Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-09-29 / 78. szám
NAGY OLIVÉR: Szüretkor Színekre bomlott a nyár, köpenyén sok barna folt - a lábam az ösvényen holt levélen jár. Fátylas az ég kék szeme, amott a hegycsúcs pipál - aludni vágyik talán öreg feje. Valahol muzsika szól, szüretbe ért már a nyár - vigadók víg dala száll a part alól. Csordul a hegy jó leve, pohárban csillan a bor - nyarat búcsúztat a tor, s a tánc heve. Csókot kér mégis a száj, s huncutul csillan a szem mélyén örök szerelem, tavaszra vár... Már jól szürkült, amikor a kacskaringós Bódva megálljt parancsolt az úttalan utakon zötyögő Moszkvicsnak. Tanácstalanul néztünk össze. Pedig nem kellett soká törni a kobakot, hogyan teremtünk kapcsolatot a szepsi péróval. Alig telt el néhány perc, egész sereg rajkó, suhanc vette körül az autót. — Grujó Barnát keressük. — Grujó ... Barna ... Grujó ... Grujó... — ordítozták torkuk szakadtából a kívülállók. Kisvártatva egy ötvenen telüli, megtört arcú embert vonszoltak magukkal. — Jöjjön be hozzánk, itt nyugodtabban beszélhetünk — invitálom a kocsiba. — Ne ülj be, elvisznek — kiabáltak néhányan. Grujó húzódkozva leült mellém. A többiek gyűrűként állták körül a kocsit és fenyegetően morogtak. — Csak nem ijedt meg —, barátkozom. — Majdnem az ágyból húztak ki. — Gondoltuk, most itthon találjuk. A régi dolgok felöl szeretnénk érdeklődni. — Nyolc évet ültem igazságtalanul — borult el az arca. — Nem volt ludas a dologban? — Az a girhes Fiika rántott be a csávába vagy ötvenünket. — Elkövette a disznóságot, aztán mi szenvedtünk. Ott egye meg a ragya, ahol van — , köpött egyet. — Még él? t — Állítólag Csehországban látták. — Teljesen büntelenül mégsem zárhatták be magukat — faggatom. — Majd megtudná, ha három évig vizsgálati fogságban ülne, aztán néhányszor alaposan elkennék. Azt is beismerné, hogy a Marson született. — A kanibállá nyilvánításról mit tud? — Az csak aljas rágalom, hogy embert ettünk. — Szóval megpuhították magukat. — Sokszor azt sem tudtuk, hogy fiúk, vagy lányok vagyunk-e. Aztán a disznók még pelenkát sem adtak —, nevetett keserűen. — Hagyjanak már békét — kiáltott be szlovákul egy fiatalember, — inkább azt intézzék el, hogy villanyt kapjunk. Nem zavartattam magam, bár már én is megfigyeltem, hogy az ökörszem nagyságú ablakokon gyéren szűrődik ki a fény. — Hány éves volt akkoriban? — Tizenhét. — Hol ült? — Pilzenben — méri szűkén a szót. — Tudják mit? jöjjenek holnap az üzembe, ahol dolgozom, ott mindent elmondok. Mint aki messziről tért vissza, úgy fogták körül Grujőt és a kérdések özönét zúdították felé. Néhányan hátrafordultak és öklüket fenyegetően rázták felénk. Aztán lassankint elnyelték őket a kísértetiesen sorakozó vityillók. A PÉRÖBAN Amikor reggel átbillegtünk a vassín-hídon, a péró kihaltnak látszott. — Hogy aludtak? — szólítom meg az egyik házból ásítozva kinéző férfit. — Aludtam is, nem is. Nem lehet az ilyen kalyibában pihenni. — Mit akarnak itt! — támadt ránk egy felszáradt hasú, koravén asszony. A táborban gyorsan elterjedt a hír érkezésünkről. Mint valami rohamra készülő hadsereg, száguldottak elő a vityillókból a kis romák, ki meztelenül, ki koszos, rongyos ingben rohant felénk. Amikor fényképezőgépem lencséjét feléjük irányítottam, egy gyulladásos szemű asszony felém rohant. — Itt ne fényképezzen, nem vagyunk mi bohócok. — Menjenek a fenébe —, toldja meg a másik. A sovány, éhesszájú, barnabőrű gyermeksereg körülvett. Úgy jártunk közöttük, mint Guliver a törpék között. — Mit ordibáltok itt, mit kötekedtek? — kelt védelmemre az először megszólított. Hálásan néztem az elég jól öltözött pártfogómra. — Ha nem megy munkába egy kicsit elbeszélgethetnénk. — Szabadságon vagyok, különben is