Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-09-22 / 76. szám

Egy Duna menti szövetkezetben... Nagy fába vágta fejszéjét Jozef Kruzliak, a Steiner Gábor Hajógyár anyagbeszerzője, amikor ez év elején a dunaradványi szövetkezet elnöki tisztét vállalta. Tisztában volt azzal, Itt „nem babra megy a játék“, na­ponta szívós harcot kell folytatni a meglazult fegyelem helyrebillentése érdekében. Tudta, jól tudta az új elnök: csakis a következetesség, a nyíltság, az őszinte szó, és a rendszeres ellenőr­zés segíthet. Természetesen, csak úgy lehet eredményesen dolgozni, ha megbízik az emberekben, ha a nagy család erejére, alkotó kezdeményezé­sére támaszkodik. Kezdte pediglen ott, hogy sűrűén kijárt a mezőre, istállókba, s ha rend­ellenességet látott, nyomban szóvá­­tette... Nem tűrte a lazaságot! Az enyveskezú tagokat tettenérve, nem a büntetés durvább eszközeihez nyúlt, de igyekezett nevelőleg hatni az em­berekre. S az elharapózott lopások többnyire megszűntek. Tehát, újfent bebizonyosodott: Alkalom szüli a tol­vajt! ... MEGFAKULT REMÉNY Hej, de sokat bosszankodott ennek a hétszáz hektáros szövetkezetnek az elnöke, mindjárt a kései kitavaszo­dás után. A fagyos föld megmunkálá­sa, törése a kertészetben az előirány­zottnál hét ezerrel több munkaegy­séget emésztett föl. Mert nem keve­sebb az idén a kertészetük, mint száz hektár! Az első nagy bosszúság akkor érte a közös gazdaságot féltő elnököt, amikor a kalarábé, korai káposzta és kelkáposzta eladási ára lecsökkent, így mintegy háromszázezer koronával kevesett folyt be a közös kasszába. S a félévi értékeléskor ez a suma bi­zony hiányzott. Majd jött a zöldpaprika-szüret. Azt remélték, ami elveszett a réven, meg­jön a vámon. Csalódtak. A zöldpaprika átvételi ára az időzítettnél jóval ha­marabb a tervezett alá zuhant. E na­pokban bizony nagyon paprikás han­gulat uralta az elnököt. Egy ízben kibuggyant száján az elkeseredés hangja: — Istenemre mondom, ebből nem haszon, de ráfizetés lesz ... Leszán­­tatom a paprikát, le én ... S mondjuk meg őszintén, jogosan bosszankodott az elnök, hiszen nem kevesebb, mint tizenöt hektárnyi zöldpaprika termésének elkótyavetyé­léséről volt szó. Jöttek Prágából. Egyenest a minisz­tériumból. — Ne szántássá le, várjon tíz-tizen­egy napot s feljebb megy a paprika ára — bíztatták. ígéretüket beváltották az illetékes minisztérium kintjárt dolgozói. Tehát a zöldpaprikából előirányzott 616 ezer korona alighanem bejön ... Ettől függetlenül a kertészetet 64 hektárra csökkentik. Zöldpaprika he­lyett fűszerpaprikát és dohányt ter­mesztenek. — Inkább a hereféléket öntözzük, mint a zöldséget... — fogadkoztak. Szántóterületük fele futóhomok. A gabona nagyon sovány termést adott. Eladási tervüket nem tudták teljesí­teni. Huszonöt vagonnyi helyett csak mintegy öt vagon gabonát adtak a közellátásnak. Egyedül a kukorica ... Igenám, ha nem kellene kilenc va­gonnyit a gabonaeladás hiányos terv­­teljesítésére fordítani, adósságtörlesz­tés címén. Tizenhárom vagonnyi ku­koricát ír elő az eladási tervük, s ha minden jól megy, marad nem egészen tíz vagonra való. Legfeljebb öt hóna­pig tart ki a szemestakarmányuk. KIVEZETŐ Ül Húsz kilométernyire kell szállíta­niuk a termést, a hetényi vasútállo-A dióspatonyi