Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-10-09 / 81. szám
-A száj- és körömfájás az utóbbi hónapokban több járásunk szarvasmarhaállományát tette beteggé. Ez az emberre is veszélyes ragályos betegség 'állattenyésztőink előtt nem ismeretlen, mert sajnos úgyszólván rendszeresen tízévenként jelentkezik, ellepi az egész országot, beteggé teszi majdnem az utolsó darabig egész szarvasmarha-állományunkat, s mi több, még a juhokra és sertésekre is átterjed, majd néhány hét múlva megszűnik. Felbecsülhetetlen népgazdasági károkat okoz, mert egyes vidékeken jelentősen ^csökkenti az állatállomány létszámát vagy termelékenységét. A száj- és körömfájás a párosujjú patások legveszedelmesebb fertőző betegsége. A betegséget vírus idézi elő, amely igen ellenálló a külső hatásokkal szemben, könnyen terjed nemcsak állatról állatra, hanem a ruházattal, lábbelivel, közlekedési eszközökkel stb., s jelen van az állati termékekben is, mind pl a tejben, tejfölben és a húsban. A vírusnak három típusát, mégpedig az A, O és C típusát ismerjük. Ezek közül a C típus a legveszedelmesebb, mert a járvány rosszindulatú formáját indítja meg, s az állatok a szívizomzat megbetegedése következtében elhullanak. Forralással vagy fertőtlenítőszerekkel, mint pl. nátronlúggal vagy kloraminnal a vírus megbízhatóan elpusztítható. A betegség lapangási ideje 3—6 nap. A szarvasmarhán rendszerint a szájban, kisebb mértékben a lábvégeken, sertések esetén főleg a lábvégeken okoz elváltozásokat. Az első napon lázas hőemelkedés, bágyadtság és étvágytalanság jelentkezik az állatokon Amint a vírus a fertőzés kapujából betör a véráramba, a fényszájon, az ajkak belső felületén, a foghíjas részen és a nyelven korona nagyságú, sőt ennél is nagyobb hólyagok jelennek meg, amelyek két napon belül felfakadnak, és helyükön véres kimaródások támadnak. A hólyagok ritka, sárgás nyirkot tartalmaznak. A betegség további folyamata során a bendőn is keletkezhetnek hólyagok, amelyek az elhullott állatok boncolásakor állapíthatók meg. A beteg állatok erősen nyálaznak, étvágytalanok, s így a tejelő állatok tejhozama jelentősen csökken. Ha a vírus a lábvégek bőrét is megtámadja, erős gyulladás lép fel. A betegség elörehala-A befülledt szemestakarmány mérgező hatása A befiilledt szemestakarmánybah, romlásának mértékétől függetlenül, gyakran a Penicillium, Mucor, Aspergillus nembe tartozó gombák toxikus törzsei szaporodnak el, és okoznak mérgezést. Más gombáknak, csak másodlagos jelentőségük van. A toxikus anyagok és az ezek által kifejlődőit penészgombák 2 Vo-os szódabikarbónátos kezelés és 100%-os hevítés hatására tönkremennek, ezért az ilyen módon kezelt takarmány korlátozás nélkül felhasználható. (Veterinarija, 1962) 1963. október 9. 160 dottabb állapotában az állatok fekszenek, a gyulladt helyeken fellazul a hám, s az állatok „levetik; csülküket. A betegségnek ez a formája főleg a sertések, bikák és ökrök esetében igen gyakori. A szopós malacokon, borjakon és kisbárányokon rendszerint be sem következnek ezek az elváltozások a szájban és a lábvégeken. A beteg állatok hirtelen elhullanak, mert a véráramba betört vírus a szívizamzatban telepedik meg és súlyos vérkeringési zavarokat okoz. A tehenek esetében a csecsbimbókon is keletkeznek hólyagok, ami lehetetlenné teszi a fejést, s így a tej visszatartása következtében tőgygyulladás lép fel. Ha a járvány „jóindulatú“ és komplikációk nem lépnek fel, az állat 8—14 nap alatt felgyógyulhat. Amennyiben azonban a vírus a Iábvégeket is megtámadta, a betegség hetekig is elhúzódik, ami tartós sántítássa! járhat, a^bikák pedig alkalmatlanná válnak a tenyésztésre. A beteg állatokat nagy gonddal ápoljuk. Szájüregüket fertőtlenitő oldatokkal (hipermangánnal, kerti zsálya- vagy kamillafőzettel öblögetjük, lábvégüket formalin vagy rézgálic oldatában fürösztjük, esetleg fakátránnyal kezeljük és szíverősítő injekciókat adunk nekik. Csakis puha takarmánnyal etetjük őket, nehogy szájuk nyálkahártyája megsérüljön. Legjobban bevált a korpából készített ivós, az apróra vágott répa, a puha vöröshere vagy széna. Kemény szalmával vagy kukoricakóróval ne etessük a beteg állatokat. Igyekezetünk arra irányul, hogy elejét vegyük a ragályos száj- és körömfájás fellépésének, mert a megelőző intézkedések mindig olcsóbbnak és hatásosabbnak bizonyultak, mint maga a járvány leküzdése. Elsősorban évente megelőző vakcinás oltásban részesítjük az egész szarvasmarha-állományt. Két héten belül az állatok immunissá válnak a betegséggel szemben, s immunitásukat 9—12 hónapig megőrzik. Az