Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-10-02 / 79. szám
Gyű] lsünk elegendő takarmányt télire 1 ■BBBaflBaBBBaBBBaBBBflBflBBflBBBBBaaBBBBBaBBBBaBflflBBaBBBBBBBBBBflflBBaflBBflBBBaflaBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBflBBBBaBBBBBflflBBaBBBBBflBBlBIBIBE Az ősz meglepően sok takarmányt ad. Dúsgazdag a legelő, jól tejel tőle a tehénállomány. Az agronómusok gyönyörködtetik szemüket a kövér tarlóherében. Két méteresnél is magasabbra nőtt a kukoricakóró, sokkal több a répafej és levél, mint tavaly. Becslések szerint talán egyharmadával is több takarmányt gyűjtünk be, mint a múlt év őszén. Itt tehát a lehetőség, hogy elég takarmányt raktározzunk télire. A tarlólucernából, lóheréből speciális silót készíthetünk asertések és apró állatok számára. Nem kell mondanunk, hogy a kukoricakóró répafejjel vagy répaszelettel szintén jó takarmány. A tejelést legjobban elősegíti a tarlóhere. Sok jóféle takarmányt ad tehát a határ, szövetkezeteseinktől függ, mind begyűjtik-e. A tarlóherét a busái szövetkezet példájára ajánlatos a kazlakba müszárítanl, sőt a magra termesztett herét Is utánszáríthatjuk, így nem kell hagynunk a földön a teljes szár dásig kitéve az idő viszontagságainak. A begyűjtés meggyorsításához megvan minden gépünk, igyekezzünk, ne maradjon a földön egyetlen répakaréj, levél, magra termesztett here, tarlóhere, kukoricakóró. —b— r Újra tenyészállatokat A Ipoly-menti rétszőnyeg sokszor megcsalja a felületes szemlélőt. Sok a rét, nincs takarmánygond, — gondolná az ember. Ám ahol a rét alacsony fekvésű és az Ipoly árvize sokáig áll rajta, savanyú széna kerül kazalba. A magasabb fekvésű rétek viszont kiváló takarmányt adnak. Ipolybalog a szerencsés fekvésű községek közé tartozik A múltban is híres volt a szénájuk és ez természetesen jó irányban nyomta rá bélyegét a falu gazdálkodására. A szorgalmas ipalybalogi gazdák ellátták a környéket tenyészüszőkkel, bikákkal. A vásárokon kiváló tenyészállataik párjukat ritkították. A szövetkezet alakulásakor megtört a helyi adottságokat felhasználó gazdálkodás iránya. Az átmeneti nehézségeket azonban lassan átvészelik és most a falu hírnevének öregbítésén fáradoznak. Szövetkezeti vezetők, helyi nemzeti bizottsági funkcionáriusok, szövetkezeti parasztok szájából hallottuk, hogy az indulás egészséges és a régi hagyományokon alapszik. A földművesekben felébredt a régi virtus. Erről beszélt Cseri László, a szövetkezet zootechnikusa is. Hangja bizakodásról árulkodott. — Remélem rövidesen elérjük a régi szintet. Ha már egyszer tagjai vagyunk a szövetkezetnek, nem engedhetjük meg, hogy a falu hírnevén csorba essék. Megvan minden lehetőségünk, hogy jobban gazdálkodjunk, mint magángazda korunkban. Csíri Ferenc, a helyi nemzeti bizottság titkára is egyetért Cseri Lászlóval. A fejlődés főleg a tejtermelésben mérhető. Július óta a napi tejtermelés 200 literrel emelkedett, 106 tehéntől naponta 740 liter tejet fejnek és 700—710 litert adnak el. A napi átlagos tejhozam 7 liter körül mozog. A szarvasmarhatenyésztés általában fellendülő irányzatot mutat, amint a titkár is megállapítja. — Az állomány teljesen egészséges, a borjúnevelésben sem maradunk le. A zootechnikus elmosolyodik, mert