szövetkezetben több mint 150 vagon silótakarmányt tárol­tak. Még néhány forduló és a másodvetésü csalamádé betakarításával vé­geznek. De nincs egy percnyi pihenés sem. A szorgos embereket máris várja a kukorica betakarítása. Több mint 300 hektárról takarítják be rö­videsen a gazdag termést. Nemesek Gusztáv csoportvezető 70 hektáros átlaghozamra számít csövesen. másra. A rossz út, a rázkódás követ­keztében sok áru elértéktelenedik, mire a vagonba kerül. Hányszor elő­fordul, hogy vagon hiánya következ­tében napokig a vasútállomáson vesz­tegel az árú. A helyzet csöppet sem rózsás. Sok a kár. Nincs más hátra, mint a termelés szakosítása. Takarmány hiányában a szarvas­marhahizlalással már felhagytak. Ehe­lyett a malacnevelésre fordítanak na­gyobb gondot, valamint a brojler­csirkékre. Ez utóbbira különösen jó feltételeik vannak. Védett helyen tudják tartani őket. Tavaly is hat­­héthetes korukban kilósakra nőttek; elhullás alig fordult elő. Már a jövő évben nyolcvan hektár lucernát öntöznek. Kibővítik a gyümölcsöst. Idén öt hektárnyit telepítenek, s 1968-ig eléri majd az ötven hektárt. Jelenleg ki­lenc hektár a szőlőjük, s az említett ideig 100 hektárra bővül. Valamennyi szőlő művelése gépesítve lesz 1968-ig. A „RADVÄNYI KERTI“ ... Amit a tavasz elrontott, a dohány meg a fűszerpaprika valószínű, hogy kárpótolja. Jellemző a radványiakrá, hogy ki­váló dohány- meg fűszerpaprikater­mesztők. Ami az utóbbit illeti, tavaly szlovákiai méretben II. díjat nyertek, amelyhez oklevél és 3000 korona pénzjutalom is járt. Fűszerpaprikát tavaly tizenöt hektáron termesztet­tek. Ugyancsak említésre méltó, hogy a Komáromi Dohánybeváltó kezde­ményezésére itt keresztezték a Ká­polnai dohányt a dunáradványival. A keresztezést a szövetkezet dohány­termesztési csoportjának tagjai vé­gezték. A három évi kísérletezés ered­ménye: tavaly csupán két hektárnyit, az idén pedig már 15 hektárt termesz­tettek az új „Radványi kerti“ fajtá­ból. A Szabolcsi Dohánygyár dolgozóinak segítsége révén tehát új dohányfaj­tával gazdagodtunk. A szabolcsiak nemrégiben helyszíni szemlén tekin­tették meg, milyen terméssel kecseg­tet az „újszülött“. A 15 hektárnyi do­hány hektáronként nem kevesebb, mint húsz mázsát ígér, ami kiváló ho­zómnak számít. Elégedettek mind a szabolcsiak, mind a radványiak, hogy a kísérlete­zés meghozta a várt eredményt. Jövő évben már nemcsak a kísérletező szö­vetkezet, hanem a környékbeli mező­­gazdasági üzemek is sikerrel ter­meszthetik az új dohányfajtát. Mindent egybevetve: jő úton halad az említett szövetkezet. Munkaegy­ségenként 15 korona előleget fizetnek, s ha valami rendkívüli dolog közbe nem jön — korai fagy és másegyéb — akkor az év végi zárszámadáskor meglesz a munkaegység teljes értéke, vagyis a 22 korona. Tehát, az egyedül célravezető in­tézkedés csakis az üzemen belüli sza­kosítás lehet. A futóhomokos fél ha­tár, a számos helyi adottság is emel­lett szól! (NKI) A konferencia résztvevői az ebédszünetben megtekintették a Csallóközben híres Nagy István bácsi almás- és őszibarackosát. Képünkön a konferen­cia résztvevőinek egy része látható a gyümölcsösben. Oszeleji találkozás Bár az ősz kopogtat ajtónkon, mégis nagy a sürgés-forgás a Csallóköz szívében fekvő pozsonyeperjesi nyaralóban. Nyugat-Szlovákia