Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-10-09 / 81. szám

• Le a televízióval! Albert Hertzog, a Délafrikai Unió postaügyi minisztere kijelentette, hogy kormánya a legéle­sebben ellenzi a televízió bevezetését az államban. Az okok a következők: Elsősorban a „kommunisták" s egyál­talán a balpártiak visszaélnének az adási lehetőségekkel, másodszor — azok a műsorok, amelyeket a fajgyű­lölő politikát folytató államnak kül­földről kellene behoznia, „a fehér em­berre rossz fényt vetnének a világ előtt és a négereket magasztalnának fel, végül pedig A televíziós adások hatása aláásná Dél-Afrika fehér la­kosságának erkölcsiségét". • Grissom amerikai világűrrepülöt, aki óránként 8000 kilométeres sebes­séggel szágodott a Föld körül, most a floridai bíróság felelőségre vonta, mi­vel 120 kilométeres sebességgel vezet­te autóját. • Globke, Adenauer kancellár hír­hedt államtitkára a múlt héten kije­lentette, hogy nyugdíjaztatja magát. Globke nemrégiben ünnepelte 65. szü­letésnapját és a bonni hivatalos lap ebből az alkalomból méltatta az állam­titkár „érdemeit“. Ebben a méltatás­ban nyilván megfeledkezték arról, mennyire tagadta az ünnepelt, hogy valami része lett volna a Hitler-ura­­lom rasszista törvényhozásában, — ugyanis a hivatalos lap is beszámol arról, hogy Globke a nácizmus alatt „személyzeti ügyekkel és a zsidóelle­nes törvények megszövegezésével fog­lalkozott“. Másnap már hiába jelen­tettek meg helyesbítést, mely szerint „Globke a háború végéig a birodalmi belügyminisztériumban dolgozott“. • Érdekes bírósági eljárásról szá­molnak be az amerikai lapok. Egy Joan Hewley nevű fiatal nő az egyik new­­yorki parkban látszólag minden ok nélkül alaposan felpofozott egy férfit, aki mellette ült egy pádon. A fiatal nő a tárgyalás folyamán elmondta, hogy ö hivatásos gondolatolvasó és nagyon is megértette a mellette ülő férfi gon­dolatait. Érdekes színházi esemény A Pécsi .Nemzeti Színház balett­együttese október 13—14-én a Bratislava! Nemzeti Színházban Hazánk és a Magyar 'Népköztársa­ság közti kulturális és művészeti kap­csolatok az utóbbi időben mindinkább elmélyülnek. Ennek a mindenképpen örvendetes és egymás megismerése szempontjából igen hasznos közeledés­nek egyik fénypontja volt'szeptember­ben a Budapesti Operett színház nagy­sikerű Csárdáskirály nő előadása. Most újabb művészi eseményre ké­szül Bratislava. Ojból kiváló magyar művészeket üdvözölhetünk október 13 - 14-én, ezúttal a Nemzeti Színház színpadán, a Pécsi Nemzeti Színház balettegyüttesét. Ez a fiatal kollektíva aránylag rövid fennállása alatt magas művészi színvonalat ért el. Alig há­rom éve 1960-ban alakult a csoport, mégpedig úgy, hogy az Állami Balett­­intézet fiatal táncosait Pécsre helyez­ték az ottani Nemzeti Színházba és Eck Imrét, a kitűnő koreográfust bíz­ták meg vezetésével. Azóta az együttes a bemutatók egész sorozatát tartotta , és nemcsak Magyarországon, de kül­földön is komoly sikert aratott. Eddigi külföldi sikereit a bécsi, beyruthi, hel­­sinkii, londoni, lengyelországi és NDK- beli fellépései jelzik. Komoly elisme­résnek számít, hogy Walt Disney, a kiváló amerikai rendező is filmre vette műsorukat. Prágai, brnói és bratislavai fellépé­sük után újból hosszabb művészi kör­útra indulnak. Üj műsorukat Olaszor­szágban a Német Szövetségi Köztár­saságban, Ausztriában, Luxemburgban és Svájcban mutatják be. Az együttes szakított a klasszikus balett formáival és mind tematikájá­­’ ban, mind pedig stílusban teljesen újat és eredetit