Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-10-16 / 83. szám
A házi sertésvágásról Mint ismeretes, az ez év július 1-én életbe lépett törvényrendelet értelmében mindenki vághat sertést saját szükségletére, ha ötven kilónál kisebb malacot vagy süldőt nevelt fel. Fontos feltétel azonban, hogy a jószág saját nevelésű legyen, vagy a sertést, illetve a malacot az illető természetbeni juttatás fejében'kapja. A szövetkezeti tagoknak és az egyéni gazdálkodóknak azonban bizonyos feltételeket is teljesíteniük kell. Az új rendelet szerint azoknak, akiknek nincs földjük, de valamilyen oknál fogva módjukban áll a disznóhizlalás, ugyancsak jogukban áll egy saját nevelésű sertés levágása. A HNB a 30 ártól 50 árig terjedő területtel rendelkezők számára évente egy sertés levágására adhat engedélyt, függetlenül attól, teljesítette-e az esetleges szerződéses húseladást. További vágásokat azonban a HNB csak kivételes esetekben engedélyezhet. Ilyenkor figyelembe veendő a családtagok száma, van-e súlyos beteg, illetve olyan személy a családban, aki TBC- ben vagy szilikózisban szenved. A második sertés levágása esetén a HNB köteles figyelembe venni azt is, teljesítette-e az engedélyt kérő személy szerződéses húseladási kötelezettségét. Ha nem teljesítette, a HNB a második vágást nem engedélyezheti. Szövetkezeti tagok sertésvágása I A szövetkezeti tagok esetében is érvényesül az elv, hogy egy sertést vághatnak attól függetlenül, teljesítette-e az illető szövetkezet húseladási tervét vagy nem. Ugyanabban az évben azonban további engedélyt csak akkor kaphatnak, ha a szövetkezet az állammal szemben hiánytalanul teljesítette kötelezettségét. Ha az illető szövetkezeti tag, például, a következő év első hónapjában kér a második sertésre vágási engedélyt, ez esetben a HNB figyelembe veszi, hogyan teljesítette a szövetkezet a múlt évben és az új esztendő első negyedében húseladási kötelezettségét. Nem vonatkoznak ezek a feltételek azonban azokra a szövetkezeti családokra, melyeknek tagjai közül a szövetkezetben többen dolgoznak. Egy gyakorlati példa erre: Tegyük fel, hogy egy szövetkezeti tag decemberben vágási engedélyt kért. A HNB ezt egy héten belül köteles kiadni, függetlenül attól, hogy a szövetkezet teljesítette-e vagy sem az állammal szembeni kötelezettségét. Viszont ha egy olyan szövetkezeti család kér engedélyt a második hízóra, amelynek további három tagja dolgozik a szövetkezetben vagy pedig a családtagok valamelyike a fent említett betegségekben szenved, nem jöhet számításba az, hogy miként teljesíti a szövetkezet eladási kötelezettségét. Sertésvágás egyénileg gazdálkozóknál A fél hektáron több földdel bíró egyénileg gazdálkodók elvileg csak az esetben kaphatnak vágási engedélyt, ha teljesítik szerződéses húseladási kötelességüket. Másik sertés levágására náluk is csak rendkívüli esetben kerülhet sor, ha pl. sokgyermekes családról van szó, vagy valamelyik családtag TBC-ben esetleg szilikózisban szenved. Előfordulhat azonban olyan eset is, hogy beadási kötelezettségük teljesítéséhez még 40 — 50 kg hús, hiányzik. Mi a teendő ilyen esetben? Az új rendelet ezzel is számol. A vágási engedélyt kérelmező ilyenkor a sertés felének eladásával egyenlítheti ki hátralékát. Zsírbeadás Az új rendelet szerint: Magánszemélyeknek és szövetkezeti tagoknak a folyó évben engedélyezett első disznóölésből nem kell zsírt eladniuk. Második sertésvágás esetén azonban továbbra is kötelesek 5 kg zsírt eladni a közellátásnak. Ez érvényes az esetben is, ha kényszervágásról van sző és a sertés vágási súlya meghaladja a 70 kg-ot. Megemlítjük itt azt is, hogy a