Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-10-16 / 83. szám
Bratislava, 1963. október 16. • Ära: 30 fillér. • XIII. évfolyam 83. szám Több vitamin, kevesebb beteg Népegészségügyi gondoskodásunk fejlettségéről az egész világon elismeréssel nyilatkoznak. Hiszen annyi fürdőhelyünk, szanatóriumunk, üdülőtelepünk, kórházunk és orvosunk van, mint kevés más országnak. A nekünk természetesnek tűnő ingyenes gyógykezelésről pedig még álmodni sem mer az emberiség nagyobb hányada. Igaz, hogy a kórházaknak egyre növekvő száma még nem biztosítja a lakosság egészségét. A betegségeket meg kell előzni, nevezetesen helyes életmód folytatásával és ésszerű táplálkozással. Ezen a téren azután van mit helyrehoznunk! Táplálkozásunk túlnyomó részét tésztafélék és húsételek alkotják, de még mindig kevés gyümölcsöt és zöldséget fogyasztunk. Amíg az NDK-ban évente személyenként 90 kg, Magyarországon 100 kg és Bulgáriában 130 kg zöldségfélét fogyaszt a lakosság, mi 1957-ben csupán 28 kg, tavaly pedig 58 kg szöldséget ettünk, amihez még hozzájárul 48 kg gyümölcs. Ezzel szemben az orvosok legalább évi 100 kg zöldség és 120 kg gyümölcs fogyasztását ajánlják személyenként megfelelő változatban. A hiányos zöldség- és gyümölcsfogyasztásnak több oka van: első helyen meg kell említenünk az alacsony terméshozamot, továbbá a felvásárlásban, az elosztásban és az, ármegállapításban megnyilvánuló hibákat, és végül a hagyományos táplálkozáshoz való ragaszkodást, amely alig számol a zöldséggel. Meg kell viszont állapítani, hogy a kezdeti nehézségeket már legyűrtük. A zöldségfogyasztás görbéje határozottan felfelé ívelő irányzatot mutat. A zöldségtermesztés évről évre gyarapodik. Sőt: a mezőgazdasági termelés egyetlen ágazatában sem észlelünk olyan növekedést, mint a zöldségtermesztés gyors fejlesztétében. öt évvel ezelőtt 34 ezer vagon zöldséget vásároltunk fel a termesztőktől, ma már 52 ezer vagont. 1970- ben 90 ezer vagonra való zöldséget szándékszunk felvásárolni. Zöldségtermesztési mérlegünk azt bizonyítja, hogy a mezőgazdaságban rövid idő alatt is elérhetjük a termelés gyors emelkedését. Zöldségtermesztőink a köztársaság szántóföldjeinek csupán egy százalékán gazdálkodnak, asztalunkra viszont az általunk fogyasztott élelmiszerek 17 százaléka kerül zöldség alakjában. A zöldséggel bevetett területek hektárhozamát természetesen fokozni lehetne, ha a szakosítás és összpontosítás folyamatát a termelésben meggyorsítanánk. Ebben az összefüggésben érdekes megfigyelni a szövetkezetek egyes termelési ágazatainak összetételét. A gabonatermesztés már teljesen gépesített, nagyrészt a cukorrépatermesztés is. Nagyüzemi gazdálkodásnak minősíthető a tehén- és sertéstenyésztés is. Egyedül a zöldségtermesztés mozog a kisüzemi termelés szűk keretei között, nem ölel fel többet 5—6 hektárnál, még állandóan híján van a gépesítésnek s megfelelő számú szakembernek. A zöldségtermesztők nem régen lezajlott második országos összejövetelén a résztvevők számos riasztó jelenségre figyelmeztették a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztériumot, valamint a kerületi és járási irányító szerveket. Rámutattak mindenekelőtt arra, hogy mezőgazdasági termelési igazgatóságaink dolgozóinak tetemes száma ellenére néha az egész kerületben egyetlen zöldségtermesztési szakértőt sem találni. Avagy nincsenek gépeink, amelyek például megkönnyítenék a hagymatermesztéssel járó munkát. Egy csehországi szövetkezet küldöttje, ahol a híres vsetatyi hagymát termesztik, elmondotta, hogy az ottani nőknek a 150 hektárnyi területen tavasszal 450 000 dugványt kell a hideg talajba térden állva elültetniük (!), mivel hiányzik a gépesítés. A zöldségtermesztés kisüzemi