visz a színpadra. Bratisla­vai műsorukat is ennek az újszerűség­nek a jegyében állították össze. Négy egyenként félórás táncjátékot adnak elő, melyeknek koreográfiáját fiatal magyar zeneszerzők zenéjére Eck Imre állította össze. Vuicsics Tihamér: Vál­tozatok egy találkozásra, Szőllössy András: Oly korban éltem, Gulyás László: Pókháló és Maros Rudolf: Bá­nyászballada című táncjátékai korszerű mondanivaló és technikai megoldás te­kintetében is újszerűek és magyaror­szági, valamint külföldi sikeres bemu­tatóik után bizonyosan a mi közönsé­günk tetszését is megnyerik. P. E. A csehszlovák-magyar kapcsolatok további elmélyüléséért Kádár János elvtárs, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnöke október 1. és 4. között Antonín No­votny elvtársnak, Csehszlovákia Kom­munista Pártja első titkárának, köz­társaságunk elnökének meghívására baráti látogatáson Csehszlovákiában időzött. A két párt képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást a szocializmus építése folyamán szerzett tapasztala­taikról, a további feladatokról és a testvérpártok munkájáról. A KGST tagállamai kommunista és munkás­pártjainak első titkárai között ez év júliusában Moszkvában lefolyt tárgya­lása szellemében megtárgyalták a magyar—csehszlovák kapcsolatok fej­lesztésének kérdéseit és további bőví­tésük lehetőségeit és kitűzték a köl­csönös együttműködés kiépítésének soronlevő feladatait. A véleménycsere folyamán teljesen azonos nézetre ju­tottak az ipari és mezőgazdasági ter­melés kooperációja és szakosítása te­rén foganatosított intézkedések egész sorában, az árucsere további bővítése, a kulturális és tudományos kapcsola­tok bővítése terén. Megállapodtak, hogy megerősítik a gazdasági és mű­szaki tudományos együttműködés csehszlovák—magyar bizottságát, melynek a feladata az lesz, hogy fel-' dolgozza a hozott intézkedéseket és gondoskodjék azok teljesítéséről. Nemsokára befejeződnek a Duna menti nagy közös víziművek építésé­­npk- p1nkpQ7Ítn munkálatai hnnv mi­előbb megkezdhessék megvalósításu­kat. Csehszlovákia és Magyarország la­kosai számára bővülnek az útlevél nélküli utazások lehetőségei és javul­nak ezen utak feltételei. Ez a tény a kölcsönös látogatások és társasuta­zások további növekedéséhez vezet és lehetővé teszi a két ország életének jobb megismerését. A két párt és or­szág közötti együttműködés további szilárdítása érdekében megállapodtak a párt és kormányküldöttségek jöven­­dőbeni kölcsönös látogatásaiban. Az eszmécsere folyamán Novotny és Ká­dár elvtárs foglalkoztak a nemzetközi kommunista mozgalom és a nemzet­közi helyzet időszerű kérdéseivel is. E kérdésekről folytatott tárgyalások megerősítették, hogy a két testvér­párt rendületlenül hű a marxizmus­­leninizmus elveihez, valamint a 81 kommunista és munkáspárt moszkvai nyilatkozatának megállapításaihoz. A találkozás igen szívélyes, baráti lég­körben folyt te és megmutatta, hogy valamennyi megtárgyalt kérdésben a nézetek teljes egysége uralkodik. Kádár és Novotn^ elvtárs, valamint a kisértük a találkozó alkalmával Ale­xander Dubéek elvtárs, az SZLKP KB első titkára kíséretében megtekintet­ték Bratislava új épülő lakónegyedeit és a Slavínon a vendégek megkoszo­rúzták az elesett szovjet hősök emlék­művét. Október 3-án vacsorán vettek részt, amelyet Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnök­sége és a Szlovák Nemzeti Tanács plnnk<í£np adott tiszteletűkre. Teljes Üzemben a nyitrai cukorgyár A Zobor alatt, á molnosi úton az utóbbi napokban erősen