Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-10-06 / 80. szám
A nagyüzemi állattenyésztésben óriási jelentősége van a silózással történő takarmánytartósításnak. Nagy előnye, hogy a silózott takarmány összetétele közelíti meg legjobban a friss zöldtakarmányt, így nagy mértékben tartalmazza azokat a védőtápanyagokat — vitaminokat — amelyek az állati szervezet számára elengedhetetlenek. Ezért terjedt el a silózás ilyen gyorsan a gyakorlatban. Vannak ma már vidékek, ahol a szarvasmarhát csaknem egész éven át jóformán kizárólag silózott takarmánnyal etetik minden káros következmény nélkül. Nem szabad elfelejteni, hogy a silózás minden előnye ellenére — mint minden más tartósítás — tápanyagveszteséggel jár. Ezért, amikor csak lehetséges, például a tenyészidényben, a mi viszonyaink között gazdaságosabb friss zöldtakarmánynyal etetni. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni az ős«i takarmánykeverékek silózásának kérdését. Az elmúlt években sokat népszerűsítették az őszi takarmánykeverékek silőzását. Ezt főleg azzal indokolták, hogy a keverékek után még lehet silókukoricát vetni, így két termést betakarítani egy évben. A gyakorlatban azonban — nevezetesen szárazság idején — sokszor akkora termést sem érünk el, mintha a silókukoricát főnövénynek vetettük volna, nem szólva a költségtöbbletről, a talajelőkészítésről, a vetőmagról, a vetésről, stb. Azonkívül tetemesek a silózás körüli veszteségek, amelyek a nehezen silózható hüvelyes keverékeknél sok esetben meghaladják a tápanyagok 30 százalékát, vagyis gyakorlatilag elvész a termés egyharmada. Ezért az őszi keverékekből csak annyit tanácsos vetni, amennyi a tavaszi takarmányozáshoz szükséges. Az előző szempontokat figyelembe véve nyilvánvaló, hogy a nyári időszakra történő silózás Dél-Szlovákia viszonyai között semmilyen módon sem indokolt. A nyári takarmányok termesztésére megvannak az adottságaink és megfelelő növényeink: a lucerna,- a kukorica, a szudánifű stb., amelyeket zölden takarmányozhatunk. Ezzel megtakarítjuk a silózással járó költségeket és elejét vesszük a tápanyagveszteségnek. Jelenleg még tetemesek a silózással járó tápanyagveszteségek, aminek nem utolsó sorban a megfelelő silógödrök hiánya az oka. Amíg egyrészt nagyszabású építkezés folyik mezőgazdasági üze-Néhányszó a silézásrél meinkben, másrészt aránylag kevés gondot fordí* tanak korszerű si-lógödrök létesítésére. Sok esetben még föld-silókat használunk, amelyekben nagyon sok takarmány tönkremegy. Ezekben átlag 30—35 százalékos tápanyagveszteséggel számolhatunk, vagyis minden harmadik hektár megtermett, kész takarmány elvész ugyanakkor, amikor évről évre takarmányhiánnyal küzködünk. Ha például 100 hektár silókukoricát veszünk alapul 400 mázsás hektárhozammal és 8 koronát számítunk mátermázsaként, pénzbe átszámítva 96 000 koronát tesznek ki a veszteségek (a tápanyag 30 százaléka), nem szólva azokról a veszteségekről, amelyeket a tej- és hústermelésben kell elszenvednünk takarmányhiány következtében. Szinte hihetetlen, hogy sok esetben alig vesszük figyelembe ezeket az óriási veszteségeket. Nagyon sok a teendőnk még magában a silózás technikájában. Egyelőre például még nem oldották meg a nagy felületű silógödrök takarásának kérdését. Nagy mennyiségű, gyakran 50—100 cm vastag rétegű takarmány megy tönkre a gödör felületén. Hiszen a műanyagok korában élünk, bizonyosan akadna jobb megoldás a silógödrök takarására, amellyel megvédenénk a felső réteget is a romlástól. Sokkal kevesebb földtakaróval jobb eredményt érhetnénk el, ha például más anyaggal (betonlapokkal) helyettesítenénk a földréteget. Ez az eljárás olcsóbb is lenne, mint a minden évben megismétlődő földtakarás. Ugyanúgy az egyszerű, földből készült ároksilóban is lehetne sok esetben műanyagfóliákat használni szigetelésre. Nagyobb értékeket menthetnénk meg a takarmányból, mint amennyibe a műanyag kerül. Nem