valaki már „közbeszúrta“, hogy némi „furfanggal“ szaporították a borjakat. Ezt úgy kell érteni, hogy sok öreg tehenet kiselejteztek, viszont a borjak megmaradtak. Most 100 tehénre már 96 borjú esik De ezért a szövetkezet vezetősége csak dicséretet érdemel. Senki sem bírálja őket, hogy az állományt ügyesen, gyorsan felfrissítik. A borjúgondozás elsőrendű. — Mégcsak egy borjúnk pusztult el — jelenti ki örömmel a zootechnikus. Az ipolybalogiak nagyon jól tudják, hogy a borjúneveléstől függ az új nagyhozamú tehenek kitenyésztése. A zootechnikus szerint idén kilenc tenyészüszőt adnak el, de jövőre már huszonöttel gazdagítják a többi mezőgazdasági üzemeket. Amint a tejtermelés eredményéből látjuk, nem akármilyen tehenek kerülnek ki innen, ahol a tejhozam most is napi átlagos 7 liter körül1 mozog. Persze még nem mondták ki a végső szót. nevelnek Most azon gondolkoznak, hogy háromszori fejéssel nem emelhetnék-e tejtermelést. A háromszori fejés némi akadályba ütközik, mert délben nem akarják behajtani a teheneket a legelőről az istállóba. A tehenek a fölösleges járkálással tényleg veszítenek és csökkenhet a tejhozam is, de ötletesen a busái szövetkezet példájára, megoldhatnák ezt a problémát is. Busán szintén hét literen felül fejnek naponta és ezt egyrészt a háromszori fejésnek is köszönheti^. Hogy délben ne kelljen behajtani a teheneket az istállóba, egyszerűen a legelőn fejnek. Talán Ipolybalogon sem ütközne nagyobb nehézségbe a kinti fejés. Amint már említettük, az ipolybalogi állattenyésztés mindenekelőtt a jó minőségű szénának, a kiváló takarmányalapnak köszönheti hírét. Klinko József a szövetkezet elnöke és Molnár István agronőmus örömmel mutatta a számtalan kazlat, a kiváló minőségű tarlóherét. — Ilyen jő minőségű és nagymenynyiségű takarmányunk rég volt — állapította meg a szövetkezet elnöke. — És tegyük hozzá, hogy a réti szénát és a hereféléket is eső nélkül takarítottuk be. — toldja meg az agronómus. , A zootechnikus egymás után négy kazalból is húz mintát és mutatja, hogy a széna tényleg nem kapott esőt, tehát nagy tápértékű. A szövetkezet elnöke szerint, olyan mint a „beding“, ami ezen a vidéken finom, selymes, szép színű takarmányt jelent. Most is igyekeznek a takarmányfélék begyűjtésével, kaszálják, hordják a nagy hektárhozamot ígérő tarlóherét. A számítások szerint a 10 vagon jó minőségű szénához még hat vagon tarlóhere jön. Silótakarmányban sem lesz hiány. Már egy hektár silóznivalójuk sincs, majd csak a kukoricakóró répafejjel. Nagy kár viszont, hogy a szalmájuk egy része még kint van a határban, amiből szintén takarmányozhattak volna. Ez viszont összefügg a munkafegyelemmel. A szövetkezet föllendülését még sok kisebb-nagyobb fogyatékosság fékezi. A szövetkezet vezetőségének bizony van elég gondja, főleg a gépkiesések miatt. Az öreg DT gyakran leveti a láncát és a nemrég javított Super is felmondta a szolgálatot. A gépállomáson elég felületesen javítják a gépeket. Ilyen aránylag kis szövetkezetben, ha kiesik a gép, nagyon — Jó minőségű a takarmányunk, tejelhetnek tőle a tehenek — mondja Cseri László zootechnikus. megérzik, és lovakkal dolgoznak. A tarlóherét is lovasfogatokkal kaszálják, bár nem róható fel hibának, mert