bőr lenyúzására és eladására vonatkozó előírások lényegében nem változtak. Ezek szerint az új rendelet értelmében mindenki ölhet disznót, aki azt saját maga nevelte fel, vagy azt természetbeni járandóság fejében kapta. A fél hektáron felüli egyénileg gazdálkodók esetében továbbra 'is feltétel az állammal szembeni kötelezettségek teljesítése. Az első levágott disznó után senkinek sem kell zsírt beadnia. Az új rendelet nemcsak lehetővé teszi, hanem serkentőleg is hat oly'értelemben, hogy minél többen váljanak húsból részben vagy teljesen önellátókká. 1963. október 16. Nagykapos sokat fejlődött az utóbbi években. Nemrégiben egy korszerű szállót is átadták a rendeltetésének. Mint más vállalatok, a vendéglátó üzem dolgozói is kiveszik részüket a rpezőgazdasági termékek őszi betakarításából. Trajmo József vezetővel az élen a szomszédos kaposkelecsényi szövetkezetbe jártak burgonyát szedni, a zenekar tagjai sem húzták ki magukat a munkából. Tóth Tibi a prímás, Józsi bácsi, Csuli meg a többiek megmutatják, hogy nem csak a szárazfával tudnak bánni. A kiszolgáló személyzet nemcsak a mezőn szorgoskodik, hanem többek között este az étteremben is helytáll. Lehet, hogy a pincérek azért segédkeznek oly készséggel a burgonya betakarításánál, mert azt szeretnék, ha a vendégeknek egyszer sem kellene azt válaszolniuk, hogy sajnos, csak knédlivel vagy nokkedlivel szolgálhatunk. Képünkön az otthonmaradottak láthatók, akik hoszszan néznek a traktoron eldöcögő brigádosok után. TVT Néphadseregünk ünnepe Ipolyságon méltó keretek közt ünnepelték meg a Hadsereg Napját. Az ünnepi beszédet Köteles János elvtárs, a 12-éves iskola igazgatója tartotta. Keresetlen szavakkal ecsetelte a német fasiszták elleni harcban összekovácsolódott szovjet és csehszlovák fegyveres erők győzelmeit, a duklai küzdelmet. Foglalkozott továbbá a külpolitikai helyzettel is. A beszámoló után az ipolysági iskolák tanulói különböző műsorszámokkal szórakoztatták a közönséget. Dávid Nándor, Ipolyság A szövetkezeti vagyon VÉDELMÉBEN Sok példa arra mutat, hogy a szocialista törvényesség megszegése tetemes károkat okoz mezőgazdaságunknak. Vonatkozik ez elsősorban szövetkezeti vagyontételek eltulajdonítására és megkárosítására. Miben nyilvánulnak meg ezek a bűncselekmények? Elsősorban takarmánylopásokban, továbbá burgonya, gabona, esetleg más termények eltulajdonításában — főleg a betakarítások idején. Több szövetkezetben még a takarmánylopást az könnyíti meg, hogy a jószág — főleg a szarvasmarha nincs összpontosítva, hanem a tagok istállóiban van elhelyezve a háztáji állatokkal együtt és ez az állapot módot nyújt a szövetkezeti készletek szétlopására. További hiányosság, hogy egyes szövetkezeti tagok a megengedettnél több állatot tartanak, s ezeket a közösből etetik. Nem megfelelő raktárhelyiségek, hiányos elsődleges nyilvántartás, a gépek elhanyagolása idézik elő a szövetkezeti munkaeszközök időelőtti el-Dolgoznak és szórakoznak A nagykaposi Mezőgazdasági Technikum hallgatói gyakran nyújtanak segítséget a helyi vagy a környékbeli szövetkezeteknek, s a munkájukért kapott pénzt általában a CSISZ-szervezet számlájára Íratják. A CSiSZ ennek a pénznek egy részét a diákok szórakoztatására fordítja. így például a televíziót, mely mellett gyakran töltik a diákok az estéket, is ebből a pénzből vásárolták. A közelmúltban a III. és IV. osztály tanulói a brnói kiállítást tekintették meg, a kiadásokat természetesen a szervezet fedezte, munkájukkal tehát a szövetkezeteket segítik és önmaguk örömet szereznek. Dörner Judit, SPTS Nagykapos Bátrabban alkalmazzuk az új technológiát Az elmúlt héten