Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-09-29 / 78. szám

Ami hozzájárul a közellátás

javításához

Még ősz elején adjuk át a parlagon heverő földet az apróállat-tenyésztöknek

Falu- és határjárás közben nemegy községben találhatunk gazzal benőtt, elhanyagolt, parlagon heverő földet. Hivatalosan ezt „Senki földjének“ nevezik. A szövetkezetek nagyüzemi módon nem tudják megművelni, a helyi nemzeti bizottságok pedig nem mindenütt törődnek azzal, hogy ezek a területek is teremjenek. A Lévai Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osztályának értekezlete is ezzel a kérdéssel foglalkozott. Szebellay

járulnak a közellátáshoz és a népgazdaság megerősítéséhez. Nem árt, ha foglalkozunk az egyes szakaszokkal.

• A pálmát mindenekelőtt a méhészek viszik el a járásban. Barczi Boldizsár, a méhészszövetség járási elnöke mindent megtesz, hogy minél jobban elterjedjen a nagyüzemi méhészet. Eddig már 2084 tagjuk van. Mézeladási tervüket túlteljesítik. A múlt évben 84 000 kg mézet kellett volna eladniuk, de a szorgalmas mé— Jól haladsz a nyomdokaimon, fiam — mondja Relecsényi János (jobbról) Slnkovics Béla garamlöki méhésznek. — Én már ötvenhat éve méhészkedem, te pedig harminc éve dolgozol ebben a szakmában.

elvtárs beszámolójában megállapította, hogy ezen a téren elég komoly mulasztásokat követtek el. A földterület nemcsak azáltal csorbul, hogy egyes üzemek a mezőgazdasági szakbizottság megkérdezése nélkül beépítik a termőterületet, de a szövetkezetek is sok helyen szétszórva hagyják a rozsdásodó mezőgazdasági gépeket és így a géppark túl nagy területet foglal el. Számítások szerint az így elfoglalt terület 30—40 hektárt tesz ki a járásban.

Ezenkívül van a járásban elhanyagolt rizsföld, szőlőhegy. Persze, vannak jő példák is. Fegyverneken a régi rizsföldön gazdag termést ígérő kukoricát termelnek. Ezzel szemben Gyerken 6 hektárnyi régi szőlöföld hever parlagon. Hasonló a helyzet Hontfüzesgyarmaton is. Ilyen területeket nagyszerűen megművelhetnék az apróállattenyésztők és bőséges takarmányt nyernének állományuk számára. A járásban az egészséges elgondolás szerint az apróállat-tenyésztők szövetsége minden tagjának öt-öt ár földet ad megművelésre. A nemzeti bizottságok most állapítják meg, hogy melyik községben mennyi területet adnak át az apróállat-tenyésztők helyi szervezeteinek.

Az értekezleten kitűnt, hogy a kérdéssel foglalkozni időszerű és nem kis tétről van szó. A különböző szövetségek és szervezetek lényegesen hozzáhészek 98 344 kg-ot juttattak a népgazdaság számára. Ezzel az eredménnyel a nyugat-szlovákiai kerületben az első helyre kerültek. A buzgalom idén sem lankad. Mézeladási tervüket szeptember 9-ig már 133 °/o-ra teljesítették. A méhészszövetség törődik a méhészek nevelésével, Krskanyban és Damásdon iskolázást rendeztek a méhészek számára. A járásban sok az élenjáró méhész. A legjobb eredményt Bélák, Krac, Sinkovics, Horváth és Baka méhészek érték el. Kelecsényi János csatai nyugdíjas már 56 éve méhészkedik és még 77 éves korában is szívesen foglalkozik méhekkel és a gyümölcsössel. Kérte a fiatalokat, szeressék a méheket, a gyümölcsfákat, a természetet.

Amíg a méhészet szép eredményeket mutat fel, nem mondható el ugyanez a zöldség- és gyümölcstermesztők szövetségéről. Mindössze 13 alapszervezetük és 113 tagjuk van. Bár évente 1500 fát ültetnek, de később nem törődnek vele és a fiatal fák tönkremennek. Alsótúron és Léván megszüntették a faiskolát is és emiatt nehezen lehet beszerezni utánpótlást. A zöldség- és gyümölcstermesztők szövetségébe legalább 1000 tagot kellene szerezni, hogy a munka meginduljon.