Csehországban dolgozom, — mutatkozott be Kenyó Ferenc. — Régebben? — Egy éve. — Kereset? — Kétezer körül. Nyomortanya a patak partján — Család? — Négy rajkóm van. — Gyakran jár haza? — Ritkán, de még kevesebbet akarok. Felviszem a családomat. Nem akarom, hogy ilyen kuripingyomban lakjanak. Az ócska vityillók legtöbbjében nyolc-tízen szoroskodnak. De van olyan is köztük, amelyben 15 éhes száj kér kenyeret. Búcsúzásul visszatekintettünk a péróra, gyerekseregre, aztán összenéztünk kollégámmal. Valami ilyesfélét olvastunk ki egymás szeméből: Szörnyű! A MELÓBAN. Grujó Barnát félrehívjuk, hogy zavartalanul beszélhessünk. Az építkezésen dolgozó cigányok azonban nagyon kíváncsiak, körénksereglenek. Sok mindenről esik szó. Az öreg most cseh nyelvre fordította a szót, talán bizonyítani akarja, hogy öt év alatt tanult is valamit Pilzenben, vagy nem akarja, hogy a többiek értsék. A szomorú dolgok mellett azt is elmondja, hogy lassankint a férfiak javarésze rendszeresen jár munkába. Neki a tíz gyereke közül éppen ma állt munkába az első. Neki csak tíz van, mert amiatt a „balhé“ miatt későn nősült. A legkisebb másfél éves. • A Martini Szlovák Nemzeti Múzeumban megrendezett „Százéves a Matica Slovenská“ című kiállítást június óta több mint 35 000 látogató kereste fel. A kiállítás Martinban szeptember 30-ig marad nyitva, s azután átviszik Prágába. • A Mozi című csehszlovák film első díjat nyert Cork írországi városban a rövidfilmek fesztiválján a játékfilmek kategóriájában. • A Prágai Július Fucík pionír és ifjúsági palotának fennállása alatt 2 820 000 gyermek és felnőtt látogatója volt. • Zdenék Konecny és Frantisek Mainus csehszlovák írók, akik anyagot gyűjtenek Kaukázusról szóló újabb könyvükhöz, Bakuban találkoztak a csehszlovákiai partizánharcok volt résztvevőivel. • A Prágai Nemzeti Színház fennállása 80. évfordulójának ünnepségein részt vesz a Szlovák Nemzeti Színház is. A bratislavai művészek november 26—29 között a prágai Tyl Színházban Karvas Antigonéja mellett Nezva!, Gorkij és Goldoni darabokat adnak elő. nyczncFÍcnztYŐzi és wmásull ű < > < < z Ü '< co H H O N 5 H u N s w z ? kJ w X < s o kJ ín < > < iá < z o < in H H O N s H W N s W z £ iJ w < s o mvi XI) < > < JAVASLOM A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁGNAK « JAVASLOM A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁGNAK "ÜT xr> < > < l-S < Z Ü '< xn H H o N X HN s ö z > a = < S o u x/i < > < 1-9 X < z ü ■< t/5 H H O N « H Cd N S Z ? a £ •t S o j x/í < > < >n JAVASLOM A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁGNAK • JAVASLOM A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁGNAK < A Szabad Földműves pályázata Javaslom a Helyi Nemzeti Bizottságnak Mindenki érdeke a falu gazdasági és kulturális fejlődése • Segítsünk megoldani falunk problémáit • Vessük papírra ötleteinket, javaslatainkat • A jó ötlet, a hasznos javaslat egészséges alkotó vitát vált ki a faluban • A közzétett javaslatokból más községek is tanulhatnak. Falcaink életének rohamos gazdasági változása a problémák százait hozza felszínre. A születő új minden vonalon elkeseredett harcot vív a régivel. A régi életformából fennmaradt intézmények a falu útrendszere, utcái, házai, a lakás, a kulturális és egészségügyi berendezések, a környezet képe, legtöbb esetben már nem felel meg az új termelési viszonyoknak és az emelkedett kulturális igénynek. A mai ember életét a nagyüzemi termelés, a gépek és a haladó termelési módszerek nagymértékben befolyásolják. Ennek megfelelően szükségszerűen át kell formálódnia a közösségi és kulturális életnek is, hogy így helyreálljon az összhang az anyagi bázis és az élet szellemi oldala között. A mai falusi dolgozó éppen olyan jogosan igényli