a lévai járás szövetkezeteiben is jól rákapcsoltak az őszi mezőgazdasági munkákra. A hét végéig azáltal, hogy a lánctalpasok javarészét két műszakban üzemeltették, a vetőszántásból csupán 350 hektár maradt hátra. Búzából közel 9000 hektárt elvetettek. Nyolc szövetkezet jelentett száz százalékos vetési eredményt. Manapság a traktorosok jóformán azt sem tudják, mikor következik ünnep és mikor hétköznap. Alig alszanak néhány órát naponta. Sötétben kelnek, s ugyancsak sötétben kerülnek ágyba. Emberfölötti munkát végeznek. Sok gondot okoz a cukorrépa. Ilyen bő termésre alig volt példa. A lévai szövetkezetben merész tervet tűztek tavasszal maguk elé, 400 mázsás hektárátlagot terveztek, de amint Kűcs Lajos agronómus mondja, meglesz az 500 mázsás átlagtermés. A cukorrépa kiszántását eddig 11 szövetkezet befejezte. Hátra van még 1800 hektár. Nagy ez a terület. A szövetkezetesek maguk is látják, hogy nem tudnának megbirkózni a répával. Ezért segítséget kértek a védnökségi üzemektől, ahonnan traktorosokat és gyalogmunkásokat küldtek az ESZ-ek segítségére. Három szövetkezet — a farnadi, a zsemléri és a boryi örömmel jelentette, hogy a cukorrépát betakarították és elszállították rendeltetési helyére. Ezekben a szövetkezetekben jó a munkaszervezés, ami abból is látható, hogy az őszi munkákkal a többiektől előbbre vannak. A kukorica is gazdagon fizet. Molnár elvtárs, a kissallói EFSZ elnöke, 40—43 mázsás átlagos szemtermésről beszél és másutt is hasonlóan nyilatkoznak. A betakarítás aránylag jó ütemben halad. Járási méretben közel 11000 hektárról hordták be a kukoricát. Hibának mondható azonban, hogy csak kis mértékben alkalmazzák a kombájnokat. Mindössze 950 hektárról takarították be gépekkel. Nem lehetne ezen változtatni? Még mindig nem késő, hiszen még 5000 hektárnyi kukorica vár betakarításra. -haihasználódását és hasznavehetetlenségét, valamint az alkatrészek szétlopkodását. Nagy károkat okoznak a szövetkezeteknek különféle pénzügyi mesterkedések Is, amelyeket lelkiismeretlen könyvelők, pénztárnokok és más funkcionáriusok követnek el. Sajnos, nem minden szabálytalanság derül ki. Az illetékes szervek az ilyen rendellenességeket gyakran nem is jelentik be, sok esetben „rokoni alapon“ saját maguk „simítják el“, ami természetesen attól függ, ki volt a tettes. Az ilyen önkényes elintézésnek aztán olyan következményei lehetnek, hogy később a károk még nagyobb méreteket öltenek, ahogy már nem egy ilyen esetnek voltunk tanúi. A. szövetkezeti vagyon ellen irányuló bűncselekményeket gyakran az ellenőrző bizottságok felületes ténykedése is megkönyítheti. Ezek a szervek .gyakran a pénztár ellenőrzésével megelégednek, különben pedig csak hanyag módon ellenőrzik a szövetkezet egyéb munkáját, főleg a termelést és a pénzügyi gazdálkodást. Súlyos fogyatékosságok mutatkoznak az okozott károk megtérítése körül is a szövetkezeti vezetők és a nemzeti bizottságok részéről. A károk megtérítésének elintézését sok esetben egyszerűen átruházzák az ügyészségre, és a szövetkezet csak akkor tesz lépéseket a kártérítés behajtása érdekében, ha erre az ügyészségtől felszólítást kap; akkor is csak nagyon kelletlenül, holott a szövetkezet vagyonáról van szó. Ezek után jogosan felmerül a kérdés: Kinek a kötelessége mindenekelőtt megvédenie a szövetkezet vagyonát? Amire a válasz természetesen: a szövetkezeti tagságnak. Sajnos sok szövetkezeti tag már elfelejtette, hogy amikor még önálló gazda volt, vigyázott minden szem gabonájára, és ha esetleg valami elemi csapás érte, vagy a termését valaki megdézsmálta, bizony meg is érezte a jövedelmén. Nem egy esetről tudunk, amikor