Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-10-16 / 83. szám
1 nyúltenyésztés bővítésének jelentősége Az utóbbi időben nagy nehézséget észlelhetünk a húsellátás terén. Ennek számtalan okot tulajdonítanak az emberek, egy azonban bizonyos, hogy a legfőbb ok mégiscsak a már második éve fennálló kedvezőtlen időjárás, ami hátráltatta a megfelelő takarmány-szükséglet biztosítását. Bár ez a helyzet idén előreláthatólag jó irányban alakul, mégis egy javaslattal fordulunk önökhöz e probléma ha nem is javítása, legalább enyhítése érdekében. Elöljáróban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Szovjetunióban az egyéneken kívül a nagyüzemek is kezdenek foglalkozni a házinyúl tenyésztésével. Vannak kolhozok, ahol a gyöngébb munkaerőket erre jól fel tudják használni. Jelenleg a háztáji nyúltenyésztés gazdaságosságáról szeretnék írni. Mint tudjuk, a házinyulat a vad üregi nyúl megszelídítéséből tenyésztették ki Olaszországban. Szaporodóképessége nagy, és ami a fő, igénytelen. Egy nősténytől évente körülbelül 20—30 vagy még több utódot nevelhetünk fel. Ha egy levágásra szánt nyúl súlyát csak 2 kg-ban számítjuk is évente, ez mintegy fél mázsa ízletes, jó minőségű húst jelent a konyhára. Vannak ezután nagytestű nyulak, amelyek súlya darabonként eléri a 7—10 kg-ot is. Az ilyen fajtákat előszeretettel tenyésztik néhány külföldi államban, például Belgiumban, Franciaországban stb. A házinyúl húsán kívül szőrméje is értékesíthető, melyből jó minőségű kalapokat gyártanak. A többi hulladékból enyvet készítenek. Ebből kitűnik, hogy fontosságát a konyhán kívül az ipar sem tudja nélkülözni. Egy nyúltól ezen felül évente mintegy 100 kg trágyát nyerünk. Az orvostudományban mint laboratóriumi állatokat használják a nyulat. Mivel a nyúl kevés takarmányt igényel, tenyésztése nem vesz el sok időt, nem foglal el nagy helyet, nem fárasztó, sőt szórakoztató, ezért egyúttal kifizetődő. A NAGYTESTŰ FAJTÁK A legnagyobb testű fajták közé tartozik a belga óriás. Fejlett példányai elérik a 7—9 kilogrammot is. A szőre szürke. Ehhez hasonló a belga fehér óriás (a szakirodalomban BOA rövidítéssel jelölik) színe fehér, szeme piros, szőrméje azért értékes, mert festéssel szép prémutánzatok készítésére is fel lehet használni. Nagy csincsilla (CSV) a világon mindenütt elterjedt. Bundája hasonlít a Dél-Amerikában élő rágcsáló, a csincsilla értékes bundájához. A fejlett állat súlya meghaladja az 5—7 kilogrammot. Ide tartozik még a francia kosorrú. Ezt arról ismerhetjük meg, hogy mindkét füle lóg. Színe legnagyobbrészt szürke vagy fehér. de lehet más színezetű is. Súlya teljes kifejlődés állapotában 5—8 kg közötti. A nagy testüekhez tartozik még a morvai-kék. Erre jellemző, hogy igénytelen, jó szaporodó képességgel rendelkező edzett fajta. Gyorsan nő és nagy vágási súlyt ér el. A KÖZEPES TESTNAGYSÄGÜAK Ezekre jellemző, hogy gyorsabban érik el a nemi érettséget. Súlyuk 3—6 kg közötti. Legelterjedtebb a bécsi kékszemű havasi nyúl. Szeme kék, szőrzete fehér, a nagytestűeknél rövidebb és sűrűbb. Szőrméje a szúcsipar keresett cikke. Testsúlya 3—6 kg közötti. Morvaországban és Csehországban nagyon elterjedt a cseh tarka (Cs). Alapszíne fehér, fekete rajzokkal. Ez a fajta is nagyon igénytelen és hasznos. A házinyúl (Z) igénytelensége, gyors fejlődése miatt nálunk igen elterjedt. Lábhossza hasonlít a mezei nyúléhoz. Színe szürkésvörös. A KISTESTÜEK Szívósságuk miatt a kistenyésztők között nagy közkedveltségnek örvendenek. Nemileg korán érettek és nagyon szaporák. Nem tartanak nagy igényt az elhelyezésre. Testsúlyuk eléri a 3—4 kg-ot is. Ismert közülük a kis csincsilla (CSM). A Szovjetunióban például nem tesznek különbséget a kis- és a nagy csincsilla között. Tulajdonságaik lényegében megegyezőek. A rusz (R) alapszíne fehér, orra, füle, talpa és farka fekete. Szőrzete rövidebb és sűrűbb. Egyike a legigénytelenebb