a sármentes közlekedési utakat, a rendezett utcaképet, a magas színvonalú egészségügyi szolgálatot, a művelődés lehetőségeit, valamint a korszerű lakást, mint a városi dolgozó. Az újarcú falu megteremtésében hatalmas feladatok várnak a nép által választott szervekre, a nemzeti bizottságokba és a szövetkezesek vezetőire. De ezek n szervek egyedül, minden jóakaratuk mellett is, nehezen tudják betölteni fontos szerepüket, ha maguk a falu dolgozói nem segítenek. A falu népe eddig is nagy lelkesedéssel vállalkozott a már eltervezett intézmények megvalósítására, leginkább brigádmunkával. De szüicség van arra is, hogy ez a segítség már a tervezésnél megnyilvánuljon és a lakosság közreműködésével felszínre kerüljenek a hiányosságok, ötletek és javaslatok szülessenek, melyek a falu szocialista átformálását elősegítik. Lapunk fórumot nyit erre a célra és helyet biztosít hasábjain azoknak, akiknek szívükön fekszik helységük szebbé tétele és a dolgozó emberek életviszonyainak megjavítása. Szeptember 16-tól kezdve „Javaslom a Helyi Nemzeti Bizottságnak" című pályázatunk keretében leközlünk minden javaslatot, ötletet és elgondolást, mely a falu fejlesztésének ügyét kívánja szolgálni. Nem gondolunk itt elméleti fejtegetésekre, vagy általános kívánalmak rögzítésére, hanem olyan javaslatokra, és megoldási módokra, melyeket a pályamű írója saját faluja konkrét fejlesztési kérdéseinek megoldására javasol, Az ilyen pályaműveket megindokolva és röviden megfogalmazva kell beküldeni a pályázatra. A pályázat sikerének ösztönzése céljából tárgyi jutalmakat tűzünk ki a leghasznosabb javaslatok beküldőinek díjazására. 1 db Exa fényképezőgép 1 db Zorkij IV. fényképezőgép 1 db Admira-8 filmfelvevő 1 db Zorkij F fényképezőgép 5 db karóra 1 db Ljubityel fényképezőgép 5 db festmény-reprodukció díszes keretben 2 könyvcsomag á 100 Kés értékben. A pályázat 1963. szeptember 16-án indult és 1964. január 31-én zárjuk le. Tehát a javaslatokat, ötleteket kérjük eddig az időpontig beküldeni. A beküldött írásokat október 1-től rendszeresen közöljük és a pályázatot február végéig bírálja el az erre a célra alakított bíráló-bízott säg. A SZABAD FÖLDMŰVES szerkesztősége Tözsér Árpád Mogorva csillag A legvégén kell kezdenem, nem az utolsó ciklussal, hanem még azon is túl, a kiadó jegyzetével, amely Tözsér Árpádot „dühöngő“ fiatalnak mondja és mutatja be. Elsősorban meg kell jegyezni, hogy ez helytelen, annál is inkább, mert a „dühöngő“ fiatal irodalmárok, és az e név alatt tudatosított irodalmi irány angliai eredetű, s az angol fiatalok céltalanság-érzetét fedi, amely gyökeresen ellent mond Tözsér Árpád költészetének. Ezt Fábry Zoltán a „nyolcak“ antológiájáról írt „Rés poétikájában“ vitán felülivé tette. Ezért érthetetlen és fölösleges — még idézőjelezve is — a „dühöngő“ jelző. Tözsér költészetének az alaptényezője elsősorban is a kristálytiszta igazságkeresés, s a már néha kegyetlenséggel határos önmaga-adás. Minden sorában, minden szigorú képben és metaforában ezt érzem, s ez az, ami legerősebben hat. Jóllehet az első két ciklus az „Egy világ lakója; és a „Törvény és epe“ néhány verse magán viseli a szertelenség, az akkor njég fiatal költő hevületét, de egészében a már fentebb említett igazság-keresés tudata hatja át. (Az első két ciklusról azért kell külön beszélni, mert időben sokkal korábban írt verseket tartalmaz mint a zárórész, a „Fémek ideje“.) A forrongást, a keresést, s az új jelenségek kifejezésének lehetőségét, s egyben a saját hangját próbálgató láz, a szerelem, az elrohanások és örökös visszatérések összeütközését és a kikristályosodás folyamatát s még inkább a megnemértettség és magányosság súlyos terhét összegezi. De mert a tőzséri egyéniség nem