megnöveke­dett a forgalom: szeptember 24-én megindult a nyitrai cukorgyár ez évi kampánya és azóta teljes gőzzel fo­lyik a munka. Készül a cukor, hazánk egyik legfontosabb exportcikke. Az üzem feladata: 17 000 tonna cukor előállítása a bel- és külföldi piac szá­mára. Néhány kérdést intéztük a gyár ille­tékeseihez. Minthogy Jozef Andra­­s í k igazgató éppen ellenőrző körúton tartózkodott, H e r z 1 Ernő főagronó­­mussal és J e n e y István agronómus­­sal beszéltünk kora reggel, mivel 8 órától már ők is a terepet járják. Herzl Ernő különben az egyik „leg­régibb bútordarabja“ az üzbmnek, mely egyébként — amíg fel nem épül a rimaszombati pzem — Szlovákia leg­fiatalabb cukorgyára. — Hiányosságok akadnak? Hát bizony kevés az a nagy mázsa a cukorgyárban, s ez a körülmény hátráltatja a gyorsabb munkát. Szük­ségünk lenne főként 20—25 tonnás mázsákra. A szállítók pedig jobban tennék, ha a kiszedett répát letakar­nák répalevéllel. Hogy a rossz időjá­rás okozta késéseket megelőzzük, ún. útmenti rakodókat létesítettünk, me­lyekről a répa könnyebben beszállít­ható, mint a sáros földekről. — Mi a helyzet az újítások terén? Több technikai újítást is alkalma­zunk. így pl. a porcukor gyártásához alkalmazott kalapácsmalmot rendes székhengerrel helyettesítettük, s ezzel kiküszöböljük a szétporzás és a rob­banás veszélyét. Több más technikai intézkedéssel pedig nagymennyiségű vízmegtakarítást sikerült elérnünk. Nehéz munka áll előttünk, de biza- •- Milyen az idei kampány — kezd­tük a beszélgetést. A nyitrakörnyéki mezőgazdasági dolgozókra hárul a feladat, hogy 6400 hektárról begyűjtsék a répát. Ez nem könnyű munka, különösen ha esős az időjárás. A cukorrépa beszállításában az elsők az alsókereskényi szövetke­­zetesek voltak, majd a Veiké Zálu­­zie-iek, a berencsiek és a cabajiak következtek. Az állami gazdaságok közül elsőnek Nyitra-Csermány szállí­tott. A szállítások ütemes lebonyolí­tásában pontos ütemtervhez igazo­dunk. Az idei termés átlaga minálunk 240 mázsa. A gyakori esők következ­tében a cukortartalom csak 15,5 °/o, azt azonban kiegyensúlyozza a súly és a mennyiség. kodva tekintünk a jövő elé. Sikeres harcunkat a „féhér aranyért“ az idén is megvívjuk! Mártonvölgyi László fcaBSBlHBBBKHBHaBIIBIKaafgM • A görög királyi család angliai lá­togatása alkalmával a londoni rendőr­ség 5000 rendőrt mozgósított külön szolgálatra a magas látogatók bizton­sága érdekében. Ez az intézkedés az angol kincstárnak több mint 50 000 font-sterlingjébe került. Londoni lapok a látogatás után beszámoltak róla, hogy ezt az óriási kiadást azokkal a bírságokkal sem tudták fedezni, ame­lyeket a népszerűtlen látogatás ellen tüntető londoni polgárok százaitól szedtek be. Küszöböljük ki a tejátvételnél mutatkozó hibákat 2 1963. október 9. Sok megoldásra váró problémánk van. A termelés szüntelen növelése mellett tökéletesíteni kell szocialista kereskedelmi hálózatunk munkáját, s meg kell teremtenünk a felvásárló vállalatok, a mezőgazdasági terménye­ket feldolgozó üzemek és az egységes földművesszövetkezetek között a köl­csönös bizalmon alapuló — egymás megkárosítását kizáró — kereskedel­mi kapcsolatokat. Sajnos, ma még több olyan válla­latunk van, melynek vezetői félelmük­ben, hogy vállalatuk pénztára hiányt szenved, vagy talán saját zsebük üre­sen marad, mert nem kapnak prémiu­mot, olyan módszereket alkalmaznak a mezőgazdasági üzemekkel szemben, hogy azok sokszor ráfizetnek a keres­kedelmi kapcsolatokra. Ezeket a rossz módszereket, melyek