Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-10-13 / 82. szám
Milyen lesz a jövő szocialista faluja? A kulturális forradalom betetőzése többek közt azt is magával hozza, hogy a városi és falusi dolgozók életszínvonala kiegyenlítődik. Ha ennél a gondolatnál figyelembe vesszük a Xll. pártkongresszus fontos határozatát — 1970. évig a mezőgazdasági termelést az ipar színvonalára emelni — ez a fejlődés szinte természetesnek is tűnik. Hiszen egyre belterjesebb, racionálisabb lesz a mezőgazdasági termelésünk s az is szinte megszokott tény már, hogy ennek tiszta hozamát — közvetve vagy közvetlenül — de nagyobb részben a lakosság életszínvonalának állandó növelésére fordíthatjuk már több mint egy évtizede falvainkon, ahol a földműves nem arra kuporgat — sokszor szájától is megvonva a falatot —, hogy egy nadrágszíjnyi földdel nagyobbítsa külterjes gazdálkodását. Az állandó keresetből most már egyéni szükségleti tárgyait szerzi be (bútor, televízió, motorkerékpár, autó) s nem utolsó sorban a lakáskultúra terén pótolja hosszú évszázadok hiányát. Nagyon is bíztató a kezdet, hisz az utóbbi években falvaink külső képe rohamosan megváltozott, új lakónegyedek, kulturális központok épültek. Felmerül a kérdés, hogy a kulturális forradalom fejlődése során milyen is lesz falvaink jövője? A lakáskultúra szemszögéből a távlati célok érdekében legideálisabb volna, ha falvainkon már most rátérnének a lakóházak, sőt lakótelepek építésére. A szövetkezetekben az emeletes lakóházak építése már ilyen irányban jelzi a haladást, ám ne hagyjuk számításon kívül, hogy egyelőre külön családi lakóház felel meg a legjobban falusi dolgozóink szükségletének — és tegyük hozzá, jelenlegi mentalitásának. E családi házak többségénél már tapasztalhatunk egyet — hiányzik belőlük a nagy állatok számára (szarvasmarha, ló) való férőhelyek építése, tehát az egyéni termelőmunka jelentős tartozékai már eltávolodnak a lakótelep közelségétől. Számos olyan esetet is tapasztalunk, hogy az istállók vagy felesleges kamrák helyett fürdőszoba vagy nyárikonyha épült. Mind ez még a kezdet, a többit az idő hozza meg magával olyan mértékben, ahogy átformálja a dolgozó parasztság életszemléletét és beviszi az új igények megvalósításának immár megszokott formáit. A lakáskultúra fejlődésének, központi irányításának már konkrét lépéseiről is számot adhatunk. Tervezőink ugyanis elkészítették a Karlovy Vary-1 járásban Rovná község fejlesztési tervét. Hogyan képzeljük el ezt a kísérleti falut? Az új településnél — avagy a fejlesztésre kiszemelt községnél — az istállók és gazdasági épületek a körlet szélén, tehát a lakónegyedektől jóval távolabb kapnának helyet. A fő közlekedési vonalak nem szelnék át a települést (lásd részben a Komárom—Bratislavai műút korszerű megépítését), tehát az árúforgalom zöme és a személyi autók egyre szaporodó sokasága megkímélné a lakótelep nyugalmát és csöndjét. A lakótelepre csak kisebb bekötő utak vezetnek, hogy a közszükségleti cikkek szállítását lebonyolítsák. Annál nagyobb mértékben érvényesülne a lakótelep parkosítása és környezetének korszerű rendezése. Eg^ kiépített központi lakótelephez lényegesen több kisebb település, mondhatnám úgy, hogy termelői részleg tartozna. A központokban aztán megtalálnák mind azt az intézményt, amiket a városi ember élvez, úgymint művelődési otthon, szolgáltatások háza, önkiszolgáló boltok, iskolák, egészségügyi állomás, mosoda, posta, stb. Felmerül a kérdés, hogy ilyen életforma bevezetésénél nem okozna-e Az elmúlt másfél év alatt a Lévai Járási Művelődési Otthon dolgozóira nagy feladatok hárultak. A területi átszervezés után jelentősen megnőtt a járás területe, de 1962. március 1-ig a lévai járásban megmaradtak a volt járási művelődési otthonok, melyek a körzetekben fejtettek ki munkát. Másfél év után bebizonyosodott, hogy ez a széttagolás nem tökéletes, ezért a körzeteket Lévára összpontosították. Igaz, hogy ezután