kihasználják a gazdaságban levő lovas kaszálógépeket. A gépkiesések és a munkaszervezésben mutatkozó hiányosságok ellenére is elvetették már az őszi keverékeket, teljes ütemben vetik a búzát. Elég jó az őszi munkák üteme. A múlt hibáin okulva igyekeznek, mert tavaly néhány hektár búzát novemberben vetettek és emiatt is alacsony volt a hektárhozam. AZ ipolybalogi szövetkezet leküzdötte a kezdeti nehézségeket és a helyi adottságokat kihasználva megjavítja gazdálkodását. A szövetkezet vezetősége nagyon helyesen teszi, hogy a régi hagyományokat figyelembe véve a tenyészállat nevelésére veszi a fő irányt. Ha a múltban kifizetődött a szarvasmarhatenyésztés, most sem fizetnek majd rá. Hisz csak a jövő évben eladásra tervezett 25 darab tenyészüszőért óvatos számítások szerint több mint 250 ezer koronát kapnak. Persze ezt a pénzösszeget jóval megemelheti a zootechnikus szerint is néhány Elit példány. A szövetkezet most kedvező feltételekkel rendelkezik. Ha a szarvasmarhatenyésztéshez hasonlóan más szakaszon megjavítják a munkát, 30—40 korona is lehet a munkaegység értéke. Nem kell ehhez más, mint a régi, magyar paraszti virtussal fűszerezett ötletes és szorgalmas gazdálkodás. Bállá József Beszélgetés a delelő tehéncsordánál. Molnár Gábor, Szentkereszti Lajos és Kakas István (a legjobb fejő) ígérika zootechnikusnak (balról a második), hogy a tejhozamot még jobban fokozzák. Foto: Bállá A tej - a földeken terem Lipové Nemesócsán kezdődik, ha szokatlanul is hangzik. A nemesócsai vasútállomás már Lipové határán van, onnan vezet az út 4 kilométeres szakaszon a falu közepéig. Ezen az úton lehet kijutni a — világba. S talán ez az oka, hogy a 410 lelket számláló faluból aránytalanul sok orvos, mérnök, tanult ember került már ki. Akkor látni, amikor hazaugranak búcsúra vagy miegymásra. Mindez dicséretesnek tűnik első pillanatra. Másrészt azonban hiányzik a munkaerő a 825 hektáros szövetkezetben. Nincs, aki művelje a földet, elszakadtak a rögtől. Ezért fáj a feje az EFSZ rokonszenves elnökének, Ondrej Plávkának. A falu közepén ott terpeszkedik az új kultúrház nagy ülésteremmel, színpaddal, kisebb helyiségekkel az érdekkörök számára. Alig száz lépésnyire tőle új lakóház falai ágaskodnak négy család számára. A vezetőség reméli, majd csak akad szakember, aki családjával otthonra talál a két és félszobás lakásokban. Az EFSZ gazdasági épületei a falu széléhez simulnak. Épül az 1500 férőhelyes, önműködő berendezéssel ellátott sertéshizlalda, ahol két gondozó végzi az összes munkát. Valódi húsgyár. Gépek készítik elő a takarmányt, amely csöveken keresztül jut a vályúkba. Trágyát se kell hordani, lemossa a vízsugár, a csatornából a gyűjtőhelyre kerül. De térjünk a tárgyra, cikkünk címére. — Kétszáznegyvenkét fejőstehenünk van — meséli az elnök. — Jövőre 260 lesz. A fősúlyt a Tejtermelésre helyezzük a szakosítás keretében. Mindenki tudja, hogy a tej a határban terem, vagyis: elegendő takarmányt kell termelni. Télen sem takarmányoztunk éppen rosszul, mégsem tudtuk a szükséges mennyiséget biztosítani és csökkent a tejtermelés. Augusztus elejéig már 9500 literre nőtt a tartozásunk. De amikor láttuk, hogy jól sikerült a tarlókeverék, intézkedéseket tettünk az adósság