egyáltalán nem kívánatosak a szocia­lista kereskedelmi kapcsolatokban, eléggé gyakran bíráljuk. Ilyen bíráló jellegű volt az a cikk is, amely a Sza­bad Földműves szeptember 11-i szá­mában — Aminek nem szabad többé előfordulnia — cím alatt jelent meg. Az említett cikk többek között bí­rálta a Dunaszerdahelyi Tejfeldolgozó nemzeti vállalatot is, vagyis megálla­pította, hogy „A dunaszerdahelyi Tej­üzem dolgozói egyetlen egy napon — május 20-án — jogtalanul 3964 zsír­egységet zsebeltek be, melynek értéke 1387,40 korona. És ez csak egy nap eredménye, egyetlen egy üzemben.“ Felháborító! — mondja az olvasó, és nyilván ilyen jelzőt használtak (ha nem rosszabbat) a cikk olvasása köz­ben a mezőgazdasági üzemek dolgo­zói is. Lehet, hogy akik szeretnek bajlódni a számokkal, ennél még to­vább is mentek. Vagyis az 1387,40 ko­ronát megszorozták 365-tel és meg­állapították, hogy a nevezett tejfel­­dolgozó üzem egy év alatt — jogtala­nul — több mint félmillió korona ha­szonra tett szert, vagyis annyival ká­rosította meg a mezőgazdasági üze­meket. Az ilyen következtetés nem alap­talan, mert az említett tejfeldolgozó üzem iránti bizalmatlanságra valóban okot szolgáltattak a május 20-án meg­állapított adatok. Ennek ellenére állí­tom, — mégpedig a helyszínen szer­zett személyes tapasztalatunk alapján — hogy „melléfogtak“ azok, akik az említett üzemet a kereskedelmi kap­csolatokból eredő illetéktelen haszon „bezsebelésével“ vádolták. Igaz, hogy a tejfeldolgozó üzem május 20-án „jogtalanul 2256 zsír­egységet zsebelt be“. De az is igaz, hogy a május hónapban átvett tej­nél — a próbaüvegek alapján meg­állapított átlag zsírtartalomhoz vi­szonyítva, a tejfeldolgozó üzemnek 10 437 zsíregység hiánya volt, vagyis a tartálykocsikkal átvett tej átlag zsírtartalma alacsonyabb volt, mint a próbaüvegekben lefokozott tejé, s Így az üzem ráfizetett, vagyis az át­vett tejért 3653 koronával fizetett ki többet a mezőgazdasági üzemeknek, mivelhogy a kifizetés a próbaüvegek­ben megállapított zsírtartalom alapján történik. Természetes, hogy hasonló, sőt még rosszabb volt a helyzet a többi hóna­pokban. Ezt legjobban igazolják a ne­gyedévi mérlegek, melyek szerint az első negyedévben átvett tejért 7978 koronával fizettek ki többet — amely 22 794 zsíregység ellenértékének felel meg — mint a valóságban átvett zsír­­egység összértéke. A második negyedév mérlege még kritikusabb képet mutat, mert a próbaüvegek alapján megállapított átlag zsírtartalom 57 683-mal volt több, mint az, amit a tejfeldolgozó üzem valóságban bevételezett. Ennek természetes következménye­ként a tejüzem 20 189 koronával fize­tett ki többet a mezőgazdasági üze­meknek. Tehát, mint látjuk, senki nem vádolhatja a Dunaszerdahelyi Tej­­feldolgozó Üzemet azzal, hogy meg­károsítja a mezőgazdasági üzemeket és „illetéktelen hasznot vág zsebre“. A helyzet azonban ennek ellenére sem megnyugtató. Valami hiba feltét­lenül van. Mert ha nem lenne, akkor a próbaüvegekben levő tej átlag zsír­­tartalma egyezne annak a tejnek zsír­tartalmával, amelyet a tejfeldolgozó üzem a teherfuvarozó vállalat dolgo­zóitól — a tartálykocsival átvesz. önkénytelenül is felvetődik a kér­dés, «ni lehet az oka a mutatkozó kü­lönbségnek. Miért van hogy a próba­üvegekben levő tej átlagzsírtartalma magasabb, mint a tartálykocsikkal összegyűjtött tejé? Ez a jelenség nem magyarázható mással, mint a tartálykocsit kísérő, tejátvevő személyzet felületes, eset­leg felelőtlen munkájával. Ez a felületesség megnyilvánulhat például