Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-07-10 / 55. szám

Védekezzünk A tyúkleukozis azokban az országok­ban okozza valamennyi baromfibetegség közül a legtöbb veszteséget, amelyek­ben a nagyüzemi baromfitenyésztés már régebben elterjedt. Nagy számban van­nak olyan állományok, amelyekben a jércéknek közel a fele pusztul el ebben a betegségben. A felnőtt állományokban bekövetkezett elhullás oka 20—40 %-ban egyedül a leukozis, 60—80 %-ban pedig valamennyi többi baromfibetegség. Az angol szakemberek szerint 4—5-ször több veszteséget okoz az ország gazdaságának a tyúkleukozis, mint a baromfipestis. Hazánkban a tyúkleukozis még koránt­sem ilyen nagy. Igaz, hogy e betegség nálunk is országosan elterjedt, de az általa okozott veszteségek csak egy-két állományban számottevők. Nagy állomá­nyokban az évi veszteség nem szokta meghaladni a 2—3 %-ot, kis állományok­ban pedig éppen az ilyen alacsony elő­fordulási arányszám miatt alig észlelhető. Mint azt az 1957—1958-ban begyűjtött adatok alapján felbecsülték, a felnőtt állományokban bekövetkezett elhullások oka nálunk csak 5 %-ban a leukozis. Miért okoz a tyúkleukozis nagyobb arányú veszteséget azokban az országok­ban, amelyekben a nagyüzemi baromfi­tartás már régebben elterjedt? Számítani lehet-e arra, hogy haznákban a nagy­üzemi tartás szélesebb elterjedése tör­vényszerűen magával hozza a tyúkleuko­zis okozta veszteségek rohamos fokozó­dását? A tyúkleukozis esetek szaporodásának okát és a hatásos védekezés módját csak a legújabb tudományos eredmények de­rítették fel. Csak régebben volt igaz az a megállapítás, hogy a nagyüzemi baromfi­tartás kedvez a leukozis terjedésének, amikor a tudomány még kevésbé ismerte e betegség természetét. Ma már tudjuk, hogy éppen a nagyüzemi baromfitartás alkalmas leginkább a veszteségek csök­kentésére, ha alkalmazzuk a betegség leküzdésére kialakult védekezési mód­szert. A tyúkleukozis a szervezet vérsejtkép­­ző rendszerének daganata. Fertőző be­tegség, s a fertőző anyag ragályokozó képessége igen nagy. Igazoltnak tekint­hető, hogy látszólag egészséges tyúkok tojásaikkal is terjeszthetik a betegséget. A fertőző anyagra a csibék csak egé­szen fiatal korukban fogékonyak. A fogé­konyság napos korban a legnagyobb, ké­sőbb fokozatosan csökken, majd kb. 10 hetes korra megszűnik. Az ennél idősebb csirke a fertőzésnek ellenáll, ilyenkor a fertőző anyag már nem képes megtele­pedni. A 10 hetes korukig fertőződött csibék egy része 4—6 hónapos korban betegszik meg. A betegség megjelenése egybeesik a tojásrakás megindulásával. Az állomány a tyúkleukozis ellenállóbb része csak a második tojás­­rakási szak megindulásakor betegszik meg. Végül vannak olyanok, amelyek ekkor is egészségesek maradnak. Ezek nagy ellenállóképességgel rendelkeznek és erre az időre a fertőzőanyagot már megsemmisítették. Az első két csoport a leukozis terjesztése szempontjából a legnagyobb veszélyt jelenti. Tojásaikban sok a fertőzőanyag, utódaikban magas a leukozis iránti fogékonyság. A harma­dik csoport tyúkjainak tojásában alig van vagy nincs fertőzőanyag és utódaik ellenállóképessége magas. A kórbonctani elváltozások alapján a tyúkleukozis legtöbbször könnyen felis­merhető. Talán minden baromfitartó jól ismeri ezeket és találkozott is velük. Leggyakoribb alakja az egész hasüreget kitöltő hatalmas máj, a sokszor diónagy­ságú lép, a májon, lépen, hasüregben, bőrön vagy egyebütt is megtalálható kisebb-nagyobb szürkés-fehér csomó, daganat. Miért jelentette a nagyüzemi baromfi­tartásra történő rátérés a tyúkleukozis esetek szaporodását? Minden országban rájöttek arra, hogy a tyúkok az első