kiegyenlítésére. A lipovéiak kiszámították, hogy 230 vagon silóra lesz szükségük, de 20 vagonnal többet készítenek belőle. Télen a fejősök számára napi 4 kg jó minőségű lucernát biztosítottak. — És milyen a helyzet az erőtakarmány körül? — kérdeztük. — Naponta másfél kilót szeretnénk adni a fejősöknek. Jó kukoricatermést várunk — kb. 40 mázsát szemesen hektáronként — és a termés egy részét kicseréljük a keverökben. Ilyen a helyzet, ahol a szántóterület egynegyed részén takarmányt termesztenek. A jő takarmányalap láttán a szövetkezetesek ígéretet tettek a tejeladás lemaradásának behozására. Az év végéig 5000 litert akarnak terven felül eladni, amiről értesítették a járás szövetkezeteit követendő például. Ha a lipovéiak teljesíteni akarják vállalásukat, legalább 1160 liter tejet kell naponta eladniuk. De mivel Stefan Biéan HNB titkár és Stefan Mestina szövetkezeti zootechnikus szerint 1300—1360 liter tejet is eladnak naponta a tejüzemnek, bátran állíthatják, hogy vállalásukat nemcsak teljesítik, hanem 10 ezer literrel túlteljesítik. A szövetkezetesek látva, hogy a szombaton vasárnapra bekészített takarmány etetése miatt hétfőn rendszerint gyengébb a tejhozam, külön jutalmazzák a takarmányszállítókat — rossz idő esetén egészen 30 százalék erejéig — ha vasárnap is friss zöldtakarmányt kapnak a fejősök. A tejhozam ezután 100 literrel emelkedett minden héten. Versenyt írtak ki továbbá az egyes csoportok között, a legjobbak havonta 1000 koronán osztoztak. A verseny feltételei közé tartozott, hogy a piaci termelés elérje a napi 5,5 liter tejet, az elválasztott borjak súlya pedig a 90 kilót. Azóta a fejősöket háromszor naponta etetik. Azt a tehenet, amelyik eléri a kilenc liternyi tejhozamot, naponta háromszor fejik. Ondrejicková, Sedová, Valóvá , Coufalová és Buricnová fejőnők szorgalmának köszönhető, hogy Lipovén a tehenek elérik az évi 2200 liter tejhozamot, 120 literrel többet a tervezettnél. A többi mutató teljesítésével együtt ez annyit jelent, hogy a 15 koronányi előleghez még további hat koronát fizetnek ki az elszámolásnál munkaegységenként. A szövetkezet olyan feltételeket teremt, amelyek vonzóerőt gyakorolnak a fiatalokra. Fokozatosan megteremti azokat a feltételeket is, amelyek között egyesek talán vissza is térnek a faluba, a röghöz. Hiszen Lipové már a nemesócsai állomásnál kezdődik, nem nehéz megtalálni az odavezető utat... Buda Ferenc (Komárom) A brnói kiállítás egyik érdekessége a fejőgépet propagáló az egész nap fejhető mütehén. A f^hérszínü folyadék állandóan csorog a tőgyből a fejőgépbe és a vezetékekbe. Sok szövetkezetes megcsodált. Sóvárogva nézték.- Bárcsak nekünk is ilyen tehenünk volna! Foto: Bállá Jó úton haladnak Egy évvel ezelőtt még sok hiányosság mutatkozott a hetényi szövetkezetben mind takarmánytermesztés terén, mind az állatgondozók munkája szakaszán. Ma sincs még minden rendben. De máris olyan intézkedéseket foganatosítottak, amelyek eredménnyel kecsegtetnek. Egyike volt ezeknek az állatok betegségmentesítése, mert a szövetkezet tehénállománya tébécés volt. Ennek felszámolása után az EFSZ vezetősége szót értett az állatgondozókkal. Rámutatott a tejtermelés fontosságára, hangoztatta a legeltetés szükségességét, amely