Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-09-22 / 76. szám

Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének kedden megnyílt 18. ülésszaka és a tárgysorozati pontok megvitatásának elkezdése nap­jaink legjelentősebb eseményei közé tartozik. Világszerte fokozott ér­deklődés és bizakodás kíséri ezt a nagy jelentőségű tanácskozást, hi­szen a hidegháború évei során oly gyakran észlelt feszültséget egyre erőteljesebben kezdi felváltani a bizalom, a béke és a nemzetek közötti barátság elmélyülésének légköre. Ez az atmoszféra teljes mértékben megnyilvánult az ENSZ-közgyűlés munkájának első napjaiban is. Az Egyesült Államokból továbbra is aggasztó hírek érkeznek az ame­rikai fajüldözők gaztetteiről, akik a négerek elleni megtorló hadjára­tukban emberáldozatokat is követeltek. A nemzetközi helyzet állandó javulása ellen összeesküdt kínai veze­tők alaptalan vádaskodásai nemcsak a szocialista országok közvélemé­nyét háborítják fel, hanem jogos elítélésben részesülnek haladó nyu­gati körökben is. Megnyílt az ENSZ közgyűlésének ülésszaka A New-York-i ENSZ-palota már­ványtermeiben kedden ünnepélyes külsőségek között nyílt meg a világ­­szervezet közgyűlésének 18. ülés­szaka. Ezekben a napokban a ’földkerek­ség valamennyi sarkában azt latol­gatják az emberek, hogy milyen ered­ményeket hozhat az ENSZ legfelsőbb fóruma. Felteszik a kérdést, elérke­­zett-e az ideje, hogy a világszervezet végre valóban megfeleljen hivatásá­nak és az emberiség béketörekvései­nek hatékony eszközévé váljon? Ilyen és hasonló kérdések joggal foglalkoz­tatják az emberiséget, amely bízik abban, hogy annyi terméketlen szó­­cséplés után az ENSZ végül is a vitás nemzetközi kérdések békés úton tör­ténő megoldásának színhelye lesz. Persze, túlzott elbizakodottságra nincs ok, hiszen még mindig jelen­tősek azok a nehézségek, amelyeket a béke és a haladás híveinek le kell küzdeniük, nemcsak az ENSZ-ben, hanem egyéb nemzetközi tanácskozá­sokon is. Azt azonban megállapíthat­juk, hogy a nemzetközi helyzet eny­hüléséért folyó harc erőviszonyai ezen a fórumon is alaposan megváltoztak az utóbbi években. Szinte nyom nél­kül eltűnt az engedelmes szavazógé­pezet, amely még néhány évvel ez­előtt is mindenben jóváhagyta a ve­zető imperialista hatalmak politikáját. Ha figyelembe vesszük, hogy a Moszkvában megkötött háromhatalmi atomcsend-egyezményt eddig több mint 90 ország képviselője írta alá, joggal számíthatunk rá, hogy a lesze­relés mindennél fontosabb probléma lesz, amely körül, reméljük, termé­keny vita alakul ki, s amelyben a köz­gyűlés ezúttal határozottabban és gyakorlatilag foglal állást. Mindenesetre, ahogy az elmúlt köz­gyűléseken kifejtett munka eredmé­nyét helytelen lenne lebecsülni, a mostani ülésszak elé sem lehet csak osztatlan optimizmussal tekinteni. Hi­szen a nemzetközi helyzet egyre tisz­tuló égboltját olyan viharfelhők kí­sérik még, mint a Washington által támogatott dél-vietnami és laoszi provokátorok, a kubai ellenforradal­márok mesterkedései, a Malaysia Ál­lamszövetség megalakítása miatt tá­madt délkelet-ázsiai feszültség stb. Az ENSZ hajója tehát még nem köthet ki útjának végcéljánál, s mesz­­sze még a béke partja. De az újabb erőfeszítések megkímélhetik a hul­lámvölgyektől. Nemcsak az ENSZ-t, hanem az egész világot. Továbbra is tombol a fajgyűlölet Hat ártatlan néger gyermek életét oltotta ki a fajgyűlölet Amerikában. Az egyik birgminghami templom alag­sorában vasárnap délelőtt 80 iskolás gyermek ment fel a lépcsőn, hogy részt vegyen az istentiszteleten, ami­kor hatalmas erejű robbanás rázta meg