• Az apróállat-tenyésztők annál sikeresebben dolgoznak. 2226 fajtiszta tyúkot tartanak nyilván és már több

mint 18 000 tojást adtak a Kozellátásnak, amit még 50 000-rel megtoldanak. Legszebb eredményt az óbarsi szervezet érte el. Az új gazdasági évben a szövetség már 111500 kaparóbaromfit és 38 500 kacsát tart. A járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályának javaslata szerint az apróállattenyésztők főleg a kaparó-baromfira. víziszárnyasokra, nyúltenyésztésre és kecsketenyésztésre szakosíthatnák magukat. Ha az apróállattenyésztők jövendő 4000 tagja közül 1000 csak hat nyulat tart, 180 000 kg nyűlhúst termelhet évente. A nyúlhús termelése kifizetődő, mert 1 kg önköltsége csak 2,20 korona. Kecskéket főleg Kozárovcén tartanak, átlagosan 1000 liter tejet fejnek tőlük évente, pedig egy darabra csak 50 kg szemestakarmányt kapnak. A legszebb eredményt Vajda József érte el, aki egy év alatt 1605 liter tejet fejt kecskéjétől. Az apróállattenyésztők lényegesen hozzájárulhatnak a tojásellátáshoz is. Ha például 2000 apróállattenyésztö 20 000 tyúkot tartana, 280 000 tojást termelhetnének. Tíz tyúk 1400 tojást tojna egy év alatt, ami fedezné a család szükségletét, sőt még eladásra is jutna. Az apróáilat-tenyésztés nagy előnye, hogy a szemestakarmány-fogyasztás egyharmadára csökken. A háztartásban előforduló konyhahulladékokat gazdaságosan fel tudják használni. A nyugdíjasok és más apróállattenyésztők azokat a területeket, amelyeket a szövetkezetek nem tudnak megművelni nagyüzemi módon —, sok önköltségbe kerülne a termény előállítása —, szabad idejükben örömmel megművelik.

A Párkányi Állami Gazdaságban nagy gondot fordítanak a talaj termöerejének növelésére. Az istállótrágyát nagyrészt már leszántották. Viola József traktoros, a komplexbrigád tagja trágyarakó géppel eddig átlag 156%-ra teljesítette napi munkanormáját. Egyetlen napon 15 és fél vagon trágyát rakott fel. Foto: Nagy József

Zempléni problémák

Tizennégy évvel ezelőtt rakták le a közös gazdálkodás alapját, de a kezdő lépéseknél letértek a belterjes nagyüzemi gazdálkodás útjáról. A szövetkezet alapszabályzatát és házimunkarendjét nem tartották fontosnak.

A kisparcellák ugyan nagytáblákká változtak át, s a gépek is megjelentek, de amikor a korszerű istállók felépültek, nem volt mit beletenniük, mert a tagság túlnyomó része eladta állatait, melyeket a közösbe kellett volna összpontosítani. Ezáltal a legk^ebb dologért is az államhoz kellett fordulniuk. Mindjárt az elején fölösleges adósságokba keveredtek. Sok olyan ember akadt Zemplénben, aki az államot fejőstehénnek képzelte. Amíg kaptak, csak megvoltak, de amikor már adni kellett, ez nem volt ínyükre. Ha nehezen is, azért a munka úgy, ahogy megindult. A termelésre azonban a döcögés volt jellemző. A közös vagyon alig gyarapodott. Annál inkább a tagság. Bevételük jóval kevesebb volt a kiadásoknál. A munkaegységre iáró előleget csak itt-ott tudták kifizetni, nem beszélve az osztalékról.

A tagság zöme egyéni érdekeit látta s helyezte előtérbe a közössel szemben. A háztáji gazdaság is jóval túlhaladta a megengedettet, az anyagi érdekeltségre semmit sem adtak. Akik odaadó munkát végeztek, nem tudták, miért kapják a munkaegységet és mennyit, mert a jóváírás csak úgy, kapásból történt. így állandó nézeteltérések zavarták a szövetkezeti életet, s emellett minden olyanról, amely a termelést fellendíthette volna, megfeledkeztek. Az általános, fölösleges vitát megűnva a férfimunkaerő nagy része kivándorolt a faluból. A szövetkezetnél most — ahogy egyesek állítják — kevés a munkaerő.

