Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-07-14 / 56. szám

j A hétfőn Moszkvában megkezdődő szovjet—amerikai—angol megbe­­(l széiések már rányomták a bélyegüket az utóbbi napok nemzetközi i eseményeire. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a genfi lesze­relési értekezlet napirendjén már csak általános jellegű kérdések sze­repeltek és a nagyhatalmak küldöttei egyre többször utaltak a nuk­­|l leáris fegyverkísérletek beszüntetéséről kezdődő értekezlet bíztató kilá­­(l tásaira. Azért mondjuk, hogy bíztató kilátásaira, mert Hruscsov elvtárs |l berlini beszéde után világszerte az a felfogás alakult ki, hogy az atom­it csend megteremtésére napjainkban sokkal több remény van, mint bár­mikor valaha. 4 Páratlan érdeklődés kíséri az NDK Legfelső Bíróságán folyó Globke­­pert is, amely az Adenéuer-rendszer fasiszta pártolásának világos bi- i zonyitéka. A bonni kormány államtitkárának bűnössége vitathatatlan, t ezt még egyes nyugat-német lapok is elismerik, jóllehet kellemetlenül f érinti őket a berlini per nagy világvisszhangja. ! A keleten lejátszódó események közül igen komoly aggodalomra ad okot az iraki kormány irtóhadjárata a kurd lakosság ellen. A szovjet é kormány több diplomáciai lépést tett az iraki kormány népellenes po­­f litikája miatt. Az emberiség joggal remél Amint azt már annak idején közöl­tük, július 15-én Moszkvában szov­jet—amerikai—angol megbeszélések kezdődnek a nukleáris fegyverkísér­letek beszüntetéséről. Bár nem a leg­magasabb szinten tárgyalnak majd korunk egyik legégetőbb kérdéséről, jelentések szerint olyan diplomaták ülnek a zöldasztalhoz, akik teljes mértékben képviselik kormányaik vé­leményét. A tárgyalásokat megelőző napok egyik jelentős diplomáciai eseménye voit Spaak belga külügyminiszter moszkvai látogatása is. Egyes NATO fővárosokban különös jelentőséget tulajdonítanak Spaak tárgyalásainak a Szovjetunió vezetőivel. A londoni sajtó szerint a belga külügyminiszter azt a megbízást kapta az atlanti szö­vetségesektől, hogy puhatolja ki Hruscsov miniszterelnöknél: a szovjet kormányfő elválaszthatatlanul össze­­köti-e a korlátozott „atomcsendre“ tett javaslatát a Varsói Szerződés és a NATO megnemtámadási egyezmé­nyével vagy sem. Igenlő esetben attól tartanak, hogy a franciák, mind az atlanti paktum tagjai, megvétózhatják az egész megegyezést. Az Observer című angol lap diplo­máciai tudósítója szerint Spaak az amerikaiak bíztatásával indult útjára. Amennyiben moszkvai megbeszélései sikerrel járnak, akkor a legközelebbi lépés egy Hruscsov—Kennedy talál­kozó lehet. Jól értesült amerikai saj­tóforrások szerint Kennedy utasí­totta külön megbízottját, Harrimant: amennyiben az atomtilalmi egyezmény tekintetében előrehaladás történik, tegyen haladéktalanul további lépése­ket. Itt jöhet szóba a Hruscsov—Ken­nedy találkozó előkészítése. A felsorolt tények eléggé bíztató­nak tűnnek. De mindez kevésnek bi­zonyulna, ha a két nyugati nagyhata­lom képviselője — a kormányaiktól adott utasításaikkal — nem azzal a szilárd elhatározással érkezne Moszk­vába, hogy végre kimozduljon a holt­pontról a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésének Ugye. Kennedy elnök maga elismerte, hogy Hruscsov mi­niszterelnök berlini javaslatai igen jó alapot adnak a moszkvai háromhatal­mi megbeszélésekhez. Vajon jogos lesz hát a haladó emberiség reménye? Fővádlóit: a német neofasizmus A Német Demokratikus Köztársaság legfelső bírósága hétfőn kezd|e meg Berlinben dr. Globke-nak, a bonni kancellári hivatal államtitkárának bűnperét. Ebből az alkalomból az