulyástól származik. Ki tudja miért, épp ezt a nevet adta a borjúnak... Mikor faggatjuk az aszszonyokat, csak hamisan nevetnek. Mindig jókedvűen dolgoznak. P éli István zootechnikus nagyon elégedett munkájukkal. Pedig eleinte sok gondot okozott a borjak nevelése. A Zselízi Állami Gazdaság Iontól részlege a jövőben főleg borjúnevelésre és általában növendékállatok tenyésztésére szakosodik. Tehát máris meg kellett kezdeni a munkát. Mivel kevés a férfi munkaerő, asszonyokat kellett megnyerni az állattenyésztésbe. Sok vita, huzavona után P á c h nik Margit és Le h o c k y Borbála vállalta a borjak gondozását. A borjak hatnapos korukban kerülnek ide és nyolc hétig szopnak. Sokat kell velük vesződni. Eleinte némelyik borjú nem akar rendesen szopni, úgy kell megtanítani. De a két asszony megbirkózik ezzel a feladattal is. A borjak naponta 7 liter tejet kapnak háromszorra. A gondozók nagyon sokat adnak a higiéniára. A gumiszopókát forró vízben rendszeresen fertőtlenítik. A borjak egymásután oltják éhségüket. Amelyik jóllakik, odébbáll és sorra kerül a másik. Lassan kiürülnek a tejeskannák, befejeződik az etetés. A komaasszonyok átöltöznek $ vígan indulnak hazafelé. Jókedvük indokolt. A* előirányzott 75 dekás napi súlygyarapodás helyett 86 dekát érnek el. Persze, ezzel párhuzamosan emelkedik fizetésük is. A zootechnikus ravasz mosollyal jegyzi meg:- Nem tudom, ki hordja nálatok a kalapot, hisz többet kerestek, mint a férjetek. A komaasszonyok huncutul nevetnek.- Ha kalapot nem is teszünk a fejünkre, de mi is családfenntartók vagyunk. Nem kukoricázhat velünk senki. A súlygyarapodás szerint havonta 1200-1400 koronát keresnek. De volt Szoptatás előtt... olyan hónap is, hogy túlhaladták a 2000-et. Ilyenkor bizony a férjek nem sokat beszélhettek. Hisz az ö keresetük jóval kevesebb. No de csak annyi baj legyen! A kereset elfogy, ha kétannyi volna is. Páchnikné nagy ablakot vásárolt az új házra. Lehockynénak már 8600 koronája van a takarékpénztárban. Majd ha tovább gyarapodik, vásárolnak rajta valamit. 'Ll eredményesen dolgoznak a koma■E* asszonyok, Igaz, hogy néhányon irigylik őket, a jó keresetért. De aki jól dolgozik, meg is érdemli. Amint látjuk, a komaaszonyok pedig nem akárhogyan végzik munkájukat. Bállá József Példamutató kezdeményezés a tanoncképzés terén Több összhangot a tervezés és a termelés között A közelmúltban a Lévai Járási Építővállalatnál jártunk, ahol betekintést nyertünk a vállalat sokoldalú tevékenységébe, Beszéljünk hát konkrét tevékenységükről, eredményeikről és a munka lázában kiütköző nehézségekről, a hiányosságokról is. galmas megoldására. Ha az első generáció, amely itt szakképesítést nyer, kikerül az otthonból, minden bizonnyal nagy hasznára lesz majd a környező mezőgazdasági üzemeknek is, mert hiszen az új szakemberek egyik csoportja — mintegy 20 százaléka — a szövetkezetekben és állami gazdaságokban nyer elhelyezést. gyan és miért jöhetnek létre a hiányosságok. Gondolunk itt a termelésnél megnyilvánuló hiányosságokra, amelyekből bizony ebben az üzemben is akad bőven. Ismeretes előttünk a vállalat fő tevékenysége, amelyet a szövetkezetekben végez a beruházási építkezések terén tanácsadói és konkrét formában. Talán ezen a szakaszon mutatkoznak a leggyakoribb nehézségek. Danis Ágoston elvtárs, a mezőgazdasági beruházási építkezések vezetője megjegyezte, hogy idén a megkezdett épületek befejezése számtalan nehézségbe ütközik, mivel egyes üzemek (amelyek különböző építőanyagokat szállítanak a vállalatnak) sok esetben rendszertelenül küldik az anyagokat, ami fékezi a kitűzött feladatok teljesítését. Ez arra figyelmeztet, hogy az eddigitől jobb összhangot kell teremteni az építővállalatok és a vele kapcsolatos üzemek közt s hogy ez eddig nem történhetett meg, azt a tervezők rovására kell írnunk. Országos méretben bírálat tárgyát képezik a négysoros szarvasmarhaistállók, amelyeknek födémszerkezetét a mai napig sem oldották meg véglegesen, s a hibákra csak akkor jöttek rá, amikor már számos istállót fölépítettek. Érthetetlen, hogy a tervezők milyen jogon hazardíroznak mezőgazdasági üzemeink számlájára. Nemegyszer előfordultak olyan esetek is, hogy az építővállalat már a típustervek átvétele alkalmából látta azok hibáit, de nem állt módjában és jogában azokat kijavítani, mert a tervező körmeszakadtáig védte a maga igazát. — Ez azért van így, mert a terv készítője az elvégzett „munkáért“ meglehetősen magas prémiumot vett föl. t Haladéktalanul jogot kell adni az építővállalatoknak arra, hogy a rossz terveket visszadobják a készítőnek. Ez még mindig jobb megoldás lenne, mintha belekezdenének egy olyan épületbe, amely tervezői hiba miatt nem adható át rendeltetésének. Az eljárás minden bizonnyal gondolkodóba ejtené a tervezőket, mert