a lépcsőházat. Az alabamai fehér fajvédők által elhelyezett dinamit­­köteg több mint egy méterrel a föld színe alatt robbant fel és szörnyű pusztítást okozott. Kidőlt a fal, be­tontömbök zuhantak a tömegre. Négy iskoláslány azonnal meghalt, sokan megsebesültek. Az embertelen merénylet felhábo­­rította a város néger lakosságát, tün­tető tömegek lepték el az utcákat. Köztük voltak a meggyilkolt gyerme­kek szülei is. A rendőrség riadóoszta­gai kiszálltak, hogy szétoszlassák a tömeget. Egy tizenhatéves néger fiút, aki állítólag kővel dobta meg az egyik rendőrtiszt kocsiját, halálra sebezték 1 a rendőrgolyók. Két fehér suhanc fledig robogóján száguldva adott le övéseket a néger gyermekekre, s meggyilkolt egy kilencéves kisfiút. Martin Luther King, jiéger lelkész, a faji egyenjogosításért küzdő moz­galom ismert vezetője Kennedyhez intézett táviratában hangoztatta, hogy sohasem látott faji háború tör ki Ala­­bamában, ha a szövetségi kormány nem tesz haladéktalanul intézkedése­ket a néger lakosság jogainak bizto­sítására. Kennedy elnök külön nyilatkozat­ban foglalkozott a birminghami néger gyermekek meggyilkolásával, amelyért — mint mondotta — mélységesen szégyenkezik. A bombatámadást és a gyermekek lelövését kegyetlen és tragikus esetként említi, és felhívja Az alkotmány levéltetűje Hőcherl nyugat­német belügymi­niszter: Az állam­védelem szempont­jából nélkülözhe­tetlenek. Maradnak továbbra is tehát hivatalukban. (A Junge Welt karikatúrája) Ez mtg talán rendben is lenne, de mi köze mind ennek a polgári lakosság magánéletéhez. Avagy van hát még elég levéltetű a nyugatnémet alkot­mány almafáján? (TG) Korea népe egyesülni akar Neve: Szövetségi Alkotmányvédö Hi­vatal. Címe: Köln, Berthelstrasse 75, Főnöke: Hubert Schrübers, volt náci vezér. Költségvetése: Évi 19 millió nyugat­német márka. Alkalmazottainak száma: Több mint tízezer állandó, illetve alkalmi be­súgó Valódi küldetése: Telefonbeszélgetések lehallgatása, magánlevelek felbon­tása és egyéb spicliüzelmek a sok­esetben mit sem sejtő nyugat­német polgárok mindennapi életé­ben. Miután a legszükségesebb adatokgt felsoroltuk a bűnszövetkezetről, külön nem szükséges ecsetelni az Adenauer­­rendszer ,.demokratikus“ voltát ala­posan megtépázó spicliközpont tör­vénytelenségét. Történt pedig, hogy a Bundestag egyik viharos ülésén szo­katlan interpelláció hangzott el a szundikáld Höcherl belügyminiszter­hez: milyen jogon hallgatják le a Szö­vetségi Alkotmányvédö Hivatal embe­rei a magántelefon-beszélgetéseket és mi közük a magánlevelek tartalmához ? A miniszter először tagadni próbál­ta az ügyet, de amikor a képviselő bi­zonyítékokat hozott fel, nemcsak, hogy visszavonta volna tagadását, hanem a szövetségi kormánynak erre vonatkozó „jogairól" kezdett szónokolni. Azt ál­lította, hogy az alkotmány biztosítja ezt a „jogot". Hőcherl úr bizonyára attól tartott, hogy kijelentése nyomán valaki majd utána néz a szövetségi alkotmány ka­nyargós soraiban e furcsa jogoknak, így hát a napokban kiegészítette ön­magát: honnan, honnan nem, azt állí­totta, hogy ez év júliusa óta van egy adaléka a nyugatnémet alkotmánynak, amely szerint a NATO-haderök jelen­léte Nyugat-Németországban felhatal­mazza a bonni kormányt arra, hogy „bizonyos telefonbeszélgetések és le­véltitkok birtokába iusson." Tíz év telt el azóta, hogy Koreában elhallgattak a fegyverek, megszűnt az amerikai imperializmus által kirob­bantott testvérháború és a 38. szé­lességi foknál a nyugalom lett úrrá. A hároméves vérontás befejeztét, nemcsak a koreai nép, hanem az egész világ haladó közvéleménye