egész világból sok megfigyelő, politi­kai tényező, jogász, békeharcos és újságíró érkezett az NDK fővárosába. Küldöttségeket küldtek a különböző koncentrációs táborok volt foglyai is. A főtárgyaláson — természetesen — nem jelent meg dr. Globke, akinek bűnperét a legfelső bíróság tengernyi bizonyiték alapján tárgyalja. Köztudomású, hogy a hitlerizmus összeomlása után nagyrészt Globke működésének tekinthető az a széles-A VILÁGKÖZVÉLEMÉNY HANGJA — Globke úr, feleljen a bíróság előtti Uj bizakodást merített az embe­riség Hruscsov elvtárs július 2-1 berlini beszédéből. S ez nem kis dplog, hiszen a nukleáris kísérletek korlátozásáról, illetve megszünteté­séről van sző, arról a kérdésről, amelyről már számtalanszor tárgyal­tak, amelynek megoldása már sokszor tűnt elérhető közelségben, s amely mégsem oldódott meg soha. Jóllehet 18 év óta már több száz nukleáris robbantás fertőzte a légkört, újra meg újra meghiúsultak az atomcsendről folytatott tárgyalások. Nem akarjuk most részletesen elemezni a kudarcok okait. De hadd hivatkozzunk most csupán egyetlen mondatra, amelyet 1200 Egyesült Államokbeli professzor és egyetemi tanár múlthavi nyilatko­zata tartalmaz. A tanárok a kísérleti tilalom azonnali megkötését követel­ték a kormánytól, utalva arra, hogy amerikai részről a helyszíni ellenőr­zésről folytatott vita „nem katonai, hanem politikai természetű“, amely nem kevesebbet jelent, minthogy az Egyesült Államok tudósai maguk ál­lapítják meg, hogy az amerikai kor­mány mindeddig nem azért ragaszko­dott a helyszíni, úgynevezett nemzet­közi ellenőrzéshez, mintha az tényleg elkerülhetetlenül szükséges volna an­nak megállapításához, betartják-e a kísérleti tilalmat, avagy sem —, ha­nem egyes-egyedül politikai indokok miatt. Vagyis azt akarták: ha már minden áron meg kell kötni az atom­­csend-megállapodást, annak „ellen­értékeként“ legalább betekintést nyeljenek a Szovjetunió védelmi rendszerébe. Ezt a buktatót igyekezett most el­távolítani a megegyezés útjából Hruscsov elvtárs, amikor javasolta, Földünk állapodjanak meg a levegőben, a vi­lágűrben és a víz alatt végrehajtott atomfegyverkísérletek betiltásában, mivel a nyugati hatalmak, s elsősor­ban az Egyesült Államok kitalálták, hogy a földalatti atomrobbantások nemzeti eszközökkel megbízhatóan nem ellenőrizhetők. A javaslat ész­szerűségének és emberbaráti mivol­tának hatása alól, még a nukleáris fegyverkezés amerikai híveinek is nehéz kitérni. Erről tanúskodnak egyébként a sajtóvisszhangok. New York Times szerint „Hruscsov mi­niszterelnök javaslatára válaszolva, Kennedy kormánya kijelentette: kész megkötni a nukleáris fegyverkísérle­tek korlátozott megtiltására szóló szerződést“. E szándék őszintességé­­nek próbája, persze, csak a július 15-én Moszkvában kezdődő háromha­talmi tanácskozás lehet. A Szovjetunió ugyanis nem először javasol ilyen megállapodást. 1961 novemberében is tett hasonló indítványt, azzal a ki­egészítéssel, hogy a földalatti kísér­leteket is fügesszék fel, amíg minden fél számára elfogadható ellenőrzési rendszert nem dolgoznak ki. A nyugati hatalmak akkor vissza­utasították a szovjet kezdeményezést. Azóta viszont sok minden történt. A tilalmat követelő mozgalmak szün­telenül erősödtek, a tiltakozások hul­láma átcsapott az Egyesült Államokba is. A már említett felhíváson kívül csak néhány legutóbbi megnyilatko­zásra utalunk: áprilisban 9 vezető amerikai atomtudós, köztük a Ken­­nedy-kormány tudományos tanács­adója, a Washington Postban sürgette az egyezmény megkötését, májusban 103 ismert amerikai személyiség és 30 szenátor