Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-10-02 / 79. szám
A bor káros elváltozásai —- kérődzők — bendőjében ugyanolyan hatást fejt ki, mint a hugyany. Alkalmazása még igen kezdetleges, s ezért nem annyira ismert, mint a hugyany. Nálunk a Nitrianska Streda-i EFSZ-ben a bikaborjak hizlalásához kezdték használni. Mivel az elmúlt téli időszakban igen jól bevált, számos EFSZ-ben és ÁG-ban a fejősteheneknek is kezdték adagolni. A Sjolivari Állami Gazdaságban például a bikaborjak súlygyarapodása naponta és darabonként 290 g-mal, az Opori AG-ban pedig 190 g-mal volt nagyobb, a Buzilkai EFSZ-ben pedig a fejősteheneknél naponta és darabonként 0,3—1 literrel, a nagyidai EFSZ-ben 1,4—1 literrel nagyobb tejelékenységet értek el. Az ammóniát ma szintetikus úton hidrogén- és nitrogéngázból állítják elő. Normális körülmények közt a levegőnél könnyebb gáz, de kisebb nyomással cseppfolyósítható. A mezőgazdasági üzemek cseppfolyósított állapotban kapják. Takarmányozásra a cseppfolyósított ammónia vizes oldatát 10 6/»-os töménységben készítjük el, úgy, hogy egy úszós rendszerű vagy vízmércével ellátott és vízzel megtöltött edénybe alulról engedjük be az ammóniát, mégpedig minden 2,25 liter vízre 0,25 liter cseppfolyósított ammóniát számítva. A szilázst kiszedése után rögtön meg locsoljuk (kb. 2—2,5 órával az etetés előtt), háromszor-négy-“szer átforgatjuk, hogy az egész szilázst átjárja az oldat, s elősegítsük a szerves Savak semlegesítését. 10 mázsa szilázsra 25 liter oldatot használunk. Az ilyképpen előkészített szilázsra fokozatosan, 4—6 nap leforgása alatt szoktatjuk rá az állatokat. Az említett nem fehérjeszerű nitrogéntartalmú anyagoknak nagy a jelentőségük az állatok táplálásában, mert kiegészítik takarmányadagjukat és növelik termelékenységüket. Adagolásukra azonban nagy gondot fordítsunk, nehogy felületességünkkel és hanyagságunkkal kárt okozzunk. Azoknak a dolgozóknak, akik a hugyannyal vagy ammóniával dúsított takarmányadagokat előkészítik, tudatában kell lenniük ezeknek az anyagoknak a hatásával, és figyelmeztetniük kell az egészségügyi szolgálatot a rászoktatási időszak kezdetére, hogy így minden eshetőséggel számolva, gyors segítség álljon rendelkezésükre. Kalisky Daniel mérnök, a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági főosztályának dolgozója A VeTké Pavlovice-i Állami Gaz-, dóságban több mint 70 hektárnyi területen termesztenek szőlőt. Náluk a 40 mázsás hektárhozam közepes termésnek számit, így a bor érlelésére még a pincegazdaság hatalmas hordói sem ele-' gendök. A tárolóedényeket szüret előtt nagy gondossággal készítik elő, nehogy a gondatlanság borhibák fellépését idézze élő. — ksz — A borban gyakran káros elváltozások észlelhetők, amelyek minden esetben a helytelen, tisztátalan kezelés eredményei. Olyan anyagok képződnek benne, vagy. jutnak bele, melyek a bor ízét, illatát, színét, zamatát, összetételét és tisztaságát teljesen vagy átmenetileg megrontják. Ennek folytán fogyasztásra alkalmatlanná válik és értéke csökken. A bor káros elváltozásai két nagy csoportba oszthatók: 1. A bőrbetegségek olyan káros elváltozások, melyek a mikroorganizmusok tevékenységének közvetlen következményei. Kevés kivétellel baktériumok okozzák. A bor alkotó vegyületeinek megbontásával megváltoztatják a bor összetételét és elrontják illatát, zamatát, jellegét. A kórokozó organizmus szaporodásával és élettevékenységével együtt a bőrbetegség mértéke is fokozódik, egyre jobban elhatalmasodik, a bor rohamosan romlik. Gondatlanság és hanyagság miatt a beteg bortól (edények, lopó stb. útján) az egészséges bor is megfertőződhet és észrevétlenül romlik. 2. A borhibák nem függnek össze a mikrobák közvetlen hatásával, s rendszerint valamely külső behatás következményei, mellyel a bor ízében, szagában, színében és tisztaságában káros változást okoznak. Az előállott borhiba nem fertőző és mértéke rendszerint nem fokozódik. A bőrbetegségek és a borhibák között egyaránt vannak súlyosabbak és kisebb jelentőségűek. Bármelyikkel szemben a szakembernek hármas a feladata. Első a megelőző védekezés, második a káros elváltozás felismerése, harmadik a baj megszüntetése és gyógyítása. Gondos előzetes védekezés esetén a másik kettőre már nem is kerül sor, éppen ezért a fősúlyt az előzetes védekezésre kell fektetnünk. x A legismertebb bőrbetegségek a következők: a virágosodás, az ecetesedés, a biológiai almasavcsökkenés, a tejsavasmannitos erjedés, a bor megfulladása (borkősav és glicerinerjedés), a keseredés, a nyúlósodás, a bor záptojásszaga, valamint a barnatörés. A legismertebb borhibák: a feketetörés, az íz- és szaghibák; egyéb vegyes eredetű borhibák, (mint kénsavíz, lúgosíz, kocsonyaíz, faíz, hordóíz, dugóíz, gyantaíz, talajíz, olajíz stb.). A következőkben a legelterjedtebb bőrbetegségekről, a bor virágosodásáról és a bor ecetesedéséről számolunk be, A bor virágosodása A bor virágosodását a Micoderma vini nevű, élesztőhöz hasonló gombaféleség okozza, melyet köznyelven borvirágnak ismerünk. Csak levegő jelenlétében szaporodhat. A gyengébb borok felületén szürkésfehér hártyát képez, mely kezdetben fátyolszerű, vékony, sima és áttetsző, később vastagodik, ráncosodik, majd megmerevedik. Fiatal vékony hártya alatt a bor teljesen tiszta. Vörösboron az idősebb vastag hártya pirosas színezetű. Az idősebb, vastag hártyának jellegzetesen nehéz a szaga, ez szétszakadozva a borban úszik, zavarossá teszi, ízét, szagát rontja s leülepedése a seprőben kénhidrogén képződést is előidézhet. A hártya a borvirág sejtjeinek összefüggő tömege. A sejtek hosszúkásak, a borélesztőnél kisebbek. Egy vagy két fényes pont látható bennük. A 11—12 százalékos borokban ez ritkábban, a 13 százalékos borban pedig egyáltalán nem fordul elő. Kedveli a lágy, fiatal borokat (ezekben sok a nitrogén-tápanyag) és a meleg pincét, de hidegebb (8—10° C) pincében is fellép. Hőoptimuma 25—30° Celsius. Az alkoholt szénsavvá és vízzé oxidálja, megbontja a bőr savait, főként az almasavat, kevésbé a borkősavat, a glicerint, az illat- és zamatanyagokat, valamint a vörösbor festőanyagát, így tehát fogy az extrakt. A vascsökkenés miatt feketetörés is jelentkezhet, de ez el is tűnhet, mert a Micoderma nemcsak bontja, hanem termeli is a savakat. Kellemetlen anyagcsere-termékeivel is rontja a bor ízét. Társaságában gyakran az ecetbaktériumok is megjelennek és az általuk termelt ecetsavat kellemetlen ízű és szagú, illő zsírsavakká, vajsavakká oxidálja. Fiatal, gyöngébb borokban, inkább a borvirág van túlsúlyban.