olyformán, hogy tejmintát csak egy edényből, és éppen abból vesznek, amelyikben a tej zsírtartal­ma legmagasabb. De megtörténhet az is, hogy a mintavétel alkalmából nem keverik fel a tejet, s így ha a felső rétegből veszik a mintát, akkor ma­gasabb, ha az alsóból, akkor alacso­nyabb zsírtartalmat mutatnak ki. En­nek aztán természetes következmé­nye, hogy a téjminták átlag zsírtar­talma nem egyezik a tartályban levő tej zsírtartalmával. Nem akarok rosszmájú lenni, de sok példa adott már okot annak feltéte­lezésére is, hogy a tartálykocsikban átvett tej zsírtartalma azért alacso­nyabb a tejminták átlag zsírtartalmá­nál, mert valakik szállítás közben „megkeresztelték“ a tejet. Persze, nem állítom, hogy a dunaszerdahelyi járásban is ez a helyzet.,De mivelhogy hiba, illetve hiány mutatkozik, ilyen irányban is illenék keresni annak okát. Hiszen emberek vagyunk és nem va­gyunk egyformák ... Feltétlenül szükséges kiküszöbölni a tejátvételben mutatkozó fogyaté­kosságokat még akkor is, ha abból nem a mezőgazdasági üzemeknek, ha­nem a tejfeldolgozó üzemnek van kára. A valóság ugyanis az, hogy a tej­­feldolgozó üzemnek csak látszatra van kára a zsírtartalom-különbség­ből. Végeredményben a tejátvétel­ben mutatkozó felületességnek és az esetleges visszaéléseknek első­sorban is a fogyasztók látják kárát. Érthető, hogy a tejfeldolgozó üzem nem dolgozhat ráfizetéssel, még akkor sem, ha „ráfizet" a tej zsírtartalmá­nak megállapításánál mutatkozó kü­lönbségekre. Vagyis azért, hogy a vál­lalat a valóságban ne fizessen rá a termelésre, kénytelen egyrészt a sze­mélyes fogyasztásra szánt tej zsírtar­talmát az állami norma legalacsonyabb szintjére csökkenteni, másrészt a ki­termelt vaj víztartalmát az állami norma által megengedett legmagasabb százalékban megtartani. Ez a körülmény tehát azt igazolja, hogy a tejátvételben mutatkozó fo­gyatékosságok kiküszöbölése nemcsak a mezőgazdasági üzemeknek és a tej­­feldolgozó vállalatoknak érdeke, ha­nem az egész társadalmunké. Hogyan lehetne javítani a helyze­ten? Véleményem szerint lényeges ja­vulás állna be, ha a mezőgazdasági üzemektől nem a teherfuvarozási vállalat dolgozói vennék át a tejet — akiknek lényegében semmi érde­kük nem fűződik ahhoz, hogy a zsírtartalom megállapítása reális legyen — hanem a tejfeldolgozó üzem alkalmazottjai. Tehát lehetővé kellene tenni az összes tejfeldolgozó üzemeknek kocsikísérő, vagyis tej­átvevő személyzet alkalmazását. A másik módszer, amely ugyancsak lényegesen elősegítené a zsírtartalom megállapításában mutatkozó’ említett különbség kiküszöbölését, a tejeskan­nák -mellőzésében, illetve abban jut­hatna kifejezésre, hogy a mezőgazda­­sági üzemek nem kannákban tárolnák az elszállításra váró tejet, ’ hanem olyan tartályban, amelyben az egy­szeri fejésből származó és eladásra szánt tejmennyiség elférne. Ennek a módszernak alkalmazásá­val felesleges munkától szabadíta­nánk fel a tejátvevőket, mert egy­részt a tejet egyik tartályból a má­sikba könnyűszerrel át lehetne szí­vatni, másrészt a tejminta-vételhez is reálisabb körülmények jönnének létre. S így elérnénk, hogy a tejminta át­lag zsírtartalma — legalábbis megkö­zelítőleg — megegyezne a tejfeldol­gozó üzemek által átvett tej átlag zsírtartalmával. A mezőgazdasági üzemek és a tej­­feldolgozó vállalatok közötti esetleges nézeteltérések elkerülése céljából azonban fontos, hogy a mezőgazdasági üzemek megbízottjai minden esetben jelen legyenek a tejátvételnél. Pathó Károly

Next

/
Thumbnails
Contents