jelentős mértékben növeli a tejképződést, az állatok szabad mozgása pedig csökkenti a fertőzés veszélyét. A szó termékeny talajra hullott. Jelenleg 376 tehenet tartanak nyilván a szövetkezetben, jóllehet 513 darabot terveztek. A tehenek felvásárlása azonban folyamatban van és fennáll a lehetőség, hogy az év végéig feltöltik a létszámot. De kedvező fordulat állott be a tejtermelés terén is. Amíg az eddigi átlagtermelés 2—3 liter között mozgott, idén már 5,8 literre emelkedett az átlagos tejhozam. Bár az eredmény még távolról sem kielégítő, megtörtént az első lépés a felfelé ívelő úton. A szövetkezet tejeladási terve évenként 500 ezer liter, ami bizony nem csekélység. Igyekezniük kell, ha ezt a szövetkezetesek teljesíteni akarják. Az első félévi tervet nem teljesítették, mert csupán 141 ezer literre vitték fel. Milyen intézkedésektől várhatnak tehát javulást? A választ Szabó Gábor, a szövetkezet ökonómusa adta meg: — A közelmúltban 70 tehenet vásároltunk és az év végéig további 50 darabbal növeljük az állományt. Ezenkívül az állatgondozók jó munkájára számítunk, mert lelkiismeretességük lehetővé teszi a fejési átlag fokozását. Ha már a tejtermelésről beszélünk, nem hagyhatjuk szó nélkül az állatgondozók munkáját. A hetényi szövetkezet összesen négy istállójában elhelyezett tehenei közül minden állatgondozóra 14 darab esik. Ez a körülmény lehetővé teszi versengés kialakulását, amelynek első körvonalai már kibontakoznak Rancsö Rezső és Mokos János istállója között. Nem papíron lefektetett formális versenyéről van sző. Amíg Rancső Rezső fejési átlaga 6 liter, addig Mokos Jánosék 6,1 litert érnek el. Szép eredmény nyilvánul meg ugyancsak Kacskovszky József és Papp Ilona munkájában. Mindezek alapján bízvást állíthatjuk, hogy a hetényi szövetkezet tehenészetében új munkaformák csírái ütik fel fejüket. . Javulás észlelhető továbbá a hetényi EFSZ sertéstenyésztésében is, ami főleg a húseladásban mutatkozik. Első félévi tervüket sertéshúsból túlszárnyalták, mert az egész évi 387 mázsából 286-ot máris eladtak. Marhahúsból pedig 83 métermázsával adtak el többet a tervezettnél. Vajon mi a siker oka? A magyarázat egyszerű: bevezették a premizálást, más szóval felkeltették a dolgozók anyagi érdekeltségét, ami a termelékenységben mutatkozott meg legjobban. A szövetkezet jelenlegi sertésállománya 1090 darab. Ebből 147 anyasertést és 60 átmeneti anyát Gál Margit és Gál Gizella gondoznak. Az átmeneti anyák 80 százaléka előhasi, ami kedvezően kihat a sertésállomány gyarapodására. Az ellés előtt álló átmeneti anyák különös bánásmódban részesülnek. Ennek a jó bánásmódnak egyik okát abban a 300 kpronában is kell keresnünk, amelyet a gondozók minden anya után prémiumban kapnak. Ugyancsak jó munkát végez a többi sertésápoló. Sárai Istvánról, id. Sztankó Jánosról, Kocsis Dezsőről és ifj. Sztankó Jánosról csak az elismerés'hangján szólhatunk. Aki figyelemmel kíséri a hetényi szövetkezet gazdálkodását, könnyen megállapíthatja, hogy a vezetőség és a tagság törekvése a többtermelésre és a termelékenység fokozására irányul. A közös erőfeszítések a termelési feladatok maradéktalan teljesítésében nyilvánulnak meg. Andriskin József (Komárom) 1963. október 2.