fajtáknak. Nagyon szapora, húsa tömött és ízletes. A vörös nyúl (ÖCS) alapszíne fekete, barna vagy kékes. Tarkója hasaalja, a lábak belső oldalai, füleinek felső szegélye, orrnyílásai, szeme és a halántéka mindig tűzpiros. Az említett fajtákon kívül még számtalan tiszta fajtaváltozattal vagy ezek keverékével találkozhatunk. A HOSSZÜSZŐRÜEK Az angóra’(A) fajtán több mint valószínű az orosz angórából ered. Testsúlya megegyezik a közepes testűekével. Hoszszú, finom szőrzete a valódi gyapjúhoz hasonlít, melynek szigetelő képessége még ennél is nagyobb. Tény, hogy a belőle készült ruhanemű mérsékli a reumatikus fájdalmakat. Tehát leghasznosabb házinyúlunk szőre is húsa is egyaránt értékesíthető. Színe általában fehér, de előfordul fekete, kékes vagy sárga változata is. A színes gyapjú minőségi értéke alacsonyabb. TARTÁS ÉS TÁPLÁLKOZÁS Továbbá szeretném megemlíteni a házinyulak tartásának módját és táplálékigényeit. A házinyúl a táplálék minőségére és saját elhelyezésére vonatkozólag a lehető legigénytelenebb. Egy kg élősúlya előállításához szükséges tápanyag tekintetében igénye a háziállatok között a legcsekélyebb. A szemestakarmány hiánya esetén beéri minden nálunk előforduló gyomfélével, amelyek nem mérgezd hatásúak. Legalkalmasabb magtápláléka a zab és az árpa. Hizlalásra a takarmányfélék közül a kukorica, a lucerna és a fűfélék felelnek meg. Elhelyezésükre egyszerű hulladék deszkából készült Iádafélék is megfelelnek. Legalkalmasabb azonban egy gerendából készített vázra közönséges deszkákat vagy rácsot szegeim. A rászegelt deszkákat három oldalról kátránypapírral fedjük be. A deszkapadlőzat hátrafelé lejtsen. Az így elkészített ól elejét dróthálóval fedjük be, de télen ennek legalább kétharmadát takarjuk el. Minden anyanyulat külön ketrecben tartsunk és ellés után hat, esetleg hét hetire a nyálakat elválasztjuk és elkülönítjük. Három-négy hónap elteltével ivar szerinti elkülönítést végzünk. Tenyésztésre mindig a legfejlettebb egyedeket választjuk ki. A beteggyanús nyulakat azonnal különítsük el. Ismerek többszáz kistenyésztöt, akik csak egy-két éve foglalkoznak nyúltenyésztéssel, mégpedig anélkül, hogy érdeklődtek volna a szakirodalom iránt, mégis szép eredményeket értek el. Saját tapasztalatból tudom, hogy az előírt emészthető fehérjék nagyon jól helyettesíthetők akáclevéllel, mávával vagy nálunk megtermö egyéb hasonló gyomfélével. Konyhahulladékkal ugyancsak táplálhatjuk őket. Jó étvágygyal fogyasztják a leves, főzelék és tésztamaradékokat is. Mivel a nyúl rágcsáló állat, feltétlenül szüksége van szilárdabb tápanyagra is, például faágakra vagy keményebb takarmányfélére. Nyúltenyésztéssel tehát nagyon sokan foglalkozhatnának, még olyan jgyének is, akik ezt eddig nem próbálták meg. Korán tavasztól késő őszig szinte ingyenes takarmánnyal eltarthatjuk állatainkat. Télen át legjobb csupán a jövő évi törzsállományt tartani, melynek etetését biztosítani lehet, konyhahulladékkal, krumplival, zöldséghulladékkal és kenyérhéjjal. Helytelen az a nézet, hogy a nyúlnak nem szabad vizet vagy folyadékot adni. Ez teljesen hibás állítás, mert ha bármennyi répát vagy zöldfélét etetünk is, a házinyúl megszomjazik. Trenka Tibor (Marcellházay A pecsenyenyulak felnevelése A szerző azt a kérdést vizsgálta, hogy mennyire befolyásolja az anyák termékenységét és nevelőképességét a pecsenyenyúltermelés miatt bekövetkező intenzív igénybevételük. Az egy év alatti négyszeri elletés és az ivadékok 60 —75 napos szoptatása nem volt káros hatással az anyák szaporaságára, fejelésére, tápláltságára és az ivadékok növekedésére. Az 1., 2., 3., és 4. éltesből származó ivadékok 1 kg élősúlygyarapodásra adott sorrendben 3,8, 4,2, 6,3 és 3,8 takarmányegységnek megjelelő táplálóanyagot fogyasztottak. A kísérletet csincsilla fajtával végezték. _______________ (Krolikov. Zverov.) 164 P* 1903. október 16. Csincsilla nyúl