nagy megelégedéssel fogadta. Mint minden háború, a koreai há­ború -is nyomort és sötét foltot ha­gyott hátra az országban; Korea ketté szakadt, amelynek északi részében a békés országépltés és a szocializmus alapjainak lerakásához fogtak hozzá, míg Dél-Koreában az amerikai és ha­zai reakciós erők ragadták magukhoz a hatalmat. Az ország teljesen ame­rikai befolyás alá került. ’ A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság aránylag rövid ,idő alatt be­hegesztette a háború okozta legsú­lyosabb gazdasági sebeket; a népha­talom megteremtésével olyan előfel­• Indonézia megszakította diplo­máciai kapcsolatait a Malaysia Állam­­szövetséggel. A hétfőn megalakult Malaysia Államszövetség kormánya megszakította diplomáciai kapcsola­tait Indonéziával és a Fülöp-szige­­tekkel. Hírügynökségi jelentések sze­rint Indonézia és Anglia között is el­mérgesedett a helyzet. Djakartai tün­tetők felgyújtották az angol nagy­­követség épületét. A két ország közti helyzet elmérgesedését az okozta, hogy az angolok által összetákolt Malaysia Államszövetségbe bevonták Észak-Borneót is, amelyre előzőleg már Indonézia jelentette be jogos igényét. • Tito elnök Latin-Amerikában. Jo­sip Broz Tito és felesége kedden megkezdte egyhónapos latin-amerikai körútját, amelynek első állomása Bra­zília. Innen Chilébe, Bolíviába és Mexikóba utazik. A jugoszláv elnök október 17-én találkozik Kennedy el­nökkel és részt vesz az ENSZ közgyű­lésén is. • Ojabb politikai per Törökország­ban. Az ankarai katonai bíróság meg­kezdte 49 személy bűnperének tárgya­lását. Azzal vádolják őket, hogy kül­földi segítséggel független kurd álla­mot akartak létesíteni Törökország területén. • Hruscsov elvtárs volgográdi láto­gatása. A szovjet miniszterelnök a Volga—Don szovhoz megtekintése után „Volgográdban mezőgazdasági ^dolgozókkal és szakeot.bgrekkel talál­kozott, akikkel a szovjet .mezőgazda­ság legidőszerűbb kérdéseiről tár­gyalt. • India megmarad a semlegesség útján. Az indiai alsóház külügyi vitá­jának befejezése után Nehru minisz­terelnök kijelentette, hogy az indiai reakciósok politikája ellentmond az ország nemzeti érdekeinek, ezért In­dia kormánya továbbra is kitart a semlegesség mellett. tételeket teremtettek az országban, amelyek néhány év alatt teljesen megváltoztatták a sokat szenvedett nép életét. Elsősorban a mezőgazda­sági termelés fellendítését tűzték ki célul. Természetes, hogy a kezdet rendkívül sok és nehéz akadályba üt­között. A nehézségek fokozatos le­küzdésével azonban már 1957-ben és 1958-ban több mezőgazdásági ter­ményt állítottak elő, mint az előző hat évben együttvéve. A termelés ál­landó - emelkedése törvénys*rűen maga után vonta az élétszxivonal emelkedését. Fokozatosan áttértek az ipari termelés felemelésére is/A szak­emberek hiánya azonban mindmáig sok gondot okoz az ipari termelés fellendítésében. Mindennek ellenére az ország gazdasági fellendülése ál­landóan felfelé ível. Ezzel szemben az amerikaiak által megszállt Dél-Korea gazdasága a csőd szélére jutott. A dél-koreai paraszt-A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság egyesítését. dolgozói követelik az ország Ság helyzetét nemcsak a földesurak teszik elviselhetetlenné, hanem az amerikai megszálló csapatok is, ame­lyek gyakorló és repülőtereket építe­nek, az éhező családok amúgyis silá­­nyan termő parcellán. így nem cso­da, hogy a dél-koreai parasztság ki­semmizettjei sokszor gyökereket és füvet esznek — írta nemrég egy dél­koreai lap. A „Hangugh Kende“ című folyóirat pedig egyenesen felteszi a kérdést: „Milyen a mi életünk?" — és válaszul ezt írja. „Nyomorultakká lettünk“. Egy másik lap a következő szavakban keresi Dél-Korea tragédiá­jának okát. „Az ország súlyos helyze­tének oka abban van, hogy ketté sza­kították Koreát és déli részében egy külső nagyhatalom bitorolja a hatal­mat;. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az uralmon levő dél-koreai kormány Washington nyomására az ország költ­ségvetésének 28 %-át fegyverkezésre fordítja, és 600 ezres hadsereget tart fenn, könnyen megértjük Dél-Korea tragédiájának sorsét. Ebből a zsákutcából való kiutat csakis a Koreai Népidemokratikus Köztársaság kormányának javaslatai jelölik meg, amely követeli az ameri­kai megszállók kivonását Korea délf részéből és a ketté szakadt ország mielőbbi békés úton történő egyesí­tését. Tíz év után erre Igazán megérett az idő. (jp) Meakezdte .munkáiát az ENSZ közgyűlésének 18. ülésszaka mind a fehér, mind a fekete polgáro­kat, hogy együttes erővel küzdjenek i probléma békés megoldásáért. A kínai vezetők továbbra is rágalmaznak Mint azt már hírül adtuk, nemrég i Peking-Ulan Bator-Moszkva gyors­vonat kínai személyzete és kínai jgyetemi hallgatók Nauski szovjet vasútállomáson botrányos jeleneteket •endeztek, mert a Szovjetunió bizton­sági szervei megakadályozták őket ibban, hogy rágalmazó nvomtatvá­­tyokat csempésszenek ét szovjet Földre. Az ezzel kapcsolatos szeptem­ber 9-i szovjet tiltakozó jegyzéket Pekingben durván visszautasították, A kínai vezetők ezenkívül szinte napirenden intéznek klsebb-nagyobli támadásokat a Szovjetunió és mái szocialista országok vezetői ellen Felhasználnak minden nemzetközi ér­tekezletet, hogy ott terjesszék marx­ista-ellenes álláspontjukat. Legutóbl a Nepálban dolgozó kínai szakembe­rek rágalmazták a Szovjetuniót, hogj az „nem nyújt olyan segítséget Ne­pálnak, mint a kínaiak; és, hogy „í kínai nép sokkal közelebb áll Nepál­hoz, mint az oroszok, akik fehérek“ A kínai rágalmazásokat nemcsal szovjet részről, hanem hivatalos ne­páli körök is visszautasították. Az utóbbi időben egyre több ciki jelenik meg haladó szellemű nyugat lapokban is, amelyekben éles bírála­tot találunk a kínai vezetőknek i Szovjetunió és a többi szocialista or­szág, illetve az egész nemzetköz munkásosztály ellen állandóan foko­zódó rágalomhadjárata miatt. Az olasz kommunisták lapja, a; Unity, felelőtlen handa-bandázásnal minősítette á-kínai kormány egylí szóvivőiének megnyilatkozását, ak „a nukleáris világháború után beáll' világméretű szocialista építés jövőjé­ről“ fecsegett. Vajon mikor ébrednek rá a kína vtársak arra, hogy helytelen néze­­ilk erőszakos terjesztésével mind­­ibban elszigetelik magukat a szocla­­zmus és a béke igaz híveinek millió! imegeitől nemcsak Keleten, hanen yugaton is. (tg; Rojko már vall A grázi bíróság folytatja Rojko há­borúsbűnös bűnperének tárgyalását. A tárgyaláson több tanút, köztük csehszlovák állampolgárokat is kihall­gattak. Kvetoslav Hradecky tanú egy ismerős fogoiytársáról beszélt, akit Rojko tűzbe dobott és később belehalt sérüléseibe. Hradecky a továbbiakban két szovjet fogoly szökéséről beszélt. Elmondotta, hogy. Rojko bosszúból a foglyok esti összeszámolásánál két szovjet foglyot választott ki a felso­­rakozottak közül és kivégeztett'e őket. Rojko eleinte tagadta tettét, de ké­sőbb mégis visszaemlékezett arra, hogyan válogatta a szovjet foglyokat. Azt állította, hogy csak egyet válasz­tott ki. Az ügyész erre megjegyezte: „Köszönöm. A tárgyalás megkezdése öta először vallott“. Dél-Koreában az amerikai megszálló csapatok kiképzőtereket építenek. (Foto CTK)

Next

/
Thumbnails
Contents