hajlik, hanem inkább törik, minden benső és külső ellentmondáson képes túlemelkedni, s mivel képes erre, meg is teszi, még akkor is, ha ez a túlemelkedés két év hallgatást jelent. Mert két év hallgatás kellett, hogy világra jöjjenek a „Fémek ideje“ kiforrott, — máért és mából fogant versei. Ezzel a ciklussal kezdődik Tözsér Árpád költészetének új — tartalom és forma szerint is — szaka. A „Fémek ideje“ összegezett szilárd alapelem, amire a folytonosság törvénye szerint felépül a már tudattá és céllá oldódott korábbi fiatalos nyakasság. A „Fémek ideje; a mai Tözsér, aki kétéves hallgatás után kimondja: Nyílni kell újra, nincs kifogás, ez az örökvalóság. És valamivel odább s valamivel hatásosabban: A szavak, megint rendbe állnak csikorognak és trombitálnak megkínoznak és élni hajinak. Szavak, nem: sorsok, szóhatalmak. A szikrázó csoda, hogy mégis élünk, S végül a „Credo ut intellegam" második részének összegezése: A szó elpusztít, a szó megéltet. A szó: megváltás, a szó: végzet. Credo ut intellegam — hiszek, hogy értsek. Ez a mai Tözsér. Hol itt a sokat emlegetett és makacsságáért megmosolygott Tözsér? Hol itt a dühöngés? Sehol. Ez az elhivatottság és a hivatástudat tiszta, felsőfokú kinyilatkoztatása. „A szó: megváltás, a szó: végzet.“ S aki ezt kimondja és kimondta, teljesen azonosította magát a kimondottakkal. így kell nézni és érteni a tőzséri beszédet, amelyben mindig azt ütik aki menekül az erősnek béke hegedül. S a közös sors, a nemzetek hazája teszi régi érveit időszerűtlenné. A katona Tözsér mögé „morva dombok tarolnak“, hogy védjék, s hogy azokat védje: fenyvesek sziklák idegen földek idegen földek? felelnem kell a pusztulás nagy érve sürget idegen földek? a hazám tágul s nincsen most szó mely szétperelni régi érveim nagy új érvek teszik időszerűtlenné. Kevesen tudnak ilyen magaslatra eljutni, s ha eljutnak is, nem ilyen fokon. A mi irodalmunkban külön kötetet lehetne összeválogatni az olyan versekből, amelyek a nemzetköziséget, a demokratikus nemzetiségi politikát dicsérték dadogva ilyen, vagy olyan hangon, de csak kevésszer az élmény és a valóság hitelével. A rádöbbenés, majdnem a kétségbeesettség élménye ihlette és tudatosította Tőzsérben a gondolatot, vagy méginkább az együttpusztulás, egy új háború lehetősége és veszélye. Olyan élmény, amelyet csak a százhuszonkét milliméteres ágyúk mellett alvó katonák s a köztük járó, fáradságtól szédülő alhadnagy érez, tudatosít és tár mindenki elé. S mindezek után a mai Tözsér: Hirmi szeretném immár civilben, hogy nem csak voltam katona lettem hogy nem verekszem stratégiám van iránytű örök anarchiámban hinni szeretném, hogy dacom gőgöm a kell tromfjával már mindig meggyőzöm hinni szeretném hinni szeretnék de ki mondja meg, hogy kint mi lesz még. GÁL SÁNDOR Állatkert Nyitrán Az őszi verőfényben fürdő nyitrai vár alatt új látványosság vonzza a gyerekeket, akik tanítónőjük vezetésével egy kerítés előtt zajonganak. Bent három őz legelészik. Az elkerített helyen szabályos vadetető és néhány faházikó. Miután feltűnt a bekerített terület nagy kiterjedése és a közelben is kerítések készültek, felkerestük Cervenansky elvtársat, a nyitrai technikai szolgálatok igazgatóját, hogy érdeklődjünk. Afféle kisebb állatkert készül a szigeten — kaptuk a választ. Egyelőre 3500 m2-re tervezzük. A vadászszövetségtől és a verebélyi Állami Gazdaságtól kaptuk az első lakókat, a három őzet. Még az ősz folyamán három dámvad és három Dimr bovszky-szarvas érkezik a bojnicei állatkertből. Aztán jönnek majd a pávák, hattyúk és díszkacsák. További terveink: egy nagyobb akvárium létesítése és fokozatosan beszerzünk majd színes exotikus madarakat, majmokat és medvéket. Mártonvölgyi László 1800. szepiemuer ív.