minden ré­széből jöttek a Szabad Földműves olvasói, levelezői, hogy bírálatot mond­janak a lapról, a szerkesztőség munkájáról. Immár hagyományos, évről évre megismétlődő ez az őszeleji találkozás, annál is inkább, mert a sajtó­nap kötelez. Kötelezi a szerkesztőséget, levezelőt, olvasót egyaránt, azon munkálkodni, hogy kéz a kézben, egymás segítségével a sajtó mindjobban teljesíthesse hivatását országépítésünkben. Kétnapos értekezletünk meghozta a várt sikert. A jelenlevők elmon­dották észrevételeiket, új javaslatokat terjesztettek a szerkesztőség elé. Nagy József, párkányi levelezőnk javasolta: Könyvespolc címen nyis­sunk új rovatot a mezőgazdasági és szépirodalmi könyvek népszerűsítése céljából. Továbbá kérte egy ifjúsági rovat megindítását, ahol helyet kap­nának az ifjúság levelei. Andriskin József, komáromi levelezőnk szavai is megszívlelendők: A lap egyik hiányossága — mondotta felszólalásában —, hogy kevés kritikai jellegű cikk jelenik meg hasábjain. Mind a levelezők, mind a szerkesztők szívesebben írnak az elért sikerekről, eredményekről, de ritkán fogunk tollat, amikor hibát vagy hanyag munkát látunk. Pedig a munka lázában ez is előfordul és a legtöbb esetben segítene, ha a sajtó építően foglal­kozna ezen hiányosságokkal. Ne csomagoljuk a kritikai cikkeket selyem­papírba — fejezte be tartalmas felszólalását Andriskin elvtárs. Varsányi Gábor mérnök, Peskó László és jónéhány levelezőnk nagyonis időszerű kérdést vetettek fel: tanácsos lenne, ha a Szabad Földműves mel­lett új szaklapok is megjelennének. Szükség van erre, mert egyre több a középiskolákból kikerült szakemberek száma, akiknek továbbfejlődését nagyban elősegítené egy növénytermesztési és állattenyésztési szaklap. A vita során az is felmerült, hogy a Szabad Földműves hogyan töltené be jobban hivatását; a jelenlegi heti kétszeri, avagy nagyobb terjedelem­ben a hetenkénti megjelenéssel. A nézetek eltérőek voltak, viszont ha a lap mellett havonta megjelenne az említett két szaklap, úgy hisszük, e tizenhat oldalas hetilap többet adna olvasóinknak, mint a hetenként kétszer .megjelenő 6 + 8 oldalas újság. A konferencián felvetett bírálat, javaslat meggondolás tárgyát képezi, s természetes, ami jó és elfogadható, szerkesztőségünk a közeljövőben iparkodik megvalósítani. Olvasóink, levelezőink elégedetten távoztak a kétnapos tanácskozásról. Részükre nemcsak á felszólalások1 jelentettek élményt, de a festői kör­nyezet és a vendéglátó üzem dolgozóinak elsőrendű gondoskodása is meghozta a várt sikert. (sá) Derül Bereites fölött Az első köztársaság idején a „vö­rös“ jelzőt viselte Berencs község. Valamikor két önálló falut képezett. Egy-egy udvarban négy-öt család is szorongott. Naggyá nőtt ez a község. De ami­lyen nagy a falu, olyan kicsi a HNB székháza. Szűk helyiségeit kénytelen megosztani a postával és a takarék­­pénztárral. Valóban ráférne erre a községre egy kissé méltóbb község­háza. öreg este lett, mire elértük az em­lített épületet. Matejovsky Jozef el-Pálfordulás Töhölön Annakelőtte mindig nagy gondot okozott a töhöli szövetkezetben a tej­eladási terv teljesítése. Nem egy eset­ben szégyent vallottak. A szövetkezet gazdaságilag nem bírt megerősödni. Ezért az üzemi pártszervezet javasla­tára