Tizennégy év szép idő. Gazdasági helyzetüket tekintve leszögezhetjük, hogy fejlődtek, de messziről sem közelítették meg azt a szintet, amelyet más ugyanazon termelési viszonyokkal rendelkező mezőgazdasági űzetnek. Azt azonban meg kell mondanunk, hogy amikor a szövetkezeteket hovatartozásuk szerint termelési körzetbe sorolták, Zemplén esetében nem voltak eléggé körültekintők. És ez alapvető hibának számít. Azonban ez nem minden! Lett volna elég idő azoknak a fogyatékosságoknak az eltávolítására, amelyek fékezték a fejlődést. Azonban, hogy őszinték legyünk, csak az állandó nézeteltérések és a funkcióért folyó harc folyt. Felelősségérzetről keveset beszélhetünk.

Amikor a szövetkezet irodájában megkérdeztük Szokoly Miklós elnöktől, van-e náluk prémium, így válaszolt:

— Igen, már régen bevezettük és alkalmazzuk is minden munkaszakaszon.

További érdeklődésünk arra irányult, kik kaptak ebben az évben prémiumot, s a végén kitudódott, hogy csak a gabonabetakarításban résztvevő gépkezelők, a sertéstenyésztők és fejők. A többi munkaszakaszon, s főleg az állattenyésztésnél kötött munkaegységet kapnak a dolgozók, akár elvégzik feladataikat, akár nem.

Jackó József agronómus beszédéből azt értettük, hogy kevés a munkaerő, nem akar a nép dolgozni és a fiatalság nem kapcsolódik a munkába, csak el, és el a faluból. Pedig az ifjúsággal törődnek. Megalakult a szövetkezeti klub, ahol a televízió, a rádió, a sakk, az asztalitenisz, a magnetofon, a mozi, és a szépen berendezett könyvtár mellett mindenki megtalálhatja szórakozását A szakember-nevelésről is gondoskodnak. A bökkenő: amikor az iskolát befejezik, nincs helyük a szövetkezetben. De vajon miért?

Kezdjük talán azzal, hogy a közösben nincs kollektív vezetés. A helyi pártszervezet, a HNB és a szövetkezet vezetősége nem érti meg egymást. A feladatokat csak papíron végzik el, a gyakorlatban csak itt-ott felületesen. A párt vezető szerepe háttérbe szorul, s helyette egyéni téves nézetek az uralkodók. A párthatározatok a szövetkezetben dolgozó kommunisták által nincsenek végrehajtva. Aki szembemondta az igazat, annak egyik napról a másikra kifelé állt a szekere rúdja a szövetkezetből. Az ilyen megnyilvánulások aztán lépten-nyomon akadályt gördítettek a szövetkezet fejlődésének útjába.

Téves nézet az is, hogy'nincs elegendő munkaerő, és hogy az ifjúság nem kapcsolódik be a közös munkába. Az ifjúság nem tétlenkedik. Mintegy 20 fiatal dolgozik állandóan a szövetkezetben. A CSISZ-tagok a gabonabetakarítás idején ledolgoztak 250 órát, 500 m3 komposztot készített 30 CSISZ tag. Ezenkívül 12 fiatal állandóan a dohánytermesztésben dolgozott.

Más mentség híján, legegyszerűbb kimondani, nincs aki a munkákat elvégezze. Pedig az adott helyzetből kitűnt, hogy egy kis körültekintéssel jobban lehetne szervezni a munkát és akkor nem ott keresnék a hibát, ahol nincs. Tudatosítani kellene már Zemplénben is, hogy az újnak, a haladónak, a nagyobb tudásnak van jövője. Nem azon igyekezni, hogy az ifjúságot kizárni minden tevékenységből, hanem megszerettetni velük a mezőgazdaságot, megismertetni a munkák gyakorlati oldalát is. Az ifjúság olyan, amilyenné nevelik. Ha az idősebbek elzárkóznak előlük, mostohának érzik magukat. De ha konkrét feladatokkal bízzák meg őket, és megmagyarázzák nekik a dolgok lényegét, biztosan méltó utódjaivá válnak a kiöregedett tagoknak. Többet kellene foglalkozniuk a tagsággal is, főleg érdekeltté tenni a munkában.

Ne engedjék meg, hogy a háztáji gazdaság fékezze a közös vagyon gyarapodását. Védelmezzék a közös vagyont, ami mindnyájunk ügye. Igyekezzenek az egyéni elavult nézetek helyett a kollektív vezetés elvét érvényesíteni, amely mindnyájuk közös ügyét szolgálja.