már jóval több művelődési otthon munkáját kell egy központból irányítani és segíteni, de ennek is megvan a maga előnye. A munkatöbblet azonban egyik munkaszakaszon sem okozott visszaesést, sót, a kulturális és felvilágosító munka terén' most szebb eredménnyel dolgoznak, mint bármikor azelőtt. Sikereiket az egy központból való rugalmas irányítás, a jó szervezés és a kölcsönös együttműködés a művelődési otthonokkal eredményezi. A járásban 108 művelődési otthon működik. Ezek mindegyikét átfogni, látogatni, tervszerűen irányítani, nem könnyű feladat, de a járási művelődési otthon dolgozói az elmúlt másfél év alatt sikeresen megoldották ezt a feladatot azáltal, hogy segítenek a falusi művelődési otthonoknak a tervek elkészítésében, tanácsot és metodikai segítséget adnak és Munka, kenyér, kultúra gondot a dolgozók napi közlekedése. Erre is kínálkozik megnyugtató felelet. A termelőmunka fokozatos gépesítésével egy dolgozó több hektárnyi föld megművelésével birkózik meg. A továbbiakban a termelést szakosítják, idővel járási, sőt országos méretekben. Ezzel kapcsolatban lehetőség nyílik arra, hogy a ma még munkaigényes növényeket zömmel a lakótelepek, illetve városok közelségében helyezzük el, a távolabbi termelőhelyeken pedig, természetesen figyelembe véve a helyi adottságokat, főleg gépesíthető kultúrákat soroljunk. A lakáskultúra távlati helyzetéhez említsünk meg egy ideillő nemzetgazdasági problémát. Ha napjainkban pillantást vetünk egy-egy község térképére (de még városi viszonylatban is), azt tapasztaljuk, hogy a község belső térségében rengeteg építésre ki nem használt alkalom kínálkozik. Csak a HNB megfontolt kezdeményezésén múlik, hogy hány új utcasort jelölnek ki s milyen mértékben'szorgalmazzák azt, hogy a község ne széliében, hoszszában terjedjen, hanem — s itt eljutunk a szántóföld védelméről érvényben levő törvényhez —, okosan kihasználjunk minden területet a közös gazdaság növeléséhez. Mert az egyéni jövedelem mellett a közösség eszközei szabják meg, hogy falvaink milyen irányban fejlődjenek a közeljövőben.-9-A hajdani csalári kastély ablakai kiviláglanak az őszi este lágy homályába. De nem a dologtalan feudálisok utódai dínom-dánomoznak ott, hanem a dolgos nép ünnepel. Az új kenyér ünnepét ülik a szövetkezeti dolgozók. Ki mint vet, úgy arat! Ők szorgalmasan művelték a földet, jól arattak, idejében betakarítottak. Ünnepelhetnek. De másra is készülnek. A helyi nemzeti bizottság előtt, amely a volt kastélyban működik, ott áll a járási CSEMADOK-titkárság kék autója. Lejjebb nagy piros autóbusz, melyen a vilkei CSEMADOK kultúrgárdája és a tőrincsi népi zenekar tagjai étkeztek vendégszerepelni. A kenyér ünnepét, nagyon helyesen, összekapcsolta Csatár a CSEMADOK alakuló közgyűlésével. — Pótoljuk a mulasztást, és megalakítjuk a CSEMADOK helyi csoportját — nyitja meg a nyilvános gyűlést Gemer János tanító, üdvözölve az öszszegyűlt szövetkezeti dolgozókat. — ígérjük, hogy a kultúrát is úgy fogjuk művelni mint a földet, lelkiismeretesen, szorgalmasan, eredményesen. Koncz Béla, a CSEMADOK járási titkára jóleső érzéssel állapítja meg, hogy az 55-ik szervezet kezdi életét a losonci járásban. — Jobb később, mint soha — nyugtatja a csalárlakat, hogy csak több mint egy évtized után • • • éltek az alkotmányunk által biztosir tott lehetőséggel. Kifejti a CSEMADOK célkitűzéseit az ideológiai, szaktudás bővítése és a kulturális munka terén. — Hazánk különböző nemzetiségű dolgozóit a közös munka és egymás kultúrájának megismerése törhetetlen egységbe forrasztja — fejezi be. A vezetőség megválasztása után Bombor Ferenc szövetkezeti elnök emelkedik szólásra. Szeretettel üdvözli a szövetkezeti dolgozókat. Röviden vázolja az évi munkát, az eredményes aratást, cséplést, a jövő feladatait. Kiemeli minden tag szorgalmát, de különösen a nőket, akiket meg is jutalmaz a vezetőség. — A CSEMADOK megalakulása a szocialista kultúra terjesztésével