a HNB és a szövetkezet vezető­sége az állattenyésztésben dolgozó szövetkezeti tagokkal alaposan meg­vitatta a dolgot. Eredmény: vállalták, hogy a hús és tojástermelési tervet 100 százalékra teljesítik, tejből pedig terven felül is adnak. Tett követte az elhatározást! Az addig istállóban tartott teheneket és anyasertéseket a kifutóba, majd a te­lep közelében lévő legelőre hajtották ki, ahol szabadon mozoghattak, friss, fehérjedús zöldtakarmányt találtak, melyet az istállóban szénhidrátos ta­karmánnyal egészítettek ki. Ezért el­érték azt, hogy a tél folyamán takar­mányhiányban szenvedő tehenek kon­díciója megjavult, csökkent a borjú­elhullás és az avitaminózis. Ami a tejtermelést illeti, azáltal, hogy elegendő mennyiségű, megfelelő takarmányt kapnak a tehenek, a te­­jelékenységet fokozták oly mértékben, hogy az elhullás minimumra csökkent. A tervezett eladási kötelezettséget szeptember 1-ig 17 299 literrel túltel­jesítették. Baranec István (Töhöl) T aci és Gyuszi kerék­­■*-* páron igyekeznek a faluból kifelé. Testi-lelki jóbarátok. Együtt tanulták az ábécét, a betűvetést, ki­lenc éven át ültek az isko­lapadban. Együtt játszottak, rúgták a bort az utca po­rában, ha tehették, kint a sportpályán. Az iskola... az iskolá­nak vége! Egyiküknek sem fülik a foga a továbbtanu­láshoz, Itthonmaradtak. Szüksége van a szövetke­zetnek fiatalokra, ök ezt a szakmát választották. A kertészetben dolgoz­nak. Szüretelik a paprikát, káposztát, paradicsomot. Még a dinnye szedését is rájuk bízták. — Haj, de finom a zöldbelü Turkesz­­tán. Jónás, a kertész ezt féltette a legjobban. Nagy csete-patét csapott, ha meglékeltek egyet-kettöt belőle. Azért néhányszor átejtették az öreget. Összenevetnek. Rátapos­nak a pedálra, pedig útjuk nem sietős. Eső után olyan kellemes a szabadban. Tisz­ta, ózondús a levegő. A por­nak nyoma veszett. Ilyen­kor, vasárnap reggel nem­igen járnak a határban. Jó ez így, hátha valaki meg­látná ... A csenderes mögé, a lu­cernáshoz tartanak. Haj­nalban dobta világra köly­­keit Gyuszi kedvence, a Belga óriás. Fajtiszta. Szá­zast adott érte. Most ked­veskedni akar neki egy marék friss zöld herével. Van a kertben mindmeg­annyi zöldségféle, de ma. hadd legyen változatos ét­rendje az újdonsült nyúl­­mamának. A harmadszor sarjadzó lucernást az éjjeli zápor leverte lábáról. A zsenge zöldtömeg egymáshoz la­pulva a földön hasal. Ily bő termés rég nem volt ta­karmányból. Amíg Gyuszi a zöldet té­pi, Laci körülkémlel. Bal­oldalt kukoricás. Akárcsak az erdő. Hatalmas csövek csüngnek a szárakról. Né­melyiken kettő-három. Megadja a' száz mázsát hektáronként. Amott, ahol az út kettészakítja a táb­lát gémeskút őrködik. Rajt egy ragadozó, zsákmányán lakmározik. Túl a mezs­gyéken, a láthatáron kéke­sen húzódó hegylánc... Hau-hau-hu — rohan elő valahonnan egy kutya. Nyomában gazdája. Nem csitátja, de uszítja a dö­göt, pedig már Laci nad­rágját tépdesi. Jóformán védekezni sem tudnak a „gyerekek", — amikor éktelen káromkodás közepeit odaér a csősz. Há­tán puska csüng. Megiga­zítja annak jeléül, hogy ilyen is van, ha netán szükség lenne rá. — Megfogtalak bennete­ket jómadarak! — ordibál, mintha amazok nagy szót hallanának. — Régóta lesek rátok, akasztójára valók! Ide a táskát, viszem a