Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-10-16 / 83. szám
Äz őszi vetés ápolásáról Ai aszályos nyári és Eszi időjárás mindig nehéz feladatok elé állítja a mezőgazdaságunkat. Sokan — különösen ha aszály esetén a tarlóhántást ké-* són, vagy rosszul végzik — türelmetlenül várják, mikor szánthatnak. Amikor látják, hogy ez az idő egyre késik és már minden agrotechnikai határidőt elmulasztottak, legnagyobb áldozatok árán is megszántják a csontig kiszáradt földet, ami rögös, hantos vetőszántást eredményez. Az ilyen föld megszántása, valamint elmunkálása rengeteg anyagi áldozattal jár, am#ly nemcsak az üzemanyagfogyasztás jelentős növekedésében, de a vontatógépek és gazdasági eszközök Idő előtti romlásában is kifejezésre jut. Ami a csonttá fagyott hantok elmun-A SZABÁLYTALAN GYÜMÖLCSALAK OKA Ha egy szabálytalan alakú almát kettévágunk, azt látjuk, hogy az 5 magrekeszben nem egyenletesen fejlettek a magvak. Ha magrekeszenként legalább két mag nem alakul ki, úgy az alma részekre sem fejlődik ki. Sőt egyes szakaszos termésre hajlamos fajták fel sem nevelik a szabálytalanul fejlődő gyümölcsöt, hanem lerúgják azt. Oka, a virágok hiányos beporzása. (Obst u. Weinbau, Graz, 1962) A zöldfrágya helyes beszállása A zöldtrágyázás eredményeire nagy befolyással van a növények leszántása. A leszántás mélységét a talaj minősége szabja meg: a nehéz talajokon, ahol a bomlás folyamata lassúbb, sekélyebben és valamivel hamarabb végezzük ősszel a leszántást, míg a könnyebb talajokon mélyebben (kb. 20 cm) és később, nedves talajkörülmények között pedig csak tavasszal. Ez esetben a növényzetet őszszel az első fagyok begllta előtt meg kell hengerelni. A dúsabb növényzetet előbb gyűrűshengerrel járatjuk meg az elkövetkezendő szántás irányában. Amennyiben a növényzet nem túl magas, e célra megfelel az előhántóval felszerelt eke, hogy a szervesanyag az egész szántott rétegben helyezkedjen el. A leszántás idejének helyes meghatározásakor a talaj tulajdonságain kívül annak nedvességét is figyelembe vesszük, továbbá a lehető legnagyobb mennyiségű szervesanyag előállításának kérdését. Ezért a növényzetet rendszerint akkor szántjuk le, amikor a növények a fagy hatására fejlődésüket befejezték, vagyis abban az időben, amikor az átlagos hőmérséklet tartósan 10 C fok alá süllyed. Előnyös a zöldtrágyázáskor jó minőségű komposztot vagy érett istállótrágyát a növényzet leszántásával egyidejűleg földbe juttatni. Egyidejűleg ajánlatos Őrölt foszfátot leszántani. Mivel a zöldtrágyázást nagy mértékben növelnünk kell, mert ez a legolcsóbb és legigénytelenebb organikus trágyázás, tartsuk állandóan szem előtt a szükséges vetőmagok előállítását és a másodvetések elvégzését zöldtrágyázás céljából. Sobotka Oldrich mérnök, a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium dolgozója 1963. október 16. kálását és a vetőágy előkészítését illeti, ez újabb jelentős költségtételt jelent. A talaj szerkezeti leromlása, amely az elporosított talajok révén 'keletkezik, ugyancsak nagy veszteségnek számít. Az ilyen talajba vetett ősziek — mivel a látszólagos filmvékonyságú felületi porhanyóréteg nem a célt, de a megtévesztést szolgálja — nem jutnak megfelelő magágyba és ezzel egész fejlődésük folyamán kiteszik őket az időjárás viszontagságainak. Elsősorban az ősszel bekövetkező károkra szeretnénk ezúton felhívni a figyelmet. Az aránylag kevés őszi eső legfeljebb a felső vékony talajréteg átnedvesítésére szolgál és megindítja a vetőmagok csírázását. A kicsírázott növény egyre lejjebb hatoló gyökérzete azonban száraz, levegős és üres talajba kerül, ahol életlehetősége nem megfelelő, azért rövidesen elpusztul. Ennek következménye a növények őszi megritkulása. Télen ez a jelenség még fokozódik, főleg ha az uralkodó időjárás esős, hótakaró nélküli és fagyos. A levegős rétegbe — hantok