tett közzé hasonló nyilatko­zatot, legutóbb pedig a Walstreet körű nácimentés, amelynek eredmé­nyeként a hitleri Idők tömeggyllko­­sainak egész sora nem került bíróság elé, sőt ma jelentős szerepet játszik a nyugat-német politikai életben. Az NDK legfőbb ügyészsége már hosszú idők óta megcáfolhatatlan erejű do­kumentumokat küldött Globke bűnös­ségének bizonyítására Bauer hesseni legfőbb államügyésznek. A bonni igaz­ságügyi szervek azonban elkobozták az anyagot Bauertöl és ezáltal mód­jukban állt megszűntetni az eljárást Globke ellen. A főtárgyaláson felolvasott vád­iratból és a további bizonyítékokból kiderült, hogy a Nürnbergben elítélt és Bonnban újból jelentős pozíciót szerzett Stuckart államtitkárral együtt Globke végezte a legnagyobb munkát a hitleri korszak zsidótörvényeinek megszerkesztésében. Ö alkotta azokat a rendkívüli törvényeket és rendele­teket is, amelyek alapján halálos íté­lettel súlythattak a náci Németor­szágban mindenkit, aki nem lelkese­dett a harmadik birodalomért. A berlini Globke-per tulajdonkép­pen a nürnbergi per folytatása; ott még sok náci kibújt a megérdemelt felelősségrevonás alól, sőt ma magas állásokat töltenek be az Adenauer­­rendszer különböző hivatalaiban. Ezért a berlini per fővádlottja nem­csak a távol levő Globke, hanem az egész nyugat-német neofasizmus, amely újból Európa felosztását és a második világháborúban elszenvedett vereség revansát helyezi politikai cél­kitűzéseinek előterébe. Szovjet lépés a kurdok ügyében Az Irak északi részéből érkezett hírek rendkívüli aggodalmakra adnak okot. Az iraki kormány irtó hadjára­tot vezet a szabadságukért harcoló kurdok ellen. Beirúti lapjelentések szerint Bagdadban újabb terveket szőnek a békés kurd falvak megtá­madására. Számos katonai alakulatot összevontak, fegyvereket vásárolnak, hadgyakorlatokat tartanak. A haladó közvélemény világszerte elítéli az iraki kormány minden hu­manizmust nélkülöző eljárását. A Szovjetunió kormánya levélben tilta­kozott az iraki kormánynál, amelyben elítéli a kurdok elleni megtorlást. A szovjet jegyzék többek között hang­súlyozza, hogy az imperialista erők­nek a Közel- és Közép-Keleten be­avatkozásra alkalmat nyitó iraki kor­mány politikája súlyos következmé­nyekkel járhat az egész arab világra. New Yorkban közölték, hogy Fede­­renko, a Szovjetunió állandó ENSZ* * küldötte levelet intézett az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnökéhez, amelyben kormánya nevében követeli, hogy a világszervezet azonnal tegyen hathatós intézkedéseket a kurd lakos­ság védelmére. A szovjet küldött be­jelentette, hogy kormánya a Bizton­sági Tanács összehívását kéri, ameny­­nyiben az iraki kormány azonnal nem szűnteti be a kurdok elleni megtorló hadjáratát. — tg— • Kádár János vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség tartóz­kodik Moszkvában. A magyar küldött­séget megérkezésekor Ny. Sz. Hrus­csov, a szovjet párt és kormány szá­mos vezető képviselője és a moszk­vaiak ezrei fogadták. Kádár János és Hruscsov elvtárs üdvözlő beszédében hangsúlyozta a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátságának jelentőségét, a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozga­lom egységének szükségességét. • A görög királyi pár Londonban. Anglia haladó közvéleménye tiltako­zott a látogatás ellen. Az utcákon „Bocsássák szabadon a görög politikai foglyokat“, „Demokratikus kormányt Görögországban!