elősegíti majd munkánkat, ezért nagyon szép és jelképes ez a nap — állapítja meg végül. Dalolva jönnek a színpad elé a szövetkezeti asszonyok. Hozzák a díszes aratási koszorút. Azzal az ígérettel emelik a magasba, hogy a jövőben még odaadóbban dolgoznak, mert tudják, hogy ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy mindenki asztalán ott legyen a fehér kenyér. A vilkei CSEMADOK kultúrcsoportja azzal kezdi műsorát, hogy jelképes csokrot nyújt a szövetkezet elnökének: Közös munka, kenyeret és kultúrát biztosít mincfen dolgozónak. Lóska Lajos Bevált az összpontosítás ha a szükség megkívánja, több esetben is felkeresnek egy-egy községet. Mindenüvé addig járnak, addig keresik a jó munka megteremtésének módját, ameddig az meg nem javul. A falvak kulturális életének felvirágoztatása érdekében nem sajnálják az időt, a fáradtságot, melynek meg is lett az eredménye. Ha összehasonlítjuk az összpontosítás első két évének eredményeit, állandó fejlődést, növekedést látunk, mely bizonyítja az összpontosítás helyességét. Tekintsünk csak rá a táblázatra: 1962-es év 1963-as év Színjátszó-együttes 99 137 Tánccsoport 47 68 Esztrád-együttes 9 14 Énekkar 15 19 Zenekar 45 82 Szlovák nyelvtanfolyamok 10 17 Más nyelvtanfolyamok 7 10 Zene-tanfolyam 16 19 Modern táncok tanfolyama 8 14 Sütő-főző tanfolyam 5 11 Szabászat-varrás 13 27 Előadások ^ 425 801 Kérdés—felelet est 31 52 Filmmel egybekötött előadás 51 59 A színjátszó-együtteseknél meg kell Színvonaluk fejlődött, melyet bizonyít említenünk, hogy 137 színjátszó-együt- az erős járási verseny is, továbbá a tes összesen 726 alkalommal lépett fel. zselízi színjátszó-csoport országos szereplése Móricz Zsigmondi Űri murijával, és a pukaneci csoport Soloviő Ján: Súhvezdie draka című drámájával az STM kerületi versenyén. Figyelemre méltó még az a munka is, melyet a lévaiak az úgynevezett minta-bálok rendezésével és szervezésével kapcsolatban fejtenek ki. Ez egy új forma, de egészséges, E rendezvények célja, hogy megtanítsák a fiatalságot a modern táncok helyes táncolási módjára, a viselkedésre, a helyiség ízléses berendezésére. E mintabalok keretében a lévai művelődési otthon tanczenekara játszik, a táncokat pedig a kultúrotthon modern táncegyüttese mutatja be, kellő kommentárok kísérete mellett. Minden részrehajlás nélkül állíthatjuk, hogy a lévaiak a helyes úton haladnak, melyet megállapított a JNB által kiküldött ellenőrzőbizottság is, hiszen négy hét alatt aprólékosan kiértékelhette minden szakaszon a művelődési otthon munkáját. A jó munka bizonyítéka még az is, hogy a nyugat-szlovákiai kerületből a Lévai Művelődési Otthont jelölték ki, hogy két évig kísérletképpen mint a „kultúra és művelő--, dés háza“ új formában dolgozzon. Reméljük, hogy a lévaiak e téren is megállják majd a helyüket és még szebb eredményeket érnek el. Tóth Károly (Léva)' Nincs különbség — Hány cigányszármazású polgár él Vásárúton? • — Százharmincöt — hangzik a válasz. — Dolgoznak? — Minden felnőtt. — Hol, merre? — Legtöbben az állami gazdaságban, helyi gazdálkodásnál, EFSZ-ben, Ostraván és másutt. — A lakáskultúra? — Néhány család már bent lakik a faluban. Van aki most épít. A berendezésük olyan mint más házakban. — Milyen előnyben részesülnek a péróból elköltözni akarók? — Ha van eladó ház a faluban, azt elsősorban ők kapják. — Nem idegenkednek a falusiak tőlük? — Ugyan már! — nevet Orbán István, a HNB titkára. — Rendes, szorgos emberek azok. Különben, ha kedve tartja, megnézhetjük őket. A helyi gazdálkodásnak van egy téglaégetője, ahol mintegy kétmillió téglát készítenek évenkint. Az itt dolgozók egy kivétellel cigány-származásúak. — Szükség van még az ilyen helyi téglaégetőkre? — kezdek okoskodni. — Miért ne lenne! — majdnem az egész falut ellátjuk téglával. Amellett a művelődési házat és a többi középületet is az itt készített téglából építettük. Aztán hoz is valamit a konyhára. Igaz, Oravec elvtársnő? — bizonyított a titkár a HNB elnökére, a helyi gazdálkodás irányítójára. — Hát rá éppen nem fizetünk —, kacsint ravaszul az elnöknő. Kurina Róbert és társainak csokoládébarna hátán fürdik a napfény. Ütemesen dolgoznak. A nyers téglát rakják halomra az égetéshez. Köztük szorgoskodik az egyik zenekar prímása Vontszemű János is. — Nem durvul el a kéz? — Egy kicsit, de azért el-el muzsikálgatunk. ■* — A kereset? — Úgy ezerkétszáz körül mozog. Tovább haladva az iskolaépítésnél Vontszemű Károly és társa homokot rostál. Az alig tizennyolc éves Karcsi jónevű cimbalmos, az ugyancsak hasonló prímás zenekarában. Minden vágya, hogy tovább tanulhasson. Szeretne a Magyar Népművészeti Együttes zenekarába kerülni. Közel a faluhoz az állami gazdaságnak van kertészete. A többiek között ott hajlong ütemesen Dömény Ilona is, aki mint távhallgató az iskolaév végén érettségizett a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Technikumban. — Melyik a könnyebb, a kertészetben dolgozni, vagy tanulni? — fogom vallatóra Ilonkát. — Azt hiszem egy sem nehéz, ha külön-külön végzi az ember. így azonban éppen elég volt. Nem dicsekvésből mondom, de hatan kezdtünk nők és az érettségiig csak egyedül tartottam ki. — Akkor szerelemre nem is igen maradt idő! — Nem sok —, pirul el. — Peílig az is kell a fiatalnak —, süti le a szemét. — Továbbra is a kertészetben dolgozik? — Az nem tőlem függ, hanem a gazdaság vezetőitől. Régi zenés ismerősökre is találok a kertészetben. Néhány évvel ezelőtt ott voltak Strakonicén, a műkedvelő zenekarok országos versenyén és elsőként kerültek ki. Esténként most is szívesen veszik kezükbe a száraz fát — de első a munka, abból élnek. Ebédidő a péróban. A Vontszemű gyerekeknek az ebéd mellé egy kis bicigligumi ragasztás is akad. Kapkodva szerelik össze a gépet, s máris a nyeregbe pattannak Ők a szövetkezetben serénykednek most is oda sietnek. Bepillantunk a konyhába. A tűzhelj szélén még piroslik a káposztás-csík. A titkár megkir.áltatta magát Vontszemü nénivel és jóízűen falatozta a tésztát. Irigykedve néztem, restelltem kérni. Beszélgetünk erről, arról. Aztán a gyerekáldásra terelődik a sző. Ebbe a családba is.sokat járt a gólya. A legkisebb, Józsika, most másodikos. Jó tanulóként emlegetik. Lajos most fejezte be a kilencediket. Bár másra szánták, de ő erőnek erejével pincértanulónak jelentkezett. Gabi orvosi egyetemre jár Bratislavában. Már harmadéves, a család büszkesége. A felnőtt fiúk apjukkal együtt a mezőgazdaságban dolgoznak. De mások is tanultak vagy tovább tanulnak a fiatalok közül. Vontszemű Mária (egy másik családból) kitüntetéssel végzett az egészségügyi iskolán, s most a losonci kórházban ápolónő. Vontszemű Frigyes mezőgazdasági iskolára iratkozott be. Árpád a izenkétéves iskolába jár Egyetemre járnak a cigányszárma ásó gyerekek és a péró még áll a Kis-Duna partján. Néhány család ott él még, de már nemsokáig. Kovács Sándor, aki a dunaszerdahelyi pékségben dolgozik, a közelmúltban költözött el a péróból, egy korszerű lakásba. A nyolc gyereknek lesz férőhelye a nagyablakos új házban. Néhány év, és üres lesz a cigánytelep. Talán Vontszemű Eszter, avagy Dömény Jánosné 75 éves asszonyok sajnálják majd az ősi fészket, de az sem biztos! ők is örülnek, hogy a fiatalok tanulnak. Dömény néni, Ilonka nagymamája, könnyek között mosollyal az ajkán mesélte, hogy bizony ő fiatal korában azt sem tudta mennyi a húsz, és az unoka már érettségi bizonyítványt hozott. A cigányszármazású mérnök, orvos, tanító, évek múltán kezébe vesz majd egy fényképet, amelyen a péró kunyhói sorakoznak. Nem dobja a tűzbe, mert ez emlékezteti derék szüleire, akik ilyen körülmények között is emberekké, a társadalom hasznos tagjaivá nevelték őket. Vásárúton megszűnt a különbség. Nem aszerint mérik az embert, hogy kinek világosabb vagy barnább a bőre, hanem a becsülete és a dolgos keze után. (Következik: „Az egész társadalom ügye.“) Tóth Dezső 1963. október 13.