feltételei a fejlődés kerékkötői. Ezért már a jövő évi tervfeladatok előkészítése során ennek a termelési ágazatnak hatékonyabb bővítéssel és központosításával kell foglalkoznunk. Következetesen kellene eljárnunk a szakosítás terén a következő két célkitűzéssel: Először már a jövő évi tervekben biztosítani kellene elegendő mennyiségű olyan zöldség termesztését minden egyes járásban, amilyen mindenütt megterem, tehát elegendő sárgarépát, kalarábét és néhány más zöldségfajtát. Erre nemcsak a lakosságnak jó minőségű zöldséggel történő, tervszerű ellátása szempontjából van szükség, hanem a szállítás megkönnyítése érdekében is. Emlékezzünk csak vissza, kertészeink munkája gyümölcsének milyen menynyisége vesztek idén felelőtlenül kárba „hála“ a szállítási szervezésnek és a „lendületes" felvásárlásnak. Kb. 50 ezer vagon zöldség itta meg ennek levét! Másodszor, a jövő évi tervfeladatok előkészítése során gondolnunk kell a éghajlati feltételek gazdaságosabb kihasználására. Amint erre az olomouci Zöldségtermesztési Kutatóintézet dolgozói a zöldségtermesztők országos összejövetelén figyelmeztettek, eddig még nem jelöltek ki nagyobb kiterjedésű, szakosított zöldségtermelő körzetet. Számításba jöhetne azonban Dél-Szlovákia. Ott a paradicsom csaknem ugyanabban az időben érik be, mint Bulgáriában. Ezzel szemben nagy távolságokról hozzuk be a paradicsomot, jóllehet szépen beérne a Csallóközben is. A szállítás és a saját termelés egybehangolásának hiánya azután nem kívánatos következményeket von maga után. Szemléltetően megnyilvánult ez az idén, amikor a jó termés ellenére a felvásárlás hatott fékezően és a szövetkezetek zöldséggel etették — a teheneket. A Duna menti szövetkezetek gyorsabb ütemű szakosítása megszüntethetné ezeket a fonákságokat. A lakosság zöldség- és gyümölcsfogyasztási készsége, amint már említettük, nem függ csupán a termelés színvonalától, hanem további tényezőktől is. így például eladási hálózatunkat egész éven át valamennyi helységre ki kellene bővítenünk legrövidebb időn belül. Ezzel szemben néha egész hónapon át szinte úsznak a városok zöldségben, máskor meg olyan hiány uralkodik, hogy még leveszöldség is csak nagy nehezen kapható. Távol eső falvakban és a köztársaság északibb fekvésű városaiban gyakran akkor is kevés a zöldség, amikor a szövetkezetekben rothadásnak indul. A jövő és a további évek tervfeladatainak kidolgozása során ezért számolnunk kell raktárak építésével és melegházak létesítésével a zöldségfélék gyorsabb érlelése érdekében. Ezt a módszert sikeresen érvényesíthetjük hőforrások, hőerőművek és egyéb iparvállalatok térségében, ahol bőségesen áll rendelkezésünkre meleg szennyvíz. A zöldségfogyasztást lényegesen elősegíti a dús választék. Sok fogyasztó például önkéntelenül felteszi a kérdést, miért kerül az utóbbi években oly kevés cékla és cukordinnye piacra, jóllehet nagy a tápértékük. A cékla például olyan anyagokat tartalmaz, amelyek alkalmasak az érelmeszesedés és magas vérnyomás csökkentésére. A dinnye pedig jótékony hatást gyakorol a vesékre, azonkívül sok C vitamint tartalmaz, amely kitűnő szernek bizonyult a fáradtság leküzdésénél és egyes fertőző betegségek gyógykezelésénél. Azért kevés a dinnye — állapították meg a zöldségtermesztők országos összejövetelének résztvevői — mert termesztése kockázatos. Más termények termesztése többet jövedelmez, a dinnyetermesztés tehát csökken. Pedig ezt a csökkenést meg kellene akadályozni. Ha a vitamintermelés nem is tökéletes még, határozottan javuló irányzatot mutat. A legközelebbi hetekben bőven jut belőle zöldség és gyümölcs alakjában. A zöldségboltokba száz és százezer tonnányi friss termény kerül. Rajtunk múlik, hogy minél