munkájuk elbírálása többé nem képezne egyesek számára privilégiumot, hanem kollektív, társadalmi elbírálás alá esne, s ez ösztönözné őket jobb, pontosabb munka elvégzésére. — Zavarja az üzem tervszerű munkáját az is, — jegyezte meg Stefan Sulka, a vállalat igazgatója —, hogy évente néhányszor megváltoztatják a tervfeladatokat. Szinte nevetséges, hogy az üzem az illetékes szervektől csak májusban kapta kézhez ezévi tervfeladatának jelentős részét, és azt is csak koronákban, de hogy a 21 millió fejében milyen munkát kell elvégezniük, afelől az üzemben törhették a fejüket. így semmi esetre sem lehet jó munkát végezni. Ha az irányítók tervszerűtlenül dolgoznak, nem formálhatnak jogot arra, hogy tervszerűséget követeljenek az építőktől. Joggal kérdezhetjük, hogy egyáltalában lehet-e szó tervszerűségről ott, ahol még májusban sem tudták mit is fognak építeni, hiszen az anyagszállítók még a tavaly betervezett építkezési anyagokat sem juttatják el a vállalat címére idejében. Ilyen akciókra csak abban az esetben küldenek anyagot, ha éppen jut. Szükséges, hogy a tervezők és az irányítók is javítsanak munkájukon, kell hogy több segítséget nyújtsanak az építővállalatoknak feladataik teljesítésében. Belső természetű hiányosságok Kétségtelen, hogy az üzemi szakszervezeti bizottságnak, illetve a szakaszbizalmiaknak következetesebb tömegpolitikai munkát kellene kifejteniük a munkahelyeken, főleg a munkafegyelem megszilárdítása terén. Ismeretes, hogy sokan nem használják ki gazdaságosan a munkaidőt, hanem „privát“ munkák után futkosnak. Bebizonyosodott továbbá az is, hogy egyes építővezetők nem rendelkeznek kellő szervezőképességgel, nem ismer* tetik a dolgozókkal a vállalat célkitűzéseit, a munkák részletterveit, stb., stb. Sokszor előfordult már, hogy a dolgozók látva ezt, egészen jelentéktelen dolgokkal az igazgatósághoz fordultak segítségért. Mindezek nem lehetnek közömbösek az üzemi szakszervezeti bizottság számára, s ha foglalkoztak is e kérdésekkel, el kell ismerniük, hogy az nem eredményezett kielégítő javulást, hiszen a vállalat augusztus végéig csak 90 %-ra teljesítette tervfeladatát. Habár arról már említést tettünk, hogy a külső tényezők befolyással voltak erre, ám az is bizonyos, hogy az üzemen belüli hiányosságok is hatással voltak a tervteljesítésre. Bíztató jelek > Pozitívan kell értékelnünk az üzem egyik legjobb kollektívájának, a Kovács-kőművescsoportnak munkáját. E csoport az Üjbarsi Állami Méntelepen példás munkát végzett az istállók építkezésénél. Tudjuk, hogy az év első három hónapjában a zord időjárás végett országszerte lemaradtak az építkezéssel. Ez okozta a vállalat 5 millió korona értékű teljesítményhiányát is. Ezt most a második félévben kívánják bepótolni. Jelentős eredmény továbbá az is, hogy a tavalyihoz mérten ez évben havonta 400 koronával emelkedett egy-egy dolgozó munkatermelékenysége. Mégpedig úgy, hogy idén egyes munkálatoknál többet alkalmazták a gépi eszközöket. összefoglalva: a Lévai Járási Építővállalatnál számos hasznos törekvéssel találkoztunk, amelyek az üzem vezetőinek dicséretére válnak, ám a jövőben a hiányosságok előidézőivel szemben mind a vállalat vezetőségének, mind az üzemi szakszervezeti bizottságnak következetesebben kell eljárniok. Hoksza István A szakemberképzés „műhelyében“ Kívülről tetszetős ez az épület. Belülről okszerű megoldást alkalmaztak a szobák elhelyezését és berendezését illetően. Az alagsorban zuhanyozó, s azzal átellenben az öltöző-vetkőző terem. Zuhanyozás után tisztán térhetnek szobájukba. Ilyen a házirend. Betartásáról az otthon gondnoka és a nevelők gondoskodnak. Az épületet, melynek egyik szárnyában az igazgatóság székel, két és fél millió korona befektetéssel építették, az alapjától az utolsó simításokig ipari tanulók segítségével, persze szakavatott mesterek irányítása mellett. Ide összpontosították idén a vállalat 120 ipari tanulóját. Példamutató ez a kezdeményezés. Helyes megoldás, mivel az intézeti tanoncnevelés a társada- —..... .....: lomnak is, de a vállalatnak is hasznára válik. A tanulóotthonban folyó belső életet nevelők irányítják. Rendszerbe szabott munka és tanulás, valamint a szabad időben ugyancsak a célnak megfelelő életforma képezi a tulajdonképpeni nevelést. Ilyen körülmények között mód van arra, hogy olyan szakember-gárdát neveljenek, amely a jövőben képes lesz a vállalat növekvő feladatainak szakszerű és ruIlyen az új tanulóotthon. Foto: (Zs). Tervteljesítési problémák Ha csak kívülről nézzük egy üzem tevékenységét, érthető, hogy nem ismerkedhetünk meg annak belső problémáival, nehézségeivel. Ennek következtében csak a leggyakrabban kiütköző hiányosságokat látjuk meg és bíráljuk. De részletes betekintés révén arra is magyarázatot kapunk, ho1963. október 16.