Jablonci Lajos

—A múlt évben egy kecskétől 1605

liter tejet fejtem — jelentette ki Vajda József Kozárovcéről

Az értekezlet határozatot hozott, hogy a parlagon heverő földeket szeptember végéig át kell adni az apróállat-tenyésztőknek. A nemzeti bizottságok minél rugalmasabban oldhatnák meg ezt a problémát.

Balta József

1/ozuSany mindössze néhány kilométerre fekszik Olomouctól.

Ennek a falucskának a szövetkezetét mostanában gyakran emlegetik nemcsak járásszerte, de kerületi méretben is.

Mivel szolgál rá, hogy az újságok is foglalkoznak vele?

Amellett, hogy gabonából és burgonyából évente nagy terméshozamot érnek el a szövetkezet növénytermesztői, az állattenyésztőknek — így a tehenészetben dolgozóknak is — sem kell szégyenkezniük. A szövetkezet kilencvenhat tehenét hat nő feji és két férfi takarmányozza.

Nincs ebben semmi különös, úgye?

Ebben éppen nincs! Hanem a munkaszervezésben már érvényesül az új, a célszerűbb megoldás.

Míg Szlovákiában csak itt-ott, szinte „fehér hollóként“ találkozunk az állattenyésztésben a kétműszakos munkavégzéssel, főleg a sertéshiz-Két „tűz" között

Két váltásban

tatásban, addig Itt, az említett szövetkezet tehenészetében is meghonosították. Reggel fél négytől fél1 tizenegyig az egyik parti, délután kettőtől kilencig a másik parti dolgozik. Természetesen, a hárcn-három fejőnő jól megérti egymást. Megegyeztek abban, hogy minden másik vasárnapjukat szabaddá teszik. Ez is csupán szervezés dolga. Egyik vasárnap az egyik fejőcsapat, másik vasárnap meg a másik fejőcsapat végzi a vasárnapi fejést.

De hadd beszéljenek a legilletékesebbek.

— Régóta fejek. Nagyon szeretem ezt a munkát. De ha nem lenne két műszak, bizony már meg kellett volna válnom a tehenészettől. Nem szívesen tenném, de a három gyerek, meg a ház körüli munka oda kényszerítene, hogy a fejéssel felhagyjak ... — beszéli Mária G ö t z 1 o v á, ez az életvidám, dolgos asszony.

Zdenka S i r o v á gyermektelen. Mégis nagyon örül a két műszakos fejésnek:

— Nekem is jobb így, mert a félnapos műszak lehetővé teszi otthon a takarítást, főzést. így havonta, 22 koronás munkaegység mellett (75 °/o-a előleg), átlag negyven munkaegységet számítva, közel kilencszáz korona áll a házhoz.

S mit mond Alojz M r á z e k, a szövetkezet elnöke?

— Két műszak híján már a szomszéd falubar kilincselhettünk volna fejőért. Meg aztán kiméin kell az asszonyokat — már amennyire tehetsége —, hogy a szaporodással sem legyen baj.

örül az elnök, vidul Ján D o h n á t, a HNB titkára, vezető és tag egyaránt, mert így kevesebb a gond, nincs annyi nehézség.

A szövetkezet napközi otthona is a szülök napi gondját apasztja. Napközben mintegy harminc lurkó a lakója. Hancúroznak, játszadoznak, várat építenek, Vodáková óvónő felügyelete alatt. Így

Az új nemzedék

a szülők zavartalanul dolgozhatnak a mezőn, Istállóban; tevékenyen kivehetik részüket a termelésből, a közös munkából.

Megszólítottuk Krispin Zencákot, a takarmányosok egyikét is, mit szól a két műszakhoz:

— A szerencse a fejőknek szolgál csak; mi tatarmányosok is szeretnénk, ha két műszakban dolgozhatnánk.

összefüggésbe hozza ezt csupán a tréfa kedvért —, hogy a családban tizenharmadikként jött t világra, hetven évvel ezelőtt. Jelenleg 360 korona nyugdíjat élvez.

— Bevezetjük a két műszakot a takarmányosok részére is — ígéri 2encák bátyó jelenlétében a szövetkezet elnöke.

Lám, a dolgozók munkájának megkönnyítése nemcsak a gépek, de szervezés dolga is!

(nki)