a tolvaj életével fizetett, ha lopott. Mi semmi esetre sem akarjuk ily módon büntetni a szövetkezeti vagyon dézsmálóit, de viszont az sem engedhető meg, hogy a társadalmi tulajdon közpréda legyen. A szövetkezeti tagságon áll, hogy véget vessen az áldatlan állapotoknak. Petrás Alexander Irányítsuk a helyes pályaválasztást A napokban írtam össze azon tanulók névsorát, akik jövőre már elhagyják az alapfokú iskolát és szakmát választanak vagy tovább tanulnak. Sorra megkérdeztem, ki hol szeretne a jövőben élhelyezkedni. A hallottak bizony komolyan elgondolkoztattak. A tény az, hogy sem a gyermekek, sem a szülők nem veszik elég komolyan a pályaválasztást. Sok tanuló még ezzel a gondolattal egyáltalán nem foglalkozott. Vannak olyanok, akik hallottak bizonyos szakmáról, foglalkozásról, iskoláról, de maguk sem tudják elképzelni milyen beosztásban dolgoznak majd e szakma vagy szakiskola elvégzése után. Például többen a komáromi „hajós isko)ó dolog a kukorica, ha... A természettan törvényei szerint vannak anyagok, melyek kisebb-nagyobb vonzóerőt gyakorolnak más testekre, vagy ellenkezőleg, taszítják § egymást. Pereden, Nagymácsédon és Tornócon azonban azzal lehet megtoldani, az említett fizikai törvényt, hogy: „vannak olyan kukoricacsövek, amelyek csodálatos vonzóerőt gyakorolnak egyes személyekre, ezek a személyek viszont .taszítják’ a mezőőröket és egyéb ,nem kívánatos elemeket’, leküzdhetetlen ellenszenvvel viseltetnek a közbiztonsági szervek tagjai iránt.“ Pereden például Pavol Jachym, Ondrej Matajs és Zuzana Pavlová sehogyan sem tudtak ellenállni a szövetkezet tulajdonát képező kukorica csábításának. Mert amikor szeptember 15-én Zuzana Pavlová kukoricáját fuvarozták a mezőről, „betévedtek“ a szövetkezet kukoricásába, és 180 kilót letörtek. De a csősz tettenérte őket. A kukoricát a közbiztonsági szervek lefoglalták, és visszaszármaztatták jogos tulajdonosának, a szövetkezetnek. Ugyancsak engedtek a kukorica varázslatos csábításának a nyitrai járásban levő Románfalvi Állami Gazdaság nagymácsédi dolgozói. Szeptember 17-én munkájuk befejeztével kukoricát sajátítottak el. De ők is megjárták: amikor autón hazafelé tartottak, lefülelték őket a közbiztonsági szervek tagjai, akik Szereden ellenőrizték a járműveket. Jellemző különben, hogy azon a gépkocsin, amely hazaszállította a munkásokat, jelen volt Ladányi Ignác is, a munkacsoport vezetője, aki egyáltalán nem igyekezet gátat vetni a munkatársak „gazdálkodásának“. A megszöktetett kukoricát a közbiztonsági szervek lefoglalták. Harmadik helyen, a deáki takarmánykeverőben nyilvánult meg az anyag vonzóereje, ahol a kukoricadara csigázta fel végsőkig a tornőci Karol Rybansky vágyait. Jóllehet az egyik munkacsoport vezetői tisztségét töltötte be, szeptember 18-án munkából menet 15 kg darát és 3 kg zabot vitt, azaz akart hazavinni. Az úton őt is lefülelték és biztonságba helyezték a gazdát cserélt takarmányt. Három olyan esetet soroltunk fel, amelyekben a közbiztonsági közegeknek sikerült elfogni a tetteseket. Természetes, hogy a ragadós kezűek nem ússzák meg szárazon. Kívánatos lenne azonban, hogy valamennyi polgár segédkezet nyújtson a közbiztonsági szerveknek hasonló visszaélések esetén és ne nézze közömbösen népgazdaságunk megkárosítását! Jozef Melichercík, Galánta lába“ jelentkeztek. Kérdem, mit fogtok ott csinálni, mik szeretnétek lenni? A felelet: — nem tudom, majd ott meglátom. Az ilyen pályaválasztás nem nagyon megfontolt és a tanuló legtöbbször azért megy oda, mert Pista vagy Jancsi barátja is oda megy. Ipolyság vidéke mezőgazdasági jellegű. Ezért első és legfontosabb