elégedhetünk meg a silózandó takarmányok minőségével sem. Nem csak arról van szó, hogy sok esetben gyomos, elöregedett, vagy más szempontból nem a legmegfelelőbb takarmány kerül silózásra. Nagy szükségünk volna nagyobb fehérjetartalmú silótakarmányokra is. Pillanatnyilag kevés töményített fehérjedús takarmány jut marhaállományunknak, a téli idényben pedig nagyobb-Rákóczi Lajos, Sóssziget Üggyel - bajjal Még egy év sem telt el azóta, hogy a balogfalai szövetkezetét hozzácsatolták az állami gazdasághoz. Az állatállományban azonban máris óriási változás történt. Az akkori állatállományra'ma már rá sem lehet ismerni. Az állomány tiszta, TBC-mentes. Az egészséges állatok továbbtartása és hasznosságuk növelése most már csak a takarmányozástól és a lelkiismeretes gondozástól függ. Tavaly kevés takarmánnyal indultak a télnek. Szűkös beosztással mégis átteleltek az állatok. Tavasszal már a gazdaság vezetőire hárult a feladat, hogy elegendő takarmány legyen télire. Nem a legkönnyebb feladat biztosítani a takarmányt olyan viszonyok között, mint amilyenek Balogfalán vannak. Az idei tél elé már bátrabban néznek. Takarmánymérlegük a készletből indul ki, így menet közben nem kell az adagokat szűkíteni. A 200 napra készített mérleg biztosítja az egyenletes takarmányozást. A szálastakarmányok közül szénából állnak a legjobban. Ebből 25 vagon áll rendelkezésükre. Rétjeik nem a legjobbak. A Gortva patak minden évben kiönt, s ez sok kárt okoz. Előreláthatólag a rétek javítására csak 1970-ben kerül sor, amikor a Gortva patakot szabályozzák. A 198 hektár rét egy részét (kb. 28 hektárt) még legeltetni sem lehet. Ez mocsaras, bokros terület. A szabályozás után lényeges javulás áll majd be, ami a takarmányozásban is megmutatkozik majd. Jelenleg két kaszálást nyújt, majd legeltetik. A szálastakarmány további részét, a 18 vagon lóhere és lucerna képezi. A lóherével nem nagyon dicsekedhetnek. Tavasszal 20 hektárt kiszántottok, a megmaradt 113 hektár sem sikerült a legjobban. Az egyszeri kaszálás alig adta meg a 10 mázsát hektáronként. Másodszor pedig egyáltalán nem kaszáltak. Elképesztő t veszteség, ha azt vesszük, hogy az ország egyes részein háromszor is kaszálták a lóherét. A lucernánál sem valami rózsás a helyzet. De itt legalább a két kaszálásból 20 mázsát kaptak hektáronként és lehetőség nyílt arra, hogy a táblát legeltessék. Ha figyelembe vesszük a körülményeket, nincs miért csodálkozni az alacsony hektárhozamon. A lucerna már hat éves. Még a legjobb területnél is hosszú ez az idő. Ez a parcella pedig kimondottan rossz minőségű. A takarmány növelése érdekében idén 36 hektáron lucernát és 132 hektáron lóherét vetettek el. A vetés szépnek mutatkozik, minden remény megvan arra, hogy jövőre jó termést ad. A távlati tervben szerepel a lucernások további bővítése, ezáltal évről évre több szálastakarmányhoz jutnak, ami az állatállomány fejlesztését teszi lehetővé. Az elraktározott 12 vagon tavaszi bükköny is jó minőségű, a lóheréhez hasonlóan ezt is hideg levegővel szárították. A tápanyagveszteség így a legkisebbre zsugorodott. A szarvasmarhaállomány, — kivéve a hízókat és a kisborjúkat — tavasz-Mint a katonák, úgy sorakoznak a szépen megrakott szénakazlak tói őszig a legelőre jár. Hegyoldalban, dombokon terül el a 350 hektáros legelő. Tenyérnyi lapos terület sincs benne. Akácosok bokrok sűrű hálózata borítja sokhelyütt. Van itt minden, csak 1'ű nincs. Évente tisztítják, mégis gyér a legelő. A terméshozamot növelni akarják, ezért rendszeresen műtrágyázzák és meszezik. A takarmányalap növelése végett az idén szudánifü termesztésével is próbálkoztak. A kísérletezés sikerült. A jó termés megcáfolta azt az állítást, hogy a hegyvidéken nem terem meg a szudánifü. A sikeren felbuzdulva, jövőre bővítik a szudánifü vetésterületét. Csank Zoltán, a részleg vezetője mindig kísérletezik valamivel, mert a siker újabb kezdeményezésre