többet vásároljunk és fogyasszunk belőle. (Pravda) Geylcn tegnap és ma Az Indiai-óceán északi részében elterülő Ceylont évszázadokon át a Brit Birodalom „gyöngyének“ nevezték. Egy anekdota is tartja magát a szigeten, amely szerint a teremtő egyes országokat túl hűvös, másokat a kelleténél melegebb éghajlattal látott el. Megint más országoknak sok hegyet és folyót adott, míg néhányat terméketlen pusztával sújtott. Továbbá ízléstelenül osztotta szét a természet színeit is. De, hogy bebizonyítsa művészetét is, megalkotta Ceylont. Az anekdotát bizonyára egy utazó találta ki, akit először bűvölt el a Sirimavo Bandaranaike asszony, Ceylon miniszterelnöke. sziget gyönyörű fekvése, a trópusi erdők sokrétű bája, a vízesések nyugtató moraja. Gazdagon termő földje, kellő mennyiségű csapadéka és meleg éghajlata miatt Ceylont az Indiaióceán* „gyöngyének“ szokták nevezni. Az utóbbi időben azonban már Ceylonról nemcsak mint a természet bájaival megáldott országról lehet hallani. hanem a „harcoló sziget“ elnevezés tör előtérbe. Persze nem fegyveres harcról van szó, hanem a demokratikus, haladó erők kitartó harcáról az ország gazdasági függetlenségének megteremtéséért, a hazai és külföldi reakció mesterkedéseivel szemben. A külföldi segítségre támaszkodó reakciós körök nem rettennek vissza a legaljasabb gaztettől sem. Bizonyára jól emlékszünk még a függetlenségét kivívott Ceylon miniszterelnökének, Bandaranaike meggyilkolására, aki három és fél éves uralkodása alatt új történelem kezdetét indította el a sziget életében. Hogy eszménye milyen mély gyökereket vert a dolgozók tudatában, bizonyítja a halála után kiírt választások eredménye is. A reakciós körök mesterkedése ellenére ismét Ceylon Szabadságpártja győzött és a meggyilkolt miniszterelnök felesége, Bandaranaike asszony vette át a kormány irányítását. Mint a világ első miniszterelnöknője, rövid, de határozott kormánynyilatkozatot terjesztett elő: a pozitív semlegesség útján az ország szocializálását jelölte meg elsőrendű feladatként. Bejelentette a bankok és nagyüzemek államosítását, valamint az iskolareform végrehajtását. Bandaranaike asszony tehát egy lépést sem tért el férje forradalmasító politikájától. A demokratikus erők egyesítését tűzte ki célul, hogy ezáltal végrehajthassa kormánya legfontosabb tervét, az ország gazdasági függetlenségének megteremtését. Az évszázados gyarmati uralom örökségét azonban nem olyan egyszerű megszüntetni. Az országban még mindig az élelmiszerek biztosítása okoz nagy gondot, mert a gyarmatosítók főleg tea- és kaucsuk-ültetvényekké változtatták át a gazdagon termő ceyloni rónákat. Ez biztosította ugyanis számukra a legtöbb hasznot. Ceylon India után még ma is a legtöbb teát exportálja a világpiacra. A jelenlegi ceyloni kormány már a rizs- és gabonaneműek termesztésére helyezi a fősúlyt, hogy javítson a lakosság élelmiszer-ellátásán. Az angol gyarmati iga lerázása után az amerikai monopóliumok vetettek szemet Ceylonra, hogy saját maguk „gyöngyévé“ tehessék az országot. Az utóbbi három esztendőben azonban számításaikat mindjobban keresztül húzták Ceylon függetlenségi erői. Néhány nappal ezelőtt a ceyloni parlament határozatot hozott, hogy 1964. január 1-től kezdődőleg az ország nemzeti vállalatára, a Ceylon Petroleum Corporation-re ruházza a kőolajipari termékek forgalomba hozatalának jogát és, hogy a jövő év elejétől államosítja a külföldi biztosító társaságokat is. Ceylon jelentős szerepet tölt be az ázsiai országok külpolitikájában is. A Bandaranaike asszony vezette ceyloni kormány a szigorú semlegesség híve, de egyaránt érdeklődik a nyugati és szocialista országokkal való kereskedelem lehetőségéről. A ceyloni