ke­rékpárt! Majd én megtaní­talak benneteket kesztyűbe dudálni! — De Józsi bácsi! — nyögi dermedten Gyuszi. — Semmi Józsi bácsi. Ide a biciklit és takarodjatok! Egyik kezével a puska szíját fogja, a másikkal a kerékpárért nyúl. — Ezt már nem! Mi tör­ténik, sem adom! — Ne-em?! — De nem ám! — Akkor se neked, se nekem! Gumicsizmás lábával fel­rúgja a kerékpárt, majd két lábbal a hátsó kerék küllői közé ugrik, s addig tapossa, míg egy is ép be­lőle. * * * Másnap szűkkörű vezető­ség értékeli a csősz nyári tevékenységét. Vámos, a szövetkezet elnöke viszi a szót: „Ilyen erélyes csősz még nem járta a határt, mint ez a Józsi. Lassacskán meg­szűnik a táskában fuvaro­zás is. Rászolgál a dicsé­retre. Azelőtt beleütötte orrát mindenbe. Többször az iroda körül csellengett, leselkedett. Szóvátette, hogy tíz liter kisüstit és egy hektónyi bort megittunk a járásiakkal. Egy fillérig be­­könyveltette a zöldség árát. Kiapasztatta a házipénztárt olyannyira, hogy alkalom­­adtán áldomásra sem fu­totta. Azt a fél hektárt is a szememre vetette, amit tavasszal mértünk a kán­tornak. A járásnak jelen­tette, hogy alkatrészek vá­sárlásakor hízósertést ad­tunk „kenőnek". Jól tettük, hogy megtetéztük munká­ját ezzel a csőszséggel. Ha már egyszer az ellenőrző bizottság elnökének tisztsé- ■ gét viseli, őrködjön a kö­zös vagyon felett a széles határban. Az irodában, a négy fal közt nincs mit ellenőriznie. Nem igaz? Ezt jól megcsináltuk. Most pe­dig ajánlom, igyunk egy kupicával a csősz egészsé­gére! Sándor Gábor nők és Karol Lazó, HNB-titkár gond­terhelt arccal hajoltak a papirosok fölé. Ki is tulajdonképpen ez a Matejov­sky? Régi harcos. Harmincnégy óta párttag. Már 18 éves korában részt­­vett a délszlovákiai mezőgazdasági sztrájkban. Rácz intéző hiába ,dörge­­dezett, a fiatal Matejovsky mégsem állt munkába. Fuchs földbirtokos ezért ki akarta lakoltatni szüleivel együtt a zsellérházból. Meg is jelent a vég­rehajtó közeg, de a feszült helyzetre való tekintettel nem tudott érvényt szerezni az urak bosszúszomjáhak. Akkor tanulta meg először — nem­félni. Józsi bácsi gondterhelt, homlokát barázdák szántják. — Idén a legsoványabb termésünk volt — mondja borúsan a szövetkezet elnöke. — Árpából 19, búzából pedig csupán 14 mázsát takarítottunk be hektáronként. A szövetkezet földjeit csaknem évente elönti a Cétényke vize. Idén olyan víztömegek zúdultak a határra, amilyenre még nem volt példa. Öt kilométeres szakaszon hömpölygött a vízáradat. — Más baj nem volt az árvízen kívül? — Volt. Kétezerháromszáz főnyi a lakosság — adja tudáomra Cigány Imre, a szövetkezet elnöke, aki a kö­zös gazdaság megalakulásától tölti be ezt a tisztséget —, kétszáz munka­erővel dolgozunk az 1116 hektárnyi földön. Emelni kellene a munkaerők számát. — Hogyan halad az őszi munka? — tudakolom. Erre aztán végképp fel­derül az elnök arca; — Kétszázhuszonnyolc hektárnyi föftet már felszántottunk, 322 tonna silót készítettünk. Szeptember 12-én láttunk hozzá a cukorrépa betakarí­tásához, e hónap 20-ig már a cukor­gyárban szeretnénk látni a termést mind a 100 hektárról. Ügy látszik, a jövő esztendő jobb kilátásokkal ke­csegtet. . Hiába, borúra derű következik! Mártonvölgyi László (Nyitra)'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents