Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-10-02 / 79. szám
a hugyanyt és az ammónia vizes oldatát a szarvasmarha takarmányozásában ? Több hazai és külföldi kísérlet eredményei bebizonyították, hogy a fehérjeszükségletet az állatok, főleg a szarvasmarha táplálásában 30—35 %-ban ásványi eredetű nitrogénnel pótolhatjuk. A különböző szintetikus nitrogéntartalmú vegyületek bomlásánál a kérődzők bendőjében ammónia képződik, amelyet elegendő mennyiségű könnyen emészthető szénhidrátok jelenlétében a baktériumok arra használnak fel, hogy testállományuk fehérjéit építsék fel belőle. Az emésztőcsatorna további szakaszaiban, vagyis az oltógyomorban és a vékonybélben ezek a mikrobák megemésztődnek, és így valódi fehérjeként hozzájárulnak az állat fehérjeszükségletének fedezéséhez. A baktériumok az emésztőcsatornában továbbá enzimeket, pl. cellulózét választanak ki, amely a takarmányok, vagyis a szalma, kukoricakóró, kukoricacső, szilázs, széna stb. cellulózát bontja el. Az állatok ugyanis csak akkor képesek a cellulózt felhasználni, miután azt a tápcsatornájukban élő baktériumok elbontották. A nem fehérjeszerű nitrogénvegyületek közül a szarvasmarha táplálásában legnagyobb jelentőségű a hugyan (urea), ammónia, kénsavas ammónia, ammóniumbikarbonát stb. A hugyany felhasználásával nincsenek nagyobb tapasztalataink, mert nálunk eddig csak igen kis mértékben alkalmazták. Azokban az EFSZ-ekben és ÁGt okban, amelyekben az elmúlt esztendőben vagy az elmúlt télen az állatok takarmányát hugyannyal dúsították, jó eredményeket értek el az állatok termelékenységének növekedésében. A fejőstehenek tápláltság! állapota és tejelékenységük alapvetően javult. A Nitrai Állattenyésztési Kutatóintézet véglesi részlegén például naponta és darabonként 0,6 literrel, a Veiké Teriakovce-i EFSZ-ben 0,8—1 literrel, a nyényei EFSZ-ben 0,7 literrel növekedett a fejőstehenek tejelékenysége, s hasonlóképpen a Senicai, Solosnicai és egész sor további Állami Gazdaságban szép eredmények mutathatók fel A hugyany adagolása igen jó hatással volt a bikaborjakra is, melyeknek naponta és darabonként 0,20—0,60 kg-mal volt nagyobb a súlygyarapodásuk. A Vel'ké Teriakovce-i EFSZ-ben (Rimaszombati járás) 240, a rimajánosi EFSZ-ben 244, az Ipolysági Állami Gazdaságokban 230, a Löki Állami Gazdaságban 460 g-mal nagyobb súlygyarapodást mutathattak ki, s hasonlóan szépek voltak az eredmények a gajaryi és további EFSZ-ekben is. Gazdasági szempontból igen előnyös a hugyany használata, mert költségei naponta és darabonként 0,20 koronát tesznek ki, míg az elért súlygyarapodás (0,230 kg á 12,50 korona) 2,80 koronát eredményez, vagyis a -tiszta bevétel 2,67 koronát tesz ki. Ha tehát egy birkaborjútól a téli időszak folyamán (180 nap alatt) legkevesebb 41 kg-mal több húst nyerünk, a tiszta jövedelmünk 480 korona lesz. Az elkövetkező téli időszakban még nagyobb mértékben kell bevezetnünk a hu9yany használatát, ezért a jó eredmények elérése érdekében ismernünk kell helyes felhasználásának módját. Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk arról, hogy a helytelenül etetett hugyany az állatok mérgezését okozhatja. A hugyany színtelen, szagtalan, tűkben kristályosodó, semleges kémhatású, hidroszkopikus anyag. Meleg vízben jól oldható. A savakkal és a lúgokkal gyorsan vegyül. Egy kilogramm hugyany 46,6 %, vagyis 466 g nitrogént tartalmaz, ami fehérjékre átszámítva 2,91 kg fehérjét képvisel. Az állati szervezet csak 50—75 %-ban értékesíti a nitrogénjét, ami gyakorlatilag 1,45—2 kg emészthető fehérjéknek felel meg. Hangsúlyoznom kell, hogy a hugyany nem a gazdasági állatok, hanem azok tápcsatornájában, főleg bendőjében élő baktériumok táplálóanyaga. Ha ezek a baktériumok nem használják fel a hugyanyból felszabadult ammóniát, vagyis testállományuk fehérjéinek felépítése nem áll megfelelő arányban az ammónia felszabadulásával, ammőniafelesleg áll be, amely toxikus következményekkel jár. Tehát, hogy ezt megakadályozzuk, az állatoknak takarmányadagjukban feltétlenül megfelelő mennyiségű könnyen emészthető szénhidrátokat, mint pl. cukrot és keményítőt (melaszt, abraktakarmányt, gabonadarát stb.) kell kapniuk. Hugyanyt a 6 hónaposnál idősebb szarvasmarhának adhatunk. Adagolását azonban nem szabhatjuk meg sablonszerűén, mennyisége a takarmányadag fehérjetartalmától függ. Átlag 5 kg élősúlyra számítva 1 g hugyanyt adhatunk. Legeredményesebbnek a következő napi és darabonkénti adagolás bizonyult: ■ fejőstehenek..................... 100—120 g ■ növendék-szarvasmarha 6 hónaptól 1 éves körig 50—70 g ■ 1 éven felüli növendékszarvasmarha ..................... 70—80 g ■ egyéb hízóba állított szarvasmarha..................... 100—150 g Az állatoknak alapjában véve kétféleképpen adagolhatjuk a hugyanyt, mégpedig az alap-takarmányadagjukban (szilázs) vagy az abraktakarmány-keverékben. Ha a hugyanyt az abraktakarmánykeverékkel (gabonadara, korpa, takarmányliszt stb.) adjuk az állatoknak, a hugyanynak és a takarmánynak homogén keveréket kell képezniük. A hizlalt szarvasmarhának 100 kg abrakkeverékhez 3—4 % hugyanyt adunk, miközben az abrakkeverék 1 kg-jára számítva a 200—300 kg élősúlyú szarvasmarhának 7,5 kg sziiázst és 1.9 kg szénát, a 350— 400 kg élősúlyúnak pedig 11 kg sziiázst és 2,7 kg szénát kell kapnia. A fejősteheneknek abraktakarmány-keverékükben 7—10 % hugyanyt, s az abrakkeverék 1 kg-jára legalább 15—25 kg sziiázst kell kapniuk. A hugyannyal dúsított abraktakarmány-keveréket nem adhatjuk az állatoknak éhgyomorra, ezért legjobb, ha előzőleg lédús terimés takarmányt adunk nekik. Igen célszerű, ha a hugyannyal kevert abraktakarmány-keveréket az etetés végén adjuk, amikor a bélbaktériumok már megkezdték tevékenységüket, és folyamatban van a szerves savak képződése. Ekkor a felszabadult ammónia gyorsan vegyül a savakkal, a baktériumok jól értékesítik az ammóniát, és nem állhat be mérgezés. Előfordulhat azonban, hogy a hugyannyal dúsított abraktakarmány-keveréket a szarvasmarha nem szívesen fogyasztja. Ebben az eset-* ben az abrakkeveréket szilázzsal elkeverve adjuk az állatoknak. A hugyanyt közvetlenül a takarmányelőkészítőben is elkeverhetjük a szilázszsal vagy a terimés takarmányokkal. A szilázsnak télen a fagytól jól felengedettnek, morzsolódónak, egészségsenek és hibátlannak kell lennie. A sziiázst a hugyany oldatával alaposan úgy keverjük el, hogy minden részecskéjét nedvesítse az oldat. Az oldatot úgy készítjük, hogy 9 liter melaszhoz 1 kg hugyanyt adunk s ezt jól elkeverjük, hogy a hugyany feloldódjék. Feloldása 2 órát vesz igénybe. Takarmányozás előtt a hugyanyos melaszt vízzel 1:1 arányban hígítjuk, majd meglocsoljuk vele a sziiázst, szecskát, zúzott kukoricakórót stb. Az így elkészített oldat literenként 50 g hugyanyt tartalmaz, s a takarmányadaghoz annyi oldatot adunk, hogy az a megkívánt mennyiségű hugyanyt tartalmazza (napi és darabonkénti 100 g hugyany adagolása esetén 2 liter oldatot). Amint a sziiázst, szecskát vagy egyéb takarmányféleséget az oldattal jól eláevertük, hozzáláthatunk' az oldattal jól elkeverjük, hozzáláthatunk arról, hogy előbb hugyany nélküli takarmányt adjunk az állatoknak. Hugyannyal dúsított takarmányt napjában kétszer-háromszor adunk az állatoknak. A hugyany napi adagját tehát annyi részre osztjuk, ahányszor etetjük az állatokat. Amennyiben napi kétszeri etetést vezettünk be, a melasz és a hugyany oldatát olyképpen használjuk fel, hogy a reggeli etetéskor darabonként 1 litert (50 g hugyanyt), az esti etetéskor hasonlóképpen 1 litert adunk belőle. / A hugyany adagolására fokozatosan szoktatjuk az állatokat, nehogy túl nagy adagokkal mérgezést okozzunk. A rászoktatást úgy szervezhetjük meg, hogy az előkészítő időszakban, vagyis 4—7 napig naponta és darabonként 15—40 g hugyanyt adagolunk, ezután 5—10 napig 50—100 g-ot, majd rátérünk a teljes adagolásra, amelyet az állat élősúlyához, erőnlétéhez, tápláltsági állapotához és a takarmányadag minőségéhez mérten szabufik meg. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a hugyannyal és az ammónia vizes oldatával takarmányozott állatoknak olyan teljes értékű létfenntartó takarmányadagot kell kapniuk, amely a gazdasági takarmányok táplálóanyagait ki- egyenlített arányban tartalmazza, s csak a termelőadagjukat egészítjük ki megfelelő mennyiségben hugyannyal. Az állatok ne legyenek kiéhezettek, rossz erőnlétűek és leromlott tápláltsági állapotúak, nehogy a hugyany adagolásával kárt tegyünk egészségükben. Figyelmeztetnem kell arra is, hogy az állatokat ne itassuk a hugyany vagy ammónia vizes oldatával, mert ez a bendőben nem marad meg, hanem áthalad az állatok tápcsatornáján, miközben ammónia szabadul fel belőle. Az ilyképpen felszabadult és a bélbaktériumok által nem értékesített ammónia a véráramba jut, ami az állatok súlyos megbetegedését, sőt elhullását is okozhatja. A sziiázst ammónia vizes oldatával is dúsíthatjuk. A cseppfolyósított ammónia (12,25 % nitrogént tartalmaz, s műtrágya-gyártásra használják. Az állatok 1963. október 2.