közé — jutott gyökerek rendre kifagynak és a fejlődő növény elpusztul. így a tél folyamán erős növényritkulás várható, melyet a kora tavaszi felfagyás még növel. A segítség csakis az elkövetett hiba csökkentéséből és káros hatásának megszüntetéséből állhat. Nem nézhetjük ölhetett kezekkel, hogy kultúrnövényeink szemünk előtt kivesznek. Ha hibát követtünk el a szántáskor vagy a talaj előkészítésekor, igyekezzünk azt helyrehozni. A hiányosság megszüntetése száraz időjárás idején, főleg az üreges talaj tömörítéséből áll majd. Ha szükségét látjuk vegyük elő nehéz gyűrűshengereinket és az elvetett őszi kalászosokat ismételten hengerezzük meg és ezzel a művelt felső- és alsó talajréteg közötti összeköttetést állítsuk helyre. A hengerezést, ha az időjárás és a talajnedvesség állapota engedi — többször végezzük el. Egyszeri eljárással ' szárazság esetén csak részleges eredményt érnénk el. Ismételt hengerezéskor lehetőleg az előző menetirányra merőlegesen haladjunk, mivel így elérhető, hogy a gyűrűshengerek pereme — amely tulajdonképpen a tömörítést végzi — mindig más és más talajrétegre hasson. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy sík területen az utolsó hengerezést mindig az uralkodó szél irányával keresztirányban végezzük, mivel így elősegítjük a hó felfogását, amivel jobb csapadékellenállást biztosítunk. Hóborította vetéseink kifagyásának mértékét a hótakaró is jelentékenyen csökkenti. Lejtős területek esetében, ahol fennáll a vízerózió (talajlemosás) veszélye — lejtöirányban hengerezni nem szabad. Itt célszerű a hengerezést 15°-os szög alatt, ferde síkban mindkét irányban egyaránt elvégezni. A gyűrűshengerrel történő ismételt hengerezés sokat javíthat a talajelőkészítéskor elkövetett hibákon, habár azt megszüntetni már nem tudja, mert a fejlődés kezdetén mutatkozó fejlődési energiát a növény a kedvezőtlenné vált időjárási viszonyok miatt már be nem hozhatja. A lemaradt fejlődés támogatására célszerű fokozottabb mérvű fejtrágyázással, még most, az ősz folyamán, a növény segítségére sietni. A növény télállósága nagy mértékben az ősziek természetes edzésétől függ, továbbá attól, milyen mennyiségű cukrot halmoz fel leveleiben és szárában. A későn kelt növényeknek, melyeknek felkészülése az áttelelésre nem lenne lehetséges, fokozott mértékű kész és azonnal felvehető növényi tápanyaggal kell segítségére sietnünk, hogy a lemaradást némiképp behozhassák. Remélni szeretnénk, hogy az ősz enyhe és hosszan télbe nyúlóan esős lesz, mivel a három-négy évig tartó szárazság bizony a talaj vízkészletét jelentékenyen megapasztotta. Biztonság kedvéért azonban fel kell készülnüjnk a szárazságra és minden agrotechnikai intézkedést az ellene folytatott küzdelemre kell beállítanunk. Ez nemcsak az idei évre, de az elkövetkező év tenyészidejére is vonatkozik. Javasoljuk mezőgazdáinknak, hogy legyenek állandó készültségben és tudatosítsák azt, hogy az agrotechnikai intézkedéseket mindenkor a szükségnek megfelelően kell végezni. Helytelen lenne receptszerűen előírni feladatukat, mivel mindenkor a helyzet ismerete a döntő. Az elmondottak a száraz, rögös talajba kerülő őszi búzán kívül az őszi árpára, a rozsra és az őszi kalászos — hüvelyes takarmány-keverékekre egyaránt vonatkoznak. Az őszi repce kezelésekor esetenként másképp járjunk el. Ha a növény erősebben fejlett, a gyűrűshenger használata nem javasolható. Feltehető, hogy a korán lekerülő elővetemény után iktatták a vetésforgóba a repcét és hogy a talajt még időben tudtuk kellőleg elmunkálni, morzsalékos állapotba hozni. Ha a repce még nem kelt volna ki, úgy itt sem tudjuk a talajtömörítést mellőzni. Dr. Frideczky Ákos mérnök, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanára HOGYAN SEGÍTSÜNK Milyen a segítség módja ez esetben és mikor kell intézkednünk a kár elhárítása so» érdekében? lm