serkenti. Legújabban a siló fehérjetartalmát szeretné növelni. A recept már megvan, csak alkalmazni kell. Csank elvtárs, amikor hallott a siló fehérjetartalmának hugyannyal való emeléséről, rögtön elhatározta, hogy kipróbálja ezt a módszert. Hiszen nem sokból áll az egész, könnyű elkészíteni. A receptet már könyv nélkül tudja, egy mázsa hugyanyt 70 liter 70 C fokos vízben kell feloldani. Feloldás után pedig 400 liter vizet adunk hozzá. Ezzel a folyadékkal öntözzük a silót minden 30 cm-es rétegen, mégpedig úqy, hogy 1 m2-re 2—3 liter folyadékot adunk. Állandóan arra törekednek, hogy a takarmányt ízletesebbé tegyék. A takarmányt pácolva adják az állatoknak. Arra is ügyelnek, hogy minden állat megkapja a maga adagját, mert csak megfelelő táplálékkal emelhetik a hasznosságot. Ezért az abraktakarmányt pontosan az állatok hasznossága szerint osztják be. Az ízesítés és a hasznosság szerinti takarmányozás megmutatkozik a tejtermelésben is. Jóval több tejet fejnek amióta az új szerint takarmányoznak. A szemestakarmány még gondot okoz, mert gabonafélékből nem érték el a tervezett hektárhozamot. De egy kis körültekintéssel megvalósítható a takarmányönellátás. Ha ebben az évben még lesz is nehézség a takarmányozás körül, jövőre biztosan önellátók lesznek. Ez fontos, mert csak kellő mennyiségű és jó minőségú takarmánnyal lehet az állatállomány hasznosságát emelni. Nekik pedig ez a fő céljuk. Zsebik Sarolta Lapunk szeptember 4-i számában megjelent Bűnös és bűnrészesek című cikk a Lévai Járási Építkezési Vállalat pénztára körül kialakult áldatlan állapotokat ismertette és elítélte a sikkasztó és okirathamisító volt pénztáros, Foltínová Mária káros tevékenységét. Magától értetődik, hogy az említett cikk szerzője — mások tanulságára — igyekezett feltárni azokat a fogyatékosságokat is, melyek következtében Foltínová sikkasztői tevékenysége egy ideig zavartalanul folyhatott. Az építkezési vállalat vezetősége felfigyelt cikkünkre és közölte szerkesztőségünkkel álláspontját. Levelükben és a velük folytatott megbeszélés alkalmából is főleg azt hangsúlyozták a vállalat vezető dolgozói, hogy a sikkasztásban nem érzik magukat bűnrészeseknek. Igazuk bizonyítása céljából hivatkoznak arra: hogy rendszeresen ellenőrizték a pénztárnaplőt és a többi bizonylatokat, amit az is igazol, hogy Foltínová mechinációit Karol Backor és Révész Ferenc — az ellenőrzéssel megbízott vállalati dolgozók fedezték fel, nem pedig a JNB ellenőrző szakosztályának dolgozói, mint azt az említett cikkben olvasták: hogy az első sikkasztott tétel megállapításakor utasították Foltínovát, hogy az eltulajdonított összeget, vagyis a 6000 koronát haladéktalanul utalja át a vállalat számlájára: hogy amikor a további sikkasztások is napvilágra kerültek, vagyis július 15-én, a vállalat vezetősége büntetőeljárást indított Foltínová ellen. A vállalat vezetősége továbbá megjegyzi: helytelen a cikknek az a megállapítása, hogy Foltínová sikkasztása nyomán a vállalati pénztárnak 25 000 korona mankója van. Szerintük Foltínová 10 400 koronát sikkasztott, de azt utólag vissza is térítette. Ezekután az ember arra a következtetésre juthat, hogy a bűnrészeseknek nevezett vállalati vezetők nem követtek el semmi hibát. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű, mert Foltínová machinációival kapcsolatban olyan jelenségekkel is találkozunk, amelyek a vállalat egyes vezető dolgozóinak rossz módszerét igazolják. Határozottan állíthatjuk, hogy helytelenül járt el Karol Backor és Révész Ferenc, amikor az ellenőrzésnél — május 7-én — megállapította a hat ezer koronás sikkasztást és azt nem jelentette a vállalat igazgatójának, hanem „humánusan“ akarva lezárni a kérdést, megegyezett Foltínovával az összeg visszatérítésében. Az ellenőrzést végző dolgozók még további két esetben — július 13-án — 1200 koronás, majd július 17-én 3200 koronás sikkasztásnak bukkantak