feladat ott a mezőgazdasági szakkáderek kiképzésének biztosítása. Az előző években ez a mi iskolánkban sikerült is. Köszönet jár érte Köteles János igazgató elvtársnak, Szkladányi Endre elvtársnak és másoknak, akik fáradságot nem ismerve mindent megtettek, hogy minél több tanulót megnyerjenek a mezőgazdaság számára. Sokkal könynyebb lenne a dolguk az alapfokú iskolák tanítóinak, ha a mezőgazdasági iskolákból is, mint például a bányásziskolákból, ellátogatnának hozzánk a tanulók és a pedagógusok, és elbeszélgetnének tanulóinkkal. Elmondanák, milyen lehetőségeik vannak a tanulásra, szórakozásra, sportolásra stb. Esetleg azok a tanulók, akik komolyan érdeklődnek a mezőgazdasági szakma iránt, személyesen is meglátogatnák azt az iskolát, ahol majd jövőre tanulnak. Ezáltal kiküszöbölnénk azt, hogy egyes tanulók már a tanév megnyitása után pár nappal otthagyják az iskolát, mert nekik az iskolával kapcsolatban teljesen más elképzeléseik voltak. Több olyan tanuló is akad, aki mezőgazdasági iskolát választana, de a szülei nem engedik. Végre már a szülők is beláthatnák és megérthetnék, hogy a pályaválasztás igen komoly dolog és nem egy-két napra szól, hanem gyermekük egész élete függ majd attól, amit most választ. Ha olyan pályára kényszerítik, amihez nincs kedve, egész életében szerencsétlen lesz gyermekük, mert szakmáját sosem fogja szeretni s ezáltal nem válhat belőle jó szakember. Messze van még az év vége, de már most foglalkozzunk komolyan ezekkel a problémákkal. Először a család keretén belül tárgyaljuk meg a pályaválasztás problémáját, majd kérjük ki az iskola, a pedagógusok véleményét és így meggondoltan irányítsuk gyermekünket a neki tetsző és legmegfelelőbb pályára, hogy társadalmunknak hasznos építőjévé váljék. Szabó Sándor A gyakorlatból is jelesre... Amikor Pásztor Emil két évvel ezelőtt az Ipolysági Mezőgazdasági Technikumon középiskolai tanulmányait befejezte, elhatározta, hogy tovább folytatja a tanulást. De még mielőtt átlépte volna a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola kapuit, hasznos szolgálatokat tett az egegi szövetkezetnek. Miután ott kevés volt a traktoros, nyeregbe ült és ott dolgozott kerekes vagy lánctalpason, ahol éppen szükség volt rá. Értékesítette az iskolában szerzett hajtási engedélyét és elméleti ismereteit. Pásztor Emilnek ez volt az első komolyabb gyakorlati feladata, és ezt kitünően el is végezte. A szövetkezeti tagok meg is csodálták szaktudását, hiszen sokszor maga javította meg a jármüvet is. Mondták is róla nem, egyszer: „Ez a fiú nem vész el az életben!" Igazuk is volt. Az első évben Nyitrán a főiskolán sok nehézséggel kellett megküzdenie, de a nyelvi nehézségek ellenére is idejében tette le vizsgáit. Tavaly nyolchónapos gyakorlaton vett részt a trnavai Állami Gazdaságban, ahol minden csúcsmunkából kivette a részét, kezdve a tavaszi vetéstől az ősziek betakarításáig mint traktoros tevékenykedett. A második évfolyamot már magabiztosabban kezdte: közben tökéletesen elsajátította a szlovák nyelvet. Az év végén öt fontos tantárgyból, mégpedig ökonómiából, pedológiából (talajtan), részletes növénytermesztésből, állattanból és géptanból jó eredménnyel vizsgázott. Augusztus 20-tól szeptember végéig újra ott találjuk az egegi szövetkezetben. Kiss Vilmossal együtt egy lánctalpas traktoron 220 hektáron végezték el a szántást. Reggel 5 órától este 9-ig járatták a gépeket. Karbantartásukra mindig vasárnap került sor. Pásztor Emillel, a 22 éves szőke főiskolással az EFSZ vezetősége valóban elégedett lehetett, mert munkájával nagyon sokat segített a szövetkezetnek. Belányi János, Nyitra