oltás nem jár kedvezőtlen következményekkel. A védőoltás elsősorban a határmenti vidékeken bizonyult szükségesnek, továbbá az ipari és üdültetési központok környékén, de oltanunk kell mind a tenyész-, mind a továbbtartásra szánt állatokat, valamint a kiállításokra és állatvásárra szállított állatokat is. Nagy gondot fordítunk a higiéniára, az istállók és az egész gazdaság rendszeres fertőtlenítésére, az istállótrágya kiszállítására stb. Idegen személyeket az istállókba és a gazdaságba nem engedünk, irtjuk a rágcsálókat és a rovarokat. Amennyiben állatállományunkban száj- és körömfájás lépne fel, ezt haladéktalanul jelentenünk kell az illetékes egészségügyi szerveknek. A kiküldött egészségügyi dolgozók elsősorban megállapítják. hogy a vírus melyik típusáról van szó, s az eredmény szerint szigorúbb vagy enyhébb védőintézkedéseket rendelnek el. Ezek a fertőzött istállókra, az egész gazdaságra vagy egész községre vonatkoznak, beleértve a 10—20 km széles védősávot is. A védekezés munkáját a helyi, járási és kerületi bizottságok irányítják, melyek a nemzeti bizottságok dolgozóiból, állatorvosokból, az egészségügyi szolgálat dolgozóiból, állattenyésztési szakemberekből, a felvásárlás szerveiből, a közbiztonság és közlekedésrendészet szerveiből tevődik össze. A fertőzött istállókra vonatkozó fennálló rendelkezések értelmében az istállót szigorú zárlat alá kell helyezni, s ügyelni kell arra, hogy oda a nem fertőzött területről sem emberek, sem állatok be ne jussanak. A takarmányt és az almot külön kell beszállítani, az istállótrágyát elkülönítve kell kiszállítani. Az egész gazdaságra vonatkozólag hasonlóan szigorúak a rendelkezések. Elsősorban a személyek és szállítóeszközök fertőtlenítését rendelik el, betiltják a tej feldolgozását és felvásárlását, az állatok felvásárlását és forgalmát egyáltalán. A rendelkezések értelmében korlátozni kell mindazoknak a munkáknak az elvégzését, amelyek nem nélkülözhetetlenül szükségesek az istállók üzemeltetéséhez, hogy így csökkentsük a vírus áthurcolásának veszélyét. A bejárat előtt a lábbeli és járművek fertőtlenítésére megfelelő berendezést kell létesíteni, külön helyiséget kell kijelölni az állatgondozók öltözködésére és tisztálkodására, miközben külön munkaöltönnyel és lábbelivel kell őket ellátni, amelyet a gazdaságból kivinniük nem szabad. A községet részbeni vagy teljes zárlat alá kell helyezni. A községbe vezető utakra korlátokat kell helyezni, fertőtlenítősávokat kell létesíteni, el kell rendelni a kutyák, macskák és a baromfi elzárását. Zárlatot kell elrendelni az iskolákra, mulatókra és mindazokra a helyiségekre, ahol emberek gyülekezhetnének. Az intézkedések végrehajtását az e célra kijelölt rendszolgálat ellenőrzi. Teljes zárlat esetén a rendelkezés a közellátásra, orvosi szolgálatra és egyéb szükséges intézkedésekre is gondol. A járvány állapotától függően sor kerülhet a szigorú intézkedések mérséklésére. A 10—20 km széles védősávra vonatkozó intézkedések utasításokat tartalmaznak az állatok szállítására, legeltetésére, az állati termékek felvásárlására, a személyek forgalmára, gyülekezésére stb. A fentiekből kitűnik, hogy a száj- és körömfájás terjedése elleni intézkedések igen szigorúak is lehetnek, ám bizonyára megakadályozzák a vírus továbbhurcolását. A szervezés és költségek szempontjából igen igényesek, s mélyreható beavatkozást jelentenek a fertőzött területek lakosságának megszokott életmódjába. Am a betegség súlyos következményeiből és nagy fertőzőképességéből okulva rájöttünk, hogy minél szigorúbbak az ellene végrehajtott intézkedések, annál gyorsabban küzdhető le a járvány, s annál nagyobb gazdasági értékek menthetők meg. Röviden megemlékezem még a száj- és körömfájás áthurcolásának lehetőségéről az emberekre. Amennyiben a személyi higiénia elveihez tartjuk mágunkat, a fertőződés lehetősége a legkisebb mértékre csökken. Ne fogyasszuk nyersen a beteg tehenek tejét, ne nyúljunk hozzá a hólyagos tőgybimbókhoz és szájhoz, és főleg minden kezelés vagy ápolás után fertőtlenítsük kezünket. Befejezésül hangsúlyoznom kell, hogy köztársaságunkban ez idő szerint igen nagy a száj- és körömfájás elterjedésének veszélye. Nagy igyekezetei kell kifejtenünk fellépésének megakadályozására, amiben lakosságunknak is minél nagyobb számban részt kell vennie, hiszen szocialista mezőgazdaságunk védelme valóban országos feladat Dr. Zubaj Ján a Bratislavai Kerületi Állategészségügyi Szolgálat dolgozója. Védjük állatállományunkat a Száj- és körömfájás ellen ■asa’Tases»BBE?!3ii*atii23acHM*is*£SMjss3iHBa * ® «ama