nyomára. Nagy hiba, hogy az e^ső esetben alkalmazott helytelen módszerüket megismételve újból megegyeztek Foltínovával, az említett összegek visszatérítésében. Pozitívan lehet azonban megítélni, hogy tovább nem hallgatták el észrevételeiket, hanem azt jelentették a vállalat vezető dolgozóinak és így a vállalat büntető eljárást indíthatott Foltínová ellen. Tény, hogy Karol Backor és Révész Ferenc bizonyos értelemben bűnrészeseknek tekinthetők. Nem olyan értelemben, hogy talán anyagi hasznot húztak a sikkasztásból, hanem erkölcsi szempontból és azért, mert a pénzügyi fegyelmet nem tartották be következetesen. Akkor jártak volna el helyesen, ha május 1-én gyakorolt ellenőrzésnél megállapított visszaélést, illetve sikkasztást azonnal jelentik a vállalat vezetőségének és ha javasolták volna Foltínová munkaviszonyának felfüggesztését és az öszszes pénztári bizonylatok szakszerű ellenőrzését. Azáltal, hogy ezt elmulasztották — akarva, nem akarva — három hónapon keresztül takarták Foltínová társadalomellenes tevékenységét. Meggyőződésünk, hogy tanulságként szolgál számukra ez a sajnálatos eset, és a jövőben nem kezelnek majd „kesztyűs kézzel“ hasonló eseteket. Persze feltételezhető az is, hogy a Lévai Járási Építkezési Vállalatban hasonló esetek már nem fordulnak elő. Vajon a történtekért mennyiben felelős a vállalat igazgatója? Ezt a kérdést nemcsak itt, hanem az igazgatónak is feltettük. A. válaszból kiderült, hogy az igazgató nem tartja magát felelősnek a történtekért. Álláspontja bizonyos fokig érthető, mert valóban igaz, hogy az igazgató nem tudhat mindenről, nem dolgozhat mindenki helyett és szükséges, hogy munkatársait is bizonyos felelősséggel ruházza fel. Ennek ellenére kell, hogy felelősséget érezzen, mert a vállalat igazgatója — nemcsak az építkezési vállalatnál, hanem minden üzemben — teljes mértékben felelős mindazért, ami az irányítása mellett működő üzemben történik. Persze, az igazgató felelős elsősorban is a káderek kiválasztásáért. S bizony a jelen esetben arra a következtetésre jutunk, hogy a káderkiválasztásban — főleg ami a pénztárosnőt illeti — egy kis melléfogás történt. Ez a körülmény pedig keli hogy kötelezze a vállalat igazgatóját felelősségtudatának elmélyítésére és arra, hogy a jövőben éppen az elmélyült felelősségtudatától vezetve jobban válogassa meg munkatársait. •jj- szüretelő aiaKok. a Nagykaposi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola diákjai két napon át segítettek a Királyhelmeci Állami Gazdaságban. Első napon a gazdaság leleszi, a másik napon pedig a fejszési részlegen szüretelték a szőlőt. (Dörner Judit, Nagykapos)-£r Makranci ősz. Kétszázhatvan hektár búza vár vetésre a makranci szövetkezetben. Bár Mészáros Imre és Kocsis László lánctalpasaikkal 130 hektárnyi vetőágyat készítettek, a vetés a Csehországból késedelmesen érkező vetőmag miatt késik. Az első szállítmányt csak a napokban kapták kézhez. (Mató P., Kassa) Az egymilliárdhoz. A kassai járás szövetkezetei és állami gazdaságai az egy milliárdos mozgalom keretében eddig már 6393 mázsa húst, 2 196 301 liter tejet és 1174 376 tojást adtak a közellátás részére terven felül. (mpk) A „kesztyűs kéz" nem segített Vita a „bűnrészesekkel“ Bőtakarmánvtermelés Marceliházán Éppen akkor lépek a marcellházi EFSZ irodájába, amikor Téglás József mezőgazdász, Bakulár János kombájnos és Takács József elvtárs, a járási termelési igazgatóság dolgozója élénken vitáznak a legegyszerűbb módszeren, hogyan végezzék a lucerna negyedik kaszálását. Én is bekapcsolódom a beszélgetésbe és megtudom, hogy öt erőgép végzi a talajelőkészítést és a vetést, az éjjeli műszakban pedig a mélyszántás kerül sorra, öszszesen 616 hektár várta a magot, amelynek egyharmad részét már elvetették. Az őszi árpa már szépen sorit, amelyből 41 hektárt vetettek. A komplexbrigád tagjai szép eredményeket érnek el, főleg Kolarovszky József és Czibor