miniszterelnöknő igen nagy szolgálatot tett a kínai—indiai határviszály eltávolításában is, amikor az ismert colombói értekezlet megbízásából Pekingben és Delhiben személyesen kereste fel a két ország vezetőit, hogy közvetítsen a Kínai Népköztársaság és India között. Bandaranaike asszony csehszlovákiai látogatása jelentős eseménynek számít a csehszlovák—ceyloni kapcsolatok történetében és minden bizonynyal hozzájárul a két ország politikai, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak kiszélesítéséhez és nem utolsósorban a népeink közti barátság elmélyítéséhez. (tg) Cukorgyárainkban országszerte serény munka folyik. Kell az igyekezet, hiszen gazdagon fi- ft zetett a föld mindenütt, ahol helyes agrotechnikát alkalmaztak és nem késlekedtek a nö- ISN vényápolással. Szóval, lesz cukor yJM bőven. Képünk a Diószegi Cukorgyár W „vízágyúját" mutatja munka ■ közben. (Foto: Miro Vojtek) Bandaranaike asszony hazánkban Hétfőn néhány napos hivatalos látogatásra hazánkba érkezett Sirimavo Bandaranaike asszony, Ceylon miniszterelnöke és kísérete. A prágai repülőtéren Jozef Lenárt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke, valamint a kormány és a Nemzeti Front számos képviselője fogadta a becses vendéget. Ott voltak a prágai diplomáciai testület tagjai is. Akárhogy csűrjük csavarjuk az őszi teendőkre vonatkozó beszélgetést Tuchyna Jánossal, a bodrogszerdahelyi szövetkezet főagronómusával, szavaiból úgy tűnik, nincs komolyabb lemaradás a munkában. Az őszi árpát és rozsot elvetették, a búza vetése is folyamatban van. A magot október 20-ig földbe teszik, a mélyszántást pedig november 10-ig befejezik Az agronómus ezt mondja, a terv igy mutatja. A jelek azonban mást bizonyítanak. Ha nem jön közbe valami, talán elvégzik, amíg be nem fagy a föld. Sajnos, máris közbejött: a lánctalpas vezetője megbetegedett s vele egyidőben a gép is megszűnt dolgozni. A lánctalpas ugyan üzemképes, de nincs aki ráüljön. A szövetkezet vezetősége nem gondoskodott utánpótlásról. Ezek után a meglévő erőgépek egy műszakban sincsenek kellőképpen kihasználva, nemhogy legalább a három lánctalpas két műszakban dolgozna. boksa Tibor, a szomotori körzet politikai instruktora a komplexbrigád irányításában keresi a hibát. Tavaszon aprólékosan kidolgozott terv szerint indult a brigád, de a jó alapokra felépített tervszerű munka megbicsaklott. A hiányos ellenőrzés és a felületesen bírált munkateljesítmény, a kibontakozó versenyt is zsákutcába juttatta. A brigád tagjai többször kaptak prémiumot olyan esetben, amikor nem szolgáltak rá, de előfordult az ellenkezője is. Az üzemanyag felhasználása körül is akad kifogásolnivaló. A traktoros maga tankol, s annyi fogyasztást ír be, amennyit akar. A brigád tagjai nincsenek érdekeltté téve az üzemanyag fogyasztásának csökkentésében. Mindezen hiányosságok fékezik azt a lendületet, amelyet a brigád induláskor mutatott. Szükséges az igyekezet, a jobb szervezés. A búza jelentős hányada még zsákokban van, ugyanakkor mintegy 500 hektáron kell a mélyszántást elvégezniük. A talajelőkészítés, de a mélyszántás is sürget. Tanácsos lenne két műszakban szervezni a munkát, függetlenül, hogy nincs elegendő traktorosuk. A védnökségi üzem gépet ismerő dolgozói bizonyára segédkezet nyújtanának, ha ilyen kéréssel hozzájuk fordulnak. Az aszály — amely idén a kelet-szlovákiai kerületet súlytotta — figyelmeztet. Csakis az agrotechnika helyes alkalmazása nyomán várhatunk a termőföldtől kielégítő hozamokat. S a mélyszántás az agrotechnika fontos tényezője. (s) .............■■■■Ill II.......■■■■■................................ Éjjel-nappal hasadjon a barázda A szoriolisto mezflgozdosógért A MEZÖGA20ASÁGI DOLGOZOK LAPJA