“ és hasonló feliratú transzparensekkel fogadták a görög királyi párt. • Feszült a helyzet Szíriában. Da­maszkuszi lapjelentések szerint a szíriai hadügyminiszter leváltásával pattanásig feszültté vált a helyzet az országban. A feszültség és a jelen­legi válság közvetlen oka, az, hogy mialatt Hariri tábornok, jsziriai had­ügyminiszter Algériában járt, a kato­naságnak a Baath-pártot támogató része meg akarta fosztani tisztségé­től. A miniszter nem volt hajlandó eleget tenni ennek a kívánságnak és tisztább légköréért Journalban 20 nagytőkés érvelt az atomcsend mellett. Teljesen tisztában vagyunk vele: a javaslat, még ha szó szerint el is fo­gadják, nem vetne véget sem a fegy­verkezési versenynek, sem pedig a termonukleáris veszélynek, csupán a kísérletek sugárártalmaítól védené az emberiséget. És természetesen a fizi­kai atmoszféra megtisztulása mellett egészségesebb politikai légkört te­remtenek a vitás kérdések egyenge­­tésére. De hogy ez a részleges intéz­kedés átfogóbban és eredményeseb­ben a háborús veszély csökkentésé­nek, a nemzetközi feszültség általá­nos enyhítésének irányában hasson, a szovjet kormány felújította régi javaslatát: a NATO és a Varsói Szer­ződés megnemtámadási szerződését. Hiszen, ha a nyugati hatalmak — állí­tásuk szerint — valóban nem akarnak háborút, mi ellenvetésük lehet egy megnemtámadási szerződéssel szem­ben? Az Egyesült Államok, Anglia és a többi NATO-ország kormánya azon­ban mindeddig kereken elutasította még a szerződés megvitatását is. Csakhogy e tekintetben is változtak az idők. A NATO legutóbbi ottawai értekez­letén Spaak belga külügyminiszter maga ajánlotta NATO-társainak: ve­gyék fontolóra egy ilyen egyezmény megkötését, emellett szállt síkra egy júniusban megjelent cikkében is, s mostani moszkvai látogatása is két­ségtelenül ezzel függ össze. Alig egy hónappal ezelőtt pedig a genfi lesze­relési bizottság három tagja: az Egye­sült Arab Köztársaság, Etiópia és Ni­géria kompromisszumos javaslatot nyújtott be, melynek egyik alkotó elemeként szerepelt a két katonai csoportosulás megnemtámadási egyez­ménye. A Fehér Házhoz meglehetősen közel álló New York Times még a keddi Hruscsov-beszéd előtt arról írt, hogy a küszöbön-álló moszkvai tár­gyalások eredményessége esetén meg­nyílna az út olyan esetleges további lépések előtt, mint a szóban forgó megnemtámadási szerződés. A szovjet kormány tehát ez eset­ben is reális megvalósítható javasla­tot tett, olyan gondolatot öntött konkrét formába, amely már a nyu­gati vezetők körében is mindinkább utat tör magának. Annál különösebb, hogy számos nyugati sajtóorgánum, a megnemtámadási szerződést, mint a tilalmi egyezmény elfogadhatatlan szovjet „feltételét“ tűnteti fel, ebben keresve ürügyet arra, hogy alkalma­sint a nukleáris megegyezést is el lehessen utasítani. Megszólaltak per­sze Adenauerék is, akik azzal érvel­nek, hogy a megnemtámadási szerző­dés „burkolt elismertetése“ lenne a Német Demokratikus Köztársaságnak. Újabb bizonyság arra, hogy a nyugat­német revansisták az, egyetemes biz­tonság fölé helyezik saját hódító ter­veiket. Egy dolog bizonyos: Hruscsov elv­társ javaslatai hozzá járulnak majd ahhoz, hogy a moszkvai háromhatalmi tanácskozás kedvező légkörben kez­dődhessék. A világ gondolkodó emberei pedig megkönnyebüléssel fogadták Hruscsov berlini beszédét, mert új reményt keltett, hogy végre, ha korlátozottan is, de mégis megvalósul a rég áhított atomcsend. Bizakodásuk abből is ered, hogy a szovjet kormányfő ismét ta­­nűjelét adta: a Szovjetunió minden alkalmat megragad, hogy reális kez­deményezésekkel elősegítse a béke megszilárdítását. B. A. Párizsba repült, ahol állítólag diplo­máciai szolgálatot teljesít majd. • Amerikai katonák provokációi az NDK