Dezső érdemelnek külön dicséretet. Igaz-e, hogy a takarmánybetakarítás körül bajok vannak? — teszem fel a kérdést a mezőgazdásznak. — A betakarítás gyors ütemben folyik. Három kombájn segítségével 183 hektárról silóztuk a viaszérésü kukoricát, hektáronként 400 mázsa zöldanyagot kaptunk. Ehhez jön 70 hektár csalamádé. Csupán a lucerna kaszálása okoz gondot. Idén nincs okunk panaszra, lesz bőven takarmánunk. Eddig 2500 tonna jó minőségű silót készítettünk és további 3000 tonnára van kilátásunk. A sertések számára 130 tonna különleges silót készítettünk. A silótakarmányon kívül 70 vagon szálastakarmánnyal is rendelkezünk, 29 hektáron pedig cukorrépát termesztettünk takarmányozási célokra. SEGÍT A VÉDNÖKSÉGI ÜZEM A kukoricát 633 hektárról kell betakarítaniok. Ezért nemcsak kombájnnal, hanem kézi erővel is törik a kukoricát. A szövetkezeti tagok nagy igyekezettel láttak munkához, tudják, hogy még hátra van a cukorrépaszedés. A kukoricatörésnél nagy segítséget nyújtottak a védnökség! üzem, a Zelenina dolgozói, akik már három ízben tevékenyen bekapcsolódtak a mezei munkákba. A tavasz sok kárt okozott a marcelházi szövetkezet földjein. A legjobb földeket elárasztotta a víz, 400 hektáron kellett kiszántani a vetést. De az ősz mindenért kárpótol, mindenből jó termés ígérkezik. A kukorica 35 métermázsát hoz szemesen hektáronként, cukorrépából pedig 400 mázsát takarítanak be a tervezett 350 mázsa helyett. A marcelházi szövetkezetben jó a munkaszervezés, a munkaerkölcs is évről évre szilárdul. Jalsovszky szövetkezeti elnök bizakodóan tekinthet a jövő elé, mert a tagság támogatja a vezetőség célkitűzéseit. Így a példás együttműködés azután megnyilvánul az eredményekben. Andriskin József ■ um« mi "Ilii I ni —P III hím ni i >m’m’wútxizilcaCTirai részt szénából és silótakarmányból kell fedeznünk a fehérjeszükségletet. Ezért volna fontos silótakarmányunk fehérjetartalmának fokozása, hiszen a hús- és a tejtermelés színvonalát főleg a fehérje mennyisége határozza meg. Végül még néhány szót a répafej-kérdésről. A cukorrépatermesztés mellett szól a sok melléktermék, amelyet takarmányozásra használunk. Itt az a fonák helyzet áll fenn, hogy a csupán 0,2—3 % fehérjét tartalmazó, kevésbé értékes cukorgyári nyers répaszelet talán éppen azért becsüljük többre, mert rendszerint messziről kell hazaszállítanunk. Ezzel szemben az 1,1—1,3 százalék fehérjét tartalmazó, igazán értékes répafejjel mostohán bánunk. A legnagyobb hibák már a betakarításnál fordulnak elő, többnyire földesen, félszárazon vagy romlott állapotban kerülnek begyűjtésre. Reméljük, hogy a répafejelő gépek tisztán, földmentesen szállítják majd egyenesen a kocsira a répafejeket és rövidesen beválnak a gyakorlatban. Egyelőre azonban még a hagyományos módon szedjük a répát, a répafejnek kellő időben és jó minőségben történő betakarítása pedig nem könnyű probléma. A répafej tartósításának módja szintén minden, :sak nem korszerű. A répafejnél is érvényes az a szabály, mint minden zöldtakarmánynál általában, hogy a leggazdaságosabb frissen feletetni, ha kellően megtisztítottuk. A fennmaradó részeket jobban hasznosítjuk, ha nem tisztán, hanem kukoricaáréval és répaszelettel keverve silózzuk, szártépőn átengedve. így évekig is eláll. A tisztán savanyított répafej viszont, ha megmarad, többnyire trágyába kerül a következő évben. Drága trágya ez! Mindezt elkerülhetjük, ha a répafejet más növénnyel keverve silózzuk. A mezőgazdaságilag fejlett országokhoz viszoíyítva állattenyésztésünk nagyon is hátul kullog még, aminek okát nem utolsó sorban a takarmánykérdésben kell keresnünk. És amíg ezt a kérdést meg nem oldjuk, a hasznosság terén is nehéz lesz előre jutni. Ha nem is lehet az ezzel kapcsolatos valamennyi kérdést egyszerre megoldani, foglalkoznunk kell ezekkel a problémákkal. Azon kell lennünk, hogy a jövőben minél kevesebb kitermelt takarmány menjen veszendőbe.
