Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-10-16 / 83. szám

Ismerkedjünk meg a vályűrendszerű takarmányszállító berendezéssel A tehén- és növendékmarha-istállók­­ban az etetéshez szükséges munkaidő javarésze a takarmány etetővályúhoz történő szállításából, valamint vályúba adagolásából áll. A közelmúltban az etető ezen a téren csak két módszer között választhatott: vagy tolókocsin, (fém­vagy gumiabroncsos kerekűn) juttatta vályúhoz a takarmányt és kézzel adagolta az állat elé, vagy pedig függővasút rend­szerű szállítóeszközt használt. Mindkét módszer azonban jelentős fizikai meg­terhelésnek számit az etető részére. Hi­szen az elkészített takarmányt a szállító­­eszközre is fel kell rakni, s mivelhogy a szállítóeszköz űrtartalma aránylag kicsi és nem növelhető, ezért a takarmány­­széthordás jelentős időt vett igénybe. Az ilyen hosszúra nyúló etetés az állatokra is károsan hat. Ugyanis, ha az állatok egyik csoportja már eszik, a többi nyug­talankodni kezd. A DoZ jelzésű vályűrendszerű takar­mányszállító berendezés az etetés eddigi nehéz munkáját gépesíti. Ezidáig a DoZ két tervezett típusát valósították meg, mégpedig a vízszinte­sen (horizontálisan) és a függőlegesen (vertikálisan) elrendezett szállítóberen­dezéssel. A vízszintes elrendezésű takar­mányszállító szerkezet a Prostéjovi Ag­­rostroj letovicei üzeme már sorozatgyár­tásba vette, és DoZ—H50 elnevezéssel hozta forgalomba. Augusztusban az eddig 9000 koronát kitevő vételárát 6500 koro­nára csökkentették, hogy 1964-ben, vagy még az idén minél több mezőgazdasági üzem beszerezhesse. A DoZ—H50 jelzésű takarmányszállító berendezés a következő főbb szerkezeti részekből áll: 1. Hajtómű. 2. Vontatólánc. 3. Tolórekesz. 4. Láncfeszítő berendezés. A hajtómű azonos az ismert SmK—150 jelzésű trágyaszállító berendezés hajtó­művével, kivéve a villanymotort. A se­bességváltó szekrény áttétele 1:176, a villanymotor OR 47s—6 típusú, 2,2 kilo­watt fogyasztású, fordulatszáma pedig 955. A villanymotor, a sebességváltó szekrény, továbbá a biztonsági berende­zés (amely 1200 kilogrammnál nagyobb megterhelés esetén önműködően kikap­csolja a villanymotort és így védi az esetleges túlterhelés okozta megrongá­lástól) egy zárt szekrényben találhatók, melyet összefogóan hajtóműnek neve­zünk. A vontatólánc szemei puszta kézzel bármely helyen nehézség nélkül szétkap­­csolhatók és ezáltal a vontatólánc rövidí­tése vagy hosszabbítása könnyen elvé­gezhető. Minden 12-ik láncszemre egy tolóre­keszt hegesztettek. A tolórekesz fém­lemezből készült és alul félkör alakú, rádiusza 250 mm. Üzemeltetés közben a tolórekesz a vályú alakját kopírozva tolja maga előtt a takarmányt. A tolórekesz menetsebessége percenként 4,3 m. A to­lórekeszek közötti távolság 1200 mm. A feszítőberendezés a vályú hajtómű­vel ellenkező végén található. Segítségé­vel a vonólánc feszülését szabályozhat­juk, mégpedig 390 mm-nyi távon. Ha ez a távolság nem elegendő, akkor a feszítő berendezést a kiindulópontra helyezzük, és kiemelünk egy láncszemet a vontató­­láncból. AZ ETETÉS A KŐVETKEZŐ MÓDON TÖRTÉNIK: Az elkészített takarmányt az etetést végző személy a takarmány­­előkészítő helyiségben közvetlenül a vá­lyúba adagolja. Az etetővályú egyenes irányban nyúlóan a takarmány előkészítő helyiségben végződik, melynek alapzata (padlója) körülbelül 46 cm-rel magasab­ban helyezkedik el, mint az istállóé. így a takarmányszállítóberendezés egy része az előkészítő