tojási szakban rakják a legtöbb tojást, tartásuk ekkor a leggazdaságosabb. Ezért rátértek arra a módszerre, ami nálunk is kialakulóban van, hogy a tojóállomá­nyokat csak egy évig tartják és a te­­nyészállományokat is az egy évnél fia­talabb tyúkok szaporulatával pótolják. Mi lett az eredmény? Évről évre fokozó­dott a tenyészanyag fertőzöttsége és fogékonysága, s ezzel együtt a leukozis okozta kiesések száma. Már hazai tapasz­talatokkal is rendelkezünk, hogy a te­­nyészállományoknak az egy évnél fiata­labb tyúkok szaporulatával végzett pót­lása a leukozis okozta veszteség ugrás­szerű fokozódására vezet. Két hazai állo­mányt megfigyeltünk, amelyekben a leukozis okozta veszteség lényegesen a hazai átlag fölé emelkedett. Mindkét gazdaság több éven keresztül zömmel jércetojások szaporulatával pótolta törzs­......................... állományát. Az egyik gazdaság a kiala­kult nagyarányú veszteség miatt nem is vállalkozott a védekezésre, felszámolta állományát. A másik gazdaság vállalko­zott a védekezési eljárás bevezetésére és már a kővetkező évben megszabadult a nagyarányú veszteségektől. A tyúkleukozis elleni védekezés alapja az, hogy az állományban csökkentsük a fertőzött anyagot és szaporítsuk az el­lenálló egyedek számát. Hogy ezt elérjük, a védekezésben 3 követelményt kell tel­jesíteni. Első követelmény az, hogy a csibéket legalább 10 hetes korukig, amíg fogéko­nyak a fertőzésre, az idősebbtől jól elkü­lönítetten kell felnevelni. E követelmény ellen megvalósításának körülményei jól ismer­tek. Második követelmény a fertőzött, de klinikailag egészséges tyúkoknak a te­nyésztésből történő kizárása. Harmadik követelmény, az állományban a nagy ellenállóképességgel rendelkező csibék szaporítása. A második és harmadik követelmény teljesül, ha a Jprzsállományok pótlására csak az egy évnél idősebb tyúkok tojásait használjuk fel, mert ebben a korban már csak azok a tyúkok élnek, amelyeknek ellenállóképessége az átlagosnál maga­sabb, és amelyek tojásaiban éppen csak ellenállóképességük miatt nincs fertőző anyag. A leukozis kártételének csökkentését biztosító három követelmény legköny­­nyebben nagyüzemben valósítható meg. Nagyüzemben természetes, hogy a csi­béket 10 hetes korukig elkülönítetten nevelik. Nagyüzemben folytatható leg­eredményesebben a tenyésztői munka, amelynek ugyancsak követelménye, ho-y a tenyésztésbe ismert teljesítményű, te­hát idősebb tyúkok utódai kerüljenek. Ma már a külföldi nagyüzemek is letér­tek a jércetojások szaporulatának te­­nyészanyagként történő használatáról. A fiatal tyúkok tojásaiból tenyészanyagot nem szabad előállítani, de keltetésre és pecsenyecsibe nevelésre felhasználhatók, A tyúkleukozis okozta veszteség növe­kedésének elhárítása érdeke az ország­nak, de érdeke minden baromfitartónak is. A védekezési eljárás bevezetése nem jelent sem beruházást, sem költséget, lényegében könnyen megoldható szerve­zési kérdés. Dr. BAMBERGER KÁROLY A kukoricatermesztés gépei Magyarországi gyártmányú, KB — 2V jel­zésű, kétsoros, vontatott kukorica-beta­­karító gépet kap idén nagyobb mennyi­ségben mezőgazdaságunk. A jobboldalas gép a levágott kukoricaszárról leválasz­tott csövet a traktor mögött húzatott pótkocsira jutatja. A vágóberendezés sor­távolsága 650 — 1000 mm között állítható be, amellyel ezen idő alatt 0,4 hektárról takarítható be a termés. A gép traktorról kapcsolt kardánmeghajtással működik. A CsF jelzésű hengeres rendszerű stabil csőjosztógép végzi el a munkafolyamat további mozzanatát. A csófosztó súlytel­jesítménye 10 óra alatt 400 mázsa ter­mény. — ksz — 1 107 1963. július 10.

Next

/
Thumbnails
Contents