határán. Jelentések szerint a Nyugat-Berlinben állomásozó amerikai megszálló egységek tagjai az utóbbi napokban több provokációt szerveztek az NDK államhatárán. Különösen sú­lyos volt az a provokáció, amit a nyu­gat-berlini Steinstiickenben vittek véghez. Gépfegyverekkel megtámad­ták az NDK határát őrző egységeket és megrongálták a biztonsági beren­dezéseket. • Elmarad az amerikai vasutasok általános sztrájkja. A sztrájkot Ken­nedy elnök közbelépésére sikerült el­halasztani, aki mindent megtett, hogy elejét vegye a bejelentett nagy sztrájknak. Nemzetgyűlésünk ■ r • rr\ r r rrf plenáris üléséről (Befejezés az 1. oldalról) koronát kitevő költségvetési összki­adásokból 52,67 % jutott a népgazda­ság fejlestzésére, 36,31% kulturális és szociális célokra, 8,38 % honvédelmi célokra, az államigazgatásra pedig 2,19 %. Az állami költségvetésből a kulturális és szociális célokra fordí­tott összeg a tavalyelőtti 3,3 %-ről 4,7 %-ra emelkedett. Tavaly 309 000 gyermek járt óvodába, 213 000 láto­gatta a napközi otthonokat és 935 000 étkezett iskolai étHpzdékben. Emel­kedett a kórházi ágyak száma is, bár az egészségügyi feladatok teljesítése így sem érte el a tervezett szintet. Nyíltan meg kell mondanunk — mondta Tymes elvtárs —, hogy na­gyobb komolysággal és több felelős­séggel kell megvalósítanunk a CSKP KB határozatát arra vonatkozólag, hogy a belső források és erők mozgó­sításával emeljük és hatékonyabbá tegyük a termelést. A CSKP KB által javasolt intézkedések következetes megvalósítása nélkül nem emelhetjük az életszínvonalat. A munkatermelé­kenység a múlt évvel szemben csak a fogyasztási- és élelmiszeriparban nö­vekedett. A nemzetgyűlés az állami zárszám­adást egyhangúlag jóváhagyta. Majd több törvényjavaslat és azok megvitatására került sor. így Jozef Cermák képviselő az Állami Tervbi­zottságról szóló javaslatot, Alena Bernásková képviselő, a Csehszlovák Tudományos Akadémiáról szóló javas­latot ismertette és hangsúlyozta e tudományos intézmény tevékeny­ségének elmélyítését, munkakörének pontosabb meghatározását. A CSTA a jövőben főként hosszúlejáratú és távlati kutatással foglalkozik majd. A törvényjavaslat jogilag is kifejezi a Csehszlovák és a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia közti kapcsolatokat. Az élősködők és munkakerülők bün­tetésének megszigorításával foglal­kozó új büntetőtörvényről Jozef Zed­­ník képviselő számolt be. Utána Dr. Aloiz Neumann igazságügyi miniszter emelkedett szólásra és az új büntető­­törvénnyel kapcsolatban kijelentette, hogy a munkakerülők és élősködők a jövőben egy évig terjedő szabadság­­vesztésre ítélhetők. A munkafegyel­met megsértők elleni büntető eljárást pedig minden esetben meg kell előz­nie a helyi népbírőság vagy a nem­zeti bizottság előtti tárgyalásnak. Nemzetgyűlésünk egyhangúlag hagy­ta jóvá ezt a törvényjavaslatot is. 1963. július 14. A Mongol Népköztársaság népe ezekben a napokban ünnepelte a forradalom 42. évfordulóját. Az ünnepi díszbe öltözött fővárosban, Ulan Botorban nagy­szabású ünnepségekre került sor, amelyeken résztvettek a baráti szocialista államok küldöttségei is. A Mongol Népköztársaság dolgozói, a szocialista államokkal együttműköd­ve, igen szép eredményeket érnek el az országépítés terén. Jelentős lépést tett előre a mongol mezőgazdaság is. A szántóföld területe az utóbbi két évben az ötszörösére növekedett. A mongol mezőgazdaságban különösen as állattenyésztés fejlesztésére helyezik a fősúlyt. Felvételünk egy állami birtokon készült, ahol éppen csépelnek. ((Repro-CTK) 4-M-F-M.

Next

/
Thumbnails
Contents