padlójának színvonala alatt helyezkedik el. A takarmány előkészítése után az etetést végző személy beindítja a takarmányszállító berendezést és az előkészítőben levő vályúrés mellett várja az első tolórekesz megjelenését. Az egyes mozgásban lévő tolórekeszek közé ada­golja a takarmányt, melyek a vályúban maguk előtt tolják az anyagot a megha­tározott helyre. Az állatokat a mozgás­ban lévő takarmányszállító-berendezés­­től korlát választja el. A takarmányszál­lító önműködően megáll, mihelyt az első tolórekesz elérte a vályú végét, ami azt jelenti, hogy a vályú megtelt. A szállító­­berendezés különben bármikor kikapcsol­ható. Az etetővályú megtöltése után a gépet kezelő személy vagyis az etető kinyitja a védőkorlátot. Az etetés befejezése után (vagy az etetés megkezdése előtt) az etető-gép­kezelő a védőkorlátot lezárja. Utána be­kapcsolja a szállítóberendezést, melynek tolórekeszei tovább haladva a maradék takarmányt a vályú végén elhelyezett hulladékgyűjtő terembe tolja. Ezzel meg­történt a vályú tisztítása, és a berende­zés készenlétben állt a további etetésre. A visszafelé vezető csatorna fedett és így etetőjárdaként használható. A függőleges (vertikális) rendszerű szállítóberendezés visszafelé vezető része padláson halad át, ahonnan takarmányt terel maga előtt, amely a takarmányelő­készítő helyiségbe hull. Ezen változattal egyelőre még csak kísérletek folynak és A Doí — H50 típusú vályűrendszerű takar­mányszállító berendezés üzemelés közben. Balra a hajtómű mögötti etetöjárda alatt haladnak vissza a tolórekeszek. A szarvas - marhák csupán a jobboldalon látható rács kinyitása után jutnak takarmányhoz. (A szerző tusrajza és felvétele)’ nagybani gyártása még nem indult meg. Végül csak annyit, hogy a DoZ—H50 típusú vályúrendszerű takarmányszállító berendezés korszerű, vételára alacsony, üzemeltetése pedig megbízható. Könnyen felszerelhető a régi építésű, tatarozott istállóban is. Az etetést végző személy munkaidejének és fizikai megterhelésé­­sének csökkenése az eddig használt so­rozatgyártásban lévő berendezésekkel szemben körülbelül 50 %-ot jelent. Ezért mindjárt forgalomba bocsátásakor fontos helyet foglal el új mezőgazdasági gépeink sorában és nagy segítséget nyújt a me­zőgazdaság ipari színvonalra történő emelésének útján. P r e p i a k Endre gépészmérnök, a Mező- és Erdőgazdasági Épületek Területi Állami Tipizációs, valamint Fejlesztési Intézetének szakterve­zője Új gépeket a minimális talajműveléshez A minimális talajművelés lényege, hogy a ritka sorokba vetett kapások talaját a sorközökben nem művelik meg, és ott a gyomokat csak vegyszerekkel irtják. Ez a jelenlegi kis teljesítményű eke és nagy teljesítményű vetőgép gazdaságosan nem kapcsolható össze. A mai ekének hibája az is, hogy a talajt nem eléggé porha­­nyítja. Ezen másodpercenként 10—12 rezgést végző vibráló kormánylemezzel vagy egy közös tengelyes forgó, három kormánylemezszerű részből álló talaj­művelő szervvel próbálnak segíteni. Ezenkívül meghosszabbított kormányle-« mezű ekéket terveztek. (Lantmannen, 1963) A vályúrendszerű takarmányszállító berendezés vázlata 1. Hajtómű, 2. Vontatólánc. 3. Tolórekesz. 4. Láncfeszítő berendezés. 5. Tolórekesz-vezeték. 6. Védőkorlát. 7. Fedőlap. 8. Etetőjárda. 9. Láncvédöfedél. 10. Biztonsági korlát a takarmány előké­szítő helységben. 11. Etetővályú. 12. Védölap. 13. Hulladékverem. 14. Takarmány­­előkészítő helység. 15. Etetőállás.

Next

/
Thumbnails
Contents